Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-13 / 236. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ OKTÓBER 14. Egészségünkre - hirdetés 27 Csontjaink sűrűsége nagymértékben ételeink tápértékétől függ A kóla mindent elronthat Csontjaink egészségét őriznünk kell... A csontritkulás világnapja A csontritkulás világszerte kb. 200 millió nőt és férfit érint, amely becslések alapján a 60-70 évesek mintegy egyharmadát, míg a 80 év felettiek kétharmadát sújtja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kimutatásai szerint a csontritkulás a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek mellett a legjelentősebb egészségügyi problé­ma. A Nemzetközi Csontritkulás Alapítvány (International Osteo­porosis Foundation, IOF) adatai szerint Európában minden 30. má­sodpercben bekövetkezik egy csontritkulásos eredetű törés. Az ilyen törések jelentős mértékben korlátozhatják az egyén megszokott élet­vitelét, mozgási szabadságát, a kialakuló szövődmények pedig halá­lozáshoz is vezethetnek. Az Európai Unióban a csontritkulás miatt bekövetkezett csípőtáji törések halálozási aránya egy éven belül 15- 30%. Az IOF felmérései szerint az általa vizsgált tizenhat európai or­szág közül kilencben a diagnosztizált csontritkulásos betegeknek mindössze a 10%-át kezelik. Ez világosan mutatja azt az ellentmon­dásos helyzetet, hogy tudjuk és ismerjük a betegség fontosságát, ám a hatékony terápiás lehetőségek megléte ellenére a páciensek jelentős része mégsem részesül megfelelő kezelésben. Csontjaink egészsége szoro­san kapcsolódik táplálkozá­sunkhoz. Pozitívan és nega­tívan egyaránt hathatunk arra, milyen erősek lesznek csontjaink, könnyebben vagy nehezebben tör- nekhetnek-e el. AKTUÁLIS Miért lett mára oly gyakori a csontritkulás? Miért hallunk róla egyre többet, miért tapasztalják magukon oly sokan kellemetlen tü­neteit? A végleges válasz még várat magára, de vannak olyan ténye­zők, amelyek közelebb visznek a megoldáshoz. Ezek közül az első az, hogy az orvostudomány vívmá­nyainak köszönhetően egyre töb­ben érik meg azt a kort, amikor a csontritkulás fellép. A második vi­szont az, hogy az élelmiszeripar­nak köszönhetően mára foszforfo­gyasztásunk sokszorosan megnö­vekedett. Joggal kérdezhetjük: a foszfor nem a csontok egyik építő­eleme? De sajnos csak egy bizonyos menynyiségig hasznos. Afölött gá­tolja a kalcium felszívódását és be­épülését a csontokba. Vigyázzunk hát, mit teszünk kalciumdús éte­lünk mellé! Egy doboz joghurt na­gyon gazdag kalciumban, de utá­na egy pohár kóla az egészet rom­ba dönti. Ideális esetben étren­dünk 1:1 arányban tartalmaz kal­ciumot és foszfort, mi viszont haj­lamosak vagyunk az 1:2,5 arányra. A szénsavas üdítők, a konzervek, a tartósított pékáruk, a felvágottak mind-mind potenciá­lis csontellenségek. Terített asztal mellett Most nézzük egy kicsit a min­dennapok oldalát. Melyek is azok az élelmiszerek, amelyek hasznosak számunkra? Jó kalci­umforrások a tej és a tejtermékek - egyliternyi tejben 1200 mg kal­cium található, amely teljes napi szükségletünket képes fedezni -, tehát a tej, a túró, a sajtfélék fo­gyasztása jótékony hatással lehet csontjainkra. Sok zöldség is tar­talmaz kalciumot, bár meg kell jegyezni, hogy rosszabbul hasz- nosíthatót, mint a tejtermékek: a brokkoli, a káposzta, a mogyoró, a csonthéjasok jelentős források lehetnek. Sosem lehet elég korán kezdeni... Jogos tehát a kérdés: mikor kell elkezdeni tudatosan, „csontvédő” módon táplálkozni, melyik az az életkor, amikor már figyelni kell ételeink, élelmiszereink kalcium­tartalmát? Legtöbbünk úgy gon­dolná, hogy amikor elérkezik ab­ba a korba, amelyben már veszé­lyeztetett lehet, érdemes lesz majd átgondoltabban táplálkozni. Valójában már csontjaink kifejlő­désénél gondolnunk kell(ene) idősebb korunkra, és már a gyer­mekkorban annyi kalciumot fo­gyasztani, amennyi a zavartalan csontfejlődéshez kell. Harc a kilókkal A túlsúly okozta problémákról mindenki hallott már, az a tény, miszerint az enyhe túlsúly néha hasznos is lehet, kevesebbek előtt ismert. A csontritkulásnál előnyt jelenthet bizonyos