Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-30 / 200. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. augusztus 30., szerda 3. évfolyam, 33. szám Pedagógusok kényszerpályán A pedagógiai asszisztensek bérkeretének meghatározása tízmilliós hiányt eredményez 26. oldal Sokat szenvedtek a töröktől Az oszmán uralom alóli felszabadulásra emlékeztek az érsekúlyvári emlékműnél 27. oldal Éltető hajszálgyökerek Alapy Gyula emléktábláját helyezték el a Kultúrpalota falán 28. oldal Magyarországon sok helyütt többnyelvű tájékoztató tábla igazítja útba a szlovák turistákat is. Nálunk ez mikor válik vajon divattá? Vendéglátás - szíveslátás? A Fellegvár udvarán több helyütt háromnyelvű tájékoztató táblát láthat az ember Nem szégyen ismerni a szomszédok nyelvét Hektikus nyár után közelít az ősz. Mit hoz, nem tudni. A politikában nem valószínű, hogy pozitív változást, hiszen az új szlovák kormánykoalíció hamar kimutatta a foga fehéijét: a nehezen megszerzett társadalmi békét (értsd: a szlovákok és magyarok, a többség és a kisebbségek közti barátságos viszonyt) egyik szárnya következetesen igyekszik aláásni. KÖVESDl KÁROLY Már a nyár elején voltak jelei a magyarellenes hangulatkeltésnek Pozsonyban, amikor magyar turistákat vittek be a rendőrök, mert úgymond tiltott idegenvezetést végeztek. Az ügyből diplomáciai bonyodalom lett, amely szerencsére hamarosan megoldódott, mert túl nagy volt a hírverés körülötte. Kérdés persze, hogy a magyarországi vendégeknek milyen kedvcsinálót jelentett a botrányos ügy, hogy nem ment-e el a kedvük Szlovákia látogatásától? A magyar nem európai? Az európai fővárosok többségében igyekeznek a turisták, az odalátogató vendégek kedvében járni. Például a tájékoztatással, hogy ne tébláboljanak tanácstalanul. A pozsonyi villamosok többségében is ki van függesztve az utasítás, hogyan kell a menetjegyet kilyukasztani. Az ismertető több nyelven olvasható: a többi közt szlovákul, angolul, németül, franciául, oroszul, spanyolul. Vagyis az európai ún. nagy nyelveken. Hogy a közlekedési vállalat nem gondol a pozsonyi magyarokra, megszoktuk, hiszen - a szlovák nyelvtörvénynek köszönhetően - a több mint félmilliós szlovák metropolisban élő mintegy húszezer magyar lakos híjával van mindennemű anyanyelvi tájékoztatónak. Az azonban elgondolkodtató, hogy a vállalatnak vagy a város vezetésének eszébe sem jut, hogy az idelátogató sok ezer déli szomszédnak esedeg a kedvében járjon. Nem valószínű, hogy nagy költséggel járna egy-egy A-4-es papírlapra még egy sort rányomtatni, inkább arról van szó, hogy a megszokott társadalmi gyakorlat érvényesül: Szlovákiában tessék szlovákul beszélni, olvasni és gondolkodni. Főleg nekünk. A spanyolnak, orosznak, portugálnak meg van engedve, hogy otthonosan érezze magát, és identitása nem szégyellni- vagy takargatnivaló. Van viszont a fővárosban, a dóm közelében (a Bibiana épületének falán) egy szlovák-angol nyelvű emléktábla, amelyet annak a több mint ezer szlovák gyermeknek az emlékére avattak fel még a Mečiar- kormány idejében, akiket Árva és Nyitra megyéből a 18. század végén, a 19. század elején „elhurcoltak és elmagyarosítottak”. Hogy miféle erőszakos cselekedetről lehetett szó, nem derül ki. Elképzelhető, hogy valamelyik éhséghullám idején megmentett gyermekekre utal a zavaros mementó, amelyről azt olvashatja le a világ minden részéről érkező turista, hogy müyen vademberek voltak a magyarok. Érdekes módon a durva történelemhamisításnak ez az ékköve az elmúlt nyolc évben sem szúrt szemet senkinek. Slota-féle mesék Néhány éve pozsonyi szlovák barátaink hívtak bennünket, menjünk velük a közeli Győrbe, ahol öltönyt szerettek volna a fiuknak vásárolni. Elügettünk hát a Rába-par- ti városba velük, ahol hamar kiderült, barátaink nyelvi aggálya fölöslegesnek bizonyult, a legeldugottabb boltban is szót tudtak érteni az eladókkal. Pontosabban az eladók ővelük. Mert a magyar kereskedők nem tartják rangon alulinak, hogy megtanuljanak néhány szót szlovákul. (Sőt, a szlovák vásárlók kedvéért sok helyütt szlovákiai magyar eladókat alkalmaznak, akik tudnak szlovákul.) Barátaink csak néztek, mint a moziban: lehetséges, hogy Magyarországon mindenki tud szlovákul? Akkor miről beszél a Szlovák Nemzeti Párt vezére, aki szerint Dél-Szlovákiában nem állnak szóba anyanyelvükön (horribile dictu: a többség nyelvén!) a szlovákokkal? Hiszen még Magyarországon is elboldogul az emberfia, s még csak nem is kell világnyelven beszélnie! A fürdővíz nem ismér nyelvi akadályt Sokkal érdekesebb Mosonmagyaróvár példája. A Szigetköz központi városkájában nyári hétvégéken szülte alig hallani magyar szót: németek kerékpároznak városszerte, szlovák rendszámú gépkocsik (A szerző felvételei) sorakoznak a fürdő előtti parkolóban. Lépten-nyomon a hármas határra jellemző népmozgás tükröződik a zegzugos utcákban. A mosonmagyaróvári fürdővíz Európa öt legjobb termálvizének egyike. Láttam már itt Zajac exminisztert is kocsiba szállni a pancsikolás után, de sok szlovák prominens jár golfozni a Szigetközbe. Dunakilitinél, de lejjebb is horgásztanyák, kempingek vátják a turistákat, és nem vágnak grimaszt, ha szlovák az illető. Úgy látszik, ők nem fóbiásak, mint politikustársuk, aki nem tudom, járt-e valaha Magyarországon. Ha átmerészkedne a határon, valószínűleg meglepődve tapasztalná, hogy a magyarok nem esznek embert. S a lovaik gyönyörűek. Mosonmagyaróváron elcsodálkozna a négynyelvű tájékoztató táblák látványától, amelyek a várost és a Szigetközt propagálják. Természetesen szlovákul is. Királyok udvarában Néhány napja a Duna-kanyart nézegettük Visegrádban. Magyar- ország, de talán Európa egyik legszebb tája tárul az ember szeme elé a Fellegvárból a kacskaringós öreg Dunát nézve. Tülekednek is a külföldiek, akik főleg németek, de jócskán hallani disztingvált japánokat, hangosan csivitelő olaszokat. S természetesen osztrákokat. De jól tette a magyar parlament, jut eszébe önkéntelenül az embernek, hogy annak idején megakadályozta Nagymarosnál a gátépítést! Ez a természeti és történelmi környezet így megmaradt a maga érintetlenségében. A Fellegvár udvarán több helyütt háromnyelvű tájékoztató táblát láthat az ember. Magyar, német és szlovák nyelven olvashatja, merre kell mennie, mit lát, hol találja a mosdót. Történelem ide, status quo oda, a híres, 1335-ben tartott hármas királytalálkozó (I. Károly magyar, III. Kázmér lengyel, János cseh király) színhelyén a huszonegyedik század elején visegrádi „negyedikké” előlépett Szlovákia nyelve úgy látszik, itt nem zavar senkit. Egymás tisztelete és ismerete Az új kormány oktatási minisztere bejelentette: a szlovákiai magyar iskolákra rá fogják szabadítani az ellenőröket, hogy megvizsgálják, megfelelő szinten tanulják-e a magyar gyerekek a szlovák nyelvet. Mikolaj úr (akinek a neve egyébként gyanúsan ukránul vagy ruszinul cseng) inkább azon agyalhatna, hogyan boldogul egy nép, ha több nyelven beszél, s ha már a mindenkori országlók fóbiásan kapaszkodnak is a politikai status quo kerítésébe, legalább a saját népükre lennének tekintettel. Mondjuk úgy, hogy ösztönzik a szomszédok nyelvének ismeretét. Nem szégyen az. A Fico-kormány programjában egyébként is szerepel, hogy hadat üzen a xenofóbiának és az extrémizmusnak. Lehet persze, hogy ezt is szelektív módon képzelik, s csak bizonyos társadalmi csoportokat tüntetnek ki figyelmükkel. Vagy leginkább azt próbálják kifelé takargatni és nagy hangon ellensúlyozni, ami a lelkűk mélyén bujkál. CASSA Felnőtt, (Adult, Erwachsene, Dospelý) Panoptikummal; with waxworks,- mit Panopikum, s Panoptiken) 1.150.-Ft Panoptikum nélkül, without waxworks,- ohne Panoptikum,- be; Panoptika 850.-Ft Diák, nyugdíjas, (Student, Študent) Panoptikummal,- with waxworks,- mit Panopikum, s Panoptiken! óOO.-Ft Panoptikum nélkül, without waxworks, ohne Panoptikum, bez Panoptika 400.-Ft Családi vasárnap minden héten Jöjjön a Szigetközbe, négy nyelven várjuk! Megcsúfolták szent királyunk álmait A pozsonyi Bibiana falán éktelenkedő márványtábla és a visegrádi Fellegvárban látható többnyelvű tájékoztató ugyanabban a Kárpátmedencében fordul elő, amelynek egy volt a múltja, s amelynek jövőjét és népét István király Imre hercegnek fogalmazott Intelmeiben többnyelvű és befogadó országként álmodta meg. A történelem századai sokszor megcsúfolták szent királyunk álmait, (kövi)
