Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-30 / 225. szám, szombat
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 2. www.ujszo.com A Svéd Tudományos Akadémia ezúttal is hallgat Kié lesz az irodalmi Nobel-díj? A „hűség letéteményese" műveiben és magánéletében is ugyanazt az igazságot hirdette Elhunyt Sütő András (Somogyi Tibor felvétele) MT1-JELENTÉS Stockholm. Az amerikai Philip Roth-ot, az izraeli Amosz Őzt, a Szíriái Adoniszt vagy a perui Mario Vargas Llosát tartják esélyesnek az irodalmi Nobel-díjra azok a találgatások, amelyekből egyre több van, amint közeledik az idei Nobel-díjak bejelentésének időpontja. A hagyományokhoz híven a Svéd Tudományos Akadémia, amely a Nobel-díj 1901-ben történt megalapítása óta minden esztendőben odaítéli a rangos díjat, ezúttal is hallgatásba burkolózik. Mindenkinek lehet tehát saját elképzelése. Jonas Axelsson, az egyik legnagyobb svéd kiadó, a Bonnier igazgatója például csak azt veszi biztosra, hogy a tanúságtevő irodalomnak kedvez a széljárás. Az AFP francia hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogyjónak tartja Amosz Oz esélyét, mivel gyakran lehetett már a múltban arra számítani, hogy háború áldozatául esett régiókban élő írókat fognak díjazni. Axelsson utalt arra is: Horace Eng- dahlnak, az Akadémia titkárának érdeklődését felkeltette a tanúságtevő irodalom azzal kapcsolatban, hogy 2002-ben a magyar Kertész Imrének, 2003-ban pedig a dél-afrikai J.M. Coetzee-nek ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. Az irodalmi Nobel-díj az egyetlen a Nobel-díjak közül, amelyről nem lehet előre pontosan tudni, hogy mely napon ítélik oda. Axelsson szerint a cseh Milan Kundera és az amerikai Philip Roth is az idei esélyesek közé sorolható. Stephen Farran-Lee, a Norstedts kiadó szerkesztője szerint viszont a legesélyesebb amerikai fró Joyce Carol Oates. Favoritnak azonban mégis Adonisz szír költőt és a török Orhan Pamukot, valamint a japán Murakami Harukit tekinti. Mivel az Akadémia tavaly ugyancsak meglepte az egész világot Harold Pinter brit drámaíró kitüntetésével, valószínűleg idén sem marad el a meglepetés. A stockholmi irodalmi körökben emlegetett nevek közt van a svéd Tomas Tranströmer, a francia J.-M. G. Le Clezio, továbbá két asszony, az algériai Asszia Dzsebar és a brit Doris Lessing. A nemi hovatartozás különben nem olyan szempont, amelyet a svéd akadémikusok figyelembe vennének. Hosszan tartó betegség után szeptember 30-án Budapesten elhunyt „a hűség letéteményese”, Sütő András Kossuth-díjas író, az erdélyi és a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, lapszerkesztő, közéleti személyiség. MTI-JELENTÉS Sütő András a mezőségi Pusztakamaráson (Camarasu, Románia) született 1927. június 17-én. Tanulóéveit a nagyenyedi Bethlen-kollé- giumban és a kolozsvári Móricz Zsigmond Népi Kollégiumban töltötte. Már diákkorában riportokat írt a kolozsvári Világosságnak; 1948-tól a Falvak Népe (1952-től Falvak Dolgozó Népe) című hetilapnál dolgozott, 1950-től főszerkesztőként. 1954-ben a marosvásárhelyi Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz került, 1971-ben a helyi Uj Élet főszerkesztője lett 1989 augusztusáig. Tevékenyen részt vett a kulturális és politikai közéletben, 1973-1981 között a Román írószövetség alelnöke volt. 1948-ban Hajnali győzelem című első novellájával szinte berobbant a romániai magyar irodalom élvonalába. Már kezdeti műveiben jó ember- és valóságismeret birtokában, ízes humorral adott képet az erdélyi paraszti életről. A Félrejáró Salamon című kisregénye (1956), valamint a Pompás Gedeon című színműve (1968) összetettebb ábrázolásmód felé mutat, és felveti a személyiség és a hatalom összeütközésének problematikáját. Esszéregénye, az Anyám könnyű álmot ígér (1970) szociográfusi hitelességű lírai vallomás a mezőségi Pusztakamarás, családja és a nemzetiségi lét múltjáról, gondjairól és reményeiről, a megmaradásról. A lírai remekmű lenyűgöző nyelvi és szemléleti gazdagságával túllépte a nemzetiségi régiót, magára vonta a nemzeti közfigyelmet. Drámaíróként 1975-ben debütált, ekkor mutatták be a kolozsvári Állami Magyar Színházban az Egy lócsiszár virágvasámapja című drámáját. Ezt történelmi drámák követik: Csillag a máglyán (1976), Káin és Ábel (1978), A szuzai mennyeg- ző (1981), melynek kiadása után Romániában egy évtizednyi hallgaSütő András (1927-2006) tásra ítélték. írói munkásságában külön fejezet a magyar nyelv ápolására tanító esszék sorozata. 1977- ben tette közzé visszaemlékezéseinek gyűjteményét Engedjétek hozzám jönni a szavakat címmel. A Nagyenyedi fügevirág című esszéje (1978) szintén az anyanyelv és a közösségi összetartozás megőrzésének értékét hangsúlyozza. Az 1970-es évek ún. úti tűnődései, esz- széi után a nyolcvanas években újabb esszégyűjteménye jelent meg, Az idő markában. A Sikaszói fenyőforgácsok kötetben cikkeit, A lőtt lábú madárban jegyzeteit gyűjtötte egybe. 1987-ben adták ki az Advent a Hargitán című színdarabját, amelyet hosszú ideig játszottak magyar színpadon is, míg Álomkommandó című drámája a magyar színikritikusok díját kapta az 1987-1988-as évadban. 1990-ben megjelent Omló egek alatt című kötetében azokra az elődökre, „égtartó emberekre” emlékezik vissza, akik a szellem erejével próbálták megtartani a romániai magyar kisebbség puszta létét. További ismertebb művei a kilencvenes évekből: Sárkány alszik veled (beszélgetések könyve), Szemet szóért (dokumentumok, naplójegyzetek), Csipkerózsika ébresztése (arcképvázlatok, esszék), Az ugató madár (dráma), Heródes napjai (naplójegyzetek), Balkáni gerle (színmű és napló). 2001-ben jelent meg Erdélyi változatlanságok címmel publicisztikai írásainak és inteijúinak gyűjteménye. Ugyanebben az évben adták ki a Kalandok könyve, egy évvel később pedig az Erdélyország mit vétettem? című, esszéket, beszélgetéseket tartalmazó köteteket. Sütő András emberi tartásból nem hagyta el romániai szülőhelyét, példamutatásával erre biztatta a romániai magyarokat is. Műveiben és magánéletében ugyanazt az igazságot hirdette: az Erdélyben élő nemzetiségek csak békében, egymást kölcsönösen gazdagítva és segítve érhetnek el eredményeket. Mindenféle ellenségeskedés, a nacionalizmus és nemzeti felsőbbrendűség bármely megnyilvánulása árt az egyénnek és a közösségnek, az országnak ugyanúgy, mint Európának. Bátran vállalta nemzetisége sorsváltozásainak kimondását, aktív szerepet vállalt az 1989. decemberi romániai fordulat idején. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi szerveinek megalakulásakor a Maros megyei bizottság-elnökévé, illetve tiszteletbeli elnökévé választották. (E tisztségéről 1996 szeptemberében lemondott.) 1990. március 19-én a marosvásárhelyi RMDSZ-központ elleni vandál támadás során brutálisan bántalmazták, bordatörést szenvedett, fél szemére megvakult. Hosszú gyógykezelés után 1990. július 17- én tért haza Marosvásárhelyre. 1990. június 22-én a Magyarok Vüágszövetsége budapesti ülésén a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották, a tisztséget előbb 1991 decemberéig, majd 1992-1996 között ismét betöltötte. 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Sütő András egyetemes megbecsültségét jelzi, hogy 1979-ben Herder-díjjal tüntették ki, 1990- ben az Osztrák Pen Klub tiszteletbeli tagja lett. Magyarországon számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát: 1992-ben Kossuth- díjat, 1996-ban Magyar Örökségdíjat kapott, 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2002-ben köztársasági elnöki Érdeméremmel, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki. 1. Adonisz 2. Amosz Oz 3. Philip Roth 4. Mario Vargas Llosa (Képarchívum) MOZIJEGY Kalász Márton, a Magyar írószövetség elnöke: „Irodalmi tevékenységét következetesen felmérve bizton állítom, ő századunk egyik legnagyobb írója, a kisebbségi magyar sors metaforája: művei többek irodalmi alkotásoknál, a korszak kritikái.” Kányádi Sándor költő, műfordító: „Egész életében ki volt téve a hatalom korrumpálásának, s nagysága abban van, hogy ennek ellenére mindvégig meg tudta őrizni integritását. Nem adta el a lelkét, és szimbolikus figurává nőtte ki magát. Ha néha más is volt a látszat, Sütő András en gros-ban becsületes volt. Mindenütt tisztelték és becsülték, mi pedig szerettük.” Kántor Lajos, a Korunk irodalmi folyóirat főszerkesztője: „Életpályája indokolja, hogy Sütő András emléke megmaradjon, és irodalmi és történelmi szempontból is jelentős művei beépüljenek századunk magyar, román és egyetemes irodalomtörténetbe.” A leggyorsabb Indian Burt Munro egy isten háta mögötti kisvárosban él Új-Zélandon az 1960-as években. Az idős férfi különcségével kitűnik környezetéből, és bár szomszédjai nehezen viselik el szokatlan életmódját, mégis szeretet veszi körül. Saját vüágot teremtett magának, amelynek két főszereplője van - ő és az 1920-as években gyártott Indian márkájú motorja. Egész életét a motor tökéletesítésének szenteli, és amikor úgy érzi, elkészült vele, nekivág a nagy úrnak. A világ egyik leghíresebb gyorsasági pályája a Utah állambeli Bonnevüle sóval borított síksága - itt akarja tesztelni Munro Indiánját. Az út hosszú, és a 60-as évek felgyorsult életet élő Amerikájában úgy közlekedik a vüág végéről érkező férfi, mintha egy idegen bolygón járna. Munrót különös és nyűt természete, fanatikus- ságában is tiszta vágyai átsegítik a nehézségeken; bármerre visz az útja, mindig nyomot hagy maga után azokban az emberekben, akikkel kapcsolatba került. Az utolsó pillanatokig akadályokkal teli útja végén mégis ott várja a siker. A világ egyik legidősebb versenyzője Indian motorjával új sebességi rekordot állít fel, amelyet 1967 óta senki nem tudott még megdönteni. A film valós történeten alapszik, főhőse a legendás sebességi rekorder, Búrt Munro. Anthony Hopkins alakítása megrendítővé és felemelővé teszi a kisember történetét, aki soha nem hagyta, hogy fiatalkori álma beteljesületlen maradjon, így bizonyítva emberi nagyságát. Új-zélandi-amerikai film. Rendező: Roger Donaldson, (port.hu) Anthony Hopkins (Képarchívum) OTTHONUNK A NYE1V Jutalmazás és javadalmazás SZABÓM1HÁLY GIZELLA Rovatunkban már többször is foglalkoztunk olyan magyar szavakkal, amelyeknek a szlovákiai magyar nyelvhasználatban - szlovák hatásra - az ún. közmagyar jelentéshez képest bővült a jelentésük. Mivel az új, „szlovákiai magyar” jelentést a (magyarországi) magyarban rendszerint más szóval fejezzük ki, a jelentésbővülés gyakorisági különbségekhez vezet: a szlovákiai és a magyarországi nyelvhasználatban e szavak előfordulási gyakorisága eltérő lesz. Nézzük most példaként jutalmazás szavunkat. Mivel az igen termékeny -ás/-és képzővel létrehozott szóról van szó, az értelmező kéziszótárban csak alapigéje, a jutalmaz szerepel, mégpedig ebben a jelentésben: ’valakit jutalomban részesíti. A jutalom szó jelentését pedig így adja meg szótárunk: „1. Kiváló teljesítmény, hű szolgálat stb. elismeréseként adományozott pénz v. tárgy [...] | Prémium. 2. Elveszett tárgy beszolgáltatójának, bűnöző nyomravezetőjének stb. felajánlott, ill. fizetett összeg. 3. gyak. gúny Vmely tett, magatartás viszonzása v. megtorlása gyanánt felfogható dolog [...]”. Szlovákiai magyar szövegekben azonban mind a jutalom, mind pedig a jutalmazás szó igen gyakran olyan szövegkörnyezetben fordul elő, amelyekben egyik itt említett jelentése sem jöhet szóba, hanem valamilyen munka, tevékenység ellentételezéseként fizetett összeget, azaz a lehető legtágabban értelmezett fizetést jelent. Nézzünk néhány példát: „Ez a probléma azért merült fel, mert az önkormányzati törvény már eredetileg sem gondolt a polgármesterek munkajogi helyzetének több összefüggésére; a fizetésükről például csak annyit tartalmaz, hogy a polgármesternek az önkormányzat hagyja jóvá a jutal- máŕ; „A belső rendeletnek a Polgármester jutalmazása című fejezete 4. pontja szerint [...]”; „Arról mindig lehet beszélni, nem kell-e törvényt módosítani, változtatni a speciális bírók védelmén, jutalmazásán [...]; A Dániel Lipšic vezette minisztérium [...] új rendeletben szabályozná a közjegyzők jutalmazásár. Amint azt az odmena szó magyar megfelelőiről írt cikkemben már kifejtettem, a nem ’különleges teljesítményért fizetett ösz- szeg, prémium’ jelentésű odmená- nak a közmagyarban több megfelelője is van, a leggyakoribb az illetmény (a parlamenti képviselők, a köztársasági elnök, a teljes állású polgármesterek, a bírák stb. esetében) és a tiszteletdíj (pl. a települési önkormányzati képviselők, a társadalmi megbízatású polgármesterek esetében). A közjegyzők szolgáltatást nyújtanak, ezért az ő esetükben díj-ról beszélünk, pl. közjegyzői díj, a közjegyző díja. A megfelelő szlovák szövegek alapján nyilvánvaló, hogy a szlovákiai magyar szövegekből adatolt jutalmazás a szlovák odmeňovanie megfelelője kíván lenni; ez rendszerint az alábbi szavak mellett szerepel: (odmeňovanie) sudcov, poslancov, starostov stb. Ha most azt vizsgáljuk meg, müyen szó vagy szavak fordulnak elő a magyarországi szövegekben e szlovák szavak magyar megfelelői mellett a ’munkáért járó ellentételezés’ jelentésben, a fent már említett Uletmény, esetleg tiszteletdíj mellett a tipikusan előforduló főnév a javadalmazás, pl. „A testület határozatot hozott az új polgármester javadalmazását illetően”; „A parlamenti képviselők javadalmazása összességében több mint 3 milliárd forintjába kerül az országnak”; stb. A jutalmazás és a javadalmazás „kapcsolatát” az is mutatja, hogy a szlovákiai magyar szövegekben ez utóbbira alig-alig van példa, ugyanis nálunk (főleg fordításokban) a helyét a kibővültjelentésű jutalmazás foglalja el, vagyis a szlovákiai magyar és a magyarországi szövegekben a jutalmazás és a javadalmazás egymáshoz viszonyított előfordulási gyakorisága eltérő. www.gramma.sk