meny- nyiségű eltérés a normál test­súlytól, hiszen fizikai ingert je­lent a csontoknak, bizonyos mér­tékben elősegíti a felépítő folya­matokat. Nem szabad viszont er­re hivatkozva az elhízás útjára lépni, mivel az egészséges, he­lyes táplálkozás és a másik fontos fizikai inger, a mozgás sokkal ha­tékonyabban védik meg csontja­inkat. Érdemesebb tehát inkább ezt az utat követni. (pr-ki) A gócos vagy lebenykés tüdő- gyulladás (broncho-pneumonia) - ellentétben a lebenyes vagy kruppös tüdőgyulladással (loba- ris pneumonia), mely szinte bár­kinél felléphet - elsősorban le­gyengült általános fizikai állapo­tú embereknél (pl. idősek, cse­csemők, szeropozitivok) jelent­kezik, illetve azoknál, akik idült gennyes vese- és húgyúti gyulla­dásban vagy csontgyulladásban szenvednek. Kialakulhat külön­féle betegségek (súlyos influen­za, szamárköhögés, vörheny) szövődményeként is. A betegség hidegrázás és ma­gas láz kíséretében fellépő ne­hézlégzéssel kezdődik, a tüne­tekhez hamarosan száraz köhö­gés is társul. A röntgenfelvételen számos rendszertelenül elhe­lyezkedő, változó alakú és nagy­ságú, elmosódott határú, homá­lyos folt látszik. Az antibiotikumok felfedezése előtt a gócos tüdőgyulladás súlyos szövődményekkel társult (mell- hártyagyulladás, tüdőtályog), és a betegség ilyenkor gyakran végze­tes kimenetelű volt. Napjainkban a kezelés antibiotikumok adásá­ból, oxigén-terápiából, folyadék­pótlásból áll, amihez szükség ese­tén, szívtámogató szerek is adha­tók. A kezelés rendszerint gyógy­uláshoz vezet, bár idős emberek, AIDS-betegek, cukorbetegek és mások esetén a kóijóslat a szív­működéstől és a beteg általános fizikális állapotától függ. Mellhártyagyulladás A mellhártyagyulladás (pleuri- tis) akkor alakul ki, ha valamilyen kórokozó, általában baktérium vagy vírus fertőzi meg a mellhár­tyát. A mellhártyagyulladás leg­gyakoribb tünete a hirtelen je­lentkező mellkasi fájdalom, mely a bizonytalan, enyhe mellkasi tü­netektől az erős, szúró fájdalomig terjedhet. A fáj­dalom jelentkezhet kizá­rólag mély belégzés- kor és köhögéskor, de az is gyakori, hogy a fáj­dalom állandósul, mély be- légzésre és köhögésre erősödve. A fájdalom a mellkasfali mell- hártyalemez gyulladásának a kö­vetkezménye, általában a beteg közvetlenül a gyulladás fölött ér­zi, bár kisugározhat a nyak és a vállak irányába is. A fájdalmas légzés sokszor odáig vezet, hogy a beteg igyekszik apró, felületes szippantásokkal venni a levegőt. A diagnózis a jellegzetes tünetek­nek köszönhetően gyors és egy­szerű, a fonendoszkópon keresz­tül nyikorgó, dörzsölődő hang (dörzs-zörej) hallható. A pleuritis két fő típusát különböztetjük meg: a száraz és az izzadmányos mellhártyagyulladást. Száraz mellhártyagyulladás Száraz mellhártyagyulladás- nak (pleuritis sicca) nevezik a mellhártya olyan gyulladásos megbetegedését, amely nem jár izzadmányképződéssel. A beteg­ség tünetei láz, mellkasi fájda­lom, a mellhártya érdes súrlódá­sa be- és kilégzéskor. A száraz mellhártyagyulladás a közönsé­ges gócos tüdőgyulladás szövőd­ménye is lehet. Ha a pleuritis a re­keszizom közelében helyezkedik el, gyakran igen erős idegi fájdal­mak lépnek fel, ilyenkor a légzés felgyorsul, a levegővétel és a kö­högés meglehetősen kellemetlen, esetenként fájdalmas. A száraz mellhártyagyulladás gyógyulási ideje két-három hét, de előfordul, hogy savós mellhártyagyulladás követi. Izzadmányos mellhártyagyulladás Az izzadmányos mellhártya­gyulladás (pleuritis exsudativa) jellemzője, hogy folyadék halmo­zódik fel a mellhártya lemezei kö­zött a mellhártyagyulladást köve­tően. A mellkasi fájdalmak állan­dósulnak, a fájdalom fokozódik a Egy gümőkóros tüdő digitali­zált képe legkisebb testhelyzet-változtatás­nál is fellépő száraz köhögés ha­tására. Gyakoriak a fulladásos ro­hamok. Később, ha a folyadék mennyisége nő, a folyadékgyü- lem nehézséget okozhat az egyik vagy mindkét oldali tüdő tágulá­sában, ezért a légzési nehézség fokozódik, légzési elégtelenség alakulhat ki. A mellkas kopogta­tásakor tompult hang észlelhető. A röntgenvizsgálat egyöntetűen homályos felületet mutat. Az izzadmányos mellhártya­gyulladás biztos jele, ha a mell­hártya csapolásakor (punctio) fo­lyadék ürül, amely lehet savós, savós-rostovány, savós-véres, vé­res, vérs-rostonyás, gennyes vagy üszkös is. A folyadékmintát szük­ség esetén sejttani és/vagy bakte­riológiai vizsgálatnak vetik alá. ♦ A savós-rostonyás (sero-fibri- nosus) mellhártyagyulladás a fia­taloknál a tuberkulotikus gócok felett, általában másodlagosan alakul ki. Felnőtteknél inkább tü­ganatokra, lebenyes vagy gocos tüdőgyulladásra, tüdőtályogra il­letve tüdőinfarktusra, esetleg a tüdőt megtámadó gombafertő­zésre kell gyanakodni. A mellkas- csapolással nyert citromsárga, za­varos folyadék fehérjében és fib- rinben gazdag. A gümőkóros (tuberculosus) mellhártyagyulla­dás kezelése tébécé-ellenes sze­rekkel történik, esetenként szúr- csapolásra is szükség lehet. A savós-rostonyás mellhártyagyul­ladás társulhat vírusos tüdőgyul­ladásokhoz és a hörgők vagy a tü­dők különféle, egyéb gennyes fo­lyamataihoz is. ♦ A vérzéses mellhártyagyulla- dások. A mellhár­üreg­ből szúrcsapolással nyert folyadék vörhenyes színű. A vér legtöbbször mellkasi sérülés (pl. közúti baleseteknél) következménye, de az is lehet, hogy a tüdő vagy a mellhártya elsődleges vagy másodlagos rosszindulatú da­ganatra utal. A vérzést okozhatja véralvadási zavar is. ♦ A mellhártyák közti üreg­ben akkor gyűlik össze genny, ha tüdőgyulladás vagy tüdőtályog terjed rá. A gennygyülem kiala­kulhat tüdőgyulladás, mellkasi sérülésből eredő fertőzés, sebé­szetibeavatkozás, nyelőcsőszaka­dás vagy hasi tályog következmé­nyeként. A mellhártyák közti fo­lyadék ilyenkor kifejezetten zava­ros, nem átlátszó sűrű és sárgás. ♦ Az üszkös folyádékgyülem a tüdőüszökhöz társulhat, a mell­hártyák közti folyadék ilyenkor sűrű, piszkos-barna, bűzös. (Forrás: Család és Egészség) Röntgenképen látható lebe­nyes tüdőgyulladás Amit tanácsos, és amit nem Az Egészségügyi Világszervezet a következőket ajánlja a csontritku­lás megelőzésére: ♦ bőséges fehétjebevitel mellett növelni kell a kalciumban gazdag ételek (a kisebb zsírtartalmú tejtermékek) fogyasztását; ♦ az étrend sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmazzon; ♦ rendszeresen (naponta) mozogni és sportolni kell; ♦ rendszeres kalcium és D-vitamin-pótlás; ♦ egészségesebb életmód - kerüljük a túlzott kávé- és alkoholfo­gyasztást, valamint fel kell hagyni a dohányzással. SEACAREGLOBALLTD CORALCARE szerves kalcium a megkövesedett korallokból Az Ön napi kalciumadagja a leghatékonyabb formában. Egy tasak korallport oldjon fel 1 liter vízben. Elfogyasztása biztosítja a napi kalcium- és ásványianyag-szükségletet, és helyreállítja a sav-bázis egyensúlyt. / 15% kedvezménnyel az egyhónapos kúra / most csak 1105 korona / \ Megrendelhető: Helbor Trading s. r. o, Muchovo nám. 12 / ^ 851 01 Bratislava, tel.: 02/6241 1313, mobil: 0903265799, www.helbor.sk _a*rr_ Á*«4 _ ______I BP-6-14490 TESTÜNK TITKAI A tüdő és a mellhártya betegségei -1. ÚJ SZÓ-TANFOLYAM A mellkasi folyádékgyülem kezelése A mellhártya lemezei között felszaporodó, kóros, de kis mennyiségű folyadék esetén a gyógyuláshoz általában elég az alapbetegség ke­zelése is. A nagyobb mennyiségű, nehézlégzést okozó folyadék szükségessé teheti a folyadék eltávolítását. A beavatkozás megkön­nyíti a beteg számára a légzést. A folyadék eltávolítását rendszerint mellkascsapolással végzik, ilyenkor vékony tűt vagy katétert szúr­nak a mellüregbe. Nagy mennyiség lebocsátására egy olyan csövet használnak melyet vízzel lezárt szívórendszerhez csatlakoztatnak, megakadályozva ezzel, hogy levegő kerülhessen a mellüregbe. A cső bekötését a röntgenkészülék kivetítőjének segítségével ellenőr­zik. Ha a betegség hátterében daganat áll, a folyadék gyorsan újra­termelődik. Ha a folyádékgyülem vért tartalmaz, általában folya­matos csapolás szükséges, egészen a vérzés megszűntetéséig. Műté­ti beavatkozásra kerülhet sor, ha például a gennyes folyádékgyülem túlságosan sűrű, ilyenkor a borda egy részét is eltávolíthatják. dórákra, különféle mellüregi da-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom