Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-04 / 179. szám, péntek

8 Kultúra-hirdetés UJSZO 2006. AUGUSZTUS 4. www.ujszo.com RÖVIDEN Szlovákiai magyar könyvillusztráció Szeged. Ma 16.30-kor nyitják meg a szegedi Kass Galériában a Szlovákiai magyar könyvillusztráció 1990-2005 című kiállítást, amelyet korábban Pozsonyban,s a Szlovákiai Magyar Kultúra Mú­zeumában mutattak be. A kiállítás kurátora Kubická Kucsera Klára művészettörténész, (tb) Az ml műsorán: Trianon-szindróma 1920. június 4-én Párizsban, a versailles-i kastély parkjában álló Nagy-Trianon palota dísztermében írta alá a magyar kormánykül­döttség az első világháborút lezáró és egyben a történelmi Ma­gyarország megszűnését is jelentő békeszerződést. Az ország terü­lete 283 ezer helyett 93 ezer négyzetkilométerre, lakosainak szá­ma pedig 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Mi vezetett, mi ve­zethetett el idáig? Mi lehetett, mi volt az a „bűn”, amelyre ilyen sú­lyos „büntetés” volt a válasz? Ezekre keresi a választ a Magyar Te­levízió ötrészes Trianon-szindróma című műsora, melynek törté­nész-moderátora Ablonczy Balázs lesz. A műsor időpontjai: au­gusztus 5., 12., 19., 26., valamint szeptember 2. (ú) Két Márai-kötet is megjelent Budapest. Két Márai Sándor-kötet is megjelent augusztusra a He­likon Kiadó gondozásában: az égjük a Szindbád hazamegy, a másik Mészáros Tibor: Képek és tények Márai Sándor életéről című könyv. Márai a Szindbád hazamegy című regényében a mesterének tartott Krúdy Gyulának állít emléket. Szindbád, a hajós, az író és úriember egy szép májusi reggelen elindult Óbudáról, mert estére hatvan pengőt kellett szereznie. így kezdődik Márai legköltőibb regénye. A szerző azoknak ajánlja ezt a művét, „akik ismerték Krúdyt, szeret­ték, és gyászolják a világot, mely utánahalt”. Mészáros Tibor, a Pető­fi Irodalmi Múzeum könyvtárosa jegyzi azt a kötetet, amely Képek és tények Márai Sándor életéből címmel jelent meg. A szerző ezzel a kötettel elnyerte az ELLE című női magazin augusztusi irodalmi dí­ját dokumentarista kategóriában. (MTI) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MUSORAJANLO Szombat reggel 7 órától fél 12-ig a Hétről hétre című zenés, publi­cisztikai magazinunkat hallhatják, Polák László szerkesztésében. 11 óra 30 perckor jelentkezik a Délidő, Miklósi Péter társalgóműsora, amelynek vendége ezúttal Bordás Sándor pszichológus, egyetemi do­cens. Téka című irodalmi magazi­nunkat 13 órától hallhatják. A mű­sor egyebek között megemlékezik a 100 éve született Dávid Terézről, szó lesz benne a fiatal írók alkotótá­boráról, valamint a Szőrös Kő című irodalmi, művészeti lapról. 13 óra 30 perctől régebbi műsorainkból válogatunk a Tallózóban. A Sláger­hullám 14 óra 5 perckor jelentke­zik, elfeledett és feledheteden slá­gerekkel és sztárokkal. 15 órakor új és régebbi vidám jelenetekkel, vil­lámtréfákkal jelentkezik augusztus első szombatján kabaréműsorunk, a Lazítani. A 16 órai híreket a Kö­szöntő követi, majd nyelvi vétsége­inkről lesz szó 1 percben. 17.30-tóT« összefoglaljuk a nap eseményeit a Napzártában. Vasárnap reggel 7 órakor hírek­kel, jegyzettel indul a műsor. 8 óra 5 perckor A Világosság református félórájában Blanámé Pituk Gabri­ella kisgéresi lelkipásztor a lámpás példázata kapcsán szól a hallga­tókhoz, majd beszámolunk a Kisgéresen első alkalommal meg­tartott egyházi napközis táborról. 8 óra 35 perckor jelentkezik zenés fejtörőnk, az Aki tudja úja meg! 9 óra 10 perckor indul a Randevú, Csenger Ferenccel. A műsorban meghallgathatjátok a Favágó fia cí­mű történetet, és ellátogatunk az alsóbodoki gyermektáborba, vala­mint a nádszegi Nádfesztre. Köz­ben az eddigi nyarak legnagyobb slágerei forognak. 13 órakor a Tér­erő Műhely mellékletével ezúttal a kolozsvári szerkesztőség jelentke­zik, a műsor témája: egy erdélyi fi­atalember egyiptomi kalandja, amelyet idegenvezetőként élt meg. 14 órakor hírek, majd a Kaleidosz­kópot közvetítjük, melyben a ma­darakról és a természetvédelem fontosságáról lesz szó. Összeállítá­sunkban a 10. köbölkúti ornitoló­giái tábor résztvevői mondják el, miért foglalkoznak a madarak gyű­rűzésével, és miért áldozzák sza­badidejüket a természet megfigye­lésére és védelmére. A 15 órakor jelentkező Nevelők fórumában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett komá­romi és dunaszerdahelyi nyári egyetemről hangzik el összeállítás. Hazai tájakon című néprajzi műso­runkban 15 óra 30 perctől a 93 éves tardoskeddi Balog Antallal az aratási és cséplési munkákra emlé­kezünk. Ezt követően a Köszöntő és a Napzárta után 18 órakor feje­ződik be közvetítésünk. (Nyit.) Robert Vano kiállítása Prága szívében: már készül a harmadik könyve is, két év múlva kerül a boltokba Mindenben a szépet keresi Prága szívében, kőhajítás- nyira a Vencel tértől, a Café caféban állította ki fekete-fehér fotóit Robert Vano, aki Vanyó Róbert­ként Érsekújvárból került ki az Egyesült Államokba, a hatvanas évek második felében. SZABÓ G. LÁSZLÓ New Yerseyben kezdett egy üveggyárban, de hat hónappal ké­sőbb már New Yorkban dolgozott Vidal Sassoon hajszépítő szalonjá­ban. Később stylist lett, de akkor már javában fotózott. Jeles ameri­kai magazinok munkatársa lett, majd Milánóba került, s 1990-ben lehorgonyzott Prágában. Első fotó­albumával pillanatok alatt a figye­lem középpontjába került, és így lett az Elle cseh kiadásának művé­szeti vezetője. Ma a Czehoslovak Models art directora. Férfimodelle- ket közvetít ki Nyugat-Európába és Amerikába. Látva a Café café-beli kiállí­tását, szembetűnő, hogy a férfi- aktok mellett a csendéletek és a virágzó kertek is egyre inkább iz­gatják. Az érzékiség természete­sen ezekről sem hiányzik. Nem járok új utakon. Sokan ugyanis azt képzelik, megelégel­tem a férfitestek fotózását. Csak­hogy ezek a kertes képek, csendéle­tek a hatvanas-hetvenes években készültek. Ha tetszett valami, le­fényképeztem. Eleinte sokáig csak egyvalamit fotóztam. Abban van az erő, mondták. Abba fognak beska­tulyázni. Ha mindenfélét fényképe­zel, fiút, lányt, kutyát, macskát, pa­radicsomot, paprikát, elveszel a sorban. Itt nincs olyan, hogy „egy­szer majd...” vagy „lehet, hogy...”. Húes akarsz-e lenni? Akkor egyva­lamivel kell kitűnnöd. Gazdag azonban csak akkor lehetsz, ha el tudod adni a képeidet. Aktokat pe­dig nem nagyon vesznek, csak szo­morú kiskutyát, szép virágot, gyü­mölcsös tálat. Közben el kell dönte- ned, mi akarsz lenni. Jó apa, jó sze­rető, vagy jó autószerelő. A három együtt, plusz a fényképezés sok egy kicsit. Sehol sem tudod teljes mér­tékben önmagadat adni. Amerikában, amikor fotózni kezdett, pontosan tudta, mit akar? Férfiaktokkal lettem ismert, de nem azzal kezdtem. Korábban eszembe sem jutott, hogy férfiakat fényképezzek. Az érdekelt, hogy meg tudjak élni. Fodrászatban dol­goztam, sminkes voltam, lányokat fotóztam. Aztán asszisztense let­tem egy világhírű fotósnak. Horst P. Horstnak, aki Greta Garbót is fényképezte. Hogy ke­rült a közelébe? Felkerestem, és becsöngettem hozzá. Mutatni semmit nem vit­tem, csak annyit mondtam: szeret­nék az asszisztense lenni. Bólintott, és azt felelte: „Rendben, holnap kezdhet!” Ez már New Yorkban volt. Egy barátnőm tanácsolta, hogy ha azt fogod mondani, hogy ingyen segítesz, mindenki felvesz. Én már akkor tíz évet lehúztam a fodrászatban, közelről figyeltem nem egy fotóst, hogy miképpen dolgozik, így könnyű volt eldönte- nem, kitől akarok tanulni. Horst P. Horst maga volt Hollywood. Bruce Weberhez is bekopog­tathatott volna. Ő ugyanazt a műfajt képviseli, mint ön. A szé­pet, az esztétikusát fényképezi fi­úkban. Bár az utóbbi években már ő is elkalandozik. Bruce Weber akkoriban még nem volt olyan híres, múlt ma. Ne­ki talán nem is volt szüksége asz- szisztensre. Horst P. Horst mellett a hangulat is megfogott. Idős volt már, hatalmas tudással. Rengete­get tanultam tőle. Szombaton és vasárnap, amikor szabad voltam, ugyanolyan fotókat készítettem, mint ő. Rám ragadt a stílusa. Meg is kérdezte, amikor látta a képeimet, hogy miért utánzóm őt, Horst P. Horstból elég egy. De nem sértő­dött meg, és én sem éreztem meg­bántva magam, hogy így reagált. Azt tanácsolta: keressek más té­mát. „Ha a fiúkhoz vonzódsz, ak­kor fotózz fiúkat!” - mondta. Abból nem tudnék megélni, feleltem. Megcsinálom a képeket, és rakjam a fiókba? Ennek mi értelme? De ő tovább győzködött. „Azt kell fotóz­nod, ami benned van, ami a lelked mélyéről jön, ami a legintimebb.” Nekem ez nem okoz gondot, mondtam, de hol jelentetem meg ezeket a fotókat? „Ó, ez nem lehet probléma - érvelt. - Amikor én kezdtem fényképezni, akkor még rajzoltak, és lányok sem voltak az újságokban. Múe megtanulod a szakmát, addigra lesznek férfima- gazinok.” Nem tudtam, hogy úoni- zál-e vagy komolyan gondolja, de úgy éreztem, nem kevés igazság van abban, amit mond. Persze fia­tal voltam, és azt hittem, a konku­renst látja bennem. Aztán elmúlt tíz év, és igaza lett. Nem azt hívták, aki a fiúk mellett tengerpartot és hullámokat is fényképezett, hanem engem, aki ezzel csinált nevet. Első könyvem, a Love you from Prague a kinti anyagból készült. Volt hozzá bőséges választé­ka? Horst P. Horst azt mondta: min­dennap fotózz ki két tekercs filmet. Az egy nap 72, egy év alatt 5 869 kocka. Abból két-három kép bizto­san jó lesz. De napi két tekercs na­gyon sok, vetettem közbe, azt elő is kell hívni. Akkor nem tudok mozi­ba járni... „Ha moziba akarsz járni, akkor ne fényképezz! - közölte. - Ha viszont lesz már ötven jó képed, akkor csinálj kiállítást!” És ebben is igaza volt. Az első kiállítás a legfon­tosabb. Ahogy ott prezentálod ma­gad, az a jövődet határozza meg. Ha „vegyes felvágottat” mutatsz, nem fognak megjegyezni. Ha egy­valamit, de annak ereje van, akkor megalapozod a jövődet. Ma már megengedhetem magamnak, hogy néha elkalandozzak a fiúk mellől. Nem mintha meguntam volna őket, mert továbbra is hatnak rám, izgatnak. De egy szép kert, egy gusztusos gyümölcs ugyanúgy megihlet. Második könyvében, a Boys and rosesben cseh fiúkkal dolgo­zott. Mi a különbség az amerikai és a cseh modellek között? Majdnem azt mondtam, hogy a cseh fiúk gyorsabban levetkőznek, de ez nem igaz. Talán az amerikai­ak többet tudnak erről a műfajról. A csehek viszont szerényebbek, for- málhatóbbak. Nem olyan agresszí­vak, mint az amerikaiak. Őket rög­tön a pénz érdekli. így nevelték őket. Már a születésük napján bankszámlát nyitnak nekik. Kiesett az első fogad, tíz dollár, kinőtt az új, húsz dollár. Náluk éz így megy. Múe tizennyolc éves a gyerek, már ötvenezer dollárja van, és elindul a világba, hogy megcsinálja az életét. Nekem egy farmernadrágért hóna­pokig kellett könyörögnöm Érsek­újvárban. A mami azt mondta: „Majd veszel, ha lesz rá pénzed.” De ha el akartam menni dolgozni, nem engedett, mert mit gondolná­nak a szomszédok? A hatvanas években más volt a világ. Azóta rengeteget változott. A Café caféban kiállított para­dicsomi kertek eredetiben hol láthatóak? Dél-Franciaországban. Divatfo­tókat készítettem a Diomak, és azt találták ki, hogy menjünk ki a sza­badba. Nekem eszembe sem jutott volna kertet fényképezni, de ott és akkor nem tudtam letenni a gépet, annyúa lenyűgözött a látvány. Én mindenben a szépet keresem. Test­ben, tárgyban, vúágban, gyü­mölcsben, cipőben, mindenben. A tárgyak este tízkor is készen állnak. Szeretem is, hogy elég egyszer beállítanom őket, és nem mozog­nak, nem beszélnek. Az nyugodt helyzet. A modellekkel más. Velük csak hétvégén dolgozom. Lesz újabb könyv? Már készül. Válogatok, nagyítok. Két év múlva szeretnék kiadni egy olyat, mint legutóbb Bruce Weber. Olyan „esszenciálisát”? Leg­alább látni fogja, kikkel dolgo­zott az elmúlt évek alatt. És hogy fotóival kiket adott a világnak. Mennyire viseli meg lelkileg, hogy egy idő után elhagyják azok, akiket modellként ön te­remtett meg? Még élek, nem rokkantam bele. Prágában nem kell busz után futni. Égjük elmegy, jön a másik. A mo­dellekkel is így vagyok. Múzsa műi­dig akad. Csak jó megállóban kell várakozni. Százmillió dollár értékben tűntek el műtárgyak a szentpétervári Ermitázsból Óráknak és ékszereknek kelt lábuk MTl-HÍR Szentpétervár. Közzétette a szentpétervári Ermitázsból eltűnt 221 műtárgy listáját szerdán az Izvesztija című orosz napilap, amely értéküket 100 millió dollár­ra becsüli. A világ egyik legna­gyobb múzeumában egy rutinsze­rű leltár során fedezték fel, hogy lába kelt több mint 200 kiállítási tárgynak, az okozott kár nagysá­gát a múzeum 130 millió rubelre (csaknem 5 millió dollárra) tak­sálta. „Az eltűnt műtárgyak piaci ára legalább a hússzorosa az Ermitázs által közzétett értéknek” - írta a lap szakértőkre hivatkoz­va. A múzeum sajtóosztálya elzár­kózott mindenféle kommentártól az Izvesztija értesüléseivel kap­csolatban. Az eltűnt dísztárgyak között több tucat arany- vagy ezüstborítású szentkép, zománc- berakásos ezüstvázák, órák és ék­szerek vannak. Az Izvesztyija a múzeum munkatársaitól úgy ér­tesült: az Ermitázs igazgatósága elbocsátással fenyegetve megtil­totta alkalmazottainak, hogy nyi­latkozzanak a sajtónak, „nehogy információk szivárogjanak ki a lo­pásról”. Mihail Pjotrovszkij, a mú­zeum igazgatója kedden a múze­um dolgozóit okolta a műkincsek eltűnéséért, mondván, a lopást több év alatt követték el. A kiállí­tott tárgyak eltűnésére rejtélyes körülmények között derült fény. Az orosz ékszerművészetet bemu­tató részlegnél előre betervezett leltár kezdetén az egyik teremőr hirtelen rosszul lett és meghalt, később azt állapították meg, hogy 221 kiállítási darab, elsősorban zománcozott dísztárgy hiányzik - mondta el a múzeum sajtóosztá­lyának égjük munkatársa hétfőn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom