Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-26 / 198. szám, szombat

14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 26. www.ujszo.com HÉTVÉGI OLVASMÁNY NEM CSAK HORGÁSZOKNAK A kis hal is hal Csak jászkeszegből jött majd egy tucatnyi (A szerző felvétele) ÍRÓ OLVASÓK A csend és én Délben kezdődött. Untatott a tévé, a rádió. Még a kedvenc könyvemet sem tudtam a ke­zembe venni. Mozduladanul feküdt mellettem, fellapozott oldalairól ásítottak rám a be­tűk. Visszaásítottam, majd fá­radtan végighevertem az ágyon. A plafonra szegeztem a tekintetem. Minden elhalkult körülöttem, szülte meghalt a világ. A legyek zümmögése alábbhagyott, és az órák ke­tyegése mind messzebbről hallatszott. Ketten marad­tunk: a csend és én. Hirtelen rám zuhant a bénító nyuga­lom. Abban a pillanatban na­gyon egyedül éreztem ma­gam. A hirtelen támadt csend­ben a gondolataimat véltem visszahallani a bútorokról, a falakról. Ekkor csengettek. Kint veszettül ugattak a ku­tyák, ez visszarántott a rideg valóságba. Odalett a nyuga­lom. Minden életre kelt. Zümmögtek a legyek körülöt­tem, és az órák megint fülsü- ketítően ketyegtek. Kényte­len voltam elvegyülni a hang­zavarban. Ekkor jöttem rá: néha jobb a csend. Sokkal jobb, mint a zaj körülöttem. (Balogh Katalin) Jól járnak az ifjú házasok Valószínűleg a lévai járás­beli Kéty az egyeden olyan szlovákiai település, amely vissza nem térítendő támoga­tást nyújt az újdonsült háza­soknak. A helység évente kb. 100 ezer koronát különít el er­re a célra. Mikus Irén polgár- mester asszony szerint évente öt házasulandó pár juthat hozzá a 20 ezer korona körüli összeghez. A támogatást kér­vényezni kell; a fiatal csalá­dok jobbára háztartási beren­dezések vásárlására vagy ki- sebb-nagyobb felújítási mun­kálatokra használják fel. A hétszáz lakosú községben idén ez ideig három lakodal­mat tartottak - mondta a pol­gármester asszony, (t, s) Ki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli - tartja a mondás. Csak hát a horgász olyan állatfajta, aki mindig és mindenhol nagyot sze­retne fogni. Kapitálisát. Pontyból tizenöt kilósat, csukából minimum nyolca­sat, dévérből legalább sze­neslapát méretűt. KÖVESDl KÁROLY Szeret eldicsekedni a haverok előtt, legendás, botot recsegtető halakról mesélni. Atavisztikus ösz­töne kielégítheteden, különösen, ha volt szerencséje néhányszor nagy halat fogni. Azon túl mindig azokról álmodik. Csakhogy Fortu­na istenasszony nem fogadja min­dig kegyeibe a horgászt, olykor hagyja, hogy főjön a saját levében. A kapástalan napok között aztán ünnepnek számít a jó fogás. Rekordhajhászás De kezet a szívre: hogy nézne az ki, ha minden alkalommal csupa nagy halat fognánk? Ha úgy mű­ködne a dolog, ahogyan a bojli- gyártó cégek által készíttetett rek­lámfilmekben, ahol két nap lefor­gása alatt több mázsa pontyot d- bálnak a partra a nagy profik, s en­gednek vissza sportszerűen a víz­be? El nem tudom képzelni, minek tudnak örülni egy idő után az üyen nagyágyúk? A húszkilós pontyma­tuzsálem után a huszonegy kilós­nak? S ha az megvan, csak a hu- szonkettes érdekes? Nyilván nem így van, de a rekordhajhászásnak szerintem meglehetősen kevés kö­ze van a sportos pecához (bár an­nak nevezik), különösen látva a bi­valyerős szerelékeket, amelyekkel percek alatt kivontatják a partra szegény halat. A pecában épp a kiszámíthatat­lanság a vonzó, az adja meg a bukó­ját. Hogy egyszer hopp, máskor kopp. Ha a napokig tartó sikerte­lenség után egyszer csak beakad egy-egy szép hal. Kis horog, nagy horog Barátommal bíbelődünk a holt­ág partján. Mutattam neki egy új horogkötést, azt gyakorolja már vagy fél órája angyali türelemmel, amikor hirtelen hozzám fordul, s megkérdi:- Miért horgászol műidig üyen kis horgokkal? A nagy halhoz nem nagy horog ülik?- Jegyezd meg, barátom, hogy . kis horoggal foghatsz kis halat is, közepeset is, nagyot is, de nagy ho­roggal csak nagyot. Feltéve, ha sze­rencséd van. Ha nincs, ücsörög­hetsz szárazon. Hümmög egy sort, látom, érti, de valahogy nincs ínyére a dolog, így hát elmesélem neki azt a pár évvel ezelőtti fogásomat, amikor tizenhét küós amurt fárasztottam ki keszegező felszereléssel. Azzal téve pontot a mese végére, hogy nagy horoggal, durva, vastag zsi­nórral lehet, hogy kapásom sem lett volna. A halak olykor nagyon rafináltak és óvatosak. Ez nem je­lenti azt, hogy ésszerűtlenül fi­nom szereléket keü mindig hasz­nálni, de könnyebben be lehet csapni őket, ha ismerjük a szoká­saikat. A hal ugyanis megszokja a csalit. ízét, súlyát, ülatát. Ha pél­dául egy-két kukoricaszemet nagy kampóra tűzünk fel, a ponty szá­mára azonnal gyanús lesz a dolog, amikor fölveszi. Nehéznek találja, természeteüenesnek. Ezért hasz­nálnak egyre többen hajszálelőkés módszert, amelynek az a lényege, hogy horgon kívül kínáljuk fel a csalit, így csapva be a rafinált ha­lat. Nem találja gyanúsnak a kaját, felszippantja, s vele együtt a hor­got is. A többi már csak ügyesség meg szerencse dolga.- Ha ez így igaz, miért fognak ta­vasszal nagy, húsos horoggal, dur­va, harmincötös zsinórral pontyot, ráadásul pufókával, amely szülte súlytalanul lebeg? Azt nem találja gyanúsnak a hal?- Nem, mert ezek a potykák elő­nevelt, többnyire ősszel telepített halak, s nem természetes környe­zetből kerülnek a halastóba. Ezek olyanok, mint a porszívó, mindent megesznek. De próbáld meg őket becsapni később, nyár vége felé, amikor már utána vannak egy-egy szúrópróbának, leakadásnak, vagy megtapasztalták fajtestvérük elvesztését. A hal nem hülye, a jó és a rossz tapasztalatokat ugyan­úgy elraktározza, mint a többi élő­lény. Persze mindig más a helyzet a halastavak és a természetes vi­zek esetében. Márpedig mi a ter­mészetes vizeket, a folyókat, holt­ágakat szeretjük. Kis csali, nagy csali Ebben megegyeztünk. Nyár este volt, lógattuk a kanócot a Kis-Duna holtágán. Előttünk hódpatkány tempózott a túlpart felé, majd lebu­kott, és csak egy loccsanás jelezte, hogy ott járt. Békák tocsogtak, fúj­ták monoton szimfóniáik valame­lyikét. A halak valahogy nem vol­tak étvágyuknál, késő délutántól alig fogtunk néhány kárászt meg pár közepes dévért. Ráadásul csali­halunk sem volt, hogy éjjel meg­próbáltunk volna a süüők eszén túljárni. Jobb híján egy félküós ke­szeget raktam fel harcsázó szere­lékre, hátha a bajszik erre járnak. De mivel a csali túl súlyos volt, a fe­nék iszapos, döglötten tűztem fel, fenekezőre, megtunkolva egy kis polisztirénnel, hadd lebegjen a fe­nék fölött. Még az oldalát is beű- daltam, hogy áradjon belőle az ü- latanyag. Aztán söröztünk, beszél­gettünk. Tipikus pihenős pecára jöttünk, nem volt kedvem kilomé­tereket kajtatni és keresni a halat. Hamarosan el is szunnyadtunk. Igyekeztem éber maradni, mégis barátom riadt fel: a harcsás szerelé­ken felcsapódott a kapásjelző, majd muzsikáim kezdett a nyeletőíek. Úgy pörgött az orsó, hogy öröm volt nézni. Nem soká vártam, visszakat- tintottam a nyeletőféket, és belesu­hintottam a sétába. Egy hatalmas rúgás válaszolt, majd azonnal meg­könnyebbült a szerelék. Kihúztam a horgot a hal szájából.- Na, ez az a bizonyos nagy csali, nagy horog esete - mondtam a ha­vernak mérgesen, és kihúztam a szerelést. Szerencsétlen csalihal összetrancsűozva fityegett a hatal­mas kampó végén. Hogy mi kapott rá gusztust? Valószínűleg harcsa, de az is lehet, hogy valami öreg csu­ka, amely éjjel nem igen táplálko­zik, de a kivétel erősíti a szabályt.- De hiszen ennyi idő alatt torok­ra nyelhette a hal a horgot - méltat­lankodott a barátom.- Igen, csak túl nagy volt a csali­hal, és nem akadt a horog. A kisebb falat, kisebb horog eredményesebb lett volna. Csalit cseréltem, és nem nagy meggyőződéssel dobtam be vissza a horgot a túlparti bokrok elé. Az reggeíig érintetlenül ott is maradt. Hasonlóképpen az úszós szerelé­kek: a kukoricás és a gilisztás is. Még csak nem is böködték a halak a horgot. Reggel aztán lebaüagtam egy közeli helyre, ahol egy tökleve- les alakult ki, talán az egyetlen üyen az egész holtágon. Addig né­zelődtem, míg megpülantottam a felszálló buborékokat, ami arról árulkodott, hogy valakik ott turkál­nak. Közvetlenül a növényzet meüé dobva, egymás után fogtam két ter­metes dévért, majd visszaballag- tam a haverhoz:- Látod, ma nem fogunk nagy halat. Be keü érnünk ezekkel. Az „ezek” kategória alatt félküós keszegeket keü érteni. Ha az ember nem azzal a szándékkal ül ki a víz­partra, hogy malacnyi pontyot, asztalnyi harcsát akar fogni, remek szórakozást és szép eredményt hozhat a dévérezés, kárászozás. Sőt az eperfa alatt dőzsölő jászke- szegek, amelyek közül kispecával egy óra leforgása alatt kikapdos- tam hat darabot. Kis horoggal, két- három szem csontival. Igyekeztem oda pöccinteni a horgot, ahol ép­pen vízbe cuppant egy-egy eper­szem, mert a halak mindig oda startoltak. Szépek voltak, jó szóra­kozást nyújtottak. Délelőtt, amikor pakolni kezd­tünk, szemrevételeztük a zsák­mányt: 7-8 küó halat fogtunk, igaz, nem kapitálisakat, de szép, vaskos jaszkókat, dévéreket és pár terme­tes kárászt, nem szólva két méret alatti süüőről, amelyeket természe­tesen azonnal visszaengedtem. Ók is esőgilisztára jöttek, Ids horogra. Mindent összevetve jól szórakoz­tunk, és nem azon agyaltunk, hogy rekordokat keüett volna döntöget­nünk. Bár az a bizonyos elrontott nagy kapás nehezen lesz felejthető. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem keü mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasnia hétvégi ma­gazinunk írásait, s gond nélkül megjelölnie a helyes válaszokat kvízkérdéseinkre. A megfejtést le­velezőlapon küldje el a Családi Kör címére - ne feledje el feltün­tetni a saját elérhetőségét sem! Ha velünk játszik, nemcsak jól szórakozhat, hanem kis szeren­csével az Új Szó ajándékát is meg­nyerheti. A beküldési határidő: augusztus 30. 1. Az amerikai hétköznapok legmeghatározóbb élménye: a) az öröm b) a szabadság c) a rettegés. 2. Ki volt az a filozófus, aki mindig azonos időben indult sétálni? a) Kant b) Rousseau c) Heidegger 3. Mi a hajszálelőkés mód­szer lényege? Hogy a csalit: a) pufókával kínáljuk fel b) horgon kívül kínáljuk fel c) polisztirénnel kínáljuk fel. 4. Kikhez alkalmazkodnak a gyerekek tévénézési szokásaik­ban? a) testvéreikhez b) szüleikhez c) barátaikhoz 5. Mi a babonaság táptalaja? a) az ismeretlentől való félelem b) a bizonytalanság c) a tudatlanság 50MORJAI DISPUTA (1.) At éti) szlovákiai magyar IrSthrtbég c. szimpózium előadásai Miklós Dénes Kertészek könyve Az augusztus 19-i Családi kvízünk helyes megfejtése: la, 2b, 3c, 4c, 5a. Az Új Szó ajándékát Szép János csicsói olvasónk nyerte. _______________ A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Szód abikarbóna Azon szerek közé tartozik, ame­lyekre a háztartásban és a konyhá­ban gyakran szükség van. Savtala- nítja a túlságosan sok savat tartal­mazó gyümölcsöt, úgy, hogy példá­ul gyümölcsíz készítésénél megle­hetősen sok cukrot takaríthatunk meg, ha dupla szénsavas nátront teszünk bele. Savanyú tejet, sava­nyú levest nátron hozzáadásával meg lehet menteni. A túlságosan savanyú ecetet savtalamtja, a túlsá­gosan édes málnaszörpöt pikánssá teszi. Élesztős tészta hamarabb megkel, a kávé és a tea ízletesebbé válik, a hüvelyes termények köny- nyebben puhulnak, ha kevés nát­ront adunk hozzá. A főzelék (paraj, saláta, kelkáposzta, zöldbab) meg­tartja friss, zöld színét, ha nátronos vízben főtt meg. Zsűos edényt sok­kal gyorsabban és könnyebben le­het elmosni, ha a mosogatóvízbe egy kis nátront teszünk. Megjegyezzük, hogy az élelmi­szervegyészek és fiziológusok el­térően vélekednek a nátronról. Míg némelyek ajánlják, vagy en­gedélyezik a nátron használatát a konyhában, mások szigorúan tiltják. A háziasszonyok jól te­szik, ha mérsékelten használják, mert igaz ugyan, hogy a savakat leköti, viszont elveszi az ételek fi­nom ízét. Szőlő télire Télüe eltett szőlőt többféle mó­don konzerválhatunk: a teljesen száraz fürtökről leszedjük a rossz szemeket, a szár végét pecsétviasz- szal lezárjuk, és úgy akasztjuk fel a fürtöket, hogy egymást ne érintsék. Ha időközben egy-egy szem meg­romlik, szárával együtt vágjuk le a fürtről! Ha nincs módunkban fel­akasztva eltenni, szalma közé rak­juk le, de gyakran forgassuk meg, és műidig távolítsuk el a romló sze­meket! Puha szemű szőlő nem al­kalmas télűe. Ha nem nagy men­nyiségben teszünk el szőlőt, úgy is konzerválhatjuk, hogy az egyes fürtök szárait vízzel telt üvegekbe dugjuk, és az üveg nyakát viasszal elzárjuk, hogy a víz el ne párolog­hasson. Egyszerűbb a fürtök szárait krumpliba vagy almába dugni, így is soká friss marad a szőlő, ha egyenletes hőmérsékletű, fagy­mentes pincébe felakasztjuk. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Agszer Krisztina Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 442, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom