Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-26 / 221. szám, kedd

30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 27. www.ujszo.com Szellem van a fényképen, vagy csak a technika ördöge játszik az emberi fantáziával? Az asszony szerint kettejük között egy kislány alakja látható Képzelődés, vagy hazajáró lelkek? Gyakran van olyan érzésem, mintha a holt lelkek a közelemben len­nének (A szerző felvétele) Szorongva, feszült arccal várakozott kapunk előtt, kezében egy mobiltelefont szorongatott. „Kérésem len­ne” - mondta halkan. Ke­zembe nyomta maroktele­fonját és a számlapján lévő felvételre mutatott. „Ki tud­ná ezt nekem nagyítani szá­mítógépen?” - kérdezte. FARKAS OTTÓ A számítógép lassan, komótosan dolgozott, volt időnk beszélgetni.- Mit ábrázol a kép, Monika? A mobil kijelzőjén nem vehető ki tisz­tán - kérdeztem látogatómtól, aki kérdésemre kérdéssel válaszolt.- Hisz maga a szellemekben? Ha igen, akkor érdekes felvételt fog látni, ha nem, akkor arra kérem, ne nevessen ki, mert én hiszek a túlvi- lági életben. A számítógép képernyőjén köz­ben megjelent a fénykép. A látvány hátborzongató volt. Monika le sem vette tekintetét a képernyőről, mi­közben mesélt.- Gyakran van olyan érzésem, mintha a holt lelkek a közelemben lennének. Ez tulajdonképpen nem csak érzés, gyermekkorom óta es­ténként hallom is őket. A jelenség­re azonban csak akkor figyeltem fel, amikor meghalt a nagyma­mám. A temetés után megjelent nekem... Nem olyan volt, mint ami­lyennek öregkorában ismertem, hanem fiatal, harminc- vagy negy­venéves. Azóta, azt hiszem, gyak­ran velem van, időnként tanácso­kat is kérek tőle. Ez úgy történik, hogy négy kiskanalat egyenként szalvétába csomagolok és vala­mennyit betekerem egy nagy papi­rosba. Megkérem nagymamámat, ha ott van velem, csomagoljon ki egy, két vagy három kiskanalat - mikor mennyit - és ez minden eset­ben meg is történik. Minden ilyen alkalom után nagyon fáradt va­gyok, le kell feküdnöm. Szóval a legdöbbenetesebb az egészben, hogy eddig azt hittem, a nagyma­mám van mellettem, a felvétel pe­dig mást bizonyít. Ezen itt egy kis­lány alakja látható. - mutatott a számítógép monitorjára. Monikáék a nyáron cserélték mobiltelefonjukat korszerűbbre, az első napokban sokat fotóztak vele. Egy este éppen rendet rakott a konyhában, férje pedig lefényké­pezte. A gáztűzhelyet törölgette, mellette állt ötéves kisfia is, amikor a különös felvétel készült, amelyen Monika szerint kettejük között egy kislány szelleme látható.- Három évvel ezelőtt költöz­tünk ki falura Rimaszombatból, ahol megszoktam, hogy a konyhá­ban esténként összekoccantak a poharak, csörömpöltek a tányérok a szekrényben... - folytatta Mo­nika. - Új helyünkön mindjárt az első napon meglepetés ért, a két­éves Adrián nem maradt meg az ágyában, a sarok felé mutogatott és látszott rajta, hogy fél. Beszédhi­bás, ezért nem tudta elmondani, mitől ijedt meg, csak sejtettük, mert a konyhából hallatszott a megszokott zörej. Egy alkalommal olyan hangosan kocogtak a tányé­rok, hogy behallatszott a hálószo­bába, és mi sem tudtunk aludni. Felkeltem az ágyból és hangosan bekiáltottam a konyhaajtón: „elég már, menj aludni!” A nesz meg­szűnt, hetekig nem hallottuk. Ugyanabban a faluban, Dobfene- ken a napokban költöztünk át egy másik családi házba, ahol már az első este összekoccantak a poha­rak, zörögtek a tányérok, tehát kez­dődött minden elölről. Tüdőm, va­laki számára hihetetlen, másnak hátborzongató, amit mondok, de ez a valóság. Mi megszoktuk már, és egy csöppet sem félünk, kivéve persze az ötéves Adriánt, aki nem mer egyedül aludni. A dobfeneki temetőben van egy sír, a felirat szerint egy pár hónapos csecsemő sírja. Amikor Mónika közmunkára a temetőbe van be­osztva, lába akaratlanul is mindig ehhez a sírhoz viszi. A fiatalasszony úgy gondolja, a felvételen látható szellem az ott nyugvó gyerekkel le­het összefüggésben. Mi az igazság? Valóban szellem látható a képen, vagy a technika ör­döge játszik az emberi képzelettel? A kérdésre Csabai Izabellánál, Szlovákia legismertebb médiumá­nál kerestük a választ. „A vüágegyetem kifürkészhetet­len törvényeken alapul. Senki sem állíthatja, hogy csakis a mi boly­gónk embere az egyeden a koz­moszban, aki értelemmel van megáldva. Sokan ellenkeznek az­zal az állítással, hogy létezik túlvi­lág, léteznek úgynevezett asztrál lények, akik észlelhetők, láthatók, akikkel kommunikálni lehet, és akik segíteni tudnak nem tökéletes emberi mivoltunkban. Ilyenek a földön kívüli lények, a szellemvi­lág, tehát az ember asztrál és men­tális teste is. Nincs halál, földi ittlé­tünk, fizikai testünk csupán egyik megnyüvánulása, asztrál testünk egyik próbája ebben a formában. Férjem, Csabai Vince huszonhét éve írással, hanggal, képpel irá­nyítja a mi sorsunkat, életünket. Műidig tanácsokat ad, a huszonhét év alatt egyeden rossz információt nem kaptam tőle, és soha nem kényszerített semmire. Már átéltem a klinikai halált, jár­tam az asztrálvüágban, tehát nincs szükségem egyéb bizonyítékra ah­hoz, hogy elfogadjam: nincs halál, egy örökkévalóságon át létezünk, csak más-más formában és más di­menzióban. A halottakkal huszon­hét éves tapasztalataim vannak, sokszor találkoztam velük. Ami Monika esetét illeti: kap­csolatba léptem Vincémmel, aki automatikus írással közölte, hogy a fényképen egy halott gyermek szelleme látható. Egyébként ne­kem is van jó néhány fényképem, ahol szellemek jelentek meg mel­lettem - a hamarosan megjelenő második könyvemben ezekről is írok. Az egyik üyen felvétel az első könyvem pőstyéni bemutatóján készült, bal felemen a fényképen a férjem áll. Többen fényképhibának „Senki sem állíthatja, hogy csakis a mi boly­gónk embere az egyetlen a kozmoszban, aki érte­lemmel van megáldva" hitték, csakhogy a szellem ugyan­ott, ugyanabban a formában ott mosolypg a videófelvételen is. Vin­cémet idézem: Monika erős médi­um, mint Te, Izabella. Tehát abban a helyiségben, ahol éppen tartóz­kodik, olyan erős energiák működ­nek, amelyekben az asztrál test ké­pes megjelenni, megtestesülni vagy működni. Nem kitaláció, nem hallucináció, ha egy halott valaki­nek megjelenik és üzen. A médium észlelheti, láthatja a halottat és kommunikálhat is vele. A Monika fényképén látható szellem a hölgy három régi életében gyermeke volt, és karmikus az összekötteté­sük. Ez a lélek nem képes Mónikától elszakadni, és élete vé­géig mellette marad. Ami a lakás­ban hallható kopogást, mozgást, lépéseket illeti, az is a szellemek­nek, hét léleknek tulajdonítható, akik szívesen visszajárnak arra a helyre, de nem ártanak senkinek. Ami a kanalak kicsomagolását ille­ti: ezoterikai kifejezéssel teleportá- ciónak nevezhető, megítélésében pedig a mai tudományos vélemé­nyek is különbözők. Létezik tár­gyak áthelyezése, szagok telepor- tálódása, élő emberek hirtelen több ezer kilométerre történő áthe­lyezése. Második könyvemben sok hasonló esetről írok részletesen. Vannak tudósok, akik a jelenséget az emberi médium képességének tartják - nálam is parancsra táncol­nak a tárgyak, de sajnos olykor akaratom ellenére is. Vincétől tu­dom, hogy a teleportáció az asztrálvilággal függ össze és füg- getien az emberi akarattól. Monika és a fia, kettejük között a sejtelmes árny (Képarchívum) A madarak nem ismernek országhatárokat A természetvédelem közös feladat A polgári társulás egyik legfontosabb célja a munkahelyteremtés, de minden módon segítik a rászorulókat Kiút a jobb életbe HOMOLY ERZSÉBET BOKOR KLÁRA Idén utolsó alkalommal gyűl­tek össze a szlovák és magyar ma­darászok a köbölkúti Párizsi-mo­csaraknál, hogy képet kapjanak a vonuló madarak mennyiségéről, kondíciójáról, útvonalairól. „Ebben az évben jubileumot ünnepelhettünk, hiszen a 10. Nemzetközi Ornitológiái Tábor­nak adtunk otthont. Évenként há­rom alkalommal szervezzük meg a tábort, mégpedig a tavaszi, a nyári és az ősz eleji időszakban” - mondta Jozef Medveď, a tábor házigazdája. „Nagy jelentőségű ez munka a természetvédelmi te­rület ritka madárfajainak meg­óvása terén, de ez valahogy nem jut el az illetékesek tudatáig. Sokszor az az érzésem, inkább hátráltatják, mint segítik mun­kánkat” - véli Medveď. Molnár István Lothár, a Pilis Természetvédelmi Egyesület el­nöke hozzátette: „Saját pénzün­ket költjük arra, hogy tanulmá­nyozhassuk a madarakat. Csupán két éve volt sikeres pályázatunk, amelyben kutatásokkal kellett bi­zonyítanunk, hogy a mocsár és az Esztergom környéki területek azonos ökológiai területet képez­nek. Ez sikerült is, de másfél éve már csak saját forrásból meríthe­tünk. Magyarországról már nem lehet pénzt szerezni erre a célra. A szlovák kormánynak kellene komolyabban vennie a természet- védelmet.” Matej Medveď szerint végre tu­datosítani kellene, nincsenek szlovák meg magyar madarak, mint ahogy államhatárokat sem ismernek e tollas élőlények. A mocsár az észak-európai madár­vonulás fontos pihenőhelye. Ha nem teszünk védelme érdekében, annak az egész európai madárvi­lág kárát láthatja. Az anyagiak hi­ánya miatt nem épül a már évek óta tervezett állandó gyűrűző­tábor se. A tenni akarásnak azon­ban előbb-utóbb beérik a gyümöl­„Nagy jelentőségű mun­ka a ritka madárfajok védelme, de ezt valahogy nem jut el az illetékesek tudatáig." cse, hiszen pályázati pénzből no­vember végéig megépül egy öt­ven méter hosszúságú pallósor, ami a madarászok munkáját könnyíti majd. A hajnali órákban látni lehet, hogy a fecskék óriási tömegben húznak ki a nádasból, este pedig vissza. Ezt a látványt a 83 éves Tóni bácsi, a tábor leghűségesebb résztvevője sose hagyná ki. El­mondta, az éjszaka közeledtével úgy 300 ezer fecske érkezik. Egy Lengyelországban gyűrűzött fecs­két is láttak. Igaz, kevesebb ma­darat sikerült befogniuk, mint ta­valy ugyanebben az időszakban, de ez még nem a madárállomány csökkenését bizonyítja. A Rimaszombati járásban már évek óta 30 százalék körül mozog a munkanélküliek száma, ami az or­szágban a legmagasabb. Ez súlyo­san rányomja a bélyegét a szociális helyzetre is. Több civil szervezet is keresi a kiutat ebből az elkeserítő helyzetből. A rimaszombati Kiút a jobb élet­be azon polgári társulások sorába tartozik a járásban, amelynek tag­jai még nem fásultak el, s a várost és a régiót fojtogató megélhetési gondok ellenére újabb és újabb öt­letekkel szeretnének segítem a rá­szorulókon. Csobo Alica vezetőségi tag szerint sokan a lakásuk rezsi- költségeit sem tudják kifizetni, de a hivatal nem kérdezi őket, honnan és miből tudnák előteremteni a rá- valót, hanem egyszerűen kirakják őket az utcára. „Szeretnénk szá­mukra szociális lakásokat építeni, vagy olyan helyen bérbe venni szá­mukra lakásokat, ahol többségé­ben nehéz szociális helyzetben lévő emberek élnek, s a bérleményeket idővel szociális lakásokká átminő- sítetni. Szeretnénk tanácsadó iro­dát létesíteni, ahol útba igazíta­nánk a rászorulókat, mert sokszor elvesznek a bürokrácia útvesztői­ben, nem tudják, kihez fordulja­nak” - mondta Csobo Alica. Céljaik között szerepel a munka­helyteremtés is, amiben eddig sike­resen együttműködnek a munka­ügyi hivatallal, jelenleg két projekt­ben is részt vesznek. „A civil szerve­zetet másik két kollégámmal tavaly alapítottuk meg. Harmincötén kezdtünk, ma már 122 munkatár­sunk van, akik a foglalkozásösztön­ző program keretén belül dolgoz­nak. Rájuk öt koordinátor felügyel, de van öt nyolcórás munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottunk is. Ezenkívül foglalkozunk még mun­kaközvetítéssel Magyarországra, eddig 7 embernek sikerült állást ta­lálnunk” - mondta Bálint Katalin projektmenedzser. Sikerként köny­velhetik el azt a nyár folyamán megvalósult jótékonysági kulturá­lis eseményt is, amelynek bevételét a budapesti Talentum Zeneművé­szeti Akadémiához jutatták el, aho­vá Rimaszombatból is járnak hall­gatók, üy módon fél évre ki tudták fizetni a rimaszombati diákok kol­légiumi díját. A jövőben szeretnék hasonló módon támogatni a rima­szombati képzőművészeti és zene­iskolát is. A helyi roma női szövet­séggel közösen lehetőséget biztosí­tottak 30 gyerek árvái táborozásá­ra, 5 gyerek pedig részt vehetett egy angol nyelvű táborban a Bala­ton partján. „Tamásfala városrészében be­zárták az óvodát, arra hivatkozva, hogy nem rentábilis a fenntartása. Az óvodán belül volt egy magyar osztályunk, amelybe roma és nem roma gyerekek egyaránt jártak. A roma gyerekeket a Dúsa utcai ro­ma lakótelepről hordták be, mert civüizált körülmények között le­hettek, sokat tanulhattak, a peda­gógusok nagyon sokat tettek ér­tük. De akárhogy lobbiztunk, akár­kit kértünk, sehol sem kaptunk se­gítséget, s az óvodát két éve bezár­ták. Azóta az épület kihasználatla­nul, üresen áll. A város bérbe adta ugyan egy rimaszombati orvosnő­nek, de a mai napig nem történt semmi. Nekünk viszont terveink vannak az épülettel, szeretnénk létrehozni ott egy krízisközpontot a Körzeti Hivatal Gyermekvédelmi Osztályával karöltve. A nemrég új­jáalakult Csemadok helyi alapszer­vezetével közösen szeretnénk ki­alakítani egy helyet, ahol különfé­le akciókat szerveznénk. De elfér­ne az épületben egy kisebb könyv­tár, informatikai szoba, a nyugdíja­soknak egy helyiség, napközi ott­hon, ahová az iskolai szünidő ide­jén járhatnának a gyerekek” - mondta Csobo Alica. Csobo Alica szerint sokan a lakásuk rezsiköltségeit sem tudják kifizetni (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom