Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-26 / 221. szám, kedd
www.ujszo.com UJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 26. Vélemény és háttér 7 A kormányfő végre abszolválta első kétoldalú megbeszélését (Gyenes Gábor karikatúrája) A válság nem ér véget a választással TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ Tőkés Lászlónak joga van hallatnia a hangját Budapesten, még az utcai rendzavarok elítélése ellen is felemelheti a szavát, de ne tegye az erdélyiek nevében - úja kommentárjában a romániai magyar lap, egyben kifejtve, hogy a budapesti rendzavarások az 1956-os forradalomtól leginkább abban különböznek, hogy most Magyar- országon igazi, nyugati demokrácia van. Akik most forradalmat játszanak, kockáztatva az önös napi politikai érdekek oltárán az ország belső stabilitását, de lábra állításának a lehetőségét is, azoknak másfajta történelmi elbírálásban lesz részük. A szerző ezért is kétkedve fogadja, hogy „Erdélynek is hallatnia kell a hangját“ a jelenlegi magyar kormány elleni tüntetéseken, ahogyan azt Tőkés László püspök szombaton a Kossuth téri színpadon mondotta. A lap szerint Erdélynek inkább Romániában kell hallatnia a hangját. Például úgy, ahogyan Csíkszeredában szövetségbe tömörültek a székelyföldi önkormányzatok a különböző autonómiaformák kialakítására. Ezzel - valamint Markó Béla felvetésével, hogy a magyar nyelv akár hivatalos (regionális) nyelvvé is válhatna Romániában - az RMDSZ ismét a hazai politikai paletta összes többi erőinek össztüzébe került. A szerző szerint a romániai magyarságnak el kell gondolkodnia, hogy mi kíván nagyobb felelősségérzetet: Magyarországon felszólalni az egyik oldal mellett, vagy Romániában érvényt szerezni az egész romániai magyarság érdekeinek. A romániai magyar sajtó beszámol arról, hogy a hét végén mintegy százan gyűltek össze Kolozsváron a budapesti demonstrációkkal szolidaritást vállaló tüntetésen. A rendezvény szónokai bírálták a magyar kormányt, de nem kímélték az RMDSZ-t sem. (mti) PROFIL Továbbra sem tudni, az egy hét múlva tartandó parlamenti választások után milyen kormánya lesz Ausztriának. A Profil című osztrák hetilapban ismertetett legfrissebb felmérés szerint csak 4 párt jutna a parlamentbe, ha ma tartanák a választásokat. A Wolfgang Schüssel kancellár vezette Osztrák Néppárt (ÖVP) 37, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) 35, a Zöldek 11, a Jörg Haider által „elhagyott“ és idegenellenes retorikáját nagyon felerősítő Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) pedig 10 százalékot kapna. A felmérés eredményeiből világos, hogy az ÖVP még az FPO-vel koalícióban sem támaszkodhatna szilárd parlamenti többségre, ahogyan az ellenzéki szociáldemokraták sem tudnának a Zöldekkel parlamenti többséget elérni. így kétpárti kormány csak akkor léphetne hivatalba, ha vállalná a kisebbségi kormányzás minden terhét. A parlamenti erőviszonyok alapján szilárd kormány csak úgy alakulhatna, ha ismét ÖVP-SPÖ nagykoalíció jönne létre, amire a múltban többször is volt példa, (m) Az elmúlt egy hét bővelkedett a hazugságról és a felelősségről szóló morális igazságokban. Gyurcsány Ferenc beszédéről és a békésnek induló, de hamar elfajuló demonstrációkról a közvélemény-kutatások ellentmondásos eredményeket mutatnak. POLITICAL CAPITAL A rendkívüli történések ugyanakkor mégis az önkormányzati kampányt jelentik, és biztosan nagy hatást gyakorolnak a szavazók döntésére. Győztest hirdetni azonban nagy valószínűséggel még október 1-jén sem lehet. Orbán Viktornak bizonyos értelemben igaza van: az önkormányzati kampány valóban olyan intenzitással robbant be a nyilvánosságba, mintha egy országgyűlési választás újabb fordulójáról lenne szó. Nem arról van szó, hogy a demonstrációk és rendbontások utalnának erre, mindezeknek egyre inkább már csak nyilvánosságkezelési szempontból van jelentősége a pártok számára. A kampány utolsó szakasza azzal kezdődött el, hogy Orbán Viktor kommunikációja hirtelen pozitív irányba fordult, és egyazon nyilatkozatán belül is visszatérően ismételgeti a béke, nyugalom és megoldás szavakat, miközben a híradók, a kereskedelmi médiumok bulvárműsorai és a bulvárlapok tele vannak az utcai harcok képeivel és következményeivel. Miközben tehát a legnagyobb figyelemmel kísért médiumokban a rendkívüli helyzet jelenik meg, Orbán Viktor már a megoldásról beszél, a kormányoldal eközben még csak keresi a lehetőséget, hogy a nehezen érthető védekezés mellett átfordítsa a helyzetet. A rendbontás kezelésével a kormány a nyilvánosságban még a televízió székháza elleni tüntetés éjjelén szenvedett kudarcot. A történtek a médiának lehetőséget adtak arra, hogy hiányolják a határozott fellépést, tehát elmarasztalták a hatóságokat, és így a kormányt, mert nem végezte el feladatát. Az ellenzék pedig erre hivatkozva állítja, hogy a kormány valójában nem is akarta megakadályozni az ostromot, mert - vette át elemzők megállapítását Orbán Viktor - a rendbontás, az elszabaduló utcai demonstráció árt a Fidesznek. Az azóta készült ellentmondásos közvélemény-kutatások alapján sem lehet azonban megítélni, hogy melyik tényező hat majd inkább a választókra: Gyurcsány Ferenc beszéde, vagy az, hogy az emberek összekapcsolják az utcán történteket Orbán Viktorral. A nyilvánosságra került beszéddel kapcsolatos forgatókönyvek, a kiszivárogtatásról kialakult vita egyre inkább azt mutatja, hogy mindkét fél tudott a felvételről, mindkét fél készült az annak következtében kirobbanó vitára, de arra már sem a kormány, sem a Fidesz nem volt felkészülve, hogy kezelje az utcai történéseket. A történések így összességében biztosan mindkét félnek komoly károkat okoztak, függetlenül az önkormányzati választás eredményeitől. Orbán Viktor számára gondot okozhat, hogy a Fidesz kezdeményezései, illetve a radikálisok követelései nem csupán szavakban, hanem személyeken keresztül is összekapcsolódnak egymással, ami azt mutatja, hogy a pártelnök továbbra sem mondhat le a Fidesztől jobbra álló politikai erőkről, ami nem kis részben Orbán Viktor pártelnöki pozíciójának stabilitását is biztosítja. Ennek megfelelően a Fidesz nem is törekedett arra, hogy látványosan csillapítsa a kedélyeket, ami könnyen A nyilvánosságra kerülés forgatókönyvei, a kiszivárogtatásról kialakult vita azt mutatja, mindkét fél tudott a felvételről. támadhatóvá tette a párt és a radikálisok kapcsolatát. Gyurcsány Ferenc számára a nyilvánosságra került beszéd kiemelt részlete súlyos imázsproblé- mát jelenthet a továbbiakban: az inkább kedvező külföldi fogadtatás mellett sem sikerült egyértelműen tisztázni beismerését a hazai közvélemény előtt. Az imázsprobléma politikai problémát jelent: egy „ha- zudozó miniszterelnök“ számára nehéz feladatot jelent a következő évek szigorú gazdaságpolitikájának végrehajtása, mert elfogadtatását az ellenzék és a külső szereplők személyére utalva újra és újra megkérdőjelezhetik. A beszéd nyilvánosságra kerülésével kezdődő konfliktus nem csupán az utcai demonstrációk miatt eszkalálódott. Orbán Viktor látványosan kerüli, hogy Gyurcsány Ferenc nevét kimondja, a Fidesz nem tekinti politikailag létezőnek a miniszterelnököt, és már mint csak egy majdani büntetőper vádlottjaként, illetve „beteges hazudozó- ként” beszél róla. Ezzel azonban egyre inkább egy újabb Gyurcsány vagy Orbán párharcot teremt, amivel a szavazók számára valóban az országgyűlési kampányhoz hasonló helyzetet hoz létre. Orbán Viktor megoldása annak elkerülésére, hogy vele szemben szavazzanak ugyancsak hasonló a korábbiakhoz: a szakértő kormányra vonatkozó javaslattal hangsúlyozza, hogy nem ő kerülne a miniszterelnöki székbe, ahogyan a tavaszi két forduló között is lemondott a miniszterelnök-jelöltségről. Orbán Viktor szerda esti inteijú- ja óta, valamint a nagygyűlés lemondásával egyértelművé vált, hogy a Fidesz központi üzenete a békesség, a nyugalom megteremtése és a kialakult helyzet megoldása. Az ellenzéki párt eközben a kormányra tolja át a felelősséget a rendzavarásokért, arra hivatkozva, hogy a békés tüntetés mellett kialakult rendzavarást a kormány alig tudja felszámolni, és a Fidesz nagygyűlését sem tudja biztosítani. Ebben a helyzetben az együttműködésről beszélni, ahogyan Orbán Viktor teszi, egyszerre szolgálja Gyurcsány Ferenc pozíciójának meggyengítését, valamint a Fidesz válságmegoldó képességének kiemelését. A válság azonban a szereplők nyilatkozatait figyelembe véve nem oldódhat meg: a felmérések szerint előre jelezhető ellenzéki győzelem könnyen patthelyzetet okozhat, hiszen önmagán és saját MSZP-SZDSZ többségén kívül más nem kényszerítheti Gyurcsány Ferencet lemondásra. A Fidesz egyszerre helyezett tehát maga elé egy meglehetősen magas és kockázatos, valamint egy elég alacsony mércét: utóbbi az, hogy a párt szerint a miniszterelnök sorsáról a megyei közgyűlési, pártlistákra leadott szavazatok döntenek, az azonban jelentősen emeli a tétet, hogy ennek következményeként Gyurcsány Ferenc távozását jelölte meg a párt. Ez a patthelyzet azonban jelentősen különbözik attól, ami „szakértői” (ám mindenkor politikai döntéseket hozó) kormányok megalakításához szokott vezetni: a megoldás a változatlanul meglévő parlamenti többségtől, illetve a Fidesz parlamenti és parlamenten kívüli stratégiájától függ. (hirszerzo.hu) KOMMENTÁR Globális lokál JARÁBIK BALÁZS Különös, de tanulságos dolgok történtek New Yorkban a múlt héten, az ENSZ parlamenti közgyűlésén. Meglehetős pontossággal ábrázolták nemcsak az ENSZ jelenlegi állapotát, de a világ ügyes-bajos dolgait befolyásolni igyekvő különböző (kül)politikákat is. Kezdjük egy kis hazaival. Robert Fico, aki nagyon-nagyon vágyik már egy kis külföldi elismerésre, végre találkozott pár államférfival. Mivel Szlovákia az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) nem állandó tagja, a találkozókat megszervezni nem esett nehezére a szlovák diplomáciának. Fico, meglehet örömében, azonban nyomban kinyilatkozta beszédében a szlovák külpolitikai új alapelveit: ezek szerint a „globális felelősségvállalás, nemzetközi szolidaritás és szociális egyensúly” vezérli a szlovák külpolitikát. Hogy ebben az (erősen baloldali) globális szövegben hol a lokális (értsd: szlovákiai) érdek, annak magyarázata majd Kubiš külügyminiszter dolga lesz. Gondolom, örült ennek a szép, kerek mondatnak, belefér ebbe minden - még a semmi is. Meg lehet nézni a Fico-beszédek eme gyöngyszemét az ENSZ honlapján, a szlovák külügyén viszont hiába keresnénk. Sokkal fontosabb és érdekesebb volt az a rendkívül jól megszervezett támadás, amelyet az Egyesült Államok külpolitikája ellen indított a Hugo Chavez által vezérelt és gründolt ún. El nem kötelezettek mozgalma. Hugo Chavez a (kommunista körökben) legendás balodali amerikai gondolkodó és egyben az egyik legelismertebb mai nyelvész, Noam Chomsky könyvével a kezében nevezte Bush elnököt ördögnek. Csatlakozott hozzá Lukasenko belarusz, Ahmedinezsád iráni elnök és mások, akik - mit ad Isten - Havannában találkoztak egy kis koordináció és pár fénykép erejéig, mielőtt New Yorkba érkeztek volna. A könyv rögtön bestseller lett - Amerikában. Az Egyesült Államokat viszont nem védte meg senki, ami jól jelzi, hogy az „el nem kötelezettek” igazi sikere abban keresendő, hogy alaposan el vannak kötelezve - az USA ellen. De jól jön ehhez Oroszország és Kína csendes támogatása is a mozgalom számára, meg az olyan országoké, amelyek a „globális felelősségvállalás, nemzetközi szolidaritás és szociális egyensúly1’ által vezérelve tosszák a fellegeket. Szlovákia egyre inkább ebbe a kategóriába csúszik. Minél előbb vonja le a következtetést az Egyesült Államok az ENSZ közgyűléséből, annál gyorsabban lehet a fontos dolgokról beszélni. Irak után és Irán előtt jó lenne tisztába tenni Amerika és Európa szövetségét, vagy az ENSZ reformját. Ehhez azonban az kell, hogy az USA átgondolja saját szerepét a világpolitikában. Úgy tűnik viszont, ez meghaladja a Bush kormány erejét és képességeit. Egy Gyurcsány Feri kéne most Washingtonban is... Ha meg nincs, megoldja ezt a helyzetet az amerikai demokrácia maga - a következő elnökválasztásokon. TÁRCA Jön a tél! KOCUR LÁSZLÓ Jön a tél! S aki e bejelentést hallva azt állítaná, e sorok írója alaposan betépett a hétvégén, vagy netán a világtól elzárva, információk hiányában él, nem tudva, hogy még csak szeptembernél tart a naptár; nem jár ki az utcára sem, így nem látja, hogy a hölgyek - bár olykor dideregve már, de - még mindig a nyári trend szerint öltözködnek, a férfitársadalom nem kis örömére, azokkal közöljük: a riogató figyelmeztetést egy angliai civil szervezet tette. De nem a ködös Albionban, hanem itt, Pozsonyban. Egy hajléktalanokkal foglalkozó angliai civil szervezet fölfigyelt a hazai hajléktalanproblémára. Ez nagyon szép dolog a részükről, s egyben a hazai nonprofit szektort és a szociális ellátórendszert is minősíti. Az angolok nyilván nem fogják megoldani a mi hajléktalanjaink problémáját, hisz a sajátjukat sem tudják, Londonban éppen úgy vannak hajléktalanok, mint Pozsonyban, Kassán, vagy - sajnálatos módon immár - a járási városokban (is). A szervezet ilyen horderejű lépésre nem is vállalkozik, csupán javítani szeretne az utcán élők élet- körülményein. A problémáról talán valamivel több tapasztalata van, mint a szlovákiai szervezeteknek, itt ugyanis a pártállami érában intézményes hajléktalanellátás nem volt, noha hajléktalanok akkor is voltak. Jelenleg csak a fővárosban hivatalos becslés szerint nyolcszázan, más találgatások szerint kétezren élnek az utcán. Kétezer emberi életút - lefelé a lejtőn. A derék angolok (képviselői?) már idestova fél éve tárgyalnak különböző fővárosi szervekkel egy 24 órás hajléktalanellátó központról. Különösebb eredmény nélkül. A hajléktalankérdést ugyan mindenki meg szeretné oldani - a tárgyalóasztal mellett -, de ha lehet, akkor a saját városkerületének határain kívül. Végül is kétezer ember pozsonyi léptékkel nem sok, szavazni meg úgysem mennek, ki nem fütyüli le őket. Majd megint megfagy közülük pár, akkor majd megint felhúznak néhány katonai sátrat a legvadabb mínuszok idejére. Aztán meg mehetnek, amerre látnak. Érzéketlen, cinikus sorok? Lehet. De hűen visszaadják azt, ami a hajléktalanellátás terén a rendszerváltás óta történt. A hajléktalanhelyzet megoldásában kulcsszerepük lehetne az erős civil szervezeteknek. De Szlovákiában ilyenből kevés van, a harmadik szektor rozoga lábakon áll, a Fico-kormány meg még a sokszor a túlélés egyetlen zálogát jelentő két százalékot is elvenné tőlük. A tél megjön.
