Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-12 / 235. szám, csütörtök
1 ISKOLA UTCA 2006. október 12., csütörtök ___________________________ 3. évfolyam 35. szám Ar ra kell törekedniük a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy elmagyarázzák a kicsiknek: nincs okuk félni Könnyen elkerülhetetlenné válhat a tanárelbocsátás Bátorítsuk a szégyenlős gyereket! A gyerekek nagyon különböznek egymástól, egyesek félénkek és szégyenlősek, míg mások bátrak, megfé- lemh'thetetlenek. Miként segítsünk a szégyenlős gyermeknek, hogy kommunikatívabb, nyitottabb legyen? ÖSSZEÁLLÍTÁS Ha gyakran felteszi ezt a kérdést, ne feledje, hogy nem ön az egyedüli, akit ez foglalkoztat. Legalább a szülők negyedét gyötri ugyanez a probléma. A kevésbé nyitott kisgyerek a felnőttek közelségében elbújik, a gyerekek között meg inkább elkülönülve, egyedül játszik, távol a zsivajtól, zűrzavartól. Ha szólnak neki, hogy ideje hazaindulni, ellenkezés nélkül kezd el szedelőzködni, ha azt mondják, hogy ne fusson, elcsendesedik, majd szófogadóan leül. Néha elmerengve a távolba bámul vagy hallgatózik a felnőttek között. Esetenként gondolataiba merül, de közben árgus szemekkel követi a körülötte történő eseményeket, és igazoltan szolgált rá a „mama kedvence” elnevezésre. Karakterek A velünk született tulajdonságaink születésünktől öregkorunkig kísérnek bennünket. Az egyik legjellemzőbb a visszafogottság vagy annak teljes hiánya. A visszafogott gyermek legtöbbször „konzervatív” - flegmatikus vagy „érzékeny” - melankolikus. A visszahúzódó jellem születésük első napjától kifejezésre jut, érzékenyen, óvatosan, valamint határozadanul reagálnak minden dologra, amivel találkoznak. Ezek a kicsik hajlamosak ódzkodni az ismeredenekkel való találkozásoktól. Jelentős fontossággal bír számukra a személyes tér, ahol egyedül tudnak lenni. Ezek a gyerekek a felnőttektől megértést és támogatást, nem pedig szánalmat várnak. A veleszületett szégyenlőssé- gük épp elég nehézséget okoz nekik. Ha a gyerek flegmatikus, akkor a jövőben a hozzá igazán közel álló személyek és barátok számíthatnak a védelmére. Nagyon magabiztos személlyé válnak. Ha melankolikus, nagyon kedves barát lesz belőle, de mint ahogy kutatásokból kiderült, hajlamos lesz az áldozathozatalra, a hősies megnyilatkozásokra. Szófogadás Mint tudjuk, a gyerekek nagyon kíváncsiak. Ha egyszer megértik, hogy a felnőttek miként működnek, akkor ha el akarnak érni náluk valamit, természetesen kihasználják ezt a tudást. A szófogadás álarca mögött egy játékra, egy állatkerti látogatásra való vágy húzódhat meg. A kicsi sikeresen fogja manipulálni szüleit, akik elveszítik felette a kontrollt. Hogy ez ne történhessen meg, oda kell figyelni a gyermekre. A gyerek passzivitása mögött másfelől egyszerű lustaság is rejtőzhet. Annál a gyermeknél, aki körül sok felnőtt sürgölődik, nem alakul ki a kötelezettség érzete. Ha a csemete azt érzi, hogy „a vüág körülötte forog”, nem tanul meg önállóan felöltözni, és olyan feladatokat elvégezni, amelyek a vele egykorú gyerekek számára természetesek. így nem tanulja meg azokat az alapvető dolgokat, amelyek a fejlődését segítik, mivel hozzászokik ahhoz, hogy mások végzik el helyette a dolgokat és tulajdonképpen „kiskirállyá” növi ki magát. Komplexusok A szégyenlőség a gyereknél mindig alacsony önértékeléssel párosul. „Nem fog sikerülni”, ez az a mondat, amely védőpajzsul szolgál számára az érzelmi sikertelenség ellen. A megnyugtató mondat mögött nehezen palástolható félelem bújik meg. Ha egy erőszakosabb társa elveszi a szégyenlős gyerek kezéből a játékot, az rögtön átengedi neki. Ismeretien helyzetben a megrémült apróság szorosabban öleli át plüssállatkáját, menekülést keres a zajtól, emberektől, vagy az utcán játszó gyerekektől. Ebben a pillanatban a szeme szorongásról árulkodik, vállai meggömyednek, tudat alatti szenvedéséről sűrű levegővétele is árulkodik. Kritizálás Hétéves korukig a gyerekek álmaik és érzelmeik vüágában élnek, nem ismerik az „ésszerűséget”. Arra kell törekedni, hogy elmagyarázzuk nekik: nincs okuk félni. Az ilyen kicsikben erősebb a felelősségtudat, s nehezen alkalmazkodnak az új szituációhoz. Mielőtt egy ilyen gyermeket szeretnénk megtanítani bármire, teremtsünk nyugodt légkört, hogy feloldódhasson. A sértő kifejezéseket pedig teljesen iktassuk ki szótárukból (ügyefo- gyott, gyáva kukac, buta). A beszélgetést pedig mindig dicsérettel kezdjük! (al) A sértő kifejezéseket teljesen iktassuk ki a szótárukból! (Képarchívum) ____________ A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Nem lazít eleget A lányom most kezdett nyolcéves gimnáziumba járni. Ügyes, jól tanul, de aggódom, mert minden idejét a könyvek felett tölti. Visszavigyem az alapiskolába? Jelige: Gimnázium Minden kezdet nehéz, s főleg ebben a korban. A gimnáziumi követelmények sokkal nagyobbak, mint amihez a lánya az alapiskolában hozzászokhatott, s ugyanolyan eredmény eléréséhez sokkal több tudásra van szükség. Szinte hatványozottan nő a tananyag. Mivel ügyes és jól tanul, nyilván nem szeretné, ha rontana a jegyein, ezért tölti minden idejét a könyvek felett. A több tananyag elsajátítása több időbe telik. Ha belerázódik az új helyzetbe, várható, hogy racionálisabban tanul majd, s nem kell állandóan a könyvek felett ülnie. Vannak gyerekek, akik egyedül nem jönnek rá arra, hogyan is lehet hatékonyan tanulni. Jó, ha segítünk nekik, s ráirányítjuk a figyelmüket arra, hogy más módon rövidebb idő alatt is képesek lehetnek befogadni ugyanannyi mennyiségű tananyagot. Ha nem tanulják meg a hatékony ismeretelsajátítást, később elveszett emberek lesznek, mert szinte belefulladnak majd a sok feladatba. Nem lesz annyi idejük, amennyire szükségük lenne ahhoz, hogy megtanulják a leckét. Ha biztos szeretne lenni a dolgában, hogy a lányának valójában milyen képességei vannak, vigye el pszichológushoz, aki majd pontofi tík J|^ Dr. Hadas Katalin pszichológus san megállapítja, milyen képességekkel rendelkezik, mely területeken milyen eredményt képes elérni. Ha mindez nyilvánvalóvá válik, tudni fogja, milyen terhet képes elviselni, milyen eredményeket várhat el tőle. Lehetnek az osztályban olyan társak, akik kiközösítik a gyengébb tanulókat, s ő nem szeretne azok közé besorakozni. Ezért hajlandó inkább minden idejét a tanulásnak szentelni azért, hogy ő is a kiváltságosok közé tartozzon. Ha esetleg üyesmit észlelne, feltétlenül beszéljen az osztályfőnökkel. Az is lehet, hogy a tanárok provokálták ki ezt a versenyszellemet, ami az osztályukban uralkodik. Lehet, hogy oiyan szankciókat helyeztek kilátásba, hogy a gyerek se lát, se hall, csak tanul. Reméli, hogy így elkerülheti mindazt a kellemetlenséget, amit a tanárok felvázoltak, hogy mi is lesz azzal, aki nem ér el jó eredményeket. Lehet, hogy a családban akadt valaki, aki lebecsmérelte a képességeit, s azt találta neki mondani, hogy te úgysem fogod győzni azt a sok tanulást, s most attól retteg, esetleg valamit nem tud eléggé alaposan, s ezért inkább többször elismétel mindent, csakhogy olyan lecke ne legyen, amit nem tanult volna meg tökéletesen. Előfordulhat, hogy még nem talált magának új barátokat az iskolában, akikkel eljárna egy kicsit kikapcsolódni. A régi osztálytársaknak más az órarendjük, időbeosztásuk, más a tananyag, amit tanulnak, már kevesebb a közös téma velük, s lassan eltávolodnak egymástól. Az ok kiderítése nélkül nem tanácsolnám visszavinni az alapiskolába. Akkor az a hamis kép alakulna ki a lányában, hogy a kicsit is nehezebbnek tűnő feladatok elől meg kell futamodnia, ki kell kerülni azokat, s mindig a könnyebbet, a kevésbé megterhelőt kell választani. Ám ha a pszichológus azt állapítaná meg, hogy erején felül teljesít, vagyis gyengébb képességekkel rendelkezik, s egyre nagyobb megterhelést jelent majd számára ez az iskola, akkor természetesen a gyerek érdeke is azt kívánja, vigye vissza az alapiskolába. De erre is előre készítse fel, tapintatosan magyarázza meg neki, hogy hibás volt a döntésük, amikor ezt az iskolát választották, túl nagy megterhelés a számára, ezért inkább visszamegy a régi osztálytársaihoz. Ebben az esetben tovább is úgy vezesse, irányítsa, hogy majd valamilyen szaktanintézetben tanuljon tovább. A jelenlegi kudarcnak nem kell feltétlenül kihatással lenni további életére, még nagyon jó szakember lehet belőle. Oktatásfinanszírozás a választások után ARDAM1CA ZORÁN Azokban a nem magyar többségű szlovákiai városokban, ahol magyar alapiskola működik, az ön- kormányzati választások sok esetben létkérdéssé válhatnak. Ha ugyanis az iskola a településen az egyetlen tanintézet, akkor adott esetben nincs mivel összevonni. A kisvárosi vagy falusi teljes szervezettségű magyar iskolákra általában jellemző lehet, hogy tanulóik létszáma egyre fogy, 100-250 közötti. Néhány helyen egy pedagógusra csupán kevesebb mint tíz gyermek jut, holott a jelenlegi fejpénzes rendszerben úgy 18-20 gyerek per pedagógus a minimális arány az iskola fennmaradása szempontjából. Ez alatt anyagi okokból könnyen tarthatatlanná válhat a személyi állomány, annak csökkentése viszont azt eredményezi, hogy nem minden tárgyat fog szakoktató tanítani, ami pedig óhatatlanul minőségi kérdés. Márpedig egy olyan világban, ahol az iskolai oktatást a szülők (és gyerekek) jó része ma már - joggal - adója fejében végzett állami szolgáltatásként látja, s amelyben igenis létezik konkurenciaharc az egyes iskolák között, ott egyetlen kérdésben nem születhetnek kompromisszumok, ez pedig éppen a minőség. Az iskolafenntartók, vagyis az önkormányzatok szemlélete tehát kulcsfontosságú ebben az ügyben. Olyan képviselő- és polgármesterjelöltekre szavazni, akik majdani előrelátható ténykedése anyagi szempontból kedvező, pedagógiailag kétes harmincas-negyvenes létszámú osztályokat eredményez, s ezzel együtt a szakoktatás csökkentésével, netán osztályok vagy iskolák összevonásával jár, meglehetősen nagy veszély lehet egy-egy intézményre nézve. Az alapiskolás gyermekeket nevelő szülőknek, a nem magyaroknak szintén érdemes tehát üyen aspektusból is megvizsgálni a választási programokat. A fejpénzes rendszerben kialakuló nagy létszámú osztályok az államnyelven tanító alma materekben sem ideálisak, de ahol több iskola van egy városban, nagyobbak a megoldási lehetőségek (pl. a szakoktatók áttanítása révén). Mivel számos szlovákiai magyar iskola a település egyetlen magyar iskolája, kimondható, hogy országos szinten speciális helyzetben vannak, vagyis speciális finanszírozási struktúrában ülene őket fenntartani (ez természetesen vonatkozik a magyar többségű települések egyetlen nem magyar nyelvű iskolákra is). Erre azonban nem létezik törvényi háttér. Amennyiben az MKP legközelebb kormánypozíciót foglalna el, a jövőben talán e törvényi háttér megteremtésének kérdését is kezelhetné olyan prioritásként, mint az elmúlt időszakban az egyetemalapítást. Még ha ez nem is annyira látványos, azért szükséges. Mindenesetre a következő négy évben a nem magyar többségű települések kisebb magyar iskoláiban látványos dolgok fognak történni... Hacsak helyi szinteken a képviselők és polgármesterek nem tudatosítják, hogy az oktatásba való befektetés ugyan hosszú távú, mégis minden szempontból a legjobb, s nem keresik meg helyi szinteken a pragmatikus, de nem mindig a legolcsóbb, s országosan sem univerzális megoldásokat. Szórakoztató és hasznos időtöltés ovisoknak Játékos szemtorna ISMERTETÉS Óvodáskorú csemeténket köny- nyen bevonhatjuk egy kis játékos szemtornába, ami nemcsak szórakoztató, hanem hasznos időtöltés is. A szem tornáztatása a látásra szintén jó hatással van. A látás élességéért a szemlencse, a függesztő rostok, valamint a ciliáris izmok együttes munkája felelős. A szemlencse az átlátszó szaruhártya és a csarnokvíz között helyezkedik el. Ha távolra nézünk, lapos lesz, ha közeire, akkor az izmok segítségével domborúvá, vastagabbá válik. Napközben csemeténk rendszerint közeli tárgyakra fókuszál, zárt helyiségben sincs arra módja, hogy messzire is vigye a tekintetét. Ha túl sokat néz közeire, az izmok megmerevednek, közellátóvá válhat. Kezdjünk légzőgyakorlattal! így ellátjuk a szemizmokat energiával, javítjuk a fizikai teljesítőképességet. Mindig nyitott ablaknál vagy szabad levegőn végezzük. 1. Emeljünk fel egy képzeletbeli, hatalmas és nehéz sziklát: felfelé fordított tenyerükkel egészen vállmagasságig, közben beszívjuk a levegőt. Térdeinket enyhén rogyasszuk be, hiszen nagyon nehéz az a szikla. 2. Tenyerünk lefelé fordításával dobjuk a földre a sziklát, miközben félelmetesen és hosszan mondjuk, hogy húúú, ezáltal lassan kifújjuk a levegőt. Közben nyúljunk le derékmagasságba egy másik szikláért. Háromszor ismételjük. (al) Napközben csemeténk rendszerint közeli tárgyakra fókuszál, zárt helyiségben sincs arra módja, hogy messzire is vigye a tekintetét (Képarchívum) 1 /