Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-16 / 238. szám, hétfő

6 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 16. www.ujszo.com rtwm Rendhagyó magyaróra Zselíz. A fennállásának 50. évfordulóját ünneplő helyi magyar gimnáziumban holnap 10 órakor rendhagyó irodalomórával kezdő­dik a jubileumi ünnepség. Az órát irodalmi életünk jeles egyéniségei tartják, akik egykor az iskola diákjai voltak: Németh Zoltán költő, iro­dalomtörténész, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem oktatója, N. Tóth Anikó, Madách-díjas író, a nyitrai Konstantin Egyetem oktatója és Horváth Géza karnagy, a helyi alapiskola tanítója, (buch) OTTHONUNK A NYELV Az oslobodiť magyar megfelelőiről SZABÓAA1HÁLY GIZELLA Montaigne: „Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság" Mielőtt a homokóra lepereg Az aránylag gyakori fordítási hi­bák közé tartozik, hogy valamely szót nem olyan szövegkörnyezet­ben használunk, mint amilyenben az a célnyelvben megszokott. Nem irodalmi szövegekben ennek álta­lában az oka az, hogy a fordító fel­tételezi: egy-egy forrásnyelvi szó minden jelentésének a célnyelvben ugyanaz a szó felel meg. Vizsgáljuk meg például a felsza­badít ige előfordulását az alábbi mondatokban: „Ha bekövetkezne a szerencsétlenség, felszabadítják az ügyfelet a biztosítási díj fizetése alól”; „A vonatkozó törvény azon­ban ezt [azaz egy önkormányzati képviselő alpolgármesteri funkció­ját] csak abban az esetben teszi le­hetővé, ha az illetőt a testület »tar­tósan felszabadítja« képviselői te­endői alól”; ,/l község határozza meg, kit szabadít fel az ingatlanadó fizetése alól”; stb. Ha azonban utá­nanézünk e szavunk vagy a felsza­badul jelentésének az értelmező kéziszótárban, illetve megfigyel­jük, milyen szavak mellett fordul­nak elő tipikusan magyarországi szövegekben, azt állapíthatjuk meg, hogy a felszabadít/felszaba- dul szavak „társai” leggyakrabban a megszállás és elnyomás, valamint ezek szinonimái: iga, uralom, zsar­nokság, hatalom. Ezeken kívül szá­mos példa van még a súly és teher szavakra is: valaki nagy lelki teher alól szabadul fel; a komédia felsza­badít a mindennapos terhek súlya alól; stb. A fenti mondatokban sze­replő szavakhoz és kifejezésekhez - díj, adó fizetése, teendő -, vala­mint a felelősség, feladat stb. sza­vakhoz a mentesít és a mentesül szavak kapcsolódnak, pl. „Az emlí­tett időszakban a rendőrök mente­sültek az egészségbiztosítás fizeté­se alól”; biztosítótársaság men­tesül a kárkifizetés alól, ha [...]; „Mentesül az illetékfizetési kötele­zettség alól az, aki az önkormány­zat vagy az állam tulajdonában álló lakás tulajdonjogát szerzi meg”. Az értelmező szótár és a szino­nimaszótárak a felszabadít/felsza- badul és a mentesít/mentesül sza­vakat szinonimáknak tartják, a fenti példák azonban arra utalnak, hogy e szavak nem cserélhetők fel egymással. Az utóbbiakat akkor használjuk, amikor szolgáltatás, kötelezettség, fizetés alóli mentes­ségről van szó. A bevezető szöveg alapján olvasóink már gondolhat­ják, hogy a felszabadít szó előfor­dulása példáinkban szlovák hatás­ra vezethető vissza: idézeteink szerzőit (vagy fordítóit) a szlovák oslobodiť ige jelentése befolyásol­ta. A szlovák értelmező szótár az oslobodiť igének négy jelentését tünteti fel, s ezek magyar megfele­lői különbözők lehetnek. Az értel­mező szótár szerint az oslobodiť első jelentése: ’zbaviť nadvlád/; uralom alóli megszabadulásról lé­vén szó, az oslobodiť igét ebben a jelentésében a felszabadít (eseüeg a megszabadít) szóval fordítjuk. Az oslobodiť 2. jelentésének (’zba­viť vin/) magyar megfelelője azonban már a felment, pl. oslo­bodiť obžalovaného - felmenti a vádlottat. A 3. jelentésnek (’vyslo­bodiť, uvoľniť) megfelelő magyar szó leggyakrabban a kiszabadít, pl. oslobodiť si ruku zo zovretia - kiszabadítja a kezét a szorításból. A 4. jelentés (’zbaviť niečoho zaťa­žujúceho, nepríjemnej povinnosti, vyslobodiť) esetében a magyar megfelelők a szövegkörnyezettől függenek, pl. oslobodiť od trápe­nia - megszabadít valakit a gyöt­relemtől; de oslobodiť od dane - mentesít az adó alól; oslobodiť od skúšky- mentesít, felment a vizs­ga alól. A szlovák-magyar szótárak rendszerint közlik az oslobodiť ige különböző jelentéseinek megfelelő magyar szavakat, ám általában pél­dák nélkül, ezért fordításkor aján­latos utánanézni, hogy az adott szövegkörnyezetben a felszabadít, a megszabadít, a mentesít vagy a felment fordul-e elő. www.gramma.sk „Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lap­pang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb em­beri próba és szerep” - úja Márai Sándor a Füves­könyvében. Mintha ezt a té­zisét próbálta volna regény­be önteni a szerző, amikor 1942-ben megírta A gyer­tyák csonkig égnek c. regé­nyét, amelyben két megöre­gedett férfi egy háborús éj­szaka megpróbálja felidéz­ni, hogy mi is történt 41 év­vel azelőtt. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A regény története is kész regény ma már, hiszen miután Márait ha­lála után felfedezte a vüágiroda- lom, slágerszerzővé vált Olaszor­szágban, Angliában és Németor­szágban is és a bestsellerlisták élére került több műve is. A gyertyák csonkig égnek címűt, mivel gyakor­latilag két férfi dialógusa a regény, a színház is magáénak érzi, s Pozsgai Zsolt el is készíti az első színpadi változatát, amelyet Iglódi István rendezésében a Pesti Ma­gyar Színház mutatott be Avar Ist­vánnal és Agárdy Gáborral. Ezt a változatot meg is filmesítették, s az idei Magyar Filmszemlén került be­mutatásra gyakorlatilag ugyanaz­zal a csapattal. Londonban ugyan­akkor megihlette Christopher Hampton Oscar-díjas forgató­könyvírót, aki annak idején Laclos átiratával s az abból készült film­mel vált ismertté. S itt egy pillanat­ra álljunk is meg. Annak idején az a forgatókönyv Milos Formánnak ké­szült, mégis a két alkotó elkerülte egymást. Néhány évtizeddel ké­sőbb Forman kedvet kapott Márai regényének a megfilmesítésére, de Sean Connery visszalépése után le­mondott a munkáról. Hampton változatát ugyanakkor Ján Sverák készül filmre vinni. Az átirat bemu­tatója ez év februárjában volt a lon­doni Duke of York’s Theatre-ban, s Henrik szerepét a színpadra hosszú évek után visszatérő Jeremy Irons alakította. Christopher Hampton nagyon fi­noman alkalmazza színpadra Márai regényét, mégsem tézisdrá­mát látunk, hanem szinte már kri­mit, tetemrehívást, ahol még a pisztoly is elsül. Két hajdan volt testi-lelki jó barát találkozik egyi­kük kastélyában, hogy felidézzék azt a pillanatot, amikor útjaik vég­érvényesen elváltak. Vajon miért is kellett ennek megtörténnie, miért történt minden úgy, s vajon elke­rülhetetlen volt-e a szakítás? Való­jában erre a percre várnak mind­ketten, hisz a kettejüket a barátság mellett összekötő kapocs, Krisztina már rég halott, mégis örökre bele­ivódott az életükbe, s nem tudnak az emlékétől szabadulni. Mindket­ten tudják, hogy ez az az alkalom, hogy elszámoljanak azzal a perc­cel, amely egész életüket meghatá­rozta, hisz hiába a későbbi karrier, a látszólagos sikerek és a jólét, az ember addig él, amíg bele nem fá­rad az életbe, s ők attól kezdve már csak tetszhalott állapotban teszik- veszik a még rájuk kimért időben a dolgukat. Mielőtt Konrád megér­kezik, még Nini a házvezetőnő el­árul Henriknek egy titkot, amelyet az később gyilkos fegyverként for­dít vetélytársa ellen: Krisztina utolsó perceiben őt, Henriket em­legette. Konrád megérkezik, s az utolsó párviadal kezdetét veszi. A kedélyesnek induló csevegés, amit a sajtófőpróbán egy érdekes közjá­ték is megzavar, amit a színészek remek improvizációval oldanak meg, rövidesen átvált egy ördön- gös nyomozásba, hogy Henrik szá­mára végre kiderüljön az, amit egyébként eddig is tudott. Konrád sokkal mélyebbről indult, mint Henrik, s hiába fogadták be a csa­ládba, valójában antagonisztikus ellentétről van szó, s Konrád még a látszólagos teljes egyetértés idő­szakában is rejtett gyűlölettel visel­tetik Henrik üánt, s elszereti tőle fiatal feleségét, Krisztinát. Hogy ez a gyűlölet valós volt-e vagy csak Henrik agyszüleménye, arra a da­rabból és az előadásból sem ka­punk választ. Roman Polák és a díszlettervező Juraj Fábry nem szokványos módon oldották meg az előadás képi világát, a nézőket ugyanis felültetik a színpadra, s a homokórát formázó színpadon a szemünk előtt néz farkasszemet egymással Henrik (Martin Huba) és Konrád (Dušan Jamrich). A ho­mokóra lassan elkezd peregni, s mi szemtanúi leszünk egy legendás barátság felbomlásának, s annak, hogy ha nagyon nehéz is, néha igenis szembe kell nézni a múlttal, és be kell vallani azt. Hampton vál­tozatában megelevenedik néhány nagyon fontos pillanat (hisz az ör­dög a részletekben lakozik), a va­dászat, ahol Konrád barátjára fog­ja a vadászfegyvert, de nem süti el (gyávaság vagy Henrik megint csak képzelődik?), s a felismerés pillanata, amikor a barát lakásán megjelenik Krisztina, s amikor megtudja, hogy Konrád megszö­kött, csak annyit vet oda lemondó­an, hogy gyáva volt, mint mindig. De tényleg gyáva volt-e Konrád vagy csak a Henrikhez fűződő ba­rátsága és hálaérzete akadályozza meg abban, hogy megszöktesse Krisztinát? Martin Huba parádés jutalomjátéka Henrik szerepe, hisz egy évtizedekig „tetszhalott” álla­potban lévő, bosszúra szomjazó férfit kell eljátszania, s elfogadtat­nia velünk olyan eszmei értékeket barátságról, életről, szeretettől, amiket ma már nem igazán tar­tunk fontosnak. Túlléptünk rajta, ahogy könnyűszerrel átlépünk em­bertársainkon is. Méltó társa Du­šan Jamrich, aki fokozatosan sem­misül meg, hisz mi lett volna ha... Talán a legrosszabb megoldást vá­lasztotta szökésével, hiszen ezzel egy nagy szerelmet és egy barátsá­got is cserben hagyott. Nini szinte az örökkévalóságot testesíti meg, az örök tanút, aki ott van minden­hol és mindig, mindenről tud, s a hátán viszi el a világ bűneit. Éva Krížikovának súlya van a színpa­don, mintha csak Marquez Ursulá- ja lépne elő egy pillanatra. S az egész előadás nem tud küépni Krisztina árnyékából, ő az, aki vé­gig ott van, szabadon jár és kel a szereplők között, akaratlanul is be­issza magát az életükbe. Lívia Bielovič áttetsző horgolt ruhájá­ban (Peter Čanecký jelmezei) meg­érteti velünk, hogy ennek a két fér­finak még találkoznia kellett. „Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjá­nak akar, nem önmagának. Mon­taigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én.” Erre a fajta eltéphetetlen barátságra ka­punk példát a Hviezdoslav Színház igen szuggesztív, érzelmekkel teli előadásában. Alapiskolák, figyelem! Olvasni, tanulni, tudni - Tanuljunk az Új Szóval! Program a tudás közvetítésére szórakoztató formában. ivnsn Forma: munkafüzet + napi Új Szó Elvárás: a napi sajtó olvasására való nevelés Költség: ingyenes Időtartam: 2006/2007 tanév A következő munkafüzet a 7. osztályos tanulók részére készül földrajzból. Amennyiben az Ön iskolája is szeretne bekapcsolódni a programba, kérjük, az alábbi szelvényt 2006. október 20-ig küldje el a következő címre: Redakcia Új Szó, nám. SNP 30, 811 01 Bratislava. Jelentkezési szelvény: Az iskola neve és címe: Telefon, e-mail: A 7. osztályosok létszáma: ....................... Pedagógusok száma: Tá jékoztatás: 02/59 233 274 A programot a Slovnaft támogatja Az 1956-os forradalom és szabadságharc fél évszázados évfordulójának jegyében Magyar napok Csehországban KOKES JÁNOS Prága. Az 1956-os magyar for­radalom és szabadságharc fél év­százados évfordulójának a jegyé­ben rendezi meg idén a hagyomá­nyos őszi magyar kulturális napo­kat a Cseh- és Morvaországi Ma­gyarok Szövetsége. A nagy érdeklő­déssel kísért társadalmi és kulturá­lis eseménysorozatot az idén Prá­gában, Brünnben, Osttaván és Teplicében tartják meg a magyar szövetség helyi szervezetei. „A magyar nép 1956-os felkelése a diktatúra és az idegen elnyomók ellen ma is erkölcsi erőt ad nekünk ahhoz, hogy idegen környezetben is értéknek tekintsük magyarsá­gunkat, amelyet meg akarunk, s amelyet meg fogunk őrizni. Ezt kí­vánjuk elősegíteni a magyar kultu­rális napok megrendezésével is” - nyilatkozta lapunknak Fiala Jaroslav, a prágai helyi szervezet elnöke. Prágában szombaton „Moshatja a véť’ címmel jubileumi emlékmű­sort láthattak az érdeklődők, ame­lyet három fiatal szegedi művész - Halász Melinda, Simó Zsófi és Réti Barnabás - adott elő. Egy hét múl­va pedig Germuska Pál, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatója tart előadást a prágaiak­nak 1956-ról. Az észak-morvaországi Osttaván a magyar kulturális napokat tegnap magyar nyelvű katolikus szentmisével nyitották meg. Az 1956-os magyar forradalom cseh­szlovákiai visszhangjáról novem­ber 3-án Simon Attila, szlovákiai magyar történész tart előadást. Észak-Csehország központjában Teplicében korabeli fényképekből és újságcikkekből készítettek egy kiállítást, levetítik az „Apámnak és anyámnak” című filmet, és egy be­szélgetést is megszerveztek az 1956-os forradalom résztvevőivel. A dél-morvaországi Brünnben a helyi Masaryk Egyetemen tartanak konferenciát az 1956-os magyaror­szági eseményekről. Az 1956-os jubüeumhoz fűződő programok mellett változatos kul­turális műsor vátja az érdeklődő­ket. Osttavában jövő szombaton magyar operettestet tartanak, míg Teplicében Liszt Ferencre emlékez­nek. Osttavában november köze­pén megtartják a magyar konyha napjait, Osttaván és Teplicén a nagyszabású rendezvény-sorozatot Katalin-bállal zárják. (Jana Nemčoková felvétele Konrád és Henrik szerepében Dušan Jamrich és Martin Huba

Next

/
Oldalképek
Tartalom