Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-23 / 244. szám, hétfő

8 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 23. www.ujszo.com Mit gondolnak a vidékfejlesztésről és a gazdaságról? Ifjúság - Iskola - Gazdaság ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS Harmadik esztendeje vesznek részt a szlovákiai magyar középis­kolások a Deutsche Bank Alapít­vány és az aacheni IZOP módszer­tani intézet által támogatott Ifjúság - Iskola - Gazdaság (JSW) elneve­zésű programban, amelynek célja megismertetni és megbarátkoztat- ni a diákokat a gazdasággal, emel­lett előmozdítani egyfajta európai párbeszédet a fiatalok között. En­nek keretében a diákcsoportok szakdolgozatokat készítenek, az anyaggyűjtés során felbukkant ér­dekesebb témákról pedig újságcik­keket írnak, amelyek a részt vevő országok - Németország, Magyar- ország, Lengyelország, Csehor­szág, Szlovénia és Szlovákia - te­kintélyes lapjaiban jelennek meg. Ebben a programban a diákok munkáit, beszámolóit 23 német és közép-európai napilap közli. Szlo­vákiában a német szervezők kiadó- vállalatunk két napilapját, az Új Szót és a SME-t kérték fel a cikkek közlésére. Ebben az évben két szlo­vákiai magyar oktatási intézmény vesz részt a programban, a galántai Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, valamint a dunaszerdahelyi Magyar Tannyel­vű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola. Ennek a projektum­nak a Nagyszünet rovat keretén be­lül, havonta egy oldalt szentelünk, ahol elolvashatják, hogyan véle­kednek a diákok a környezetüket érintő gazdasági és vidékfejlesztési témákról. Kérjük, fogadják érdek­lődéssel és szeretettel fiatal kollé­gáink munkáit, (he) A tanulás és a magolás között hatalmas a különbség (Képarchívum) Ne tévézz, ne hallgass zenét tanulás közben! Hogyan tanuljunk? ISMERTETÉS Nem mindegy milyen körülmé­nyek között és mit tanulunk. Egy­szerűbb olyan tárgyat tanulni, amely megfelel érdeklődési kö­rünknek, hiszen kíváncsiak va­gyunk a tananyag minden szavára. A tanulás nem más, mint egyfajta ismeretbevésődés. A gyermekek már kiskorukban számtalan dolgot megtanulnak: ha nem elég óvatos, a macska meg­karmolhatja, ha forró tárgyhoz nyúl, elkapja a kezét. Ezek az emlé­kek bevésődnek, s később is emlé­kezünk rá. Ma már az iskolákban is lehetőség nyílik a tapasztalás útján történő tanulásra. Biológiaórán számtalan, az emberi test részeit jelképező tárgy kerül elő a szertár­ból, és néhány helyen játékosan is megtanulhatják a diákok a tan­anyagot. Nem érdemes kimerültén tanul­ni. A diákoknak is sokszor azt java­solják tanáraik, ne nézzenek tévét, ne hallgassanak zenét tanulás köz­ben, hasznosabb, ha előbb megné­zik a kiszemelt filmet, s csak azu­tán látnak neki a tanulásnak, így semmi nem tereli el figyelmüket. A koncentrálóképesség zavara is okozhat tanulási nehézségeket, ezt a képességet azonban lehet fej­leszteni. A tanulás és a magolás között is hatalmas különbség van. Az első lépés az elsajátítandó anyag megjegyzéséhez, annak megértése. A tanórákon, előadá­sokon hallott információk megér­tésével, az információ egy része megmarad az emlékezetben, így később könnyű annak memorizá­lása. A tanulást érdemes olyan időpontra időzíteni, amikor nincs más elengedheteden feladatunk. Nem jó ödet reggel a buszon, munkába menet, vagy lefekvés előtt fáradtan tanulni. A tanulás folyamata mindenki­nél mást jelent. Egyes emberek ké­pesek elvonatkozni a külső zajok­tól, s a tanulásra koncentrálni, míg mások csak teljesen nyugodt körül­mények között tudják megjegyezni az új információkat. Van, aki ta­pasztalat útján, mások pedig vizuá­lis úton szeretnek tanulni. Az első lépés a sikeres tanulási folyamat el­sajátításához az önmegismerés, vá­lasszuk mindig a számunkra leg­megfelelőbb módszert. A cikk szerzői a dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola diákjai. Németországban egy tanítási óra 90 perces, a miénkhez képest sokkal szabadabb szellemben zajlik Stuttgartban jártunk Pár nappal ezelőtt a galántai Kodály Zoltán Ma­gyar Tannyelvű Gimnázi­um 14 diákjának útja a he­lyi vasútállomásra vezetett. Úti célunk a németországi Stuttgart volt, ahol part­neriskolánk tanulói izga­tottan várták kora esti ér­kezésünket. TUDÓSÍTÁS Német barátaink szívélyesen fo­gadtak bennünket, és meglepő mó­don, nyár eleji látogatásukkor meg­jegyezték, hogy mi köszönéskor puszit adunk egymásnak, így a ri­deg kézrázás helyett ők is így kö­szöntöttek bennünket. Mivel a diákok saját otthonuk­ban szállásoltak el minket, a stutt­garti pályaudvarról mindenkinek más hányba vitt az útja. Voltak, akik német partnereikkel és azok szüleivel rövid városnézésre indul­tak, akadtak azonban olyanok is, akik vidám társasjátékkal töltötték a koraesti órákat. Az este hátralevő részét egy hangulatos kávézóban töltöttük. Nem volt elég, hogy az utazás mindannyiunkat kimerí­tett, további kemény és progra­mokkal zsúfolt napok elé néztünk. Irigykedtünk eleget Másnap reggel máris megismer­kedtünk a nagyvárosi élet előnyei­vel és hátrányaival, mikor az iskolá­ba siettünk német barátainkkal. Meglepőek voltak számunkra a tiszta és ún. graffitimentes vona­tok, városi buszok és „U-Bahn”-ok (amelyeket szabados módon úgy definiáltunk, hogy a villamos és a metró keverékei). Az iskolát pedig már szinte felesleges is összehason­lítanunk itthoni oktatási intézmé­A galántai Ifjúság-lskola-Cazdaság projekt csapata nyeinkkel. Az első és számunkra legszembetűnőbb különbség az volt, hogy náluk egy tanítási óra 90 perces, ami eléggé szabad szellem­ben zajlik, és egy nap csupán 3 üyen tanítási órájuk van. Irigyked­tünk is eleget emiatt, hiszen ilyen körülmények között a diákoknak biztosan több idejük jut iskolán kí­vüli tevékenységekre, szakkörökre stb. Tanárok terén azonban semmi különbséget nem véltünk felfedez­ni. Náluk is ugyanúgy megvannak a „szórakoztató tanártípusok”, akik mindig megpróbálják a diákokat lefoglalni és az unalmas órákat ér­dekessé tenni. „Kedves öreghölgy típusú pedagógusok” és „rettegett hárpiák” is vannak, akiket a diákok gyűlölnek, és remegő gyomorral járnak be óráikra. Anyaggyűjtés a szakdolgozathoz A délután folyamán a stuttgar­tiak bemutatták készülőben levő projektjeiket, majd feltérképez­tük kicsit a várost is. Az esti órák­ban irányba vettük a híres stutt­garti tévétornyot. A kiruccanásunk egészen a ké­ső esti órákig elhúzódott, így az alvásra ismét alig maradt időnk, és máris jött másnap a nagyobb kirándulásunk Heidelbergbe. Egy gyönyörű romantikus város­kába, ahol ismét csak a vásárló­utcával ismerkedtünk meg a leg­jobban. Az utolsó teljes napon, amit Stuttgartban töltöttünk, az Ifjú­ság—Iskola—Gazdaság program­ban megírandó szakdolgozatunk (Képarchívum) (a fiatal zenekarok esélyeit latol­gatjuk benne) szempontjából a legfontosabb volt. A délelőttöt egy stuttgarti zeneiskolában töl­töttük, ahol riportot készítettünk a zenesuli igazgatójával, illetve elbeszélgettünk vele, mi hogyan működik ott és nálunk. Aznap este pedig eljött a bú­csúparti ideje. Jó zene mellett, pizzázgatva gyorsan elmúlt az utolsó esténk is, és másnap reg­gel eljött a búcsúzkodás ideje. Akadt, aki még szívesen maradt volna néhány napig, a többség azonban már vágyott haza sze­retteihez és a jól megszokott élet­stílusához. A cikk szerzői a galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gim­názium diákjai. Az első európai, aki megvetette a lábát Szamoán, az 1787-es francia expedíció vezetője, Perouse kapitány volt Paradicsomi állapot: tetőtől talpig tiszta tetoválás ÖSSZEFOGLALÓ Szamoán és Flidzsin szinte para­dicsomi állapotok vannak mind a mai napig. Nincsenek ipartelepek, az ország gyümölcstermesztésből él, a környezetszennyezés minimá­lis. Szamoán nem akar senki több­nek látszani, mint ami. A szigetvilág felfedezése A Szamoa-szigeteket 1722-ben fedezték fel holland hajósok, akik a már ismert Húsvét-szigetekre tar­tottak. A hajó kapitánya, Rogge- wein így ír a szamoai törzsekről: „A beszédük és a viselkedésük udvari­as, nyoma sincs vadságnak vagy ke­gyetlenkedésnek. Nem festik ma­gukat, mint más szigetek lakói, de a testük alsó felén művészi mintáza­tú feszes selymet viselnek vagy térdnadrágot. Egészében véve ők a legbarátságosabb népség, amit a déli szigeteken láttam.” Miután néhány napra lehorgo­nyoztak a sziget közelében, hamar kiderült, hogy Roggewein csak egyetlen dologban tévedett, nem térdnadrág volt, amit látott, hanem tetoválás. A második expedíció, amely a Szamoa-szigetvilág felé irányult, 1768-ban történt, és egy bizonyos Bouganville nevű francia hajós ne­véhez fűződik. A polinéz törzsek­nél szerzett, korábbi, rossz tapasz­talatok ismeretében óvatosan köze­lítették meg a törzset, csak úgy, mint korábban Roggewein. A kapi­tány és a legénység ámulva nézték, ahogy a szamoaiak könnyedén víz­re vetették kenuikat, majd bámula­tos szakértelemmel feléjük navigál­tak. Ekkor pillantották meg a csó­nakokban ülő bennszülöttek egy­befüggő tetoválásait, amit felettébb furcsának találtak, viszont érdek­lődve szemlélték. A kapitány így ír feljegyzéseiben: „A combjuktól a térdük aljáig sötétkékre festették a lábaikat.” Kisebb csetepaté Az első európai, aki megvetette a lábát Szamoán, az 1787-es francia expedíció vezetője, Perouse kapi­tány volt, aki már behatóbban fog­lalkozott a szamoaiakkal. Eleinte barátságos cserekereskedelem folyt a látogatók és az őslakosok közt, különböző árucikkeket és élelmiszereket cseréltek, egészen addig, amíg a franciák lopás vádja miatt felkötöttek egy helyit az ár­bocra., Ez a tény olyan mértékben sokkolta a szamoaiakat, hogy szin­te azonnal kitört egy kisebb csete­paté két csoport között. Az össze­csapás eredeménye: 12 francia matróz és néhány szamoai halott. Perouse megrettent az események­től, látva, hogy milyen kegyetlen retorziókkal élnek, ha sérelem éri őket, barbárokként könyvelte el a szigetlakokat és feladta korábbi tervét is, amely az őslakosok törté­nelmének megismerésére irányult volna. A cikk szerzői a dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola diákjai. Szamoában nem ritka az egész testet beborító tetoválás sem (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom