Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-15 / 188. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 15. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Az USA tervezte a csapásokat Az Egyesült Államok segített Izraelnek a Libanon elleni támadások megtervezésében, arra számítva, hogy a Hezbollahot szétzúzó akció mintegy előjátéka lehet az iráni nukleáris létesítmények elleni megelőző amerikai csapásmérésnek - írta a The New Yorker. A Pulitzer-díjas Seymour Hersh a hetilapban azt áhította: a Hezbollah elleni izraeli katonai műveleteket az amerikai kormány részvételével már azelőtt megtervezték, hogy a síita csoport elrabolt két izraeli katonát július 12-én. Az újságíró egy nevének elhallgatását kérő Közel-Kelet-szak- értő alapján azt írta, Washington azért támogatta az izraeli bombázásokat, mert az esetleges Irán elleni megelőző csapásmérés esetére meg kellett szabadulni a Hezbollah fegyvereitől, amelyekkel megtorló csapást lehetett volna mérni Izraelre. Egy másik, névtelenségbe burkolózó amerikai kormányzati tanácsadót idézve Hersh azt írta, Izrael azzal kecsegtette az Egyesült Államokat, hogy ez egy sok előnnyel járó olcsó háború lesz. Washington támogatta a tervet, mert úgy gondolkodott, hogy a csapásmérés tanulsággal járhatna Irán számára. Az amerikai kormány tagadta, hogy tudott Izrael tervezett háborújáról. A Pulitzer-díjas újságíró szerint az ügyben az a legfájdalmasabb, hogy Washington nem fog tanulni a libanoni viszályból; Dick Cheney alelnök és Donald Rumsfeld védelmi miniszter „a füst eloszlásával” sikernek állítják majd be az izraeli műveleteket és továbblépnek az Irán megtámadásáról szőtt terveik megvalósítása felé. A Szentföldre készül a pápa A pápa a Szentföldre is el szeretne látogatni - ezt több német televíziónak is megerősítette XVI. Benedek. A Szentföldön kialakult helyzettel kapcsolatban azt mondta, szeretne felhívással fordulni a Libanonban, az arab országokban és Izraelben élő keresztényekhez és mindazokhoz, akik számítanak a Vatikánra: mozgósítsanak minden olyan erőt, amely a háborút a legrosz- szabb megoldásnak tartja. Az egyetlen kiút a békés egymás mellett élés, és a po- litikúsok feladata, hogy megtalálják a mielőbbi és tartós megoldást. A pápa a továbbiakban hangsúlyozta, a katolikus egyház hozzá akar járulni a legsürgetőbb globális kérdések megoldásához, legyen szó akár az AIDS-ről, akár más járványokról, akár a túlnépesedésről. Szavai szerint ezen a téren csak úgy lehet előrelépni, ha felismerjük, hogy a legalapvetőbb kérdés a képzés, a nevelés. A katolikus egyház hozzá kíván járulni ahhoz, hogy Afrikában és Ázsiában a képzés különböző dimenziói teljessé válhassanak, és sikerüljön legyőzni az erőszakot és a járványokat is. Nem tudom, minek kellett idejönnünk, Szlovákia is elég egzotikus ország... (Peter Gossányi karikatúrája) Besúgással vádoljak például Markót és Frundát, holott megfigyeltek voltak Secus vád az RMDSZ nyolc politikusa ellen Az RMDSZ vezetőinek lejáratása a célja azoknak a sajtóhíreszteléseknek, amelyek alapján a szervezet több politikusát azzal vádolták meg, hogy együttműködtek a hírhedt Securitatéval - mondta Frunda György RMDSZ- szenátor az Új Magyar Szónak. MT1-F1GYELŐ Frundát szintén érintik a sajtóhíresztelések. Romániában nemrég került át 29 politikus (köztük nyolc RMDSZ-es) aktája a titkos- szolgálatoktól az átvilágítással foglalkozó Securitate Irattárát Tanulmányozó Tanácshoz (CNSAS). A nyolc RMDSZ-politikus között van Markó Béla miniszterelnökhelyettes, az RMDSZ elnöke, Borbély László megbízott miniszter, a magyar érdekvédelmi szervezet ügyvezető alelnöke, Kelemen Hunor, Toró T. Tibor parlamenti képviselő és Verestóy Attila szenátor is. Mindegyikük hangsúlyozta, nem besúgók, hanem megfigyeltek voltak. Noha a CNSAS várhatóan csak két hét múlva dönt a „huszonki- lencek” múltjáról, a román közéletben és sajtóban máris megindultak a vádaskodások. Frunda szerint nem véletlen, hogy éppen az RMDSZ vezetőinek a hitelrontása a cél. Kifejtette: minden pártban besúgókat akarnak találni, és az bizonyos, hogy az RMDSZ-t kétszeres hevességgel támadják. Anélkül, hogy a lapnak konkrétan megnevezte volna, kinek vagy kiknek áll érdekében ezt tenni, Frunda kiemelte: a sajtóhadjárat célja a kollektív lejáratás, a politikai vezetők megsemmisítése, az egyéni sorsok megtörése. Frunda szerint a romániai magyarság előtt szeretnék lejáratni a közösségük előtt hiteles RMDSZ- vezetőket, akik vészhelyzetben is ki mertek állni, a rendszerváltás után közvetlenül pedig a Secu- ritaté ellen emeltek szót, és olyan törvényeket képzeltek el, amelyek a volt hírszerzés embereinek érdekeit sértik. A bukaresti lapnak adott inteijúban Frunda megállapította: egyformán kezelik az üldözöttet és a besúgót. Az RMDSZ jogászpolitikusa szerint az átvilágítás tekintetében joghézag van, az ezt szabályozó törvénybe határidőt kellene beiktatni arra, hogy meddig kell hozzáférhetővé termi minden politikus és közszereplő összes aktáját. Egy korábbi beismeréssel irodalmi Nobel-díját is kockáztathatta volna Nem csitulnak a hullámok Grass körül MT1-F1GYELŐ Nem csitulnak a hullámok az irodalmi Nobel-díjas világhírű német író, Günter Grass beismerése kapcsán, hogy tizenhét évesen a náci párt fegyveres alakulatának, a Waffen SS-nek a tagja volt. A 78 éves író, akinek magyarul is számos könyve jelent meg, de leginkább a XX. század egyik legkiemelkedőbb irodalmi alkotásával, a Bádogdobbal azonosítják, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak beszélt először arról, hogy a második világháború utolsó hónapjaiban behívót kapott a Waffen SS egyik páncélos hadosztályába. A lapok továbbra is nagy terjedelemben foglalkoznak Grass beismerésével, és mind szélesebb azoknak a pályatársaknak (és immár politikusoknak) a köre, akik óvatos, de egyre kritikusabb véleményt mondanak a történtekről. Valamennyi német újság beszámolt arról, hogy az egykori lengyel államfő, a Nobel-békedíjas Lech Walesa, a korábbi gdanski Szolidaritás szakszervezet vezetője felszólította Günter Grasst, mondjon le gdanski (a korábbi Danzig) díszpolgári címéről. A 79 éves író az egykori Danzigban született, s díszpolgári címet kapott. Egyébként Gdansk díszpolgára Lech Walesa is. A volt lengyel elnök óvatosan fogalmazott. Azt hangoztatta, a beismeréssel olyan kellemetlen helyzet alakult ki, amelyben a legjobb az lenne, ha Grass maga mondana le a díszpolgári címről. Egyébként Grass az úgynevezett „danzigi trilógia” három regényével, a Bádogdobbal, a Macska és egérrel és a Kutyaévekkel vált világhírűvé. Az újságok beszámoltak arról is, hogy Prágából érkező hírek szerint Grasstól elvehetik a Karel Čapek-díjat, amely a legjelentősebb cseh irodalmi kitüntetés. Egy német irodalomkritikus, Helmut Karasek szerűit egy esetleges korábbi beismeréssel Grass az irodalmi Nobel-díjat is kockáztathatta volna. Igaz, hozzátette, hogy a díjat Grass minden más német írónál jobban megérdemelte. A Nobel-díjat odaítélő stockholmi bizottság egyelőre nem foglalt állást. A pályatársak körében továbbra is általános az értetlenség azzal kapcsolatban, hogy Günter Grass miért csak most, hatvanegy évvel a történtek után állt elő a beismeréssel, ugyanakkor hasonló véleményt fogalmaz meg mind több konzervatív, sőt szociáldemokrata politikus is. Ez utóbbi azért is figyelmet érdemel, mert Günter Grass évtizedek óta a német baloldali szociáldemokrácia egyik legkiemelkedőbb személyiségének számított, aki műveiben mindig is azt hirdette, hogy a múlttal való szembenézést nem lehet megkerülni. írásaiban szinte mindig a háború és a totalitárius erőszakuralom rettenetét ecsetelte, az utóbbi években pedig mind gyakrabban és hangosabban hallatta szavát időszerű politikai kérdésekben is. KomwmTáR Konfliktus Libanonból nézve JARÁB1K BALÁZS Egy Libanonban élő német újságíró e-mailjén rágódva írom ezt a kommentárt. Markus szabadúszó, elsősorban nem a háború borzalmaival foglalkozik, hanem a háttérrel. Pontosabban a libanoni társadalom állapotával, azzal, merre indulhat ebből a helyzetből ez a sokat próbált nép. Talán a legmegdöbbentőbb az a vélemény, mely szerint a libanoni vallási felekezetek egyöntetűen támogatják a Hezbollahot, Isten Pártját. Még a libanoni keresztények 80 százaléka is a síita félkatonai - és terrorista - szervezet „fegyveres ellenállását” támogatja Izrael ellenében. Az álláspont eredete egyszerű: a kánai bombázásnál telt be a pohár. Amit viszont az izraeli bombázást saját bőrén megtapasztaló, így érthetően Libanon-szimpatizáns Markus nem említ, az a libanoniak lagymatag hozzáállása a Hezbollah lefegyverzéséhez és az „állam az államban” típusú berendezkedéséhez. Sem a valamikori szírbarát libanoni kormány, de az egy éve a cédrusos forradalom után hatalomra jutó új kormány sem tett lépéseket az ENSZ korábbi végrehajtásával kapcsolatban. Ez pedig előírja a Hezbollah azonnali leszerelését. Félő tehát, hogy az új tűzszünet sem kínál megoldást, maximum egyfajta „nyugodtabb” állóháborút. A libanoniak egyébként úgy látják: ha Ariel Sáron nem esik kómába, nem kerül sor erre a háborúra. Sokan az 1996-os bombázáshoz hasonlítják a mostani helyzetet. Akkor Peresznek a választási kampányban, most Olmertnek a voksolások után - Sáron utódaként - kellett bizonyítani: kemény fiú. Nem jött össze. Egy hónappal a konfliktus kitörése után ugyanis nyilvánvaló, az erre a hadviselésre felkészüleden izraeli hadsereg nem érte el célját, a Hezbollah katonai erejének megsemmisítését. Ha a bombázásnak komoly eredménye lett volna, az izraeli hadvezetés nem kezd elkeseredett szárazföldi hadműveletekbe múlt héten - amikor francia és amerikai diplomaták bejelentették, közel a megállapodás az ENSZ BT határozatáról. Tudják ezt jól Libanonban, és meglehet, Izrael hibás döntése is erősítheti a Hezbollah támogatását. Ám ahogy a Peresz által elrendelt 1996-os bombázás, úgy a mostani háború is végső soron elvezethet a libanoni nemzeti egység megerősödéséhez. Mert csak egy erős(ebb) Libanon jöhet rá arra, hogy igazi - nemzeti - ellenfele nem Izrael, hanem a Hezbollah. JEGYZET A történész névadása NÉMETH ZOLTÁN Nézem az STV egyik művelődés- történeti műsorát, Pavol Dvorak úr megfelelően korrekt és szórakoztató, éppen annyira, ameny- nyire az átlag szlovák nézőnek szüksége van, bár mondandójából nem mindig derül ki, hogy történetének szereplői általában magyarok, de ez talán rendben is van, hiszen a 17. században ez jelentéktelen, elhanyagolható különbség volt ahhoz képest, hogy az illető katolikus volt-e vagy protestáns, nemes volt-e vagy nemtelen. (Bár, megjegyzem, most a 21. században vagyunk.) Szóval elmerülünk egy romantikus, legendákkal tarkított történetben, Szécsi Mária, azaz Mária Szécsiová, bocsánat, Mária Sériová történetében (láttam már Mária Serianska alakban is), és rájövök, óhatatlanul jönnek a nevek, a történet, a történelem szereplőinek nevei. František Ve- šeléni (Wesselényi Ferenc), Štefan Beden (Bethlen István) és Helena Zrínska (Zrínyi Ilona): nem mondom, hogy megszoktam, mert ez így nem igaz, még az sem, hogy hozzászoktam, hanem inkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy tudom, mit várhatok (hiszen nekünk is van Húsz Jánosunk, akit mondjuk én jobban szeretek Jan Húsnak hívni). Szóval nem kaptam fel a fejem, tudtam Dvorák úr és Szécsi Mária történetére összpontosítani egészen addig, amíg el nem hangzik Štefan Gyöngyösi (Esetleg Štefan Ďônďôši?) neve. Még az írók is? - döbbenek meg. Még az írók neve is? Igaz, ők is történelmi személyiségek voltak a mai Szlovákia területén, csak véletlenül írók (...), igaz, II. Rákóczi Ferenc is író, kevesen tudják, mit csodálkozom akkor Ďônďôši úr štefanságán. Alig érek ide gondolatban, amikor Dvorák úr felsorolja, kik foglalkoztak a magyar irodalomban Szécsi Máriával: hát, először is Štefan Ďônďôši, aztán Alexander Petőfi, Michal Tompa és végül Žigmund Móricz (vagy Móric?). Na, ez azért már sok. Mert hogy Petőfi nevét már a szlovák irodalomkönyvekben sem alexanderoz- zák, az bizonyos. És Móricz? Nem született a mai Szlovákia területén, nem élt itt, kapcsolata csak első felesége, Hohes Janka révén meg felolvasókörútjai okán volt. De ha ennyi elég a žig- mundozáshoz, vagy még ennyi se kell, akkor mindent lehet. Akkor Babits Mihály Michal Babits, Kosztolányi Dezső Dezider Kosztolányi, Tóth Árpád Arpád Tóth, de még inkább Michal Babie, Dezider Kostoláni és Arpád Tót. Akkor nincs Kertész Imre, Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos és KukoreUy Endre a szlovák irodalom számára, hanem Imrich Kertés, Peter Esterházy (ja, szlovák s-szel is úja a nevét!, biztos szlovák...), Ľudovít Parti Nagy (Nad?) és Ondrej Kukorelli. Na de Dvorák úrral ellentétben például a kortárs magyar irodalom tavalyelőtt kiadott szlovák nyelvű prózaantológiája, a Podsvátie sem ezt a logikát követi! Gyöngyösiből és Móriczból kiindulva lehetne felhívni Dvorák úr figyelmét arra a tényre, hogy például Johann Wolfgang Goethe a mai Szlovákia területén is megfordult, „működött”, egy bányászati konferencián, Szklenófiir- dőben (Sklené Tepúce), azaz teljesen jogos és megérdemelt számára a Ján keresztnév, ráadásul az a h is fölöslegesnek tűnik a vezetéknevében. Összefoglalva: a híres német író érdekében is lehetne tenni valamit. Nem beszélve a többi világhírű íróról. Ne csak a magyarok élvezzék a szlovák helyesírás vendégszeretetét, hanem egész Európa! De így utólag azt sem értem, történészünk miért ragaszkodik nevében a cseh ŕ betűhöz. Neki szabad?
