Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-03 / 227. szám, kedd

IV Kultúra ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 4. www.ujszo.com XXXVII. SZENCZI MOLNÁR ALBERT NAPOK Október 6. -november 18., Szene, Rété és Jóka Október 6-7. (péntek és szombat) Tanulmányi kirándulás a kö­vetkező útvonalon: Udvard (kál­vária), Bény (körtemplom), Ga- ramkövesd (Gyurcsó István szobrának és síijának megko­szorúzása), Párkány és Eszter­gom (bazilika). Október 11. (szerda) Szene - 18.00: emlékezés az 1956-os forradalomra a városi művelődési központ (vmk) nagytermében. Veszteségeink - Boráros Imre színművész zenés­irodalmi műsora. 1956 az iro­dalomban - Pomogáts Béla iro­dalomtörténész (Budapest) elő­adása. Október 13. (péntek) Szene - 18.00: Rákóczi-em- lékkiállítás a vmk klubtermében, megnyitja Strešňák Gábor levél­táros-történész, közreműködik Culka Ottó (vers), Balián Zsu­zsanna (ének) és a Kicsi Hang énekegyüttes. 18.45: ünnepi műsor a váro­si művelődési központ nagyter­mében: Szenczi Molnár Albert- re Somogyi Alfréd apácasza- kállasi református lelldpásztor emlékezik, Vergődés - Vatjú Ol­ga színművész (Bárka Színház, Budapest) zenés-irodalmi elő­adása, zongorán kísér Balogh Zsolt előadóművész. Ki viszi át? - a Kicsi Hang énekegyüttes műsora. Október 15. (vasárnap) Jóka - 15.00: a Lux Altema református kamarakórus hang­versenye a református templom­ban. Rété - 18.00: a Lux Altema a református templomban. Október 20. (péntek) Szene - 19.00: a Mária evan­géliuma című rockopera az Ér- sekűjvári Rockszínpad előadásá­ban (a vmk nagyterme). Október 23. (hétfő) Szene - 10.00: emlékműsor és koszorúzás a Szenczi Molnár Albert Gimnáziumban. November 16. (csütörtök) Szene - 19.00: Nándorfehér­vár, 1456 - a Corvina Consort együttes (Budapest) előadása a Nostalgia étteremben. November 18. (szombat) Szene - 15.30: Uraknak Ura! - Kátai Zoltán énekmondó mű­sora és a Réte-Boldogfai Refor­mátus Keresztyén Énekkar fellé­pése a katolikus templomban. 16.45: ünnepi záróműsor a Szenczi Molnár Albert Alapisko­lában. Közreműködők: az alapis­kola diákjai, a Réte-Boldogfai Református Keresztyén Énekkar, Kátai Zoltán énekmondó és Rácz- né Huszár Melinda. Beszédet mond Bárdos Gyula képviselő, a Csemadok Szenei Területi Vá­lasztmányának elnöke, (ú) FELHÍVÁS Rovásírás-oktatás Komáromban „A rovásírás a magyar nép ősi írása, mely nyelvünkkel párhuzamo­san alakult és fejlődött ki népi hagyománykincsünk gazdag jelképvilá­gával egységes rendszert alkotva... A rovásírás jelképrendszere az őstör­ténelmünkkel megegyező ősi hitvilágunkban gyökerezik, amelyet nép­hagyományunk és magyar nyelvünk őrizett meg. Ezért minden magyart egyesíthet - bárhol legyen a világon - a rovásírásunk, magyar nyelvünk és népi hagyománykincsünk. Ez éltette a magyar népet évezredeken át, az ősi hitvilág mentette meg annyiszor a kipusztulástól és adott erőt az újjászületéshez, mert a magyar nép nem évtizedekben, sem évszázadok­ban, hanem évezredekben gondolkozik. Az isteni küldetéstudatra neveli utódait, felvértezve e gazdag nemzeti örökséggel. ” (Zomora Márta) A fenti gondolatokkal azonosulva a Palóc Társaság 2006-ban már másodszor rendezte meg Alsóbodokon a Kárpát-medencei Ro­vásírásverseny felvidéki országos döntőjét, s a tizenkét továbbjutó magyar diák részt vett, derekasan helytállt a Budapesten megren­dezett Kárpát-medencei döntőn. Alsóbodokon a versenyző diáko­kat felkészítő és elkísérő tanárok kifejezték azt az óhajukat, hogy a rovásírás népszerűsítése, mind szélesebb körben való terjesztése, a rovásírás tanításának módszere, valamint az iskolai nevelés és ok­tatás rendszerében való megérdemelt helyének biztosítása céljából tanfolyamot szervezzünk. A Palóc Társaság ebből kiindulva öröm­mel vállalja e feladatot, s megszervezi a rovásírásoktatók első tan­folyamát. A rovásírásoktatók képzése november 3-án (pénteken) lesz a ko­máromi Ipari Iskola és Kereskedelmi Akadémia épületében (Štefánik utca 5/34, a Jókai Színház közelében). Oktatók: Friedrich Klára, Rákász Mihály és Szakács Gábor rovásszakértők, a Forrai Sándor Rovásíró Kör tagjai. A tanfolyam 9.30-kor kezdődik, és kö­rülbelül délután három órakor ér véget. A szervezők váiják a ma­gyar történelem, a magyar nyelv és művelődés iránt érdeklődő alap- és középiskolai pedagógusok jelentkezését. Jelentkezni név és elér­hetőség feltüntetésével október 15-ig lehet a Palóc Társaság levélcí­mén (99122 Olováry 132), a 047/48 79115-ös telefonszámon vagy a z.urban@paloctarsasag.real-net.sk e-mail címen. A tanfolyam díj­mentes. Frissítőről, ebédről (igény szerint szállásról is) a szervezők gondoskodnak, (ú) regio@ujszo.com Józsa Mónika karnagy: „Muzsikálva olyan dolgokat is elmondhattunk, amiket szóban nem volt szabad" A Kodály Zoltán Daloskor 50 éve Galánta. Megalakulásának kerek ötvenedik évforduló­ját ünnepli a galántai Ko­dály Zoltán Daloskor. A ju­bileum alkalmából október 7-én tartanak megemléke­ző ünnepséget, megnyitják a kórus történetét bemuta­tó kiállítást, és természete­sen koncerttel is ünnepel­nek. Józsa Mónikával be­szélgettünk, aki közel ne­gyed évszázada áll karnagy­ként a daloskor élén. GAÁL LÁSZLÓ Ismereteid szerint milyen volt az ötven évvel ezelőtti kezdet? A galántai magyar dalosajkú ér­telmiség úgy gondolta, hogy kell a városban egy énekkar. Gondolom, járták a várost, keresték a megfele­lő embereket, összegyűlt egy sereg énekelni szerető és lelkes kórustag, így alakult meg a közel ötventagú kórus. Már annak idején, 1956-ban is volt egyfajta Kodályhoz való kö­tődés, hiszen a zeneszerzőt 1943- ban Galánta díszpolgárává válasz­tották. A kórustagok úgy gondol­ták, ezt a kötődést ápolni kell, ezért megkérték Kodályt, hogy az ének­kar az ő nevét viselhesse. Ő ehhez hozzá is járult, és élete végéig fi­gyelemmel kísérte a kórus munká­ját, ellátta tanácsaival. Ez nyomon követhető az egyik alapító tag, az éppen tíz éve elhunyt Záreczky Laci bácsi és Kodály levelezésében. A kórusvezetésre Ág Tibort kérték fel, aki egészen 1979-ig vezette is a daloskört. Tibor bácsi szokta emle­getni, hogy az akkori hatalmasok sok mindenbe belekötöttek, kezdve a repertoártól a teremproblémákig, ami miatt sokan kimaradoztak a próbákról, megcsömörlött a társa­ság, és a kórus beszüntette munká­ját -1962-től hat évig nem műkö­dött. Az újrakezdés az 1969-es első Kodály Napokhoz fűződik. Akkor volt egy olyan igény, hogy legyen országos kórusfesztivál, és azt mondták, ha már lesz ilyen, akkor rendezzék Galántán, hiszen Kodály ehhez a városhoz kötődött. És ha már Galántán lesz, akkor hogyan nézne ki az, hogy éppen itt nincs kórus?! Ekkor alakult újra a Kodály Zoltán Daloskor, és azóta is töret­len lendülettel működik. Akkor új­Próba közben (Szőcs Hajnalka felvétele) ra Ág Tibor vitte tovább a daloskört 1979-ig, majd három évig Chemez Zsuzsa volt a kórusvezető. Jóma­gam 1982-ben vettem át a kórust. E több mint két évtized alatt számodra melyik volt a legemlé­kezetesebb szereplés? Rengeteg emlékezetes szereplés volt, de első helyen a tíznapos izra­eli, szentföldi hangversenykörutat említeném. Azt mondtuk: ilyen nincs is, hogy mi ezt megérhettük, hogy mi oda eljutottunk, ott kon­certezhettünk. Ót napig egy ottani kórus látott vendégül bennünket, családoknál szállásoltak el. Bete­kinthettünk a kultúrájukba, teljes napon keresztül láthattuk, hogyan töltik a sabath ünnepet. Néhányun- kat elvittek zsinagógába, láttuk a szokásaikat, és sok minden mást saját bőrünkön tapasztalhattunk. Nem beszélve arról, hogy e szent helyeken lenni milyen különös ér­zés. Aki egy zarándokutat végigcsi­nál, tudhatja, micsoda élmény, és ha azt egy közösséggel, egy kórus­sal együtt éli meg az ember, ahol még énekelhet is - és éppen oda vo­natkozó dolgokat énekelhet - az valami csodálatos érzés. Ha nem is ilyen távoli és hosz- szú körútra, de azért egyéb ven­dégszereplésekre rengeteg meg­hívást kaptok... Említhetném a szolnoki Kodály Kórusok Nemzetközi Fesztiválját, ahová rendszeresen meghívtak bennünket. Ide Kodály nevét viselő énekkarokat hívtak, és hatalmas belső töltekezés, lelki táplálék volt részt venni egy-egy üyen rendezvé­nyen. Számos magyarországi kórus látott vendégül bennünket. Huszonegynéhány éve rendszere­sen tartunk karácsonyi hangverse­nyeket, a szocializmus idején nem is volt szabad karácsonyinak ne­vezni, ezért csak békehangverseny­nek tituláltuk. Emlékszem, amikor otthon említettem, hogy miket éne­kelünk majd, anyukám azt mond­ta, be fognak csukni. Olyan idők voltak ezek, amikor nem volt sza­bad színpadon előadni Kodály Esti dalát, mert a végén az van, hogy „...adjon Isten jó éjszakát.”. Amikor a békehangversenyeken karácso­nyi dalokat énekeltünk, az nem­csak nekünk, énekeseknek, hanem a közönségnek is egyfajta lelki fel­üdülést jelentett. Emlékszem, a nyolcvanas évek végén üyen kon­certeken zsúfolásig megtelt a kul- túrház nagyterme, az emberek a lépcsőn is ültek, az előadás után pedig többen is könnyes szemmel jöttek utánam, hogy ők még üyet nem éltek meg, nem győztek hálál­kodni. Akkor úgy éreztem, hogy az emberek nagyon ki vannak éhezve az üyen dolgokra, és a zenén ke­resztül olyanhoz jutottak, amitől évek óta tiltva voltak. Ez nemcsak a vaüási dolgokra, hanem a magyar­ságot ületően is érvényes. A zené­vel olyan dolgokat lehetett kimon­dani, amit ha szóban mondtunk volna, a szánkra csapnak. A kórus­tagok nagy része nem tanult zenét, mégis zenével tudnak súlyos mon­danivalókat, szívhez szóló, lelket megérintő, könnyfakasztó dolgo­kat közölni. Hosszú lenne felsorolni az ösz- szes díjat. Melyik a legértéke­sebb? A galántai Kodály Napokon már több évre visszamenőleg aranyat szoktunk kapni a zsűri dicséreté­vel. Említeném egy nemrégi prágai sikerünket is: az Adventi és Kará­csonyi Nemzetközi Kórusfesztivá­lon egyrészt aranyat kaptunk, másrészt a műsorösszeállításért különdíjat és karnagyi díjat. Pedig több mint 15 ország kórusa ver­senyzett, a többi közt egy Dél-Afri- kából érkezett kórus is. Megemlít­hetném Nagyszombatot, ahol Tr­navské zborové dni címmel rend­szeresen rendeznek fesztivált, ott két éve az egyházi és a vüági mű­vek kategóriájában is aranyat kap­tunk, és hoztunk egy karnagyi kü­löndíjat. 2004-ben Magyarorszá­gon, a Kóta minősítő versenyén az elérhető legmagasabb kategóriát, a kiemelt hangversenykórus minő­sítést kaptuk. A legközelebbi terv? A jubüeumi ünnepség után teljes gőzzel készülünk a következő ver­senyre, benevezünk a magyaror­szági és határon túli magyar kóru­sok számára kétévente megrende­zett Kodály Zoltán Kórusversenyre. AZ ÜNNEPI MŰSOR Október 7. (szombat) - Galánta: 10.00: a városháza előcsarno­kában a galántai Kodály Zoltán Daloskor életét bemutató kiállítás ünnepélyes megnyitójával kezdődik a daloskor fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés; 11.00: a városhá­za nagytermében szimpózium kezdődik; 15.00: koszorúzás a Kodály-emlékműveknél - a városi parkban, a vasútállomáson a Ko­dály Zoltán Alapiskolában és a Kodály Zoltán Gimnáziumban; 16.00: a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Szövetségének értekezlete a városi művelődési központ (vmk) klubtermében; 19.00: ünnepi hangverseny a vmk színháztermében (fellép a galántai Trio, Juhász Tamás operaénekes, a Kecskeméti Pedagógus Énekkar, a galántai Zora vegyes kar és a galántai Kodály Zoltán Daloskor), (gl) IV. MINORITY FILM FESTIVAL POZSONY - INGYENES VETÍTÉSEK ÉS KONCERTEK Október 5-8. (csütörtöktől vasárnapig), Kisebbségi témájú filmek feszti­válja. Valamennyi vetítés és kon­cert ingyenes! Október 5. (csütörtök) TATRA MOZI 17.00: ünnepélyes megnyitó Chačipe (cseh film, rendezte: Miroslav Janek, 58 p., 2005) - fűm egy gyermekotthon lakóiró; 18.30: ünnepélyes megnyitó Nina útjai (svéd-lengyel fűm, rendezte: Lena Einhorn, 120 p., 2005) - egy lengyel kislány törté­nete, aki túlélte a varsói gettót; 21.00: Reggeli a Plútón (angol fűm, rendezte: Neil Jordan, 135 p., 2005). Október 6. (péntek) MLADOSŤ MOZI 11.00: In memoriam Pavel Koutecký - emlékezés a közel­múltban elhunyt cseh dokumen­tumfilmesre. ÓÓÓ, de jó nekünk! (cseh dokumentumfilm, rendez­te: P. Koutecký, 10 p., 1989) - Prága 1989 decemberének végén. Gyere csak, aranyoskám! (cseh dokumentumfilm, rendezte: P. Koutecký, 59 p., 2005). 11 óra 20- kor megyek! (cseh dokumentum­film, rendezte: P. Koutecký, 53 p., 2005) - az azonos című színházi előadás létrehozásáról a Bélá pod Bezdézem-i menekülttáborban; 14.00: Kisebbségek - történet nem csak a vízről (Finnország) - az európai kisebbségekről szóló filmciklus epizódja (Szlovákia, 2002). 1000 éves együttélés - ke- rekasztal-beszélgetés; 17.00: Brasüeirinho (brazü- finn-svájci film, rendezte: Mika Kaurismaki, 90 p.); 20.00: Túl a barátságon (ameri­kai film, rendezte: Ang Lee, 130 p., 2005; 17.00: Thierry & Friends afro ethno-konceit a Hviezdoslav té­ren, a Mladosť mozi előtt. Október 7. (szombat) MLADOSŤ MOZI 11.00: Maszájok, az esőharco­sok (francia film, rendezte: P. Plisson, 94 p., 2004); 14.00: Neki a falnak (német-tö­rök film, rendezte: Faith Akin, 121 p., 2004) 17.00: Kristína Vlachová remé­nyének útjai. A remény útjai (szlo­vák film, rendezte: Kristína Vlachová, 28 p., 2005) - 1942 márciusában indultak el Szlováki­ából az első zsidókat szállító transzportok; Kezdjük el együtt (cseh film, rendezte: Kristína Vlachová, 57 p., 2001) - doku­mentumfilm a csehországi ro­mákról; Sárkányvetés (cseh film, rendezte: Kristína Vlachová, 56 p., 2006) - Ján Langoš emlékére; 20.00: Bizonyítás (amerikai film, rendezte: John Madden, 100 p., 2005). 22.00: Nyócker (magyar animációs film, rendezte: Gauder Áron, 90 p., 2004); 17.00: a Pressburger Klezmer Band a Hviezdoslav téren. Október 8. (vasárnap) MLADOSŤ MOZI 11.00: Margarete Steiff (német film, rendezte: X. Schwarzenber- ger, 89 p., 2005); 14.00: Transamerica (amerikai film, rendezte: Duncan Tucker, 103 p., 2005); 17.00: Az én Nikiforom (lengyel film, rendezte: Krzysztof Krauze, 97 p., 2004); 20.00: Hotel Rwanda (angol- dél-afrikai-olasz film, rendezte: Terry George, 110 p.); 22.00: Mezítlábas szerelem (német film, rendezte: Tü Schwei­ger, 118 p., 2005). TATRA MOZI 12.30: Tigris a hóban (olasz film, rendezte: Roberto Berúgni, 114 p., 2005); 15.00: A szavak titkos élete (spanyol film, rendezte: Isabel Coixet, 120 p., 2005); 17.30: Utolsó napjaim (francia film, rendezte: Francois Ozon, 90 p., 2005); 19.30: All Invisible Chüdren (olasz filmetűd, 116 p., 2005), zá­róünnepség. (Összeállította: as) I 4 < i € 4 4 i i I I I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom