Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-24 / 196. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 24. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ Romániaiak „inváziója” Az új EU-tagországokból ér­kező munkavállalókról szóló friss adatok uralták tegnap a brit napilapok címlapját, meg­osztva a közvéleményt abból a szempontból, hogy a 2004 óta beáramlott több mint 427 ezer kelet-európai jótékony hatással van-e a brit gazda­ságra vagy sem. A munkavál­lalói engedélyt kapottak 427 ezer személy közé nem szá­mítják be a önfoglalkoztatot­takat - főleg az építőiparban dolgozókat akikkel egyes becslések szerint 600 ezer kö­zelébe kerül a kelet-európaiak száma. A londoni kormány 2004-ben úgy becsülte, hogy körülbelül 20 ezer magánzó érkezik majd az országba. A most nyüvánosságra hozott adatok széles körű vitát vál­tottak ki arról, hogy Nagy-Bri- tannia túl sok külföldi munka- vállalót fogadott-e be, és hogy nyitva kell-e hagyni az ajtót újabbak előtt. Az ellenzék fő ereje, a Konzervatív Párt fel­szólította a kormányt, hogy korlátozza a bulgáriai és a ro­mániai munkavállalók szá­mát, amikor majd a két ország - várhatóan január 1-jén - belép az Európai Unióba. A kormány erről még nem hatá­rozott korábban. A The Inde­pendent egyértelműen támo­gatja a külföldi munkaválla­lók befogadását, a többi lap vi­szont soknak tartja az érkezők számát. A liberális lap zász­lókkal teletűzdelt térképet mutat be, amely alá ezt írta: „Dicséljük a világ minden tá­járól ide érkezőket, amiért az­zá tették Nagy-Britanniát, ami ma”. A vélemények spektru­mának másik végén a Daüy Express áll, amelynek címlap-, ján ilyen címmel szerepel a friss adatokat kommentáló cikk: „Készüljünk fel a román invázióra!” A jobbközép The Daily Telegraph amiatt aggó­dik, hogy a bevándorlók és családtagjaik túlságosan meg­terhelik a brit közszolgáltatá­sokat. A The Sun című jobbkö­zép bulvárlap ezt visszhan­gozva, illetve Romániára és Bulgáriára utalva, felszólítja Londont, hogy előbb találjon helyet az eddig befogadottak­nak, csak azután engedjen be újabbakat. A balközép The Guardian nem tanácsolja, hogy korlátozzák a két majda­ni EU-tagország munkaválla­lóinak beáramlását. A The Fi­nancial Times és a The Times hasonló véleményen van. (m) Művészek dilemmái JUHÁSZ KATALIN Készül az új könyvem. Méghozzá új kiadónál, hosszú évek után hagytam ott a régit, ismereden te­repre merészkedve, gondolván, kis cég jobban dédelgeti a szerző­it, propagálja őket, sajtóvisszhan­got generál, saját furgonnal terít, bemutatót szervez. Remélhetőleg így is lesz, most mindenesetre még ismeretlenek a feltételek, azt se tudni, mikor jön ki a nyomdá­ból a mű. Az egyszemélyes kiadó igazgatója szerint minden azon múlik, sikerül-e idejében kiimád­Brit szakértők szerint Irakban már nem Washington, hanem Teherán a főszereplő Iránt erősítgette Amerika Csak megerősítette Irán kö­zel-keleti befolyását brit szakértők értékelése szerint az Egyesült Államok úgyne­vezett terrorizmusellenes háborúja. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Az afganisztáni tálibok és Szad- dám Húszéin iraki diktátor eltávo­lításával Washington éppen Irán két legfőbb térségbeli ellenlábasá­val számolt le - olvasható a londoni Royal Institute for International Af­fairs nevű független politikai elemzőközpont tegnap nyilvános­ságra hozott tanulmányában. Ráadásul - mutatnak rá szak­értők - sem Afganisztánban, sem Irakban nem sikerült .koherens és stabil politikai struktúrát” kiépíteni a megdöntött rendszerek helyébe. A Közel-Keleten uralkodó, amúgy is ingatag helyzet a leg­újabb - Izrael és a Hezbollah suta szervezet között Libanonban, illet­ve Izrael és a palesztinok között a Gázai övezetben kirobbant - konf­liktusok nyomán csak még bizony­talanabb lett, s ebből végső soron Irán húz hasznot. Az Egyesült Államok minden ar­ra irányuló erőfeszítése ellenére, hogy fellépjen Iránnal szemben, Teheránnak „sikerült megfelelő vi­szonyt kialakítania szomszédaival, még a túlzott iráni befolyástól egyébként tartó szunnita arab álla­mokkal is” - állapítja meg az elem­zés, amelynek következtetése sze­rint Irán „figyelemre méltóan erős pozícióra” tett szert a térségben. A tekintélyes külpolitikai intézet vélekedése szerint Irakban, ame­lyet Teherán régóta saját hátorszá­gának tekint, az Egyesült Államok helyett már Irán a legerősebb játé­kos, ennek megfelelően az iszlám köztársaságnak kulcsszerepe lehet az arab ország jövőjének alakításá­ban, arról már nem is szólva, hogy Irán Afganisztánban is feltűnően jelen van. Mint arra a brit szakértők rámu­tatnak, Iránnak e megnövekedett térségbeli befolyása jelentősen megnehezíti az Egyesült Államok számára azt, hogy szembeszálljon Teheránnal. Az elemzés szerint Irán, biztos lévén pozíciójában, folytatni fogja a köntörfalazást az atomprogramja körüli nemzetközi vitában. „Irán különféle - politikai, gazdasági, kulturális, vallási és ka­tonai - okokból egész egyszerűen túl fontos szereplő ahhoz, hogy bárki félvállról vegye” - állapiba meg tanulmányában a Chatham House néven ismert londoni külpo­litikai intézet. Már nem látnak összefüggést New York. Az amerikaiak több­sége egy közvélemény-kutatás eredményei szerint már nem lát összefüggést az iraki háború és a terrorizmus elleni átfogóbb küz­delem között, noha George Bush elnök kitart amellett: a kettő kéz a kézben jár egymással. A The New York Times című napilap és a CBS News televíziós hírcsatorna közösen készített fölmérésének most ismertetett eredményei sze­rint a megkérdezettek 51 százalé­FELMÉRÉS ka úgy véli, az iraki háború füg­getlen a washingtoni kormány terrorizmus elleni küzdelmétől. Ez jelentős változás az Egyesült Államokban 2002-ben és 2003- ban uralkodó közvélekedéshez képest, mert az akkori felméré­sek tanúsága szerint a többség összefüggést látott a két dolog között. Az emberek még június­ban is 41:41 százalékos arány­ban oszlottak meg. Most a felmé­résben részt vevő megkérdezet­teknek csak a 32 százaléka mondta azt, hogy a háború fon­tos része a terrorizmus elleni harcnak - írta a The New York Times. Negyvenhat százaléknyi­an vélik úgy, hogy a Bush-kor- mány túlságosan Irakra koncent­rál, és nem eléggé a világ más tá­jain tevékenykedő terroristákra. Ötvenhárom százaléknyian mondták most azt, hogy az iraki háború elindítása hiba volt. Ez az arány júliusban még csak 48 százalék volt. Az Amerikai Egye­sült Államok elnökének elis­mertsége változatlanul 36 száza­lékon áll otthon. Népszerűségé­nek jelentős visszaesése koráb­ban következett be az eddig 2610 amerikai katona életét követelő iraki háború miatt. (MTI) JEGYZET _______ __________ koz niuk a beígért támogatást a sokat szidott magyarországi ala­pítványból. Ezekkel a dolgokkal én nem foglalkozom, ti vagytok a profik, mondom bohémesen a te­lefonba. Aztán együtt szidjuk a Puszták népe szerzőjéről elneve­zett alapítványt, miközben kapi­talista bestsellerszerző módjára arra gondolok, milyen jó lenne, ha meg lehetne élni a művé­szetből, ha csak arról írhatna az ember, amihez kedve van, és nem kellene úgynevezett civil foglal­kozásként naponta széklábat fa­ragnia. Aztán az is átfut az agya­mon, persze szokás szerint későn, hogy meg kellett volna bulizni va­lamicske alkotói ösztöndíjat úgy, ahogy azt szülte mindenki prakti­zálja a „szakmából”. Ismerek köl­tőt, aki két kötet ösztöndíjából és honoráriumából felújította a tó­parti nyaralóját, amelyet az előző kötetek ösztöndíjából és honorá­riumából vásárolt. Nem mese ež, gyermek! Ideírnám a nevet is, ha nem lennék diszkrét. Ráadásul egy grafikusművész haverom, lá­nyos zavarba hozva engemet, fel­ajánlotta, hogy jelképes összegért illusztrálja az anyagot. Hídja, hogy szarul áll a kiadó, ezért pénzről nem is esett szó eddig, azt állítja, megragadta valami a kéziratban, ott motoszkáltak ben­ne a sorok, aztán kicsapódtak a rajzlapra. Nézem a kicsapódáso­kat, és rájövök, hogy pont ilyen kis torzszülött alakokat szoktam látni álmomban, ha előtte, mond­juk, töltött káposztát vacsorázom. Az illusztrációk jobbak lettek an­nál, amit illusztrálnak. A borító szintén olyan lesz, mint a mély­hűtött pizza doboza: ínycsiklandó fotó, olvadozik a sajt, mosolyog­nak az olívabogyók, csak úgy nyúlik a bő feltét a szelet szélén. Aztán otthon kibonlja az ember, és kiderül, megint jól megvezet­ték, ez is csak egy szomorú, sze­rény, minimalista fagyasztott piz­za, a jókedvet s bőséget magának kell rápakolnia. Ha nem hallot­tam volna a nyaralótulajdonos kolléga esetét, azt mondanám a direktornak, ossza szét a szerény szerzői honoráriumot a borítóter­vező és az illusztrátor között. Én meg elmegyek árufeltöltőnek egy hipermarketbe. Az legalább egye­nes meló, és van is látszata... KOMMENTÁR Választ a válaszra MAL1NÁK ISTVÁN Irán kedden adott hivatalos választ a hat nagyhatalom javaslat- csomagjára, amely az urándúsítás azonnali leállítását követeli bi­zonyos gazdasági-kereskedelmi előnyökért cserébe. A hat közül a négy nyugati előzőleg közölte: ha a válasz nem tartalmazza az azonnali leállítást, az a csomag elvetéseként értelmezhető, s ez esetben BT-szankciókat fognak szorgalmazni. Mielőbbi büntetőin­tézkedéseket a négy közül egyedül az USA sürget. Azért a feltéte­les mód, mert hivatalosan senki nem hajlandó nyilatkozni arról, mi van a teheráni válaszban. Solana uniós főképviselő szerint idő kell a terjedelmes (20 oldalas) dokumentum tanulmányozásához. Talán ő maga sem gondolta komolyan, hogy ezt bárki elhiszi. Hi­szen azok a szakértők, akik évek óta tárgyalnak Teheránnal az atomdosszié részleteiről, első olvasatra meg tudják állapítani, hogy széna-e vagy szalma. A hatok a titkolózással vélhetően időt akarnak nyerni egy olyan ál­lásfoglalás kidolgozásához, amely nem mérgesíti el a helyzetet vég­legesen Iránnal, de közben a saját arcukat se veszítsék el, és leplez­zék széthúzásukat. Ami lehetetlen, hiszen evidens, hogy Kína és Oroszország - iráni érdekeltségei miatt - egészen másképp viszo­nyul a problémához, mint Franciaország, Nagy-Britannia, az USA és Németország. Több mint egy éve folyamatosan arról szólnak a kom­mentárok, Irán csak húzza az időt a tárgyalásokon, hogy közben megvalósíthassa atomprogramját. A mostani válaszról a teheráni diplomácia csak azt szivárogtatta ki, hogy többdimenziós lesz. Amit úgy is lehet értelmezni, hogy el akar­ja mélyíteni a hatok megosztottságát. Laridzsáni főtárgyaló a válasz átadása után pedig azt nyüatkozta, új módszerek szerint akatják folytatni a tárgyalásokat. Magyarán: a jól bevált időhúzás taktikája ez. Mert a lényegi döntést nem Laridzsáni, még csak nem is Ahmadi- nezsád elnök hozza, hanem Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vallási és politikai vezetője. Ő pedig előre közölte: az iszlám köztár­saságot nem érdekli a nyugati csomag, megy tovább a maga útján. Ezt az utat a néhai Khomeini ajatollah, az iráni iszlám forradalom atyja jelölte ki. Ideológiája a totális dzsihád Izrael és a nyugati civili­záció ellen, maga Hatami és Ahmadinezsád is már többször megfo­galmazta, hiba lenne nyilatkozataikat félvállról venni. Eszköze pedig az atomprogram mellett az a napi politikai gyakorlat, amelyet Tehe­rán a régióban és a világban - Irak, Libanon, palesztinok, Latin- Amerika - folytat. A Nyugatnak kevés eszköze van arra, hogy nagy nyomást tudjon gyakorolni Iránra. A legszélsőségesebb, a katonai út járhatatlan, de ez önálló elemzést igényel. A BT-ben a komoly szankciókat Pe­king és Moszkva nem szavazza meg. Teherán a gazdasági szankci­óktól egyébként sem fél, mert válaszul beveti az olajfegyvert. Ame­rikai gazdasági szakértők szerint sem lehetséges napjainkban olyan átfogó gazdasági büntetőintézkedések alkalmazása, mint amilyeneket Irak ellen léptettek életbe a küencvenes években, az első öbölháború után. Tanulságos lesz, milyen választ ötölnek ki a hatok. FIGYELŐ Izraelt bírálja az Amnesty Az Amnesty International (AI) azzal vádolja Izraelt, hogy szán­dékosan bombázott polgári cél­pontokat a Hezbollah libanoni suta szervezettel vívott háborúja során. Az emberi jogi szervezet úgyvéli, a zsidó állam esetleg há­borús bűncselekményekért is fe­lelősségre vonható. Az AI jelen­tésében megállapítja: az izraeli hadsereg nem csupán élelmi­szerüzletekre mért légi- és tüzér­ségi csapásokat, hanem szándé­kosan akadályozta a segélyszál­lítmányok mozgását, valamint tett működésképtelenné kórhá­zakat és közüzemi vállalatokat - például vízműveket, erőműveket - azért, hogy a (dél-libanoni) la­kosságot menekülésre kénysze­rítse. „A bizonyítékok nyomaté­kosan arra utalnak, hogy a köz­művek, az elektromos hálózat, polgári rendeltetésű épületek és vállalatok kiterjedt lerombolása inkább szándékos volt, és az izra­eli katonai stratégia részét ké­pezte, minthogy járulékos kár lett volna” - hangoztatja a világ legnagyobb emberi jogi szerve­zete. Izrael azt állítja, hogy had­műveletei nem polgári célpontok ellen irányultak, a fegyvertelen lakosságot pedig felszólította Dél-Libanon elhagyására. A zsi­dó állam a Hezbollahot azzal vá­dolja, hogy polgári létesítmé­nyek, lakóépületek mellől inté­zett rakétatámadásokat izraeli célpontok ellen. Az AI felszólítja az ENSZ-t, hogy mihamarabb ál­lítson fel független vizsgálóbi­zottságot, amely feltárná, hogy az ellenségeskedés során miként sértették meg a nemzetközi hu­manitárius jogot - az AI szerint mindkét szemben álló fél részé­ről. Az emberi jogi szervezet a li­banoni infrastruktúra elleni izra­eli támadások kapcsán jelentésé­ben megjegyzi, hogy Izrael kife­jezetten megsértette az erő válo­gatás nélküli és túlzott alkalma­zását tiltó rendelkezéseket, de el­követhetett más jogsértéseket is, köztük polgári célpontok elleni közvetlen támadásokat. „Ezek a jogsértések háborús bűncselek­mények” - hangsúlyozza a szer­vezet. A szervezet kitér arra is, hogy a Hezbollah elleni hadmű­velet során az izraeli légierő hét­ezernél is több támadást hajtott végre hétezer libanoni célpont eEen, miközben az izraeli hadi- tengerészet további 2500 tüzér­ségi csapást mért Dél-Libanonra. A támadások több mint 1100 em­ber életét oltották ki - az áldoza­tok egyharmada gyermek volt több mint négyezer személyt se- besítettek meg és 970 ezer em­bert, azaz a libanoni lakosság ne­gyedét arra kényszerítették, hogy az arab ország északabbra fekvő területein keressen mene­déket a harcok elől. ,A jelentés­ben vizsgált jogsértések közül sok háborús bűncselekménynek minősül, és felveti az egyéni bün­tetőjogi felelősség kérdését” - fű­zi hozzá a szervezet. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom