Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-09 / 232. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 9. Vélemény és háttér 5 PORTRÉ Ki volt Anna Politkovszkaja? Kíméletlen bírálója volt Vlagyimir Putyin elnöknek Anna Politkovszkaja orosz újságírónő, aki politikai bérgyilkosság áldozata lett. A második csecsenföldi háború, amelyet Putyin indított 1999-ben (miniszterelnökként), és amelynek embemyomorító borzalmairól Politkovszkaja évekkel az ádáz harcok lezárulása után, haláláig nem szűnt meg tudósítani, élesen szembeállította az újságírónőt az orosz elnökkel és biztonsági apparátusával. Az 1958-as születésű Politkovszkaja 1980-ban szerzett diplomát a Lomonoszov Egyetemen. 1999 nyarától a független, radikális Novaja Gazeta munkatársaként rendszeresen járta az észak-kaukázusi harci zónákat, kapcsolatba lépve csecsen felkelőkkel, menekültekkel és orosz katonákkal. Politkovszkaja, aki oknyomozó riportjaiért megkapta az Orosz Újságíró Szövetség Aranytollát, majd az EBESZ Újságírás és Demokrácia-díját, 2001 elején napokig volt a csecsenföldi orosz erők fogságában. Mivel élvezte a csecsének bizalmát, 2002 októberében tárgyalt a moszkvai Dubrovka Színházban nyolcszáz túszt ejtő gerillákkal. Az észak-oszé- tiai Beszlanba nem jutott el 2004. szeptember elején, a véres kimenetelű iskolafoglalás kezdetén, mert útközben mérgezést kapott, amiben a biztonsági szolgálatok kezét látta: ők keverhettek néhány napig ható mérget a repülőgépen elfogyasztott teájába. Politkovszkaja (akinek két leány- gyermeke született) azokhoz a kevesekhez tartozott, akik állhatatosan folytatták a tudósítást a csecsenföldi konfliktusról, beszámolva nemcsak az orosz csapatok, hanem Ramzan Kadirov Kreml-barát csecsen erős ember rettegett milíciáinak túlkapásairól is. Az utóbbi napokban a csecsenföldi kínzásokról szóló riporton dolgozott, amely a Novaja Gazeta mai számában jelent volna meg. Politkovszkaja csütörtökön egy olyan, csecsenföldi emberrablásokra vonatkozó peres eljárásról beszélt a Szabadság rádióban, amelyben Kadirov is szerepel. Az újságírónő erős ellenszenvet érzett Putyin iránt. Mi több, megvetette, s a KGB belérögződött parancsuralmi szemléletet levetkőzni képtelen, korlátolt vezetőnek tartotta. A múlt évben több nyelven is megjelent, de Moszkvában csak angolul hozzáférhető, Putyin Oroszországa (Putin’s Russia) című könyvében így írt: „Nem állhatom őt az aljasságnál rosszabb gyakorlatiasságáért, a cinizmusáért, a rasszizmusáért, a hazugságaiért, a Dubrovka Színház ostrománál bevetett gázért, az ártadanok lemészárlásáért, ami egész első elnöksége alatt tartott." (MTI) Anna Politkovszkaja (ČTK/AP) Sajnos, uram, csak influenza ellen van védőoltásunk, hülye politikusok ellen nincs... (Peter Gossónyi rajza) Szakértők szerint nincs a láthatáron új, életképes amerikai külpolitikai stratégia Megbukott Bush-doktrína A Bush kormány terrorizmusellenes külpolitikai doktrínája - független elemzők mindinkább egybehangzó véleménye szerint- megbukott, méghozzá elsősorban az elhibázott iraki háborús politika következtében. HOFER LÁSZLÓ Szakértők ugyanakkor abban is egyetérteni látszanak, hogy nincs a láthatáron új, életképes amerikai külpolitikai stratégia. Washington jelen pillanatban csak a rossz vagy a még rosszabb alternatívák közül választhat. Kifáradt doktrína A Bush-doktrína - amelynek lényege a terrorizmus gyökereinek kiirtása és a demokrácia exportálása - néhány éve még széles támogatottságot élvezett az Egyesült Államokban. Az iraki háború azonban valószínűleg évtizedekre visszavetette e magasztos célok megvalósíthatóságát. George Bush hazai támogatottsága, amely az amerikai külpolitika kulcseleme, drámai mértékben apad. Már a konzervatívok is megosztottak a háború kérdésében.- A republikánusok egyre nagyobb körében érezhető kiábrándulás, és kisebbfajta földindulást idézhet elő, ha a kormányzó párt elveszti irányítását a képviselőházban vagy a szenátusban a mostani választások után. A sikerek ára A tényszerű mérleghez az is hozzátartozik, hogy Bush egyértelmű külpolitikai sikereket is elkönyvelhet. Az iraki inváziót követően Líbia felhagyott a terrorizmus támogatásával, és már nem törekszik tömegpusztító fegyverek előállítására. Áz A. Q. Kán nevű pakisztáni információs hálózatot, amely atomtitkokkal kereskedett, feloszlatták. Washington ezenkívül eredményesen oszlatta el a nukleáris összecsapás lehetőségét Pakisztán és India között, utóbbival különösen megerősítve kapcsolatait. Az amerikai-japán viszony felhődén, és a Bush-kormány Kína vonatkozásában sem vétett számottevő hibát. Végül (amit az elnök is mindig hangsúlyoz): öt éve egyeden terrorista támadás sem érte Amerika területét. George Bush erőre alapozó külpolitikája azonban sokba került Amerikának. Az az erkölcsi támogatás, amellyel az Egyesült Államok a 2001-es terrormerényletek után akciót kezdhetett Afganisztán elfoglalására, mára jórészt elporladt, főleg a mozlim világban. Azóta, hogy az Oszama bin Laden vezette al-Kaida lerombolta a Világkereskedelmi Központ ikertornyait New Yorkban, a világ kevésbé biztonságos, mint korábban bármikor. Áz Irakban kibontakozó polgárháború azzal fenyeget, hogy átcsap a szomszédos országokba, Iránba, Törökországba, Szaúd- Arábiába, és olajsokkot idéz elő a Nyugaton. Elszalasztott lehetőségek Joseph Nye, a Harvard Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora szerint az elnöknek egyszerre kellett volna tudnia használni a katonai erő jelentette „kemény hatalmat” és azt a „puha hatalmad’, amely másokat Amerika követésére ösztönöz. Washington az utóbbiban kudarcot vallott, pedig a terrorizmus elleni küzdelemben ez a kulcselem, amellyel Eddig senki nem tudott életképes elképzelést vagy forgatókönyvet javasolni, amely mögé fel lehetne sorakozni. meg lehetne nyerni a mérsékelten gondolkozók szívét és eszét. Az amerikai diplomácia ahelyett, hogy megosztotta volna az Egyesült Államok ellenségeit, bizonyos értelemben egyesítette őket. Rand Beers, aki Ronald Reagantól George Bushig négy elnök idején dolgozott a nemzetbiztonsági tanácsban, és aki az iraki háború miatt mondott le posztjáról, úgy véli: a háború legsúlyosabb következménye az, hogy Amerika elveszítette a nemzetközi támogatást. Mike McFaul, a stanfordi Hoover Intézet politológia professzora rámutat: az Egyesült Államokat már nem tekintik világszerte a demokrácia mintaországának. Michael Mandelbaum, a washingtoni Johns Hopkins Egyetem külpolitikai szakértője azt hangsúlyozza, az iraki háború mögül, úgymond, kihátrált az amerikai közvélemény. Double-talk a la Orwell Timothy Linch, a Cato Intézet szakértője a Bush-kormány tekintélyének csökkenésével kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet: a kormány kettős nyelvezetet, hamis kifejezésekből és féligazságokból álló propagandát folytat, amelyet zseniálisan írt körül George Orwell klasszikus, 1984 című regényében. Bár az amerikai közvélemény többé-kevésbé tisztában van ezzel a taktikával, a kormány tisztviselői rendszeresen használják ezt a manipulativ nyelvet, hogy kiterjesszék vagy megtartsák hatalmukat. A 2001- es terrormerényletek óta használt hamis nyelv része például a belbiztonság és az azzal kapcsolatos kiadások, amelyek egy részének semmi köze nincs a nemzetvédelemhez. A nemzetbiztonságijelző a legkülönfélébb, a biztonságtól távol álló programok igazolására szolgál. George Bush valószínűleg minden korábbi elnöknél többször használja beszédeiben a szabadság szót. A 2001. szeptember 11-i merényletek napján azt mondta, amit az amerikaiak többsége hallani akart: a szabadságot támadás érte, a szabadságot a kormány meg fogja védeni. Kormánya azonban a szabadság nevében egy sor olyan intézkedést hozott titkos letartóztatásokról, fogva tartásokról, vizsgálatokról, amelyek ellentétesek a szabadság fogalmával. A Cato Intézet szakértője szerint a kormányzati tisztviselők hamis információkkal és ezzel az álságos nyelvezettel vezetik félre a közvéleményt. Larry Diamond, a korábbi iraki átmeneti kormány tanácsadója úgy látja: a közel-keleti térség Amerika-barát országaiban, Jordániában, Marokkóban, sőt Egyiptomban, Szaud-Arábiá- ban, Katarban és Kuvaitban már nem pozitív példa az Egyesült Államok. A világi demokratikus csoportok többsége úgy érzékeli: a washingtoni külpolitika felerősítette az Amerika-ellenes érzelmeket. A szakértők abban egyetértenek, hogy senki nem tudja, milyen irányba lehetne továbblépni a Bush kormány külpolitikai doktrínájának kudarca után. A vélemények megoszlanak, mivel eddig senki nem. tudott életképes elképzelést vagy forgatókönyvet javasolni, amely mögé fel lehetne sorakozni. A washingtoni külpolitika számára jelen pillanatban csak sok rossz választás adódik - hangzik Charles Kupchan véleménye. Ő Bili Clinton elnöksége idején a nemzetbiztonsági tanács tagja volt. A szerző az MTI washingtoni tudósítója KOMMENTÁR ....ni" i~ '.......|-jľ ijiliriľľilWnWIWWIMWBMľMITir mT ~ " 'T 'r 1'íiíPlľ riiii|’'|Wi||l|irir>iin'''r'li I'i'' ir'"~ -........1 -.........t...j-T, j— Os ztanak és szoroznak S1DÓ H. ZOLTÁN Nem lehet tovább totojázni, Ficóéknak legkésőbb a hét végéig világossá kell tenniük, vajon az ígérethegyből mekkora valóságkupacot tudnak teljesíteni. Október 15-éig ugyanis a parlament elé kell terjeszteniük a jövő évi állami költségvetés tervezetét, amelyből remélhetőleg világosan kiderül, 2007-ben mi valósul meg a bőkezűnek indult, ám időközben kissé szűkmarkúvá váló osztogatásból. Az idő sürget, olyannyira, hogy tegnap a miniszterek a vasárnapi bécsi szelet, netán vegetáriánus ebéd után nem szunyókálhattak egy szebb, szociálisabb jövőről álmodva, hanem a szigorú tekintetű miniszterelnökkel az élen adatokkal telezsúfolt irataik fölé voltak kénytelenek hajolni. Jó esetben konkrét számokat elemeztek, rossz esetben ízes gyurcsányi kifejezéseket használva civódtak a milliárdok elosztásán. Félő, hogy a marakodás dominált, hiszen a tárcák előzetes kívánalmainak megkurtítása után is az elosztható alig 3 müliárd korona helyett legalább 30 milliárd koronával kérnek többet, mint amennyi még belefér az euró bevezetése miatt szűkre szabott keretbe. A kormánykoalíció egymás között mindeddig viszonylag békés arcát mutatta, ám a jövőbeni pénz elosztása, megfűszerezve még a Brüsszeltől várt tőkeinjekcióval, kiváltotta az indulatokat. A tegnapi rendkívüli kormányülés első számú pontja a Nemzeti Fejlesztési Terv megvitatása volt, ami a 2007 és 2013 között várható, mintegy 420 milliárd koronának megfelelő európai uniós forrás racionális elosztását hivatott koordinálni. Most úgy tűnik, a pénzcsap az SNS kezében van, mivel a párt által elfoglalt régiófejlesztési minisztérium dolgozta át a Dzurinda-kormány idejében egyszer már elfogadott koncepciót. Az új elképzelés, úgymond, emberközeli projektumokban gondolkodik: a helyi iskolák, szociális intézmények és kórházak fejlesztését, a regionális szerepű úthálózat korszerűsítését, a környezet- és árvízvédelmet helyezi előtérbe, miközben az előző kormányzat által támogatott, tudásalapú társadalomnak mondott koncepciót, az egyetemek, az informatikai hálózat fejlesztését másodrangúként kezeli, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem szán rá pénzt. Hiába, a helyi lobbisták, regionális támogatók zsebét kell megtömni, s hogy közben feléljük a jövőt, hagyjuk, hogy az egyetemeken, főiskolákon évente végzettek egyharmada inkább külföldön boldogul, az nem nyomasztja a kétes irányt kitűző Smer vezérkarát. Viszont nem árt tudatosítani, ha rossz projektumokat dolgozunk ki, ami a minden szinten végigsöprő politikai tisztogatásokat látva jogos aggály, akkor elmarad a ldadós brüsszeli euróeső, legfeljebb helyi szemerkélés lesz belőle. Visszatérve a költségvetéshez, ki tudja, milyen kreatív könyvelés, új és újabb adók kivetése, a Szlovák Gázművek zsebének ki- porszívózása kell ahhoz, hogy egyszerre fussa a karácsonyi nyugdíjakra, az elsőszülött gyermek utáni 15 ezer koronára, az olcsóbb gyógyszerekre meg a magasabb agrártámogatásra. Az egyidejű spórolás és osztogatás során nehogy úgy járjon a kormány, mint legutóbb a betléri ülésén: Robert Ficóék szociális érzéküket felcsillantva a régi idők dicsőségét árasztó, tetemes összegbe kerülő kastély helyett inkább a minimális terembért kérő helyi művelődési házba tették az ülést, miközben a miniszterelnök az óránként 30 ezer koronába kerülő katonai géppel érkezett a helyszínre, ráadásul késve. JEGYZET Nem kell beszélni NÉMETH ZOLTÁN A biciklizés, mondják, erősíti a testet és a lelket. A kerékpározás derűssé és jókedvűvé tesz, de valahogy realistán derűssé és jókedvűvé, hiszen földközelből látod a dolgokat, tárgyakat, embereket. Ez nem elsuhanó autó, ez nem zakatoló vonat, ez nem nyiszogó autóbusz. A biciklin nincs ablak, ott van a világ minden színe, illata, za- mata az arcodban, nem tudsz kitérni előle, bármit csinálj. Biciklizés közben bármikor megállhatsz, előveszed a távcsövet, és kinyílik előtted a világ. Sőt: letérhetsz járhatadanoknak hitt földutakra, mondjuk, leülsz a fűbe csak úgy, mert éppen azt szeretnéd. Vagy egész egyszerűen csak nézed a felhőket, nem kell, de, mondjuk, most éppen ahhoz van kedved. Aztán visszamászol a főútra, és izomból megcsinálsz egy-két kilométert, mert az jó. Napsütéses tavaszi vagy őszi délutánokon kerékpározni a családdal külön élvezet. Ott van például a kisfiad, aki szorgalmasan nyomja a pedált, és bátran lehet fegyelmezni, parancsolgatni, hiszen egy-egy elsuhanó kamion ad nyomatékot és igazolást szavaidnak. Nincs kecmec. Felhívhatod a figyelmét egy varjúrajra, gólyákra, gémekre, kócsagra, ez még nem annyira nagy kunszt, még az egerészölyv sem nagy dobás, de, mondjuk, a bíbic vagy a kormorán (kárókatona) felismerése és főleg megnevezése vagy a csuszka élettani sajátosságainak, fatörzsmászó képességeinek ecsetelése már megin- gathatadan helyet biztosít számodra a családi panteonban. Nem is beszélve az őszapóról vagy a liléről, azt hiszem, a nevek önmagukért beszélnek... És akkor hirtelen szőrössé vagy tüskéssé válik az út. Megállsz a fiaddal, és megnézed a kis rókát, amelynek ólmos vér csurog a szájából, és amelyet legalább százan tapostak már bele az aszfaltba. Megnézed a sünit, amely laposabb, mint egy palacsinta, és csak kimeredő tüskéi utalnak az egykori kedvencre. Megnézitek a másik sünit, amely fölött már legyek járják táncukat. Megnézitek a menyétkét, karcsú kis testét, az el- roppantott gerincet. Megnézitek a borz vaskos testét, csíkjai közt égett gumiszag. Nem kell mindig beszélni.
