Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-31 / 201. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 31. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Értelmiségi felhívás Közös nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését a szlovákok és magyarok közötti szaporo­dó helyi konfliktusok miatt több mint száz magyarországi értelmiségi. Felhívták mindkét ország vezetőit: haladéktala­nul tegyenek meg mindent, amivel oldhatják a feszültsége­ket. .Átérezve a közös történe­lem jelentőségét és problémá­it, tudjuk, hogy a kialakult konfliktusokat csak közösen, erős akarattal, egyenlő el­szántsággal lehet orvosolni, támaszkodva mindkét ország­ban a békességet és megnyug­vást kívánó nagytöbbségre.”- Piroska, csak nem szűzen akarod kezdeni még a hatodik osztályt is? (Peter Gossányi karikatúrája) SZLOVÁKIAI ÉRTELMISÉGIEK FELHÍVÁSA Még nem késő: vessünk gátat a szélsőséges megnyilvánulásoknak! A forró nyár kellős közepén Szlovákiában és Magyaror­szágon dermesztő dolgok történtek. „Mindkét oldalon előretörnek a szélsőségesek” - állapította meg címoldalán az egyik pozsonyi napilap. Még módunkban áll megállí­tani őket Ennek érdekében hangosan el kell ismételni hét egyszerű gondolatot, s aszerint kell cselekedni. DOKUMENTUM 1. Az erőszak ragályos, a megalá- zottság érzete futótűzként teljed, az akció reakciót, az ellentámadás újabb bosszút szül, majd bume­rángként visszaüt. Kellő tapintat nélkül védekezni sem lehet. 2. Amikor a szélsőséges naciona­lizmusról van szó, nem a kölcsö­nösség elve szerint kell eljárni, kü­lönben nehezen várható megbéké­lés. Még ha felháborítóak is a ma­gyar radikálisok által tett szlovákel­lenes nyilatkozatok, mi idehaza elsősorban a szlovák rendbontó­kért, fizikai és szóbeli támadásai­kért vagyunk felelősek: azokért, akik megverték Nyitrán a magya­rul beszélő diáklányt, akik a Duna túloldalára küldözgetik a magyaro­kat, akik fenyegetik őket. 3. A legnagyobb felelősség a po­litikusokat terheli. Nem elég kor­mány- vagy pártdokumentumokra hivatkozni, nap mint nap erkölcsi magatartásból kell jelesre vizsgáz­ni! A kisebbségek iránti tolerancia nem egyeden hivatal dolga, mely­nek ez formálisan a hatáskörébe tartozik. A vezető politikusoknak világosan kellene cselekedniük, az elfogadhataüan megnyilvánuláso­kat eh'télniük, s ezzel példát mutat­ni a polgároknak. Nem szabadna elfelejteniük, hogy a demokratikus államokban a családon, az iskolán és a sajtón kívül a politikusok is be­folyásolják a fiatalok jellemének fejlődését. A miniszterelnök és az államfő reakciója nem elégséges, a közvélemény joggal vár többet. 4. A magyarok és a szlovákok egyaránt közép-európaiak, más nemzetekkel élnek ebben a térség­ben. Több nagy tehetség származik innen, hősök és géniuszok szület­tek itt, városaikban hasonló kultú­rát ápoltak. Ugyanakkor az utóbbi két évszázadban felbukkant a naci­onalizmus is, mely számos szenve­dést okozott. A múlt évszázad vé­gén a közép-európaiak összefog­tak, közösen harcoltak a szabadsá­gért és a demokráciáért, s csak nemrég csadakoztak az európai de­mokráciák szövetségéhez. Nem lenne szerencsés, ha most kárba veszne ez a törekvés. 