Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-09 / 183. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 9. Szülőföldünk 27 A szépszámú túrázó mintegy négyszáz kilométert kerekezve magyarországi, kárpátaljai és szlovákiai történelmi emlékhelyeket keresett fel Véget ért a XXXII. Honismereti Kerékpártúra Július végén immár har- minckettedszer indultak útjukra a Honismereti Kerékpártúra résztvevői. Szádud- varnokon több mint százan ültek kerékpárra, hogy az elkövetkező tíz napban szlovákiai, magyarországi és kárpátaljai történelmi emlékhelyeket látogassanak végig, s nem utolsósorban jó hangulatban, ismereteiket gazdagítva töltsenek együtt néhány felejthetetlen napot. LECZO ZOLTÁN Köteles László túravezető, a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselője elmondta, a több mint három évtizedes múltra visszatekintő rendezvénynek állandó résztvevői is vannak, ám évről évre csatlakoznak hozzájuk újabb és újabb szlovákiai és külföldi túrázók, sőt akadnak olyanok, akik csupán néhány napig tartanak a „mezőnynyel”, illetve valamelyik kísérőrendezvényen - történelmi előadáson, megemlékezésen, koncerten vagy táncháztalálkozón - vesznek részt. Július 29-én, szombaton a XXXII. Honismereti Kerékpártúra első állomása Torna volt, ahol a templomot és a helyi temetőben található honvédsírokat tekintették meg, majd a Szádelői-völgybe és a Tornai-fennsíkra indult gyalogtúra. Vasárnap, ádépve az országhatárt, Göncre ért a mezőny, másnap pedig Telkibánya, Széphalom és Sátoraljaújhely érintésével visszatértek Szlovákiába. A borsi kastély udvarán a táborózókat este már Szabó András előadóművész és Kovács Marcell népzenész szórakoztatta tárogatózenéjével. A hét elején a történelmi Zemplén vármegye egyes településeire látogattak el a kerekesek, majd az Ung-vidék és a Bodrogköz bebarangolása következett. A túrázók ezután Nagyszel- mencnél keltek át a határon, Kárpátalján a többi közt Szűrte, Ung- vár és Munkács megtekintése volt a cél. A szolyvai emlékparkban a II. világháború után kényszermunkára elhurcolt civil áldozatok emléke előtt tisztelegtek, itt Szalay László királyhelmeci római katolikus plébános és Tarr Nándor nagyráskai református lelkész közösen imádkozott az elhunytakért. A Honismereti Kerékpártúra résztvevői a Vereckei-hágónál tett kirándulás után visszatértek Szlovákiába: Do- bóruszka, Szirénfalva, Nagytár- kány, Perbenyik és Királyhelmec volt a következő állomás. Magyarországra kétszer is visszatértek, először Zemplénagárdnál lépték át a határt, majd Perbenyik és Lácacséke között. Köteles László megjegyezte, jóleső érzés volt, hogy eközben egyszer sem kellett semmiféle ellenőrzésen átesniük, sőt úti okmányokat sem kértek tőlük. Az alsó- és bodrogközi települések végiglátogatása után Kisgéres adott otthont a túra zárórendezvényének. A résztvevők a túra szinte minden állomásán értékes előadásokat hallhattak az egyes települések történetéről. Az 1975 óta minden évben megszervezett Honismereti Kerékpártúrákról - melyet most a Szlovák Kulturális Minisztérium és az Illyés Közalapítvány is támogatott - valamennyi fontos információ megtalálható a www.hkt.sk honlapon. Köteles László elmondása szerint a Honismereti Kerékpártúrát természetesen jövőre is megrendezik, akkor valószínűleg nyugat-szlovákiai helyszínekre látogatnak majd el. A szlovák-magyar határ átlépése Zemplénagárd és Nagytárkány között igazán nem jelentett nagy gondot A Zrínyi Ilonát és a gyermek II. Rákóczi Ferencet ábrázoló szobrot a (Köteles László felvételei) munkácsi vár udvarán tekinthették meg A XXXll. Honismereti Kerékpártúra résztvevői Széphalomra, Kazinczy Ferenc sírjához is ellátogattak „Az év ajándéka" elismerést kapott a vághosszúfalui polgármester, amiért lehetővé tette, hogy a községben a szociális intézmény házat béreljen a lakóinak Izsóf Róbert polgármester és Mária Tóthová, a szociális otthon igazgatónője (A szerző felvétele) Befogadták a fogyatékkal élőket GAÁL LÁSZLÓ Vághosszúfalu. A Vágsellyei járás legkisebb községének polgár- mestere is ott volt nemrég a pozsonyi Prímás-palota tükörtermében, az „Év ajándéka” cím átadásán. Izsóf Róbertét a Vághosszúfaluval szomszédos Sopornya-Kövecsesi Szociális Otthon igazgatónője, Mária Tóthová terjesztette fel a kitüntetésre, mert a falu önkormányzata és elsősorban a polgár- mester teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy Vághosszú- faluban olyan házat béreljen a szociális intézmény, ahol a mentálisan sérült pácienseik lakhatnak, és megpróbálhatnak beilleszkedni. Erre a lakott területen kívül eső, zárt szociális otthonban nincs lehetőségük. „Izsóf Róbertnek köszönhetjük, hogy olyan házban élhet itt négy pártfogoltunk, ahol valódi családi körülmények veszik körül őket - nyilatkozta az igazgatónő. - Saját maguk főznek, mosnak, vasalnak, takarítanak, de a legnagyobb újdonság számukra az, hogy a szabadidejükkel maguk rendelkezhetnek, amit eddig mindig más osztott be helyettük. Ezeknek a feltételeknek a megteremtéséért köszönet jár a polgár- mester úrnak.” Az igazgatónő azt is elárulta, nem ért egyet azzal, hogy az „Év ajándéka” fődíját a Szlovák Gázipari Vállalat (SPP) nyerte el, amiért néhány hajót és házat építtetett a cunami sújtotta Srí Lankán. „Ilyen alapon akár én is odaállhattam volna a fődíjért, hiszen én is fizetek a gázért, nem beszélve arról, hogy az intézetünknek müyen hatalmas a gázszámlája. A kisemberek valóban értékes cselekedetei elvesznek az ilyen nagyvállalatok mellett.” A kitüntetett is megosztotta velük benyomásait: „Számomra meglepetés volt ez az elismerés. Természetesnek veszem, hogy amit a funkciómból eredően megtehetek, azt igyekszem megtenni.” A kövecsesi otthon neveltjei, akik a faluban számukra fenntartott házban laknak, próbálják elsajátítani mindazt, ami a mindennapi normális élethez szükséges. Naponta bevásárolni járnak, főznek, takarítanak, dolgoznak a kertben, az utcán mindenkit üdvözölnek, kezet fognak az emberekkel, templomba járnak. Biztosan akadnak ma is, akik furcsán néznek rájuk, de a többség befogadta őket. A polgármester azt is elárulta, úgy tudja, hogy az egyik falubeli vendéglőben, a Dubec nevű kocsmában van egy kassza, és ha a tulajdonos borravalót kap, ebbe a kasszába teszi, és ezen a pénzen kapnak aztán a „védett házból” idelátogatók egy üdítőt.
