Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-01 / 176. szám, kedd

10 Nagyszünet-hirdetés ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 1. www.ujszo.com Barátságról és az örömzenélésről szólt a Régi mese rendezvénysorozata Tizenhármán együtt a színpadon A túra legnagyobb ellensége a nagy hőség volt (A szerző felvétele) A kósza ötletként indult kerekezés mostanra már hagyománnyá nőtte ki magát Keresztények két keréken GAÁL LÁSZLÓ Taksony. Tizenhármán álltak egyszerre a színpadon. Egykoron mindannyian a Ghymes együttes tagjai voltak. Némelyikük egy-két évig, van, aki kerek két hosszú évti­zedig. Az ott játszott zene azonban mindegyikükben máig él. Első al­kalommal tavaly, egy budapesti Fonó-beli előadásra álltak össze üyen formában a volt Ghymes- tagok, és „Régi mese” néven mesél­ték el a régi énekeket. „Amikor másfél évvel ezelőtt karácsonykor Buják Andorral el­határoztuk, hogy megkeressük azokat, akik egykor a Ghymesben zenéltek, a cél az volt, hogy meg­próbáljunk egy olyan koncertet összehozni, ami semmi másról nem szól, csak a barátságról és az örömzenélésről - árulta el Pukkai Attila, aki talán a legtovább zenélt a Ghymesben. - Tavaly egy buda­pesti Fonó-beli fellépésre verbuvá­lódott össze ez a csapat. Azért jöt­tünk akkor össze, hogy megünne­peljük a Ghymes együttes húsz­éves születésnapját, amire ezt a ti­zenhárom embert valahogy elfe­lejtették meghívni. Úgy gondol­tuk, nem várunk a meghívásra, hanem mi így ünnepelünk. Akkor magunk sem hittük volna, hogy ez zeneileg is olyan produkció lesz, ami bárhol és bármikor megállja a helyét.” Megállta. „Amikor tavaly először álltunk ezzel a baráti társasággal a színpa­don, az olyan érzés volt, amit én még soha életemben nem tapasz­taltam - osztja meg élményeit Kiss Bernadett, aki nem is igazán volt tagja a Ghymesnek, de állandó vendégként tíz éven keresztül éne­kelt velük. - Azért jövök szívesen azóta is, mert szeretném ezt az ér­zést újból és újból átélni, és feltöl­tődni, s remélem, hogy lesz még ilyen koncert több is.1’ Ott volt a mostam taksonyi fellé­pésen egy volt Ghymes-tag, aki a tavalyi Régi mese előadásokon hi­ányzott, akkor nem sikerült őt elér­ni, ugyanis közel két évtizede Svéd­országban él. „Én ezerkilencszáz- nyolcvanötben kerültem a Ghy- meshez, ráadásul úgy, hogy a nép­zenéről szinte semmit nem tudtam. - emlékezik vissza a gyógyszerku­tatóként Svédországban tevékeny­kedő Horváth Károly. - Brácsázni nem tudtam, de hamar megtanul­tam, hiszen azelőtt már több hang­szeren játszottam. A Ghymesben ébredtem rá, milyen gyönyörű a népzene, és milyen fontos őrizni a hagyományokat.” Károly 1987 feb- ruáijában szökött ki Svédországba. Ott még két évig muzsikált a Parozda nevű erdélyi zenekarral, aztán az is megszűnt. A furulyán játszó Rusznák Gá­bort talán többen ismerik a vág­sellyei körzeti hivatal elöljárója­ként és Nyitra megye képviselője­ként, mint zenészként, pedig tulaj­donképpen alapító tagja volt a Ghymesnek. Buják Andor kerek 20 évig volt az együttes tagja. Mostam érzéseiről így beszélt: ,Á koncertet három-négy hónapos próba előzi meg, amikor kéthetente vagy há­romhetente összejöttünk. És sze­rintem nem is a koncert a kicsúcso- sodása ennek a produkciónak, ha­nem az, ahogyan a próbákon együtt vagyunk, beszélgetünk. Az, hogy a koncert, ahol ugyanúgy ját­szunk, mint a próbákon, a közön­ségnek tetszik, az nagyon jó.” Ahogy Buják Andor mondta, munka és család mellett nehéz ilyen produkciót összehozni, mert húsz évig a zenekar volt előnyben a család előtt, ez most már fordítva van, de ha lesz rá igény, akkor való­színű, hogy megismétlik még a koncertet. Ä taksonyi koncert kö­zönségének reakcióját látva szülte biztosra vehetjük, hogy nem ez volt a Régi mese utolsó produkciója. A komáromi református fi­atalok idén már harmad­szor szerveztek kerékpár- túrát, ezúttal is katolikus vezetőjükkel, aki most negyven túrázó biztonsá­gára és épségére ügyelt. TOMPA GABRIELLA A három évvel ezelőtt kósza öt­letként indult kerekezés mostanra már hagyománnyá nőtte ki magát. Míg az első éven a fiatalok a belföl­di utakat rótták (kb. 250 km), ta­valy már a határt átlépve Magyar- országon is tekertek (kb. 300 lan), idén pedig Csehországba vezetett a 450 km-es bicajtúra. A kalandorok július 22-e regge­lén, Komáromban ültek bringára, hogy aztán 28-án délután ugyan­oda érkezhessenek vissza. Naponta ádagosan 75 km-t hagytak maguk mögött, majd különböző kempin­gekben verték fel sátraikat, ahol időnként meglepetésként fogadta őket a zuhanyzók hiánya. Az első napon a jókai vízimalomnál, a má­sodikon a bukovái autós kemping­ben pihentek meg, majd a szlovák- cseh határt ádépve következett Lednice, a kitűzött úti cél. A cseh városkába érkezés után jöhetett a jól megérdemelt pihenő­nap, melyet a csapat városnézéssel, fürdéssel és szórakozással töltött el. Egy nap kihagyás után aztán is­mét biciklire ültették megfáradt testüket, hogy újabb kilométereket falva elinduljanak hazafelé. Az úton először Kőmalom kempingjé­ben, végső táborhelyként pedig Diószegen szálltak meg. A túra talán legnehezebb pontját a Kis-Kárpátokon való átkelés ké­pezte, mely kétségkívül nagy fel­adat elé állította a kerekezőket. A túravezető legnagyobb meglepeté­sére a jól ismert Pezinská Baba el­nevezésű „dombocska” senkit sem kényszerített arra, hogy leszálljon kerékpárjáról, hiszen mindannyian feltekertek a 7 km-es szakaszon ve­zető 8%-os emelkedőn. A túra legnagyobb ellenségének egyértelműen a nagy hőség számí­tott, mely a fiataloktól emberfeletti teljesítményt követelt meg, viszont a napi szakasz teljesítése után min­dig várt rájuk egy hűsítő csóbbanás a helyi tóban vagy strandon. A testi felfrissülés mellett jelen volt a lelki felüdülés is, hiszen ke­resztény jellegű táborról van szó. A több száz kilométer közül nem hiá­nyozhattak a reggeli áhítatok, kö­zös beszélgetések, éneklések és imádságok sem. A kerékpártúra mára már a résztvevők nyári szabadságának egy meghatározott részét képezi, mely számos élménnyel, kaland­dal, tapasztalattal színesíti életü­ket, nem beszélve a növekvő fizikai állóképességükről és az önmaguk elé kitűzött cél elérésének örömé­ről. Szülte biztosak abban, hogy tú­ravezetőjük jövőre újabb izgalmas útszakaszt fog számukra tervezni. A közönséget is megérintette a régi zene, a Régi mese (Szőcs Hajnalka felvétele) VERSENYKÉPES TUDÁS BIZTOS EGZISZTENCIA internet alapú távoktatás Gazdálkodási és menedzsment (BA) Turizmus-vendéglátás (BA) BP-6-13334

Next

/
Oldalképek
Tartalom