5. Nem csak szélsőséges túlkapá­sokról van szó. Óriási probléma az általános hangulat. Dél-Szlovákiá- ban konfliktusok alakulnak ki a nyelv miatt, az emberek éberebbek, gyanakvóbbak, néhány - ottani la­kos - szlovákok és magyarok egya­ránt - kevésbé érzi otthon magát, helyenként puskaporos a hangulat. Hirtelen az ország más térségeiben is a közvélemény egy része ellen­szenvvel kezdett viseltetni a magya­rok uránt. Ilyen légkörben nehéz a kölcsönös együttélés tényleges problémáiról beszélni. 6. Ha a polgári társadalom egyértelműen kinyilvánítja, hogy bizonyos viselkedési formákat nem tűr el, akkor nem terjednek tovább. A politikusok pedig egyértelmű jel­zést kapnak, hogy teljesítsék, amit elvárnak tőlük. Az emberek mind­két oldalon sokkal fontosabb dol­gokkal - az életszínvonal javításé1 val, az oktatással, a gazdaság ver­senyképességével, a jogérvényesí­téssel és azzal foglalkozhatnának, hogy megtalálják a helyüket az Eu­rópai Unióban. 7. A közelmúltban két augusztusi eseményre emlékeztünk: a szovjet megszállásra és a szabadságért folytatott 1944-es harcra. A holna­pi ünnep (az alkotmány napja) ha­gyománya még alakulóban van. Ünnepeljük meg úgy, hogy minden lehetséges eszközzel próbáljunk gátat vetni a szélsőséges naciona­lizmusnak! Adjunk teret az egész­séges hazafiságnak, melynek értel­mében a szlovák államiságot a nemzetiségi kisebbségek teljes jogú részvételével építsük! Martin Bútora szociológus Szigeti László kiadóigazgató Rudolf Chmel irodalomtudós • Zora Bútorová szociológus Grendel Lajos író Martin M. Simečka író Pavel Hrúz író Zuzana Krónerová színésznő Miroslav Marcelli filozófus Marián Varga zeneszerző Rudolf Sikora képzőművész A felhívást több mint 80 közéleti személyiség is aláírta és továbbiak csatlakoznak hozzá. Nem lehet bagatellizálni a szlovák állampolgárok elleni erőszakos cselekményeket Szlovákiai művészek és kritikusok felhívása NYILATKOZAT Az Ifjúsági Civil Fórum kezde­ményezésbe tömörült felvidé­ki magyar ifjúsági civil szerve­zetek nyüatkozatot fogadtak el a szlovákiai magyarokat ért at­rocitások kapcsán. Az ifjúsági szervezetek egyebek közt hangsúlyozzák, elhatárolód­nak mindennemű irredenta és nacionalista megnyilvánulás­tól. Bíznak az indulatok miha­marabbi megfékezésében, és abban, hogy az európai érték­rendnek sikerül a szélsőséges gondolkodást a társadalom­ban a lehető legalacsonyabb szintre csökkenteni. Agora Iroda; Diákhálózat - hat egyetemi klub emyőszer- vezete Prágától Kassáig; Har- sányi János Szakkollégium; Kempelen Farkas Társaság; Szlovákiai Magyar Doktoran- duszok és Fiatal Kutatók Szö­vetsége; Révkomáromi Hall­gatói Önkormányzat; Magyar Ifjúsági Közösség - ifjúsági klubok ernyőszervezete; Ifjú­sági Csoport DOKUMENTUM Az elmúlt hetekben riasztóan megnőtt az idegengyűlölet, a nem­zeti és nemzetiségi intolerancia je­gyében elkövetett atrocitások szá­ma Szlovákiában, ami a szlovák­magyar viszony kiéleződéséhez ve­zetett. Felszólítjuk Szlovákia és Ma­gyarország politikai elitjét, a bűnül­döző szerveket és az ügyészséget, hogy ezeket az eseteket súlyuknak megfelelően kezeljék. Külön felszó­lítjuk Robert Fico szlovák kormány­főt, hogy nyilatkozataiban ne baga­tellizálja a szlovák állampolgárok ellen elkövetett erőszakos cselek­ményeket, hogy alibista magatartá­sával ne legitimálja az erőszakot és az intoleranciát. Felszólítjuk Gyur- csány Ferenc magyar kormányfőt is, ne éljen vissza ezekkel az esemé­nyekkel, s ne a magyarországi bel­politika eszközeként kezelje őket. Elítéljük a Nyitrán és Diószegen tör­tént erőszakos cselekményeket, va­lamint a magyarországi és szlováki­ai fociszurkolók xenofób megnyil­vánulásait. Felszólítjuk a szlovátóai és magyarországi médiumokat, hogy tárgyszerűen tájékoztassanak ezekről az eseményekről. Bartusz György - képzőművész, egyetemi tanár, Művészeti Kar, Kassa Vladimír Beskid - művészettör­ténész, igazgató, Ján Koniarek Ga­léria, Nagyszombat Erik Binder - képzőművész, Po­zsony Jana Bodnárová - művészettör­ténész, író, Eperjes Juraj Čamý - művészettörté­nész, igazgató (Gallery Space), fő- szerkesztő (Flash Art - szlovák nyelvű kiadás), Pozsony Daniel Fischer - képzőművész, egyetemi tanár, Képzőművészeti Főiskola, Pozsony Jana Geržová - művészettörté­nész, főszerkesztő (Profil), az AICA szlovákiai szekciójának elnöke, Doborgaz Richard Gregor - művészettörté­nész, adjunktus, Művészeti Akadé­mia, Besztercebánya Hushegyi Gábor - esztéta, művé­szetkritikus, Pozsony Juhász R. József - multimediális művész, a Studio érté fesztiválok szervezője, Érsekújvár Kiss Csaba - galériavezető, At Home Gallery, Somotja Kiss Suzanne - galériavezető, At Home Gallery, Somotja Kubická Kucsera Klára - művé­szettörténész, Besztercebánya Németh Ilona - képzőművész, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola „in” műtermének vezetője, Duna- szerdahely Ravasz Marián - építész, Dunaszerdahely Katarína Rusnáková - művészet- történész, Zsolna Lucia Stachová - művészettörté­nész, főszerkesztő (Dart), Pozsony Szentpétery Ádám - képzőmű­vész, egyetemi docens, Művészeti Kar (Kassa), Rozsnyó Lucia Tkáčová - képzőművész, adjunktus, Képzőművészeti Főisko­la, Pozsony Varga Emőke - képzőművész, adjunktus, Képzőművészeti Főisko­la, Pozsony KOMMENTÁR Perzsaszőnyeg MAL1NÁK ISTVÁN Ma jár le az ENSZ által Iránnak adott határidő, Teheránnak még néhány órája van arra, hogy hivatalosan bejelentse, leállít minden, az urándúsítással kapcsolatos tevékenységet, beleértve a kutatást és fejlesztést is. Teherán ezt természetesen nem teszi meg, hiszen az urándúsítás lett az első számú nemzeti presz­tízskérdés az iszlám országban. Ezáltal minden eddiginél súlyo­sabb közel-keleti probléma szakad a nyugati világ nyakába. Nem tévedés: az iráni atomprogram globális hatásait tekintve az izraeli-palesztin válságnál, az iraki válságnál is nagyobb ki­hívást jelent. Utalni kell itt André Glucksmann minapi fejtegetésére a Le Figaróban. A filozófus-író szerint ideje lenne, ha a politiku­sok felhagynának azzal az évtizedes sztereotípiával, hogy min­den Közel-Kelettel kapcsolatos válságjelenséget az izraeli-pa­lesztin viszály megoldatlanságára vezetnek vissza. Ha a zsidók és a palesztinok holnap puszipajtásságot kötnének, attól megszűnne az iraki válság, Irán lemondana atomprogramjáról, az Izrael megsemmisítésére felesküdött arab csoportok, pártok, államok feladnák ezt a céljukat? Ha tekerünk még egyet a hagyományos szemléleten, azt is kije­lenthetjük, a képlet ma már fordítva érvényes. Ha sikerült vol­na rendezni az iráni atomdossziét, az nagymértékben előmoz­dította volna az izraeli-palesztin kérdés megoldását is. Irán nélkül már ma sem oldhatók meg a térség legnagyobb kihívá­sai. A Hezbollah kifejezetten Teherán idegenlégiójaként műkö­dik, és egyre növekszik befolyása a Hamászra is, meg az iraki síitákra is. Egyidejűleg jó úton halad afelé, hogy Izrael mellett a legjelentősebb katonai tényező legyen a régióban. (Másodlagos dicsőség Teherán számára, hogy a nem arab Irán lenne az arab érdekek fő védelmezője.) A 34 napos libanoni háború egyik ta­nulsága, hogy a politikai iszlám számára semmilyen sáját áldo­zat nem drága, ha az ellenségnek kárt lehet okozni. A Hezbol­lah (Irán) tudatosan áldozta fel a polgári lakosságot - és majd­nem egész Libanont -, hogy bebizonyítsa, képes csapásokat mérni Izraelre, a zsidó állam félelmetes katonai fölénye megszűnt. Ez a fanatikus öngyilkos merénylők ideológiája nagyban. Ezt je­lenti a politikai iszlám. Ezt jelentené az atomfegyver Irán kezé­ben. Ezért igaz az, hogy Izrael atomeszközei kizárólag önvédel­mi-elrettentő célokat szolgálnak; nélkülük a több százmillió arab már régen a tengerbe fojtotta volna a négymillió zsidót. Pár éve Irán korábbi, mérsékeltnek meg reformpártinak tartott elnöke egy ízben azt fejtegette, hogy egyetlen nukleáris csapás­sal egész Izraelt el lehetne pusztítani. Hatami valószínűnek mondta, hogy az izraeli válaszcsapás néhány millió arabot megölne, de ennyi áldozatot elfogadhatónak tartott. És ő nem is volt vallási fanatikus. Akkor Ahmadinezsádot még a kutya sem ismerte. A Teheránnal folytatott eddigi tárgyalásokon az EU-trojka ját­szotta a vezető szerepet, évekig téblábolt a szépen kicsicsázott perzsaszőnyegen. De azt, akár egy burleszkfilmben, Teherán most megrántotta, s az európai diplomácia hanyatt vágódott. Mérget lehet rá venni, hogy az elkövetkező hetekben Washing­ton veszi át a kezdeményező szerepet. Nincs más megoldás. JEGYZET Aki magas, okos is? RÁCZ VINCE Alighanem önöket is foglal­koztatja, vajon miért keresnek egyesek ugyanolyan beosztás­ban, ugyanannyi munkával többet. Tudom, mire gondol­nak, de nem. Még véletlenül sem. Úgysem fogják kitalálni, inkább elárulom. Két tenge­rentúli kutató hosszas vizsgá­latok eredményeként ugyanis nemrégiben lerántotta a leplet a rejtélyről. Megállapították, amit a fene se gondolt volna, mégpedig azt, hogy fizeté­sünk nagyban függ a testma­gasságunktól. Hogy cipőstül vagy anélkül, arról nem szól a hír. Egyáltalán nem mellékes te­hát, hogy milyen magasak va­gyunk, bérünk bánhatja. A magasság és a munkakörök közötti összefüggéseket vizs­gáló felmérések szerint tíz centiméteres magasságtöbblet legalább tíz százalékkal maga­sabb fizetéssel jár, attól füg­getlenül, hogy férfi vagy nő az illető. Mi tagadás, azért kicsit sorvasztó, hogy az érvényesü­lésbeli eltérés pusztán a meg­jelenésnek tulajdonítható. De ez még mind semmi! A ku­tatások során arra is fény de­rült, a magasabbak egyszers­mind okosabbak is. Mindezek alapján az értelmi előny bizony, tetszik, nem tet­szik, a magasabbak oldalán áll. Most aztán nem tudom, örüljek vagy sírjak: nálam ugyanis pontosan annyi ala­csonyabb ember él az ország­ban, mint ahány magasabb. Az átlag élete már csak ilyen. Rontja ugyanakkor a felmérés eredményeinek hitelét, hogy a két említett kutató, aki felis­merte, a magasabbak egyben értelmesebbek is, fél fejjel ma­gasabb az átlagnál. Hiába, minden szentnek maga felé hajlik a keze. Szóval nem tudom. A langalé- ták valóban jobban szerepel­nének Vágónál, valóban létez­ne összefüggés az ember test- magassága és értelmi képessé­gei közt? Mindenesetre érde­kes gondolat. Én legalábbis odafigyelek ezentúl, és letesz­telem a tételt. Egyébként meg, ha elfogadnak tőlem egy taná­csot, mert biztos, ami biztos: sose fogadják meg alacsony ember tanácsát, túl közel van az agya a fenekéhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom