Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-23 / 244. szám, hétfő
8 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 23. www.ujszo.com Mit gondolnak a vidékfejlesztésről és a gazdaságról? Ifjúság - Iskola - Gazdaság ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS Harmadik esztendeje vesznek részt a szlovákiai magyar középiskolások a Deutsche Bank Alapítvány és az aacheni IZOP módszertani intézet által támogatott Ifjúság - Iskola - Gazdaság (JSW) elnevezésű programban, amelynek célja megismertetni és megbarátkoztat- ni a diákokat a gazdasággal, emellett előmozdítani egyfajta európai párbeszédet a fiatalok között. Ennek keretében a diákcsoportok szakdolgozatokat készítenek, az anyaggyűjtés során felbukkant érdekesebb témákról pedig újságcikkeket írnak, amelyek a részt vevő országok - Németország, Magyar- ország, Lengyelország, Csehország, Szlovénia és Szlovákia - tekintélyes lapjaiban jelennek meg. Ebben a programban a diákok munkáit, beszámolóit 23 német és közép-európai napilap közli. Szlovákiában a német szervezők kiadó- vállalatunk két napilapját, az Új Szót és a SME-t kérték fel a cikkek közlésére. Ebben az évben két szlovákiai magyar oktatási intézmény vesz részt a programban, a galántai Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, valamint a dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola. Ennek a projektumnak a Nagyszünet rovat keretén belül, havonta egy oldalt szentelünk, ahol elolvashatják, hogyan vélekednek a diákok a környezetüket érintő gazdasági és vidékfejlesztési témákról. Kérjük, fogadják érdeklődéssel és szeretettel fiatal kollégáink munkáit, (he) A tanulás és a magolás között hatalmas a különbség (Képarchívum) Ne tévézz, ne hallgass zenét tanulás közben! Hogyan tanuljunk? ISMERTETÉS Nem mindegy milyen körülmények között és mit tanulunk. Egyszerűbb olyan tárgyat tanulni, amely megfelel érdeklődési körünknek, hiszen kíváncsiak vagyunk a tananyag minden szavára. A tanulás nem más, mint egyfajta ismeretbevésődés. A gyermekek már kiskorukban számtalan dolgot megtanulnak: ha nem elég óvatos, a macska megkarmolhatja, ha forró tárgyhoz nyúl, elkapja a kezét. Ezek az emlékek bevésődnek, s később is emlékezünk rá. Ma már az iskolákban is lehetőség nyílik a tapasztalás útján történő tanulásra. Biológiaórán számtalan, az emberi test részeit jelképező tárgy kerül elő a szertárból, és néhány helyen játékosan is megtanulhatják a diákok a tananyagot. Nem érdemes kimerültén tanulni. A diákoknak is sokszor azt javasolják tanáraik, ne nézzenek tévét, ne hallgassanak zenét tanulás közben, hasznosabb, ha előbb megnézik a kiszemelt filmet, s csak azután látnak neki a tanulásnak, így semmi nem tereli el figyelmüket. A koncentrálóképesség zavara is okozhat tanulási nehézségeket, ezt a képességet azonban lehet fejleszteni. A tanulás és a magolás között is hatalmas különbség van. Az első lépés az elsajátítandó anyag megjegyzéséhez, annak megértése. A tanórákon, előadásokon hallott információk megértésével, az információ egy része megmarad az emlékezetben, így később könnyű annak memorizálása. A tanulást érdemes olyan időpontra időzíteni, amikor nincs más elengedheteden feladatunk. Nem jó ödet reggel a buszon, munkába menet, vagy lefekvés előtt fáradtan tanulni. A tanulás folyamata mindenkinél mást jelent. Egyes emberek képesek elvonatkozni a külső zajoktól, s a tanulásra koncentrálni, míg mások csak teljesen nyugodt körülmények között tudják megjegyezni az új információkat. Van, aki tapasztalat útján, mások pedig vizuális úton szeretnek tanulni. Az első lépés a sikeres tanulási folyamat elsajátításához az önmegismerés, válasszuk mindig a számunkra legmegfelelőbb módszert. A cikk szerzői a dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola diákjai. Németországban egy tanítási óra 90 perces, a miénkhez képest sokkal szabadabb szellemben zajlik Stuttgartban jártunk Pár nappal ezelőtt a galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium 14 diákjának útja a helyi vasútállomásra vezetett. Úti célunk a németországi Stuttgart volt, ahol partneriskolánk tanulói izgatottan várták kora esti érkezésünket. TUDÓSÍTÁS Német barátaink szívélyesen fogadtak bennünket, és meglepő módon, nyár eleji látogatásukkor megjegyezték, hogy mi köszönéskor puszit adunk egymásnak, így a rideg kézrázás helyett ők is így köszöntöttek bennünket. Mivel a diákok saját otthonukban szállásoltak el minket, a stuttgarti pályaudvarról mindenkinek más hányba vitt az útja. Voltak, akik német partnereikkel és azok szüleivel rövid városnézésre indultak, akadtak azonban olyanok is, akik vidám társasjátékkal töltötték a koraesti órákat. Az este hátralevő részét egy hangulatos kávézóban töltöttük. Nem volt elég, hogy az utazás mindannyiunkat kimerített, további kemény és programokkal zsúfolt napok elé néztünk. Irigykedtünk eleget Másnap reggel máris megismerkedtünk a nagyvárosi élet előnyeivel és hátrányaival, mikor az iskolába siettünk német barátainkkal. Meglepőek voltak számunkra a tiszta és ún. graffitimentes vonatok, városi buszok és „U-Bahn”-ok (amelyeket szabados módon úgy definiáltunk, hogy a villamos és a metró keverékei). Az iskolát pedig már szinte felesleges is összehasonlítanunk itthoni oktatási intézméA galántai Ifjúság-lskola-Cazdaság projekt csapata nyeinkkel. Az első és számunkra legszembetűnőbb különbség az volt, hogy náluk egy tanítási óra 90 perces, ami eléggé szabad szellemben zajlik, és egy nap csupán 3 üyen tanítási órájuk van. Irigykedtünk is eleget emiatt, hiszen ilyen körülmények között a diákoknak biztosan több idejük jut iskolán kívüli tevékenységekre, szakkörökre stb. Tanárok terén azonban semmi különbséget nem véltünk felfedezni. Náluk is ugyanúgy megvannak a „szórakoztató tanártípusok”, akik mindig megpróbálják a diákokat lefoglalni és az unalmas órákat érdekessé tenni. „Kedves öreghölgy típusú pedagógusok” és „rettegett hárpiák” is vannak, akiket a diákok gyűlölnek, és remegő gyomorral járnak be óráikra. Anyaggyűjtés a szakdolgozathoz A délután folyamán a stuttgartiak bemutatták készülőben levő projektjeiket, majd feltérképeztük kicsit a várost is. Az esti órákban irányba vettük a híres stuttgarti tévétornyot. A kiruccanásunk egészen a késő esti órákig elhúzódott, így az alvásra ismét alig maradt időnk, és máris jött másnap a nagyobb kirándulásunk Heidelbergbe. Egy gyönyörű romantikus városkába, ahol ismét csak a vásárlóutcával ismerkedtünk meg a legjobban. Az utolsó teljes napon, amit Stuttgartban töltöttünk, az Ifjúság—Iskola—Gazdaság programban megírandó szakdolgozatunk (Képarchívum) (a fiatal zenekarok esélyeit latolgatjuk benne) szempontjából a legfontosabb volt. A délelőttöt egy stuttgarti zeneiskolában töltöttük, ahol riportot készítettünk a zenesuli igazgatójával, illetve elbeszélgettünk vele, mi hogyan működik ott és nálunk. Aznap este pedig eljött a búcsúparti ideje. Jó zene mellett, pizzázgatva gyorsan elmúlt az utolsó esténk is, és másnap reggel eljött a búcsúzkodás ideje. Akadt, aki még szívesen maradt volna néhány napig, a többség azonban már vágyott haza szeretteihez és a jól megszokott életstílusához. A cikk szerzői a galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjai. Az első európai, aki megvetette a lábát Szamoán, az 1787-es francia expedíció vezetője, Perouse kapitány volt Paradicsomi állapot: tetőtől talpig tiszta tetoválás ÖSSZEFOGLALÓ Szamoán és Flidzsin szinte paradicsomi állapotok vannak mind a mai napig. Nincsenek ipartelepek, az ország gyümölcstermesztésből él, a környezetszennyezés minimális. Szamoán nem akar senki többnek látszani, mint ami. A szigetvilág felfedezése A Szamoa-szigeteket 1722-ben fedezték fel holland hajósok, akik a már ismert Húsvét-szigetekre tartottak. A hajó kapitánya, Rogge- wein így ír a szamoai törzsekről: „A beszédük és a viselkedésük udvarias, nyoma sincs vadságnak vagy kegyetlenkedésnek. Nem festik magukat, mint más szigetek lakói, de a testük alsó felén művészi mintázatú feszes selymet viselnek vagy térdnadrágot. Egészében véve ők a legbarátságosabb népség, amit a déli szigeteken láttam.” Miután néhány napra lehorgonyoztak a sziget közelében, hamar kiderült, hogy Roggewein csak egyetlen dologban tévedett, nem térdnadrág volt, amit látott, hanem tetoválás. A második expedíció, amely a Szamoa-szigetvilág felé irányult, 1768-ban történt, és egy bizonyos Bouganville nevű francia hajós nevéhez fűződik. A polinéz törzseknél szerzett, korábbi, rossz tapasztalatok ismeretében óvatosan közelítették meg a törzset, csak úgy, mint korábban Roggewein. A kapitány és a legénység ámulva nézték, ahogy a szamoaiak könnyedén vízre vetették kenuikat, majd bámulatos szakértelemmel feléjük navigáltak. Ekkor pillantották meg a csónakokban ülő bennszülöttek egybefüggő tetoválásait, amit felettébb furcsának találtak, viszont érdeklődve szemlélték. A kapitány így ír feljegyzéseiben: „A combjuktól a térdük aljáig sötétkékre festették a lábaikat.” Kisebb csetepaté Az első európai, aki megvetette a lábát Szamoán, az 1787-es francia expedíció vezetője, Perouse kapitány volt, aki már behatóbban foglalkozott a szamoaiakkal. Eleinte barátságos cserekereskedelem folyt a látogatók és az őslakosok közt, különböző árucikkeket és élelmiszereket cseréltek, egészen addig, amíg a franciák lopás vádja miatt felkötöttek egy helyit az árbocra., Ez a tény olyan mértékben sokkolta a szamoaiakat, hogy szinte azonnal kitört egy kisebb csetepaté két csoport között. Az összecsapás eredeménye: 12 francia matróz és néhány szamoai halott. Perouse megrettent az eseményektől, látva, hogy milyen kegyetlen retorziókkal élnek, ha sérelem éri őket, barbárokként könyvelte el a szigetlakokat és feladta korábbi tervét is, amely az őslakosok történelmének megismerésére irányult volna. A cikk szerzői a dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola diákjai. Szamoában nem ritka az egész testet beborító tetoválás sem (Képarchívum)
