Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-09 / 208. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 9. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK A csúnya szépségszalon HAĽKO JÓZSEF Ha egy férfi törtető nőt vesz feleségül, nagyobb eséllyel megy bele egy viharokkal teli házasságba Csak karrierista feleséget ne! A vezető beosztású nő nem való anyának? (Képarchívum) A budapesti Szent István-napi tűzijáték egyik szemlélőjével történt az eset: a szörnyű szélvihar éš jégeső elől próbált menedéket találni egy üzlethelyiségben. A zűrzavarban azonban a tulajdonos kikergette a betolakodót. Jelzésértékű, hogy a kiebrudalás helyszíne egy szépségszalon volt. A helyen, ahol a szépségért busásan fizetni kell, lelkűk ronda oldalát mutatták meg, ahol még a közvetlen életveszélyben lévő embernek sem voltak hajlandóak „elsősegélyt” nyújtani. A meghallgatás helyett közömbösség, a befogadás helyett otromba elutasítás járt. A lelki diagnózis a süketnémaság - süket fülekre és némaságra talált a szükséghelyzetben lévő. Jézus képes meggyógyítani a süketnémát: először megérinti a hallószerveit - az ujjaival táplálja. Azokkal az újakkal, melyekkel a bűnös nő felszabadításakor a homokba rajzolt, azokkal az újakkal, melyekkel az utolsó vacsorán megtörte az áldozati kenyeret, azokkal az újakkal, melyekkel a saját vérével megtöltött kelyhet szorította és azokkal az újakkal, melyekkel a kereszthez szegezték. Az összes gesztusnak egy közös nevezője van: az áldozat. Mintha áldozatkészségre és nyitottságra készítené fel a süketnémát a szenvedő szükségleteivel szemben azzal, hogy a fülébe nyúl, és felszólítja: „Ef- fata!”, vagyis nyílj ki! Es valóban, a szeretetteljes ember és a nyíltszívű és nyitott fülű ember szépségét a legdrágább smink vagy a legborsosabb plasztikai műtét sem helyettesítheti. Jézus második gesztusa még különösebb: amikor hasonló felszólítással nyálával nyitja meg a süketnéma nyelvét. Ezúttal is többről van szó, mint egyszerű hangkibocsátásról és artikulációról, a szavak mögöttes tartalmáról ugyanis, hiszen a Biblia szerint: „A száj ugyanis a szív bőségéből szól... az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.” (Mt 12, 34-36) Fölösleges, hasznavehetetlen minden gyűlölettel átitatott szó, Khriiszosztomosz, vagyis Aranyszájú Szent János szerint nyelvünkkel mélyebb sebeket tudunk okozni, mint fogainkkal. És valóban, sérthet-e bármi is mélyebben, mint az elutasító, durva magatartás vagy akár a hallgatás, mikor a legnagyobb szükségünk volna a megértésre és a segítségre. „Távozzatok színem elől - mondja Jézus az utolsó ítélet napján azoknak, akik azzal, hogy akár csak egy embert is elutasítottak, nem fogadták be őt. - Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel.” (Mt 25,41-43) Szerencsére a Szent István-napi váratlan égiháború áldozatait nem csupán kellemeden meglepetések érték, a szépségszalonból való kiűzetésen kívül tanúi lehettek egyébnek, így örvendetes eseménynek is. Voit, aki arról számolt be utólag, hogy jó szándékú emberek otthonukban nyújtottak neki, az idegennek menedéket a vihar elől. Kedvesen fogadták a bajban lévőt, engedték, hogy megszárít- kozzék. Nem volt a ház falán cégtábla, szépség- szalonnak sem volt berendezve a menedéket nyújtó szoba, mégis mély empátiával és az önzetlen segítségnyújtás szándékával fogadták a váratlan vendéget. A ház lakóinak volt füle, hogy meghallják a segélykérő kopogtatást, és volt szava, hogy behívják az átázott utast. Noha augusztus húszadika elmúlt már, elült a vihar, most is meg kell hallanunk mások segélykiáltását, most is kell lennie pár kedves szónak tarsolyunkban, mert bármely pillanatban szükség lehet rá, nem csak katasztrófák idején. A nap minden percében lehetőségünk van rá, és élnünk is kell vele, hogy elhagyjuk önző énünket, amely süket és néma a többiek baja iránt, és eljussunk a másik emberhez. Vállalnunk kell a próbatételt, hogy a végén Jézus hozzánk is intézhesse szavait: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek bútokba a vüág kezdetétől nektek készített országot! Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok.” (Mt 25, 34-36) A szerző római katolikus pap A férfiak a vesztükbe rohannak, ha egy karrierista nőt vesznek feleségül - állítja a Forbes szerkesztője nagy vitákat kiváltó publicisztikájában. Egy sor kutatás valóban igazolja az állítást, de lehet egy válást csakis a munkára fogni? ÖSSZEÁLLÍTÁS Fiatal, intelligens, sikeres jói szituált nő keresi élete páiját - hangozhatna a legtöbb társkereső hirdetés, ha minden férfi Michael Noernak az álláspontján volna. Ő ugyanis azt tanácsolta a fiatalembereknek, hogy házasodjanak: vegyenek feleségül egy csinos vagy ronda, egy magas vagy alacsony, egy szőke vagy barna nőt, de semmiképpen ne válasszanak egy karrieristát. A kiegyensúlyozott házasság kialakítása amúgy sem megy mindig könnyen, de egy karrierista feleséggel csak ráteszünk erre még egy lapáttal: a nej nagyobb valószínűséggel csalja meg a férjét, és kevésbé biztos, hogy gyereket is vállal majd. Egy sikeres nő mellett nagyobb az esélye annak is, hogy a házasság válással végződik - írja a szerkesztő. Ha egy nő például rászánja magát arra, hogy gyereket vállaljon, és ezért otthagyja a munkáját, akkor boldogtalan lesz - állítja. De boldogtalan lesz a nő akkor is, ha többet keres, mint a férfi. Kell nekünk kétkeresős családmodell? A férfiak könnyebben megbetegedhetnek egy olyan kapcsolatban, amelyben egy sikeres nő áll mellettük - úja a szerkesztő, sőt még azt is hozzáteszi, hogy az üyen párok háztartása általában rendedenebb, mint a többi. Ha valóban úgy áll a helyzet, ahogy a cikk szerzője látja, akkor a legrosszabbul egyrészt a szakmailag sikeres férfiak járnak, hiszen ők általában ugyanabból a közegből választanak párt, amelyben ők is mozognak. Noer azt mondja: egy vezető beosztású nő műidig talpraesett, határozott és tájékozott - és ezzel nincs is semmi baj, egészen addig, amíg valaki feleségül nem veszi. Szerinte ugyanis onnantól kezdve a nőben egyre csak nő az elégedeüenség a féijével szemben. John H. Johnson szociológus - aküe egyébként Noer is hivatkozik - azt mondta: ha egy házasságon belül a nő elkezd többet dolgozni, az nagyban növeli a válás valószínűségét, de a férfiak esetében ugyanez nem okoz kimutatható változást. Ha mindkét fél dolgozik, sokkal nagyobb százalékban válnak el a párok, múlt ahol a nő otthon marad háztartást vezetni és gyereket nevelni - úta a szakember. A szakember szerint nem jó a kérdés Nem meglepő, hogy a Forbes szerkesztőjének a cikke hatalmas visszhangot váltott ki a nemzetközi médiában. Bár a közép-európai és a nyugati társadalmi helyzet nehezen összehasonlítható, Adamik Mária szociológus szerint mégis megdöbbentő, hogy ez a kérdés így jelenik meg ma egy vezető nyugati magazinban. Ez a hangnem a 90-es évek után megjelenő konzervatív fordulatnak a hasonmása. Itthon elvileg úgy kellene viselkednünk, mintha épp felzárkóznánk férfi-nő kérdésben a Nyugathoz, de azt a kérdést, hogy „karrier vagy család?” ma egy szociológus eleve rossznak tartja. Fel sem teszi, mert ez a kérdés nem illik egy objektív társadalomtudományi felvetéshez. A kérdés ugyanis magában foglalja azt, hogy a felvető csakis férfi lehet, aki a dilemmát nem vonatkoztatja magára - mondja a szakember. „Ha a kérdést párkapcsolati oldalról vizsgáljuk, akkor sem stimmel a dolog, hiszen hogy lehet kizárólag egy szempontot tárgyalni egy házasság megromlásának okaként, és arról egy szót sem ejteni, hogy például a férj figyelmetlensége, hogyan járulhat hozzá a problémákhoz?” - kérdezi a szociológus, (o-o) A család legidősebb generációja egyfajta finom ellensúlyt jelenthet a szülőkkel szemben Ne hagyd abba, mesélj még, nagypapi! ÖSSZEFOGLALÓ A nagyszülő és unokája közötti szeretetteljes kapcsolat mindkettejük számára sok önzetlen öröm, kedves emlék és hasznos tudás forrása lehet. Miközben szüleivel a gyerek gyakran konfliktusokba keveredik (a lámpaoltás idejének betartása, a fogmosás muszáj- tevékenysége és a lecke kikérdezése miatt), a nagyszülői szerephez a szelíd békéltetés ülik leginkább. A családi egység megteremtéséhez és megtartásához persze szükséges, hogy a nagyszülők ne valljanak a szülőkétől gyökeresen eltérő nevelési elveket, illetve hogy az ezzel kapcsolatos viták ne a kicsi jelenlétében töljenek ki. Az alapelvek egymáshoz csiszolásakor inkább a nagyszülőknek kell alkalmazkodniuk; ha ez sikerül, a család legidősebb generációja jelenthet egyfajta finom ellensúlyt a szülővel szemben. Ez legtöbbször az engedékenységben nyüvánul meg, hiszen a nagyszülő-unoka-viszonyt kevésbé terhelik meg a mindennapos, apró harcok. A nagyszülők különösen a mesélésen keresztül kerülhetnek közel unokáikhoz. Akár a saját életükből merítenek, vagy fejből mondják, akár könyvből olvassák a történetet, meg-megresz- kető hangjukból áradó jóságuk, választékos kifejezésmódjuk különös varázzsal tölti meg a szereplők kalandjait. A vidéki nagyszülőknél töltött nyarak kikapcsolódást jelenthetnek a szülőknek, és a vakációkra a gyermek egész életében boldog nosztalgiával gondolhat vissza. Az egyedülálló kapcsolat kialakulásához rendszeres és gondoskodó törődést kell nyújtanunk a nagyszülőknek. Ha nem él egy fedél alatt a család három generációja, látogassuk őket minél gyakrabban, és segítsünk gyermekünknek megismerni őket! Ha a nagyszülők távol laknak, két találkozás között meséljünk gyermekeinknek róluk, fényképeken keresztül elevenítve A nagyszülők főleg a mesemondáson keresztül kerülhetnek közel az fel életüket! Tegyünk akkor is így, unokáikhoz (Képarchívum) ha már nincsenek köztünk! (-gg-) Ha újrakezdhetné, ötgyermekes háziasszony lenne Szakmai becsvágy - család VÉLEMÉNY „Mi, nők néha bizony befoghatnánk a szánkat” - tanácsolja Éva Herman tévébemondónő, aki az év botránykönyvének kikiáltott művében (Das Eva Prinzip) hadat üzen a feminizmusnak. A karrier és a család szerinte összeegyeztethetetlen; a német nők azért nem vállalnak manapság gyereket, mert szakmai előrelépésre vágynak, pedig sokkal jobban tennék, ha szépen otthon maradnának, és szülnének. A 47 éves Herman persze kakukktojás: a dekoratív, szőke asz- szony szép karriert futott be, egy fia is van, igaz, a negyedik férjénél tart. De ha újrakezdhetné, bevallása szerint inkább ötgyermekes háziasszony lenne, aki naphosszat almás pitét süt, gyertyákkal és egyéb mütyürökkel csino- sítgatja otthonát, ahova hazavárja férjét. Azt is állítja - a német nők legnagyobb felháborodására -, hogy a férfiak alapvetően nem alkalmasak a házimunkára, sem a gyereknevelésre, így nem érdemes erőltetni az efféle munka- megosztást. A tiltakozások miatt munkaadója, az ARD közszolgálati adó döntés elé áhította az asz- szonyt: vagy tartózkodik a jövőben az efféle kijelentésektől, vagy veszi a kalapját. Az exbemondónő az utóbbit választotta, így most maga is megtapasztalhatja a háziasszonyi lét szépségeit, (ma) Eva Herman (Képarchívum)
