Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-04 / 203. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 4. www.ujszo.cotr 0TTH0NUNK A NYELV Jogunk van használni anyanyelvűnket (2) SZABÓM1HÁLY GIZELLA Fannyval, csendes boldogságban (Oláh Csaba felvételei Elment Faludy György. Élete 96. évében az utolsó regényét is befejezte, megjelenésénél már nem lehet jelen Mezítláb a pokol tornácán Az előző írásban néhány, a szabad nyelvhasználatra vonatkozó alapvető nemzetközi dokumentumból idéztem. Ezek és a kapcsolódó alapvető emberi jogok - elsősorban a szólásszabadság és a diszkriminációmentesség - ihegsértése volna bármely (így kisebbségi) nyelv magánhasználatának a tiltása bármely beszédhelyzetben. Mi van azonban az olyan esetekben, amikor bolti eladóként, banki ügyintézőként, idegenforgalmi iroda alkalmazottjaként, taxisként stb. fordulunk a vevőkhöz, ügyfelekhez? Ezt a kérdést azért vetem fel, mert szlovák internetes fórumokon igen gyakran felbukkan az a bírálat és vád, hogy Dél-Szlováki- ában az eladók vagy nem beszélnek szlovákul, vagy pedig „tessék”-kel szólítják meg a vevőt. A természetesen konkrét hely és idő megjelölése nélkül elmondott történet után rend- • szerint valamelyik fórumozó felveti, hogyan engedheti meg ezt az állam, sőt nem egy esetben az államnyelvtörvény megsértésével vádolják az ismeretlen magyar eladót. Nos, akik ezt állítják, nem ismerik az államnyelvtörvényt, s azt sem tudják, hogy ilyen rendelkezést szlovákiai törvény nem is tartalmazhat, mert az a Szlovákia által is aláírt nemzetközi egyezményt sértene. Ezzel kapcsolatban újfent Fernand de Varennest, a téma szakértőjét idézhetjük: „A köz- igazgatási szervek nem gátolhatják meg, hogy valamely személy vagy vállalkozás a gazdasági életben, a magánszektorban az általa preferált nyelvet használja. A szólásszabadságot sértené az a jogszabály vagy az olyan intézkedés, amely gátolná bármely nyelv használatát a munkáltató, és alkalmazottja, a vállalkozó és ügyfele között...”. A vevőhöz először magyarul szóló eladó tehát semmiféle törvényt sem sért, csak nyilván a helyi szokások szerint jár el. A vevő magyar nyelvű üdvözlése magyar többségű településen megszokott, hiszen a boltba betérőről feltételezni lehet, hogy vagy helybeli, vagy pedig a környéken lakó magyar. Az említett jogszabályok az írott szövegekre is vonatkoznak, sőt ez esetben még az sem írható elő, hány százaléknyi kisebbségi lakosság esetén használható az adott kisebbségi nyelv. Az államnyelvtörvény (8. §, 6. bek.) is úgy fogalmaz, hogy a nyilvánosság tájékoztatására szolgáló feliratok, reklámok államnyelvűek, de utána más nyelvű szöveg is elhelyezhető. Ezt a rendelkezést egyébként például a kínai éttermek tulajdonosai sokszor meg is sértik, mert a kínai felirat az első és nagyobb betűvel is írják ki, mint a szlovákot. A kínai feliratot mi nem értjük, ezért díszítésnek tartjuk, s valószínűleg a tulajdonos is ezzel, valamint figyelemfelkeltő és identifikáló (és nem tájékoztató) céllal teszi ki. Jogi szempontból azonban a kínai felirat egy elbírálás alá esik a másnyelvű (pl. magyar, német, roma) szöveggel. Az említett jogszabályok fényében sajnálatosnak tartom, hogy még a nagy számban magyarok lakta városokban, falvakban is sokszor csak szlovák nyelvű üzletfeliratokkal, reklámokkal találkozunk. A csak szlovák nyelvű tájékoztatás egyik oka talán az, hogy a tulajdonos úgy véli, a kisebbségiek úgyis tudnak szlovákul, s ezért elég csak egyszer, azaz az országos többség nyelvén feltüntetni, mit árulnak az adott boltban, esetleg milyen akcióik vannak. Az üzletfeliratok, a szórólapok, a tájékoztató táblák azonban nemcsak az áruválasztékról és az árleszállításokról tájékoztatnak, hanem arról is, hogyan viszonyul a cég, a tulajdonos az ügyfélhez, megtiszteli-e őt azzal, hogy anyanyelvén kommunikál vele; Törökországban a kereskedők még a turisták nyelvén is igyekeznek néhány szót megtanulni. S ez már nem jogi, hanem sokkal inkább társadalmi kérdés. Tévedtünk. Azt gondoltuk: ha mindig nem is volt, Faludy György mindig lesz. Betöltötte a kilencvenet, és még mindig jó erővel gyűjtötte az éveket Aztán elmúlt kilenc- venhárom, kilencvennégy, kilencvenöt, és mi rendületlenül azt hittük: neki még a száz is megadatik. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nemcsak azért, mert megérdemli, és imád élni, hanem mert szellemmel és lélekkel ugyanolyan jól bírta, mint testtel és energiával, vággyal és akarattal. Tévedtünk. Faludy György elment. Hirtelen. A lehető legvárada- nabbul. Anélkül, hogy távozására bárkit is felkészített volna. Combnyaktörés, sokkos állapot, kóma. Nem volt visszaút. Illetve csak egy. A létező legrövidebb: a kórházból a saját ágyába. író volt. A legjelesebb magyar írók egyike. Költő, de abból is az egyik legjelesebb. Műfordító, aki a saját érzéseit, gondolatait fordította bele az eredetibe. Hozzátett. Feljavított. Minőséghez esszenciát adott. De kalandor is volt. Megállít- hatadan világutazó. Túl a kilencve- nen repülőre ült, ment Maitára (ahogy ő mondta), Marokkóba, Firenzébe, nyaralni Antalyába. Kisebb utakra egyik országból a másikba. Budapestről Pozsonyba, Kassára vagy Erdélybe, mikor hova hívták. Nem volt igényes vendég, de ha választhatott, víz helyett inkább vörösbort kortyolgatott. Ha menni kellétt, mert várták, könnyedén ment. Csak egy plédet szorongatott a kezében. Azt is csak azért, hogy ne fázzon a lába. A lábfeje, a bokája. Volt ugyanis egy úri passziója: nem hordott zoknit. Soha. Még télvíz idején sem. A vérkeringésére hagyatkozott. A vére meg túl a ki- lencvenen is csak úgy pezsgett. Megbízhatóan dolgozott. Hajtotta őt, fűtötte rendesen. De biztos, ami biztos: a pléd azért mindig kéznél volt. Vagy ha hűvösebb volt az idő: lábnál. Csak úgy ráejtve. Szellősen, lezserül. Ha nem mozog az ember, nem termel annyi energiát. Fizika. S ő ehhez tartotta magát. Figyelt. Teste legapróbb jelzéseire is. Élni ugyanolyan jól tudott, mint írni. Harmadik házasságát kilenc- venkét évesen kötötte. Azt mondta: szerelemből. Sokan kételkedtek benne, még többen elmeállapotát vitatták. Állítólag merő féltésből, aggodalomból. Egyvalamit felejtettek el csupán: Faludy György mindig tudta, mit csinál. Még idős fejjel is. Tartása, gondolkodása hajlott kora ellenére is végig egyenes maradt. A gerincével nem volt baj soha, pedig megélt egy-két embert próbáló helyzetet, s jó néhány kegyetlen évet. Magatartásán, szellemiségén sem a kistarcsai internáló-, sem a recski munkatábor,.sem az önkéntes száműzetés nem tudott ferdíteni. Kétszer hagyta el Magyarországot. Először 1938- ban, a fasizmus miatt, másodszor 1956-ban, a forradalom bukása után. Kínozták, verték, szidták és rágalmazták, de megalázni nem tudták soha. Fejben költött, ha a tollat elkobozták tőle. Méterszámra írt anélkül, hogy egyetlen szót is papírra vetett volna. Szabad maradt akkor is, ha mások rabigában érezték magukat. Parancsnak, rendszernek, hamis ideálnak, fentről jött elvárásoknak nem adta meg magát soha. Függetlenségét még a testi vágyaiban is sikerült megőriznie. Mindig, mindenkiben a szépet kereste. Az izgatót. „Különleges ajándék a szerelem - mondta egy közös utunk során. - Bárki lelkét szabadon megérintheti egy másik ember, legyen az férfi vagy nő. Én többször megéltem ezt is, azt is. Huszonéves korban egy vonzó arab fiatalember birtokán éltem Marokkóban. Kedvessége, szépsége, műveltsége elbűvölt és megszédített. Származásunk és neveltetésünk különbsége sokkal inkább összehozott, mintsem elválasztott bennünket. A szerelem hatalmas csoda. Az életben talán a leghatalmasabb.” Az irodalomban kezdettől fogva stabil helye volt. A világban szabadon vándorolt. Fő regényét, a Pokolbéli víg napjaimat Londonban magyarul írta, de itthon először 1987-ben jelent meg. Villon fordításait negyvenszer nyomtatták újra. Börtönverseit gimnazistát skandálják. Könnyű szonettjei, esőerdőbeli és a kor margójára írt jegyzetei ugyancsak megunhatadanok. Az elmúlt években különleges tárlatot nyitott. A görög, a latin, a perzsa, a reneszánsz, a kínai költészet gyöngyszemeiből válogatott, azokat fordította-költötte át magyarra. Mindig magyar költőnek vallotta magát. Sem Nyugat-Európában, sem a tengerentúlon nem akadt ember, aki ebben kételkedett volna. Arcát reklámhoz is adta. Kirobbanó potenciáját hirdette óriásplakátokon. Kamaszlelkét megőrizve férfiasságát prolongálta mindörökre. Játékosságával hétköznapi kínjait száműzte. Harmadik házassági éveiben született verseit a feleségé nek diktálta számítógépbe. Ezt i: egyfajta játéknak tekintette: továbbadta, amit létrehozott, s azor nyomban el is felejtette. Az idővel ü szabadon bánt. Kitolta a reggelt, é: elnyújtotta az éjszakát. Délber kelt, és hajnalban járt aludni. Titkokat nem őrzött. Verseibő azt is megtudni: zsidó származásához protestáns neveltetést kapott és hogy a szexualitást, amennyi ben nem tesz kárt senkiben, minden esetben nagyon szép és ártatlan dolognak tekintette. Eszmény képe Karinthy Frigyes volt. Ötletességben, sokoldalúságban, frissességben, szellemességben és ezei más dologban egészen közel állt £ szívéhez. Életének leghosszabt szakasza angol fordítójához, Erit Johsonhoz kötötte, aki jelentős irodalmi, filozófiai és teológiai tudá sával mindig szolgálatára állt Kapcsolatuk nyomógombja z Happy Days in Hell volt. Eric Joh- sonnak annyira megtetszett z könyv, hogy 1965-ben Budapestre utazott, találkozni Faludyval. De csak a következő évben talált rá - Máltán. Onnantól fogva együtt ií maradtak huszonöt évre. Aztár megjelent Fanny, az új szerelem Eric úr jobbnak látta, ha kiszáll Faludy életéből, és meg sem állt Indiáig. Bár huszonnyolc esztendővel volt fiatalabb a költőnél, elsőként c ment el. Faludynak hosszabb élet adatott, Szeptember 22-én töltötte volna be a kilencvenhatot. Ha tovább marad, tovább alkot. Életműve azonban így is teljes. Amire nem jutotl ideje a földi létben, azt már nem írja meg sehol. Nem hitt a túlvilágban. „A lélek a testtel együtt távozik, önmagában el sem képzelhető. A lélek a testhez kötődik, és vele együtt pusztul el, és ha így van, nincs mit remélni. Itt a földön kel boldogan, szívből és szerelemmel élni” - hirdette. Legfrissebb s egyben utolsó regénye ma jelenik meg A pokol tornácán címmel. Ha netán mégis var túlvilág, akkor most fehér ingben, mezítláb ő is ott várakozik. A mennyek kapuja mögött aligha találna annyi izgalmat, mint ott, ahová csak a „bűnösök” nyernek bebocsátást. A végső megnyugvást úgysem neki találták ki. Kár, hogy új élményeit nem tudja megosztani velünk. Odüsszeusz hosszú útra ment, s nem jön vissza soha. Ez lesz élete legnagyobb kalandja, s egyetlen titka. Az út, amely nélküle is hozzávezet. RÖVIDEN Mozart-muzsika szabadtéren Pozsony. Mozart születésének 250. évfordulója alkalmából szeptember 15. és 24. között a szlovák főváros Fő terén szabadtéri zenei filmfesztivált rendeznek, melyen naponta 20 órai kezdettel híres Mozart-művek csendülnek fel koncert-, valamint operafilmekről. Tíz estén át 8 x 6 méteres vásznon elevenednek meg a zeneművek különböző felvételekről. Egyebek között felcsendül a Szöktetés a szerájból, a Don Giovanni és a Cosi fan tutte. A bemutatók ingyenesek. (SITA) Koltai Róbert új filmje 220 millió forintból forgatják Koltai Róbert új filmjét, a Megy a gőzőst. A forgatás egy hónapig tart, de az utómunkálatok miatt a film várhatóan csak 2007 szeptemberében kerülhet a mozikba. A Megy a gőzös egy vérbő komédia, amelynek bonyodalma a „vendetta”, a vérbosszú körül forog, persze komikus szálak mozgatásával, szerelemmel és drámával fűszerezve. A főbb szerepeket Szabó Győző, Pindroch Csaba, Gesztesi Károly, Badár Sándor, Gáspár Sándor, Pogány Judit és Lázár Kati alakítja. (MTI) Bruegel nyomdokain Brüsszel kiállításokkal, koncertekkel, kerékpártúrákkal rója le tiszteletét idősebb Pieter Bruegel, a nagy flamand festő előtt. A Királyi Könyvtárban kiállítás mutatja be összes művének reprodukcióját, rajzainak gyűjteménye pedig a tájakat, amelyekből ihletet nyert, az embereket, akik az ő korában, a XVI. század közepén éltek. Az ajánlott kerékpártúrák a belga főváros zöld területeivel és erdőkben gazdag környékével ismertetik meg a vállalkozó kedvű embert, aki, ha Bruegel szemével nézi a tájat, valószínűleg sok olyan szépséget fedez fel, amelyet „hétköznapon” észre sem vesz. (MTI) Nem kézzel írt, verseit számítógépbe diktálta Volt egy úri passziója: nem hordott zoknit
