Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-12 / 235. szám, csütörtök

1 ISKOLA UTCA 2006. október 12., csütörtök ___________________________ 3. évfolyam 35. szám Ar ra kell törekedniük a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy elmagyarázzák a kicsiknek: nincs okuk félni Könnyen elkerülhetetlenné válhat a tanárelbocsátás Bátorítsuk a szégyenlős gyereket! A gyerekek nagyon külön­böznek egymástól, egyesek félénkek és szégyenlősek, míg mások bátrak, megfé- lemh'thetetlenek. Miként se­gítsünk a szégyenlős gyer­meknek, hogy kommunika­tívabb, nyitottabb legyen? ÖSSZEÁLLÍTÁS Ha gyakran felteszi ezt a kér­dést, ne feledje, hogy nem ön az egyedüli, akit ez foglalkoztat. Leg­alább a szülők negyedét gyötri ugyanez a probléma. A kevésbé nyitott kisgyerek a felnőttek közel­ségében elbújik, a gyerekek között meg inkább elkülönülve, egyedül játszik, távol a zsivajtól, zűrzavar­tól. Ha szólnak neki, hogy ideje hazaindulni, ellenkezés nélkül kezd el szedelőzködni, ha azt mondják, hogy ne fusson, elcsen­desedik, majd szófogadóan leül. Néha elmerengve a távolba bámul vagy hallgatózik a felnőttek kö­zött. Esetenként gondolataiba me­rül, de közben árgus szemekkel követi a körülötte történő esemé­nyeket, és igazoltan szolgált rá a „mama kedvence” elnevezésre. Karakterek A velünk született tulajdonsága­ink születésünktől öregkorunkig kísérnek bennünket. Az egyik leg­jellemzőbb a visszafogottság vagy annak teljes hiánya. A visszafogott gyermek legtöbbször „konzervatív” - flegmatikus vagy „érzékeny” - melankolikus. A visszahúzódó jel­lem születésük első napjától kifeje­zésre jut, érzékenyen, óvatosan, valamint határozadanul reagálnak minden dologra, amivel találkoz­nak. Ezek a kicsik hajlamosak ódz­kodni az ismeredenekkel való talál­kozásoktól. Jelentős fontossággal bír szá­mukra a személyes tér, ahol egye­dül tudnak lenni. Ezek a gyerekek a felnőttektől megértést és támo­gatást, nem pedig szánalmat vár­nak. A veleszületett szégyenlőssé- gük épp elég nehézséget okoz ne­kik. Ha a gyerek flegmatikus, ak­kor a jövőben a hozzá igazán közel álló személyek és barátok számít­hatnak a védelmére. Nagyon ma­gabiztos személlyé válnak. Ha me­lankolikus, nagyon kedves barát lesz belőle, de mint ahogy kutatá­sokból kiderült, hajlamos lesz az áldozathozatalra, a hősies megnyi­latkozásokra. Szófogadás Mint tudjuk, a gyerekek nagyon kíváncsiak. Ha egyszer megértik, hogy a felnőttek miként működ­nek, akkor ha el akarnak érni ná­luk valamit, természetesen kihasz­nálják ezt a tudást. A szófogadás álarca mögött egy játékra, egy ál­latkerti látogatásra való vágy hú­zódhat meg. A kicsi sikeresen fogja manipu­lálni szüleit, akik elveszítik felette a kontrollt. Hogy ez ne történhessen meg, oda kell figyelni a gyermekre. A gyerek passzivitása mögött más­felől egyszerű lustaság is rejtőzhet. Annál a gyermeknél, aki körül sok felnőtt sürgölődik, nem alakul ki a kötelezettség érzete. Ha a csemete azt érzi, hogy „a vüág körülötte fo­rog”, nem tanul meg önállóan fel­öltözni, és olyan feladatokat elvé­gezni, amelyek a vele egykorú gye­rekek számára természetesek. így nem tanulja meg azokat az alapve­tő dolgokat, amelyek a fejlődését segítik, mivel hozzászokik ahhoz, hogy mások végzik el helyette a dolgokat és tulajdonképpen „kiski­rállyá” növi ki magát. Komplexusok A szégyenlőség a gyereknél min­dig alacsony önértékeléssel páro­sul. „Nem fog sikerülni”, ez az a mondat, amely védőpajzsul szolgál számára az érzelmi sikertelenség ellen. A megnyugtató mondat mö­gött nehezen palástolható félelem bújik meg. Ha egy erőszakosabb társa elveszi a szégyenlős gyerek kezéből a játékot, az rögtön átenge­di neki. Ismeretien helyzetben a megrémült apróság szorosabban öleli át plüssállatkáját, menekülést keres a zajtól, emberektől, vagy az utcán játszó gyerekektől. Ebben a pillanatban a szeme szorongásról árulkodik, vállai meggömyednek, tudat alatti szenvedéséről sűrű le­vegővétele is árulkodik. Kritizálás Hétéves korukig a gyerekek ál­maik és érzelmeik vüágában élnek, nem ismerik az „ésszerűséget”. Ar­ra kell törekedni, hogy elmagyaráz­zuk nekik: nincs okuk félni. Az ilyen kicsikben erősebb a felelős­ségtudat, s nehezen alkalmazkod­nak az új szituációhoz. Mielőtt egy ilyen gyermeket szeretnénk megta­nítani bármire, teremtsünk nyu­godt légkört, hogy feloldódhasson. A sértő kifejezéseket pedig teljesen iktassuk ki szótárukból (ügyefo- gyott, gyáva kukac, buta). A beszél­getést pedig mindig dicsérettel kezdjük! (al) A sértő kifejezéseket teljesen iktassuk ki a szótárukból! (Képarchívum) ____________ A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Nem lazít eleget A lányom most kezdett nyolc­éves gimnáziumba járni. Ügyes, jól tanul, de aggódom, mert min­den idejét a könyvek felett tölti. Visszavigyem az alapiskolába? Jelige: Gimnázium Minden kezdet nehéz, s főleg eb­ben a korban. A gimnáziumi köve­telmények sokkal nagyobbak, mint amihez a lánya az alapiskolában hozzászokhatott, s ugyanolyan eredmény eléréséhez sokkal több tudásra van szükség. Szinte hatvá­nyozottan nő a tananyag. Mivel ügyes és jól tanul, nyilván nem sze­retné, ha rontana a jegyein, ezért tölti minden idejét a könyvek felett. A több tananyag elsajátítása több időbe telik. Ha belerázódik az új helyzetbe, várható, hogy racionáli­sabban tanul majd, s nem kell ál­landóan a könyvek felett ülnie. Vannak gyerekek, akik egyedül nem jönnek rá arra, hogyan is lehet hatékonyan tanulni. Jó, ha segí­tünk nekik, s ráirányítjuk a figyel­müket arra, hogy más módon rövi­debb idő alatt is képesek lehetnek befogadni ugyanannyi mennyiségű tananyagot. Ha nem tanulják meg a hatékony ismeretelsajátítást, ké­sőbb elveszett emberek lesznek, mert szinte belefulladnak majd a sok feladatba. Nem lesz annyi ide­jük, amennyire szükségük lenne ahhoz, hogy megtanulják a leckét. Ha biztos szeretne lenni a dolgá­ban, hogy a lányának valójában mi­lyen képességei vannak, vigye el pszichológushoz, aki majd ponto­fi tík J|^ Dr. Hadas Katalin pszichológus san megállapítja, milyen képessé­gekkel rendelkezik, mely területe­ken milyen eredményt képes elér­ni. Ha mindez nyilvánvalóvá válik, tudni fogja, milyen terhet képes el­viselni, milyen eredményeket vár­hat el tőle. Lehetnek az osztályban olyan társak, akik kiközösítik a gyengébb tanulókat, s ő nem szeretne azok közé besorakozni. Ezért hajlandó inkább minden idejét a tanulásnak szentelni azért, hogy ő is a kiváltsá­gosok közé tartozzon. Ha esetleg üyesmit észlelne, feltétlenül beszél­jen az osztályfőnökkel. Az is lehet, hogy a tanárok pro­vokálták ki ezt a versenyszellemet, ami az osztályukban uralkodik. Le­het, hogy oiyan szankciókat he­lyeztek kilátásba, hogy a gyerek se lát, se hall, csak tanul. Reméli, hogy így elkerülheti mindazt a kel­lemetlenséget, amit a tanárok fel­vázoltak, hogy mi is lesz azzal, aki nem ér el jó eredményeket. Lehet, hogy a családban akadt valaki, aki lebecsmérelte a képessé­geit, s azt találta neki mondani, hogy te úgysem fogod győzni azt a sok tanulást, s most attól retteg, esetleg valamit nem tud eléggé ala­posan, s ezért inkább többször elis­métel mindent, csakhogy olyan lec­ke ne legyen, amit nem tanult vol­na meg tökéletesen. Előfordulhat, hogy még nem talált magának új barátokat az iskolában, akikkel el­járna egy kicsit kikapcsolódni. A ré­gi osztálytársaknak más az óra­rendjük, időbeosztásuk, más a tan­anyag, amit tanulnak, már keve­sebb a közös téma velük, s lassan eltávolodnak egymástól. Az ok kiderítése nélkül nem ta­nácsolnám visszavinni az alapisko­lába. Akkor az a hamis kép alakul­na ki a lányában, hogy a kicsit is ne­hezebbnek tűnő feladatok elől meg kell futamodnia, ki kell kerülni azo­kat, s mindig a könnyebbet, a ke­vésbé megterhelőt kell választani. Ám ha a pszichológus azt állapí­taná meg, hogy erején felül teljesít, vagyis gyengébb képességekkel rendelkezik, s egyre nagyobb meg­terhelést jelent majd számára ez az iskola, akkor természetesen a gye­rek érdeke is azt kívánja, vigye vis­sza az alapiskolába. De erre is előre készítse fel, tapintatosan magya­rázza meg neki, hogy hibás volt a döntésük, amikor ezt az iskolát vá­lasztották, túl nagy megterhelés a számára, ezért inkább visszamegy a régi osztálytársaihoz. Ebben az esetben tovább is úgy vezesse, irá­nyítsa, hogy majd valamilyen szak­tanintézetben tanuljon tovább. A jelenlegi kudarcnak nem kell feltét­lenül kihatással lenni további életé­re, még nagyon jó szakember lehet belőle. Oktatásfinanszírozás a választások után ARDAM1CA ZORÁN Azokban a nem magyar többsé­gű szlovákiai városokban, ahol magyar alapiskola működik, az ön- kormányzati választások sok eset­ben létkérdéssé válhatnak. Ha ugyanis az iskola a településen az egyetlen tanintézet, akkor adott esetben nincs mivel összevonni. A kisvárosi vagy falusi teljes szervezettségű magyar iskolákra általában jellemző lehet, hogy ta­nulóik létszáma egyre fogy, 100-250 közötti. Néhány helyen egy pedagógusra csupán kevesebb mint tíz gyermek jut, holott a je­lenlegi fejpénzes rendszerben úgy 18-20 gyerek per pedagógus a mi­nimális arány az iskola fennmara­dása szempontjából. Ez alatt anya­gi okokból könnyen tarthatatlanná válhat a személyi állomány, annak csökkentése viszont azt eredmé­nyezi, hogy nem minden tárgyat fog szakoktató tanítani, ami pedig óhatatlanul minőségi kérdés. Már­pedig egy olyan világban, ahol az iskolai oktatást a szülők (és gyere­kek) jó része ma már - joggal - adója fejében végzett állami szol­gáltatásként látja, s amelyben igenis létezik konkurenciaharc az egyes iskolák között, ott egyetlen kérdésben nem születhetnek kom­promisszumok, ez pedig éppen a minőség. Az iskolafenntartók, vagyis az önkormányzatok szemlélete tehát kulcsfontosságú ebben az ügyben. Olyan képviselő- és polgármester­jelöltekre szavazni, akik majdani előrelátható ténykedése anyagi szempontból kedvező, pedagógiai­lag kétes harmincas-negyvenes lét­számú osztályokat eredményez, s ezzel együtt a szakoktatás csök­kentésével, netán osztályok vagy iskolák összevonásával jár, megle­hetősen nagy veszély lehet egy-egy intézményre nézve. Az alapiskolás gyermekeket nevelő szülőknek, a nem magyaroknak szintén érde­mes tehát üyen aspektusból is megvizsgálni a választási progra­mokat. A fejpénzes rendszerben ki­alakuló nagy létszámú osztályok az államnyelven tanító alma mate­rekben sem ideálisak, de ahol több iskola van egy városban, nagyob­bak a megoldási lehetőségek (pl. a szakoktatók áttanítása révén). Mivel számos szlovákiai magyar iskola a település egyetlen magyar iskolája, kimondható, hogy orszá­gos szinten speciális helyzetben vannak, vagyis speciális finanszí­rozási struktúrában ülene őket fenntartani (ez természetesen vo­natkozik a magyar többségű tele­pülések egyetlen nem magyar nyelvű iskolákra is). Erre azonban nem létezik törvényi háttér. Amennyiben az MKP legközelebb kormánypozíciót foglalna el, a jö­vőben talán e törvényi háttér meg­teremtésének kérdését is kezelhet­né olyan prioritásként, mint az el­múlt időszakban az egyetemalapí­tást. Még ha ez nem is annyira lát­ványos, azért szükséges. Mindenesetre a következő négy évben a nem magyar többségű te­lepülések kisebb magyar iskolái­ban látványos dolgok fognak tör­ténni... Hacsak helyi szinteken a képviselők és polgármesterek nem tudatosítják, hogy az oktatásba va­ló befektetés ugyan hosszú távú, mégis minden szempontból a leg­jobb, s nem keresik meg helyi szin­teken a pragmatikus, de nem min­dig a legolcsóbb, s országosan sem univerzális megoldásokat. Szórakoztató és hasznos időtöltés ovisoknak Játékos szemtorna ISMERTETÉS Óvodáskorú csemeténket köny- nyen bevonhatjuk egy kis játékos szemtornába, ami nemcsak szóra­koztató, hanem hasznos időtöltés is. A szem tornáztatása a látásra szintén jó hatással van. A látás élességéért a szemlen­cse, a függesztő rostok, valamint a ciliáris izmok együttes munkája felelős. A szemlencse az átlátszó szaruhártya és a csarnokvíz kö­zött helyezkedik el. Ha távolra nézünk, lapos lesz, ha közeire, akkor az izmok segítségével domborúvá, vastagabbá válik. Napközben csemeténk rendsze­rint közeli tárgyakra fókuszál, zárt helyiségben sincs arra mód­ja, hogy messzire is vigye a tekin­tetét. Ha túl sokat néz közeire, az izmok megmerevednek, közellá­tóvá válhat. Kezdjünk légző­gyakorlattal! így ellátjuk a szem­izmokat energiával, javítjuk a fi­zikai teljesítőképességet. Mindig nyitott ablaknál vagy szabad le­vegőn végezzük. 1. Emeljünk fel egy képzeletbe­li, hatalmas és nehéz sziklát: felfe­lé fordított tenyerükkel egészen vállmagasságig, közben beszívjuk a levegőt. Térdeinket enyhén rogyasszuk be, hiszen nagyon ne­héz az a szikla. 2. Tenyerünk lefelé fordításával dobjuk a földre a sziklát, miköz­ben félelmetesen és hosszan mondjuk, hogy húúú, ezáltal las­san kifújjuk a levegőt. Közben nyúljunk le derékmagasságba egy másik szikláért. Háromszor ismé­teljük. (al) Napközben csemeténk rendsze­rint közeli tárgyakra fókuszál, zárt helyiségben sincs arra módja, hogy messzire is vigye a tekintetét (Képarchívum) 1 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom