Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-05 / 204. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 5. www.ujszo.com Meghalt Brogyányi Judit Életének 58. évében, hosszú, 15 évig példás tartással viselt gyógyíthatatlan betegség után elhunyt Brogyányi Judit Ma- dách-díjas műfordító, szerkesztő, lapunk kulturális rovatának volt munkatársa. Temetése - az elhunyt végakarata szerint - szűk családi körben lesz. Kassán született és ott érettségizett. Pozsonyban a Ko- menský Egyetemen végzett magyar-német szakon. Már ekkor megjelentek recenziói a szlovákiai magyar lapokban. Később alapvetően műfordítással foglalkozott. Cseh klasszikusokat szólaltatott meg magyarul: például a középkori Mitrovicei Vratislav Vencel viszontagságait, amelynek magyar szövegét annak idején Illés Endre méltatta. Vladimír Ferkónak a szlovák drótosokról írt Volt egyszer egy mesterség című monográfiájának a magyarra ültetéséért kapta meg a Madách-díjat. Peter Karvaš még a Husák-éra cenzúrájának tilalma miatt nem jelenhetett meg az akkori Csehszlovákiában, nem kerülhetett színpadra Pozsonyban sem, amikor Brogyányi Judit fordításában Kazimir Károly a budapesti Thália Színházban bemutatta a Gyönyörök kedden éjfél után című szatíráját. Magyarra ültette Ladislav No- vomeský, Miroslav Kusý tanulmányait. Sok kiadást ért meg Štefan Holčík Pozsonyi koronázási ünnepségek című művének magyar szövege. Műhely- inteijúkat készített magyarországi lapok számára még az úgy nevezett „átkosban” olyan szlovákiai írókkal, akik nem vagy alig szólalhattak meg itthon. Például Grendel Lajossal, Rudolf Chmellel, Karol Wla- chovskýval. A rendszerváltás előtt és néhány évvel utána lapunk kulturális rovatának munkatársa volt. Kiváló szervezőmunkájával, míves kritikáival, eleven stílusú, szellemes interjúival vívott ki a szerkesztőségben és a hazai magyar kulturális életben is szakmai rangot. Ő volt az egyik ötletgazdája az Új Szó máig megjelenő, Gondolat című mellékletének, amelyet a hazai és a Kárpát-medencében élő magyarság, továbbá a közép-európai nemzetek fórumának álmodott meg. Ameddig az egészsége engedte, elsősorban színvonalas kéziratok szervezésével igyekezett valóra váltani elképzeléseit. Bájos, egészen életének utolsó időszakáig jó kedélyű kolléga volt. Szenvedéseit bölcsen és eredményesen palástolta. Csak a legközelebbi hozzátartozói és barátai észlelték, hogy Jutka halkabb, borongósabb a természete, mint ahogy azt megszokták. Tizenöt évig aggódtunk érte, ugyanennyi ideig csodáltuk hősies magatartását. Dacolását a gyilkos kórral. Amely tegnap sajnos, mégis legyőzte őt. De emlékét, szellemiségét még a kegyetlen halál sem tudja elhalványítani a szívünkben. (y-f) Színpadon az egykori legendás televíziós musical Ne vegyétek el a hercegnőnket! ELŐZETES Szeptember nyolcadikán a pozsonyi Nová scéna színpadán megelevenedik egy legendás televíziós musical, a Ne vegyétek el a hercegnőnket! (Neberte nám princeznú!), amelyen immár generációk egész sora nőtt fel tájainkon. Az 1981-ben bemutatott alig egyórás film elsősorban a szülők és gyerekek kapcsolatát feszegeti, s arra keresi a választ, vajon hogyan is lehet gyereket nevelni, találunk-e elég időt rájuk, s mi is a helyes hozzáállás. Arra figyelmeztet, hogy az ember akkor is egyedül lehet, ha látszólag megvan mindene, de hiányzik a szüleivel való meghitt kapcsolata. A musical szövegkönyvét Alta Vášová írta, zenéjét Dežo Ursiny szerezte, a dalszövegeket pedig Ján Štrasser írta. 1981-ben Marika Gombitová, Miroslav Žbirka és Marie Rottrová neve fémjelezte a filmet, akkor, amikor Marika Gombitová egy súlyos autóbaleset után már tolószékben ült, és önként száműzte magát a színpadról. Az Új Színpad előadását Ján Ďurovčík rendezi, aki egyben az előadás koreográfusa is. A főbb szerepekben pedig Miroslava Partlovát, Ján Slezákot, Sisa Sklovskát, Kassai Csongort, Hor- ján Viktort és Róbert Halákot láthatjuk, de igen fontos szerepet játszanak az előadás gyerekszereplői is. (jdj) Kassai Csongor, Ján Slezák és Sisa Sklovská (Nina Bednáriková felvétele) „Szervusztok, pajtikák!" - jubileumi kiállítás a Korngut-Kemény bábos dinasztia utolsó tagja tiszteletére Örökifjú Kemény Henrik Kassán Kemény Henrik bábfigurái (Képarchívum) Nem mindennapi dolog készülődik a békésnek tűnő Kassán. Azt beszélik, holnap felbukkan a városban az a paprikaorrú, vörös sipkás, szókimondó, bátor legényke, aki palacsintasütővel űzi az ördögöt, sőt ha kell, agyonüti még a halált is! JUHÁSZ KATALIN Nem ámítás ez, pajtikák! Ti már biztosan sejtitek, kiről beszélek, sőt szüléitek is jól ismerik Vitéz Lászlót, Paprika Jancsit, Hakapeszi Makit, Süsüt, a sárkányt vagy Furfangos Frigyest. Az a közös bennük, hogy mindannyiukba Kemény Henrik lehelt életet, az az örökifjú bábművész, akit az utolsó magyar vásári bábosnak tartanak. Tavaly, Heni bácsi nyolcvanadik születésnapjára a debreceni Vojtina Bábszínház összeállított egy kiállítást, amely mára már bejárta Tolnát-Ba- ranyát, és egyszer csak, csodák csodája, ideért a keleti végekre. Aki holnap délután 15.30-kor ellátogat a Kelet-szlovákiai Múzeum Bástya Galériájába, azaz a Rodostói Ház új kiállítótermébe, az láthatja majd, hogy nem a levegőbe beszélek. Sőt láthatja magát Heni bácsit is, aki jó Kemény Henrik és Anton Änderte idő esetén szabadtéren, Rákóczi fejedelem nagy „csokiszobrának” szomszédságában, eső esetén pedig odabent ad elő két Vitéz László- mesét. Akik látják őt bábozni, elfelejtik, hány évesek, ezért felnőtteknek is ajánlom a dolgot, hatékonyabb, mint tíz fiatalító arcpakolás. Most nekik mondom el, hogy a holnap nyíló kiállítás a vásári bábozás történetét és egyszáz évre visz- szatekintő bábos família életét mutatja be családi fotók, nagypapa korú bábok, dokumentumok és plakátok segítségével, a népi bábjáték utolsó mohikánjának életműve előtt tisztelegve. Összesen százharminc bábfigura, negyvenegy fénykép, számos díszletelem és jelmez lesz látható szeptember 27-ig. A megnyitóra Kassára érkezik a szlovák népi bábozás legnagyobb élő alakja, Anton Anderle is, akit sok évtizedes barátság fűz Kemény Henrikhez, annak ellenére, hogy nem beszélik egymás nyelvét. „A bábok nyelvén kommunikálnak” - magyarázta Badin Ádám, a rozs- nyói Meseszínház lelke, amikor rákérdeztem a dologra, és akkor, augusztus elején még nem sejthettem, milyen fontossá válik mára ez a mondat. Kis túlzással: akár politikai üzenete is lehet e találkozásnak. Remélhetőleg sok szlovák érdeklődő vesz részt a megnyitón, annál is inkább, mivel a kiállítás igazi, példás szlovák-magyar ösz- szefogásnak köszönhetően jött létre, számos hátráltató tényező ellenére, amelyekről most inkább nem szólnék, legyen elég annyi, hogy a nehézségek anyagi jellegűek voltak. A társszervezők között ott találjuk a Kassai Bábszínházát, amelynek művészei a kiállítás ideje alatt gyakran játszanak majd a Rodostói Házban, a már említett Meseszínházát, magyar részről pedig az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete támogatta a kezdeményezést. A Kelet-szlovákiai Múzeum kiállító- terme ideálisnak ígérkezik a „Szervusztok, pajtikák!” című rendhagyó kiállításra, amely hétfő kivételével naponta látogatható lesz. A Korngut-Kemény család ma is „Most megőrölöm a gabonyákokat! álló népligeti bábszínházát nem csak fényképekről és tervrajzokról ismerhetik meg a gyerekek, a szabadtéri színpad 1962-ben készült makettje ugyancsak helyet kapott a relikviák között. A nagypapa, Korn- gut Salamon igazi vásározó bábjátékos volt, Galíciából vándorolt Pestre, ahol 1897-ben kapott engedélyt „dal, testgyakorlatok és bűvészen előadások” megtartására. Fia, Korngut-Kemény Henrik megjárta Amerikát, majd hazatérve apjával együtt hozta létre a családi bábszínházát, a legendás Bódét. Világlátott, sokoldalú ember volt a papa is: szöveget írt, festett-faragott, játszott. A mama, Kriflik Mária szabott, varrt, öltöztette a bábokat, és ő volt a pénztáros is. Két fiuk, Henrik és Mátyás a délutáni előadásoknál segédkeztek, de szerepeltek is a bábszínházban. Ifjabb Kemény Henrik már hatéves korától bábozott közönség előtt, és amikor 1945-ben édesapja munkaszolgálat közben eltűnt, ő vette át a bábszínházát. Az előző rendszerben neki, illetve a szókimondó, kritikus Vitéz Lászlónak meggyűlt a baja az államvezetéssel, ám később Érdemes művész lett, a rendszerváltás óta pedig egymás után kapja az elismeréseket, kitüntetéseket, melyek közül a tavalyi Kossuth-díj, a Kiváló művész elismerés, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- és Középkeresztje a legjelentősebb. Tisztelt szülők, tanárok, óvónők, kedves barátaim. Állítsák fel a számítógéptől, fogják kézen, vagy rendezzék szabályszerű kettes sorba a gyereksereget, és irány a galéria. Csak folyvást, folyvást...! A csepp a pohárban állítólag a Bernarda Alba háza című darab volt, amelyet a költő halála előtt fejezett be Film Lorca haláláról MTl-JELENTÉS Milánó. Új feltételezéseket tartalmaz Federico García Lorca haláláról az a dokumentumfilm, amely szeptemberben kerül a nézők elé. A költőt az 1936. augusztus 19- ére virradó éjszakán ölték meg egy tanítóval és két anarchista torreádorral együtt az andalúziai Viznar falu mellett, ahol ma emlékpark áll. Az évforduló alkalmából politikusok éš írók emlékeztek meg róla és a polgárháború minden áldozatáról, ugyanakkor felvetették, hogy jó lenne exhumálni és megvizsgálni a költő maradványait a halála körül keringő mendemondák tisztázása érdekében. Ez ellen a család mindmáig tiltakozik - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A dokumentumfilmet Emilio Ruis Barrachina készítette azoknak az anyagoknak az alapján, amelyeket az ír Ian Gibson, a költő egyik legnevesebb kutatója és Miguel Francisco Caballero spanyol tudós gyűjtött össze. A film hangot ad annak a feltételezésnek, hogy Lorcát a politikai okokon kívül egy régi családi viszály miatt gyilkolták meg. A kiindulópont az a tény, hogy Juan Luis Trescastro de Medina, aki bevallotta, hogy a gyilkosság végrehajtója volt, egy Roldan-lányt vett feleségül. A Roldanok rokonok a Lorca családdal, és rokoni szálak fűzik őket az Álba családhoz is. A három család között ellenségeskedés folyt a XIX. század végétől egy felesben vásárolt föld miatt. A Lor- cák és a Roldanok politikai ellenfelek is voltak, mivel a Lorcák republikánusok, a Roldanok pedig fran- cóisták voltak. A csepp a pohárban állítólag a Bernarda Alba háza című darab volt, amelyet Lorca nem sokkal halála előtt fejezett be, és amely negatív színben tüntette fel az Albákat. A filmben tanúskodik az az egykori fiatalember is, akit 17 évesen kényszerítettek annak a sírnak a megásására, amelybe a költőt is tették. Ezt azonban hivatalosan soha nem ellenőrizték. Az exhumálást egyébként sürgeti a tanító és a két torreádor családja is. A granadai Történelmi Emlékezet Társasága bejelentette: bírósághoz fordul, hogy fel lehessen nyitni a sírt és meg lehessen vizsgálni a maradványokat. A légkör erre jelenleg kedvező, mert nemrég született törvény azoknak a tömegsíroknak a feltérképezésére, amelyekben a polgár- háború és a francóista elnyomás áldozatai fekszenek. (Képarchívum'
