Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-27 / 248. szám, péntek

( 22 Sport - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 27. www.ujszo.com Kalandokkal teli volt Pecze Károly törökországi ligarajtja az első osztályú Sivasspor kispadján, csapatával a kupában klubtörténelmi sikert ért el Bíróűzés és stadionbezárás Törökország szívében tört meg a Manisaspor veretlensége. A kis ké­pen Pecze Károly. (Képarchívum) Sivasspor/Pozsony. Csak har­madszorra sikerül kapcsola­tot teremteni Pecze Ká­rollyal, a török Sivasspor labdarúgócsapatának ve­zetőedzőjével. Először a rep­téren, másodszor a hegyek között szakad meg a vonal. SZABÓ KRISZTIÁN Merre utazik így hét közben? Hazaugrottam Szlovákiába pár napra megnézni a családo­mat, az unokám most volt egyé­ves. A ramadán Törökországban háromnapos állami ünneppel végződik, a játékosok is szaba­dot kaptak, az elnök nagy­lelkűen engem is elengedett. A Manisaspor elleni győzelem után amúgy is galambot lehetne fogatni vele. Csak ötödszörre sikerült hazai pályán nyerni. Hol volt a hiba? Rögtön a ligarajt kalandosan in­dult. Az első fordulóban egykori csapatomat, a Genclerbirligit fo­gadtuk. A szurkolók elégedetlenek voltak a játékvezető teljesítményé­vel, és berontottak a pályára. A végeredmény: stadionbezárás és több labdarúgónkat is eltiltották. Utána előfordult, hogy nyolcszáz kilométerre Sivassportól játszot­tuk a hazai találkozóinkat. A lista­vezető elleni győzelem kárpótolt az addigi bukdácsolásért. Nem forgott veszélyben az ál­lása? Törökországban nem so­kat teketóriáznak, ha edzőcse­réhez kell nyúlni. Tény, hogy már tíz forduló el­teltével hat trénert menesztettek, köztük a volt brazü szövetségi ka­pitányt, Lazaronit is. Mivel már dolgoztam Törökországban, a ve­zetők jól ismernek, nem éreztem, hogy veszélyben lenne az állá­som. Mellesleg idegenben nem játszottunk rosszul, csak egyszer veszítettünk. A Török-kupában is bejutottunk a legjobb húsz közé, ami egyedülálló teljesítmény a klub történetében. Persze ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy én is egyik pillanatról a másikra lapátra kerülhetek. Ön a támadófutball elkötele­zett híve. Mit sikerült ebből ed­dig megvalósítani? A vezetőség az utolsó pillanato­kig kivárt a játékosigazolássok- kal, egyesek csak közvedenül a rajt előtt érkeztek. A Sivasspor az elmúlt évadban a védekezésre fektette a hangsúlyt, lassan meg­próbálom támadóbbá formálni a csapat fellépését. Mindez termé­szetesen a labdarúgók tudásától is függ. Attól a focitól, amit veze­tésem alatt a Trnava játszott, még messze vagyunk. Megváltozott valami a török futballban azóta, hogy a Rizes- port és a Genclerbirligit edzette? Úgy érzem, akkor színvonala­sabb volt a bajnokság. Olyan egyéniségek, mint Hagi vagy Po­pescu most nincsenek. Talán kie­gyensúlyozottabb is lett a pontva­dászat. Ami viszont nem válto­zott, a futball iránti lelkesedés, a sportág népszerűsége. Az összes találkozót górcső alá veszik, ha­sonlóan, mint a Bundesligában. Őrit nem lepte meg, hogy tíz forduló elteltével nem valame­lyik isztambuli csapat vezeti a bajnokságot? Nem, és ez Törökországban sem okozott meglepetést, mivel a Manisaspor a milliomosok csapa­ta. Tőkeerős támogató áll a klub mögött, szeretnének felzárkózni a három nagy (Galatasaray, Fe- nerbachce, Besiktas - a szerző megj.) mögé. Amíg ezek a nem­zetközi kupaporondon viaskod­nak, és fáradtan várják a bajnoki­kat, a Manisaspor játékosai ráké­szülhetnek a találkozókra. Nagy öröm, hogy mi szakítottuk meg a veretlenségi sorozatukat. Ritkán látható, izgalmas összecsapás volt, az eredményre egész Török­ország felkapta a fejét. Népszerű ember lehet most Sivassporban. Minden szerénytelenség nél­kül állíthatom, az emberek már előtte is jól ismertek, hiszen éve­kig dolgoztam a félhold hazájá­ban. A nyelvet is jól beszélem, ezért könnyebb kapcsolatokat te­remtenem. Mivel tölti a szabadidejét? Legtöbbször a világhálón ló­gok, figyelemmel kísérem a honi eseményeket, a szlovák és a ma­gyar labdarúgó-bajnokságot is részletesen követem. Érte valami kellemetlenség ottléte alatt? Sajnos, ilyennel nem szolgálha­tok (nevetve). És a legnagyobb öröm? Talán a hétvégi győzelem. Ha volna egy kívánsága, mi lenne az? Az, hogy lépésről lépésre előbbre haladjunk a kitűzött cél fe­lé. Csak így, a hátsó sorokból, mert itt hamar a játékosok fejébe száll a dicsőség. Egy edzőnek mi más le­het a legnagyobb öröm, ha sikere­ket ér el, ha elismerik a munkáját. Eddig idegenben sikeresebb a Sivasspor Mezőnyjátékos is állt a kapuban Pecze Károlynak erős idegzetűnek kell lennie, hiszen a Sivasspor meccsein legtöbbször mindig történik valami váratlan. Az Ankaras- por elleni bajnokin például egygólos vezetésnél kiállították a csapat kapusát, és cserével a tartalék hálóőrt küldte be a helyére. Ő azon­ban megsérült, ezért kénytelen volt mezőnyjátékost vezényelni a kapuba. Annak már nem ment olyan jól a védés, az Ankaraspor for­dított, és mindhárom pontot begyűjtötte, (sk) ÁRKÁD budmil Eü p 1 _ UV V ^ BP-6-14475

Next

/
Oldalképek
Tartalom