Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-13 / 211. szám, szerda
OTTHONUNK 2006. szeptember 14., csütörtök 4. évfolyam, 2. szám Az átmeneti, őszi időben általában elegendő, ha néhány órán keresztül bekapcsolva tartjuk fűtésünket A fűtési rendszer téli felkészítése (Ján Krošlák felvétele) Egyre gyorsabban rövidülnek a nappalok, csökken a hőmérséklet, az elkövetkező hetekben nőni fog az esős napok száma. Ősziesre fordul az idő, hamarosan napi feladataink egyike lesz a fűtés beindítása. Ilyenkor aktuálissá válik a kérdés, mit tegyünk, hogyan készítsük elő fűtési rendszereinket a télre? ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A saját központi fűtéssel rendelkezők először általában úgy döntenek, hogy hazatérésük után néhány órára beindítják, majd leállítják fűtési rendszereiket. Az üyen néhány órás fűtéssel elérhető, hogy a lakásokban a kellemes hőérzetet biztosító 21-22 fokos lakáshőmérséklet az otthon tartózkodáskor biztosított legyen. Az önálló épületekben, családi házakban lakók számára javasolható, hogy ha a lakások belső hőmérséklete 20 fokra lecsökken, indítsák be fűtésüket. Kisgyermekes vagy idős emberek esetén ez az érték magasabb is lehet. Az átmeneti, őszi időben általában elegendő, ha néhány órán keresztül bekapcsolva tartjuk fűtésünket. A társasházakban, vagy nagyobb, központi fűtésű épületekben lakók számára a mindnyájuk által elfogadott lakóközösségi, ezek hiányában a szak- hatósági szabályok a mérvadóak. E szerint a fűtési idény októbertől áprilisig tart, ezen időtartamon belül fűteni kell. A fűtési idényt megelőző és azt követő egy-egy hónapban fűteni csak akkor kell, ha az utolsó három nap átlaghőmérséklete 10 fok alatti volt, és a meteorológiai előrejelzés aznapra szintén 12 fok alatti hőmérsékletet ígér. Ma a hőszolgáltatók rugalmasan bármikor beindítják a fűtést, ha a társasház vagy a lakóközösség képviselője kéri, és a fűtési rendszer műszaki állapota ezt lehetővé teszi. Természetesen a számla is megérkezik. A fűtési rendszerek üzemszerű beindítását minden esetben előzze meg a fűtési rendszer teljes felülvizsgálata, üzemi próbája, a beépített főbb berendezési tárgyak szakemberrel történő ellenőriztetése, szükség esetén szakszervizzel történő, (esetleg garanciális) javíttatása, cseréje. Az építés befejezését követő első években javasolható, hogy az eredeti kivitelezőt kérjük fel a felülvizsgálatra, a próbafűtés elvégzésére. Ez azért is helyes, mert az első fűtési idényben előadódó hibák, hiányosságok, esetleg többletigényeink teljesítése így megoldható. Az eredeti kivitelező mellett és vele együtt néhány alkalom után elsajátíthatjuk az ellenőrzési módokat, megismerhetjük a szakszervizeket, a szakszolgáltatást végző vállalatokat, személyeket, alkalmasakká válunk a teljes ellenőrzés önálló elvégzésére, és a fűtési idényben előadódó hibák megszüntetését is gyorsabban tudjuk elintézni. A fűtési rendszer ellenőrzése a tüzelőberendezések, a kazánok és a melegvíztermelőberendezések ellenőrzésével kezdődik. Első a tüzelőanyag, illetve az égéshez szükséges megfelelő levegő utánpódás ellenőrzése, majd következik a kémény. Ha a közelmúltban a kéményseprő ellenőrizte kéményünket, és új tüzelőberendezést az előző idényt követően nem kötöttünk be, elegendő a kéményhuzat ellenőrzése. Ehhez leginkább a füstcső kiemelését követő huzatellenőrzés felel meg, amit akár égő papírral, akár égő olajos ronggyal elvégezhetünk. Ha mindent rendben találtunk, sor kerülhet a tüzelőberendezések ellenőrzésére. Gázkazánok esetén a gázégők, olajtüzelés esetén az olajégők kitisztítása az első feladat, majd a villamosener- gia-ellátás és az automatika ellenőrzésére kerüljön sor. A próbafűtést megelőző utolsó feladat rendszerünk fűtőközeggel, vízzel való feltöltésének ellenőrzése. A közel fél éves üzemkívüli idő alatt többféle, már el is felejtett okból, részlegesen vagy teljesen kiürülhetett a fűtési rendszer. Tévhit, hogy a fűtési idényen kívül a fűtési rendszerekből a vizet le kell engedni, ez súlyos károkat okozhat. A helyes feltöltést nyomáspróbával egybekötve javasoljuk elvégezni. A rendszerbe, a vízmagasság mérésére nyomásmérőket, manométe- reket építettek be, amelyeken a töltés pillanatnyi értékén kívül a kívánt feltöltési szintet piros vonal jelzi. A feltöltést a piros vonalig folytassuk, majd a töltés abbahagyható, a töltőcsap elzárható, a kazánt és a hidegvízhálózatot összekötő töltővezeték leszerelhető. A tapasztalatok szerint a fűtési rendszerek élettartama jelentős mértékben függ a felhasznált víz mennyiségétől, tehát minél kevesebb vizet töltünk rendszereinkbe üzemeltetésük teljes idejében, annál hosszabb életűek lesznek. Az állandó utántöltögetéssel, amely sok precíz tulajdonos jellemzője, nem jót, hanem rosszat teszünk. Csak az eddigiekben ismertetett néhány órát igénybe vevő ellenőrzéseket követően kerülhet sor a tüzelőberendezések üzemi próbájára, a próbafűtés megkezdésére. A kazánok elektromosáram-ellátását és a tüzelőanyag-ellátás beindítását követően a fűtést vezérlő berendezés beállítására van szükség. Ez a berendezés általában egy szobatermosztát, amelyen olyan hőmérsékletértéket kell beállítani, amely magasabb, mint a pillanatnyilag a helyiségben lévő hőmérséklet. A begyújtást követő félóra után kezdjük meg a fűtés ellenőrzését. Tapintással ellenőrizhető, hogy nyitott szelepek esetén a fűtőtestek melegedni kezdenek, termosztatikus, hőmérséklet-szabályzókkal ellátott fűtőtesteknél és magasabb helyiséghőmérsékleteknél pedig a fűtőtesthez érkező csövek melegednek fel. A szivattyús fűtések jellemző hibája a zajosság. Ez a kellemetlen jelenség a fűtésindítást követő suhogó, bugyborékoló hangból, zajból állapítható meg. A zaj forrásai a fűtőtestek, a szivattyúk és a csövek egyaránt lehetnek, oka pedig a fűtési rendszerben lévő, oda bejutott levegő. Hosszabb idő óta zajmentesen üzemelő központi fűtéseknél a rendszer légtelenítésével a zajok megszüntethetek, újonnan üzembe helyezett központi fűtéseknél mindenképpen kivitelezői ellenőrzésre, esetenként beavatkozásra is szükség lehet. A légtelenítés a szivattyúknál kezdhető, a fűtőtesteknél a csőhálózat felső pontjainál folytatható. Minden kérdéses helyen a levegőt addig kell kiengedni, ameddig a levegőt követően a fűtő- víz nem jelenik meg. A mai, korszerűnek mondható fűtési rendszerekbe már a kivitelezéskor automatikus légtelenítőket építettek be, amelyekkel a zajproblémákat minimálisra lehet csökkentem, gyakran véglegesen megszűntethetek. A próbafűtéskor természetszerűleg szemrevételezéssel, tapintással ellenőrizhető a teljes fűtési rendszer tömörsége is. Szivárgás, csöpögés, folyás esetén, fűtés- szerelői segítséggel vagy anélkül, meg kell szűntetni a vízveszteséget. (mi, otth) A fűtési szezon előtt érdemes lecserélnünk az elöregedett fűtőtesteket (TASR-felvétel) A tapasztalatok szerint a korszerű építőanyagokkal, jó minőségű nyílászárókkal készült épületek fűtési hőigénye kisebb, mint a használati melegvíz-készítésé A legtöbb háztartás az elmúlt években a gázkazán mellett döntött ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Müyen kazánt válasszunk? Központi, épület- vagy lakásfűtés esetében a feltett kérdésre ma legtöbbször az a válasz, hogy gázkazánt! Ezekből a készülékekből is sokféle kapható, és a kisebb energiafogyasztás, illetve környezetterhelés érdekében a gyártók az elmúlt években, évtizedben teljesen új megoldásokkal jelentek meg. A fejlődés másik mozgatórugója a mikroprocesszorok alkalmazási lehetőségeinek robbanásszerű terjedése és megjelenésük a korszerű fűtéstechnikai eszközök szabályozásában, távfelügyeletében. A kazánválasztáshoz az egyik kiinduló adat természetesen a fűtési hőigény. A tapasztalatok szerint azonban a korszerű építőanyagokkal, jó minőségű nyílászárókkal készült épületek fűtési hőigénye kisebb, mint a használati melegvíz-készítés hőigénye. Ezért előtérbe kerül a tárolós melegvízkészítés, ahol a megfelelően méretezett, illetve helyesen kiválasztott melegvíztároló két fogyasztási csúcs közötti felfűtéséhez kisebb teljesítmény szükséges, mint a pü- lanatnyi melegvíz-térfogatáram közvetlen felmelegítéséhez. A meleg víz többe kerül Gondoljuk meg: egy hagyományos fürdőkádcsapon 0,2-0,3 1/s vízáram folyik ki, ha pedig 12 fokos hideg vízből szeretnénk 38 fo- kosos meleg vizet előállítani (25 fokos felmelegítés), ehhez 20-30 kW hasznos hőteljesítmény szükséges! Ez pedig sokkal nagyobb, mint a 10-12 kW-nyi fűtési hőigény (az is csak hideg téli időjárás esetén). A melegvíztárolót a két fogyasztási csúcs közötti időben kisebb teljesítménnyel fel lehet tölteni, ami összevethető a fűtési hőigénnyel, ráadásul a tároló több csapoló egyidejű ellátására is alkalmas. Tehát olyan kazán mellett kell dönteni, amelyik a két eltérő nagyságú hőigényt is jó hatásfok mellett elégíti ki: vagy alkalmas arra, hogy ún. modulációs égőjével a névleges teljesítmény tört részénél is jó hatásfokkal üzemel, vagy fűt- sön melegvíz-tárolót és lássa el a fűtés, valamint a melegvíz-készítés összehangolt szabályozását. Energiatakarékosság A következő szempont, amire tekintettel kell lennünk, a kazán hatásfoka. Az 1970-es években bekövetkezett energiaválság óta a kazánfejlesztés egyik szempontja a hatásfok növelése lett. Nemcsak a gázszámlán takarékoskodhatunk azonban a jobb hatásfokú kazánnal, de a környezetet is védjük, hiszen a kevesebb tüzelőanyagból kevesebb égéstermék keletkezik és jut a levegőbe. A kazán veszteségeinek legnagyobb részét a meleg égéstermékkel távozó hő teszi ki, tehát a konstruktőrök célul tűzték ki az égéstermék-hőmérséklet csökkentését. így születtek meg az ún. kishőmérsékletű, vagy „alacsonyhőmérsékletű” kazánok, ahol a kazánból kilépő égéstermék mindössze 140, 120, vagy csak 100 fokos. A következő nagy ugrást a kondenzációs kazánok kifejlesztése jelentette, amelyekről azt olvasni a prospektusokban, hogy 104- 106-108%-os hatásfokot is elérhetnek. 100% feletti hatásfok? Nincs itt valami tévedés? A földgáz, amely tulajdonképpen gázkeverék, legnagyobb részét a metán alkotja. Ezt elégetve széndioxid és víz keletkezik, utóbbi az égéstermékben gőz halmazállapotban van jelen. A gáz elégetésekor felszabaduló energiát, ha az égéstermék víztartalma folyékony halmazállapotú, égéshőnek nevezzük. A fűtőérték ezzel szemben a gáz energiatartalmát adja meg abban az esetben, amikor az égéstermék víztartalma gőz halmazállapotú. A két jellemző közül az égéshő a nagyobb, közöttük a különbséget a víz párolgáshője adja. A kondenzációs technika lényege éppen abban rejlik, hogy az égéstermékben lévő nedvességet víz halmazállapotba hozzuk, és így a párolgáshőt is megnyerjük. A gáz tüzelőanyagnál az így nyerhető energia a többi tüzelőanyaghoz viszonyítva jelentős. A100%- nál nagyobb hatásfok tehát abból ered, hogy hagyományosan a kazánok hatásfokát az elégetett tüzelőanyag fűtőértékére vonatkoztatják. Ha viszont a fűtőérték feletti energiatartalmat, az egyébként az égéstermékben lévő vízgőzzel távozó energia nagyobb részét is sikerül fűtésre felhasználni, a fűtőértékre vonatkoztatott 100%-os hatásfok fölé juthatunk. Természetesen, ha az égéshőt vesszük alapul, soha sem érhető el a 100%-os hatásfok. A vonatkoztatási alapban rejlik tehát a megoldás. Az égéstermékben lévő vízgőz kondenzációja csak úgy érhető el, ha az égésterméket a harmatponti hőmérséklete alá hűtjük, amely alatt a benne lévő nedvesség kiválik. Ez a hőmérséklet a földgáz esetében kb. 57 fokos. A kondenzációs üzem feltétele tehát, hogy a fűtővíz hőmérséklete olyan kicsi legyen, ami biztosítja az égéstermékben lévő vízgőz kondenzációját. A kondenzációs kazán kitűnően illeszthető a felületi fűtésekhez: padlófűtéshez, falfűtéshez, illetve a fűtési idény nagy részében a helyesen tervezett radiáto- ros fűtésekhez is. (mi, otth) A fafűtésű kazánt a többség lecserélte (Ján Krošlák felvétele)
