Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-29 / 224. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 29. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Bokros mint kormányfő? Bokros Lajossal tárgyal az MSZP a miniszterelnökségről - teljed a szocialista, de fide- szes körökben is. E szerint Bokros három feltételt támasztott kinevezése esetén: jövőre induljanak el a reformok, ő javasolhassa az új jegybankelnököt, és további 250-300 milliárdos megszorítás legyen a vasárnapi választások után. Bokrost nem sikerült elérnünk, de titkárnője úgy tudja, a feltételek teljesülésekor elvállalná a kormányfőséget. Több szocialista parlamenti képviselő kizártnak tartja a híresztelést. „Lajos túlságosan neoliberális irányba sodródott. Gyurcsány és csomagja hozzá képest szociális jóléti program” - mondta egyikük. (Magyar Hírlap)- Azt mondja, államkasszának hívják, és nagyon éhes! (Peter Gossányi karikatúrája) \ reális gazdasági mutatókat látva nyilvánvaló, Magyarországon megszorító intézkedések kellenek Kampánybőség után szűkös idők \z elmúlt hét magyarországi eseményeiről sok min- ient el lehet mondani, és az 'téletek a legnagyobb való- izínűséggel a pártállástól függően alakulnak majd. \kárhogy is állnak a dolgok, a fő probléma a pénz körül forog. HORBULÁK ZSOLT Magyarország közpénzeit az rtóbbi években csapnivalóan kecelték. Az állam lényegesen töb- Det költött annál, mint amennyit negengedhetett volna magának. Togy valamit tenni kell, arra a szakemberek már régen rámutat- :ak, ám, amint azt minden józan gondolkodású ember láthatta, a Dolitikusok rendre letértek a he- yes útról. A politika és a kor- nányzás két különböző dolog, erről győződhettünk meg Magyar- országon 2006 folyamán. Nyáron ott a hideg zuhany: a választási campányígéretektől megrésze- gült polgárok megtudhatták, nemhogy adócsökkentésre nincs ehetőség, de még megszorító in- rézkedésekre is szükség van. Majd szeptemberben előkerült az elhí- resült Gyurcsány-beszéd. Jelenleg a baloldal imigyen láttatja a helyzetet: van egy energikus, reformpárti miniszterelnök, aki megpróbálja rendbe tenni az országot. Vele szemben áll a jobboldali populista ellenzék, amely csak arra képes, hogy túlígérgesse a kormányt. Ezt a véleményt osztja nagyrészt a külföld is. Nem egész egy évvel ezelőtt a kormány még „pannon pumáról, dübörgő gazdaságról és soha nem látott jólétről” beszélt. Válságról szó sem volt. A hivatalosan közölt államháztartási adatok lényegesen jobbak voltak a ma publikáltaknál. A kormányzó pártok pedig ígérgettek, főleg soksok adócsökkentést. A választási kampányban az ellenzék meg kontrázott. Ma már tudjuk, hogy a szocialista-liberális kormány tudatosan közölt hamis adatokat, így ők tudhatták, hogy ígéreteik megvalósíthatatlanok. Azonban a jobboldal hivatalosan csak ezekből a számokból indulhatott ki, ezek alapján az ő programja mindenképpen őszintébb volt. Nyáron napvilágot láttak a valós mutatók, amelyek után csakis megszorítások következhetnek. A közgazdászok örömmel fogadták az államháztartás rendbetételének tervét, ellenben megjegyezték, hogy hiányzik belőle a koncepció, és a gazdaságra egészében véve negatív hatása lesz (csökkenő növekedés, növekvő munkanélküliség és infláció stb.) Elmondható tehát: a magyar gazdaság korábbi dicsérete tulajdonképpen helytálló, aki rosszul teljesített, az a kormány. Az elfogadott csomagok most a gazdaságon és a lakosságon A jobboldal csak a kormány által publikált számokból indulhatott ki, ezért az ó programja mindenképpen őszintébb volt. kívánják behajtani azt, amit a kormány korábban elhibázott. Most, szeptember végén, látva a tényeket, világos, hogy az államháztartás érdekében tenni kell valamit, és hogy ez a lakosság részvétele nélkül nem lehetséges. Hibás az az ellenzéki álláspont, miszerint mód van adócsökkentésre. Nincs, Ma- gyaroszág ezt a luxust most nem engedheti meg magának. A szocialista-liberális oldal viszont eltökélt a reformokat illetően. Megjegyzendő azonban, hogy az ország azért tart ott, ahol tart, mert vezetése éveken át rosszul végezte dolgát, és most ugyanezek a vezetők fennen hirdetik a változtatás szükségességét. De megmutatkozott a jobboldal felelőtlensége is, hiszen a valós adatokat már ismeri, de még mindig a választási ígéreteiből indul ki. Kínálkozik egyáltalán reális megoldás? A politikában két csoport áll egymással szemben, a kormány és az ellenzék. Míg az első, több párt esetén, mindig írott szerződés alapján együtt kormányoz, az utóbbi sokszor megőrzi sokszínűségét és pártjainak egymástól való függetlenségét. A választásokon részt vett egy olyan párt, amely a valós tények alapján kampányolt, és programjában figyelembe vette az ország lehetőségeit és teljesítő- képességét. Ez a párt a Centrum Párt volt, elnöke Kupa Mihály, közgazdász. A választási eredménye szerény volt, de az események végül őt igazolták. Magyarországnak tehát volt lehetősége dönteni, de rosszul döntött. Ma egy dolog biztos: nehéz út áll az ország előtt. Az elvesztegetett éveket pedig nagyon lehet sajnálni. ______ ÉVFORDULÓ He tvenéves az olasz médiamoeul MTI-HÁTTÉR Hetvenedik születésnapját ün- lepli szeptember 29-én Süvio Berlusconi korábbi olasz kormányfő, médiamogul, a világ legtehetősebb embereinek egyike. Felső középosztálybeli család első gyermekeként született 1936- oan Müánóban. 1961-ben jogi diplomát szerzett. A hatvanas években íz építőiparban alapozta meg mára 12 milliárd dollárra rúgó vagyonát. 1973-ban alapította meg médiavállalatát, a Fininvestet, ami 1983-ra milliárdos bevételeket könyvelhetett el, mára pedig a FIAT konszern titán Olaszország második legjelentősebb vállalatcsoportja. A nyomozóhatóságok számtalanszor vizsgálódtak a vállalat pénzügyei körül, de végül nem találtak semmi törvénybe ütközőt. A vállalatbirodalom egyre növekedett: Berlusconi tévécsatornákat, napilapokat, magazinokat vásárolt fel, illetve hozott létre, nem utolsó sorban befolyásos politikus barátai támogatásának is köszönhetően. Ő volt az első, aki magántelevíziós társaságot alapított, hogy a moziktól elcsábított közönség számára „házhoz vigye“ a szórakozást. Az 1983-ban átvett Italia Uno és Rete Quatro, valamint a korábban megszerzett Canale Cinque csatornák birtoklásával már az egész ország tévé-reklámjainak kétharmadát sugározta. (ČT K/A P-fe I véte I) Médiavállalkozásait később külföldi befektetésekkel növelte, spanyol, francia és német televíziós társaságokban szerzett részesedést. Egyre több újságot, magazint, kiadóvállalatot és nyomdát vásárolt fel, amelyek vezetésével családtagjait bízta meg. A nyomozó- hatóságokkal folyamatos harcban álló milliárdos 1993-ban megalapította a Forza Italia pártot, amelynek egy évvel később már 200 ezer tagja volt. Sokak szerint Berlus- conit az motiválta a politikai szerepvállalásra, hogy elkerülje a börtönt és vállalatainak csődbe jutását (az állítást egyébként maga a politikus sem cáfolta). Tervét mindenesetre siker koronázta. 1994-ben kormányfő lett, tisztét azonban csak egy évig tudta megtartani a körülötte zajló korrupciós perek miatt. 2001-ben a jobboldali Szabadságjogok Háza konzervatív pártszövetség vezetőjeként újfent ő lett a miniszterelnök. A sokak által populistának titulált politikus ez alkalommal kitöltötte ötéves mandátumát, bár tevékenységét sorozatos kritikák érték, bel- és külpolitikai téren egyaránt. Adócsökkentést és az adórendszer átalakítását ígérte, liberális gazdaságpolitikát akart folytatni, egyik legfontosabb feladatnak pedig az alkotmány módosítását jelölte ki. Külpolitikájában az Egyesült Államokkal való szövetségre helyezte a hangsúlyt, támogatta az iraki háborút és a terrorizmus elleni harc jegyében igen szigorú törvénytervezetet vitt keresztül a törvényhozás két házán. A 2006-os parlamenti választások rendkívül szoros versenyt hoztak, a Romano Prodi által vezetett baloldal végül néhány ezer szavazattal kerekedett felül a jobboldali pártkoalíción. Berlusconinak egyelőre tehát meg kell elégednie az ellenzéki szereppel, kétségbeesésre azonban nincs oka: a Forbes magazin által kiadott lista szerint ő a világ harminchetedik leggazdagabb embere, és övé a világ egyik legjobb futballcsapata, az AC Milan. KOMMENTÁR Nemzet, pénz, pia MOLNÁR IVÁN Ján Slota az elmúlt években többször is bebizonyította, hogy számára a nemzet a „legfontosabb”. Ha valakit az egekbe kell magasztalni, akkor a szlovák, ha valakit a sárba kell tiporni, akkor a magyar. Vannak persze kivételek. Nemzet, pia, pénz. Pénz, pia, nemzet. Ján Slota értékrendje attól függően változik, hogy számára épp mi a legmegfelelőbb. Ami biztos, hogy a nemzet hatékony érdekvédelme Slota értelmezése szerint csak akkor lehetséges, ha „dől a lé”. Teljesen mindegy, hogy a garatra vagy a pénztárcába, a lényeg hogy dőljön. Ezzel kapcsolatban a nemzetvezér legnagyobb dobásának a koreai KIÄ zsolnai beruházása számít. Míg a magyarok szerinte „ferdeszemű, rusnya mongoloid banda”, a koreai beruházók előtt a porban csúszik... Na persze a terepjárók, a horvátországi jacht és a fiatal feleség nem olcsó mulatság, és ezekért még a legnagyobb nemzetvezér is hajlandó feladni egy-két elvét. Slota azonban ugyanilyen körültekintően járt el a Szlovák Nemzeti Párt kormányralépésével kapcsolatban is. Szlovákoknak szlovák kormányt - hangzott a jelszó, és a szlovákok meg is kapták, amit „érdemeltek”, hiszen első a nemzet. Hogy mindebből valami haszna neki is legyen, Slota a nemzetiek által.irányított minisztériumok élére leghűségesebb barátait nevezte ki. Az egyik „legjobb” döntésnek Marián Janušek kinevezése számít az építésügyi és régiófejlesztési tárca élére. Zsolna volt polgármester-helyettese Slota egyik leghűségesebb barátjának a hírében áll. Amit korábban ketten zsolnai szinten véghezvittek, most országos méretekben szeretnék bemutatni. Mire számíthatunk? Mit tettek ketten a városukért? Az első a nemzet elv alapján 2002-ben ötméteres bronz szobrot állítottak Ľudovít Štúrnak a város főterén. Az értékrend második helyén azonban a pénz áll, így rögtön 2003-ban eladták a főteret az Aupark társaságnak 50 millió koronáért, aminek a legnagyobb „áldozata” épp Ľudovít Štúr lett, hiszen a szobrát idén áprilisban eltávolították. Az építkezés egyelőre még nem kezdődött meg, és egy ideig úgy tűnt, hogy nem is fog. Az érvényes engedélyt ugyanis az építkezési telekkel szomszédos Hotel Slovakia támadta meg, és a Zsolnai Kerületi Ügyészség a szállodának adott igazat. Az Aupark azonban fellebbezett az ügyben, és a végső döntést paradox módon most épp az építésügyi miniszternek kellene meghoznia. Annak a Marián Janušeknek, aki korábban mindent megtett az Aupark beruházásáért. Hogy a miniszter hallgat-e a civil szervezetek felszólítására, és az ügyészségnek ad igazat, vagy pedig a saját és Slota érdekeit tartja fontosabbnak, az egyelőre kérdéses. Slota harmadik legfontosabb értékét, a piát figyelembe véve azonban Janušek nagy valószínűséggel a volt főnöke érdekeit tartja majd szem előtt, hiszen egy elpuskázott üzletre nem lehet inni. JEGYZET Tapasztalat, csere GRENDEL ÁGOTA Nem lettem volna jó kistestvére a Nagy Testvérnek, a Való Világról az jutott az eszembe, a legnagyobb show maga a valóság, egyébként meg börtönben is forgathatták volna, az se kevésbé zárt, az se kevésbé mesterséges közeg, egy idő után itt is, ott is előjön az emberből a hiéna. Nem is tudtam bekapcsolódni a társalgásba, ha ezek a műsorok voltak terítéken, mert fogalmam se volt arról, ki kivel, ki kivel nem, mettől meddig, miért és miért nem. Később jött egy feleségcserebere, az egyik szlovák kereskedelmi adón, legyintettem, micsoda marhaság, tíz napra ide-oda költöztetni szegény asszonyokat, mi lesz, ha véletlenül valamelyik kiábrándul a férjéből, mert az egy villany- körtét nem képes kicserélni, egy vacak rántottét nem tud megsütni, a gyerekek idegesítik, b. neje szülinapjáról rendszeresen megfeledkezik, igaz, ebből erényt is lehetne kovácsolni, de az idő múlását ősz hajszálak (jó, ez még korrigálható hajfestékkel) és egyre mélyülő és arcátlanul szaporodó ráncok jelzik. Bezzeg ez a tíznapos! A tenyerén hordozza, ágyba szállítja a reggelit, neveli a csemetéket, fúr-fa- rag, virágcsokrot virágcsokorra halmoz, gyertyafényes vacsorához bort szolgál fel, bekapcsolja a mosogatógépet, egyeztet a bejárónővel - álmodni se lehet tökéletesebbet. Ezek után nem kifejezetten felemelő érzés kizuhanni a tévés valóságból az élet show- jába. Néhány napja ott ragadtam a tévé előtt. Két, abszolút eltérő életmódot folytató asszony cserélt urat. Áz egyik fiatalos, csinos, egygyermekes, családi házas, álgondokkal küszködő, a másik hajnaltól éjfélig robotoló - bár nem „dolgozik”, csak otthon van, háztartást vezet, nyolc gyerek körül sürög- forog, egy fizetést oszt be, az ég tudja, hogyan ügyeskedi ki, hogy mindenkinek jusson cipőre, ruhára, kenyérre. Annyi volt bennük a közös, hogy mindkettőjük álla leesett, amikor belépett új, átmeneti otthonába. Az egyiké a luxus, a másiké a sok gyerek és a szerénynek is csak némi túlzással mondható körülmények miatt. Az egyik ugyanis már unja a habos tortát, a másiknak fogalma sem volt róla, hogy az élet habos torta is lehet. Az egyiknek pihenés, sőt üdülés, mit üdülés, felüdülés volt a tíz nap, a másiknak maga a málenkij robot. Le is vonta mindkettő a maga tanulságát: egyik sem cserélne a másikkal. Én se. Tíz napra se, a nyilvánosságot pedig határozottan kitiltom az életemből - pedig lehet, hogy elmulasztom a sztárrá válás lehetőségét.
