Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-06 / 154. szám, csütörtök

18 Sport -18. futball-vb ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 6. www.ujszo.com Jó az eredményszimata, csak a zászlók vannak rossz helyen (Reuters-felvétel) Edzőszemmel: Szabant meglepte az olaszok bátor kezdése és letámadásos játéka Jót tett a tét a focinak KOMMENTAR Mi kék az ég! GAZDAG JÓZSEF Fordulatokkal teli keddi nap volt ez az olasz labdarúgásban. Délelőtt Stefano Palazzi főügyész azt kérte a bíróságtól, hogy a korrupciós botrányban érintett Juventust a harmad-, az AC Milant, a Fiorenti- nát és a Laziót pedig a másodosztályba sorolják vissza. Este pedig az olasz válogatott csodálatos játékkal bejutott a világbajnokság döntőjébe. Szerencsés győzelem lett volna? Nem. A Squadra Azzura fegyelme­zett, taktikailag érett futballt játszik, a németek ellen is végig „ha­raptak”, Marcello Lippi például három csatárt (Gilardinót, Iaquintát, Del Pierót) küldött be a hajrára. A statisztikák sem hazudnak: a sportszerűségi listán csak a japánok előzik meg őket, ugyanakkor el­lenük követték el a legtöbb szabálytalanságot. Védelmük precíz, megbízható és intelligens (Materazzi külön fejezet). Eddigi hat meccsükön egyetlen gólt kaptak, az is Zaccardo öngólja volt. Tizen­egy rúgott góljukon viszont tíz játékos osztozik- ez mindennél töb­bet elmond a csapategységről. A németeken most a Westfalenstadion varázsa sem segített: kedd es­tig a Nationalelf 14 meccset játszott Dortmundban, s egyszer sem kapott ki (13 győzelem mellett 1 döntetlen, 59:7-es gólarány). A vereség ellenére a németek büszkék lehetnek csapatukra: a világ- bajnokság legkellemesebb meglepetését ők okozták, egyszerű, len­dületes és könnyed játékukkal. A német futball újjászületett, és is­mét van perspektívája. Mindez elsősorban Jürgen Klinsmannak köszönhető. Az egykori 108-szoros válogatott csatárt sokan bírálták a vébé előtt, mert kínai származású feleségével együtt Kaliforniában él, és onnan repült a válogatott edzőtáborozásaira; mert nem engedte beleszólni az összeállításba Franz Beckenbauert; mert Amerikából hozatott pszi­chológust és fitnessz-szakembert a csapathoz, s jógáról szóló köny­veket olvastatott a játékosokkal. Ő a Nationalelf első edzője, aki a meccsek előtt nem közölte az összeállítást a Bűd c. lappal (nem vé­letlenül: a bulvárlap korábban azt állította róla, hogy homoszexuá­lis). Az idő azonban Klinsmann döntéseit igazolta, még a Kahn-Leh- mann vitában is. Egyvalamit azonban a fentiek ellenére sem szabad elfelejteni: a né­metek hat éve, 2000 októberétől senkit sem tudtak legyőztni a vilá­gelitből. Az lett volna az igazságtalan, ha így nyernek vüágbajnoksá- got. Mellesleg a németek utoljára 1990-ben, Olaszországban lettek vüág- bajnokok. A szereposztás most megfordulhat: az azúrkékek vasár­nap Németországban szerezhetik meg negyedik vb-aranyukat. Min­deközben Itáliában minden idők legnagyobb bundabotránya kulmi­nál, a Juve egykori játékosa, Gianluca Pessotto rózsafüzérrel a kezé­ben ugrott ki a klubház negyedik emeleti ablakából, a bíróság pedig a vflágbajnokság után alighanem példát statuál majd - az szinte biz­tos, hogy a torinóiakat megfosztják a két utolsó bajnoki aranyuktól. Nem meglepő, hogy az olasz szurkolók nagy része az utóbbi hetek­ben becsapottnak érezte magát, és kiábrándult a futballból. Éppen ezért érezzük úgy, hogy a német-olasz elődöntőn a lehető legjobb történt a futball szempontjából: az itáliai szurkolók vissza­kapták hitüket. Hiszen a Squadra Azzura keretében 13 játékos van ott a bundázással vádolt klubokból (Juventus 5, Müan 5, Lazio 2 és Fiorentina 1). Egyetlen győzelem elég volt ahhoz, hogy egy ország ismét szerelmes legyen a futballba. A 25. NAP EMBERE Jó időben, jó helyen A 25. NAP MONDATA „Borzalmas érzés a 119. és 121. percben gólt kapni, ak­kor, amikor már-már azon gondolkodom, kik rúghat­ják majd a büntetőket a tizenegyespárbajban. ” A mérkőzést követő sajtóérte­kezleten Jürgen Klinsmann német szövetségi kapitány fia­tal csapata kiszolgáltatott helyzetéről. Totti befejezi a válogatottban Francesco Totti, az olasz válo­gatott csillaga bejelentette, hogy a németországi labdarú- gó-vüágbajnokság vasárnapi döntője után nem játszik töb­bet a nemzeti tizenegyben. ,A csúcson kell abbahagyni, ki­lencvenkilenc százalék, hogy többé nem leszek válogatott” - mondta az AS Roma 29 esz­tendős csatára egy olasz tv- csatornának. Totti már koráb­ban is utalt arra, hogy valószí­nűleg a németországi vb lesz az utolsó fellépése a squadra azzurrában. (mti) Kilencvenkilenc százalék, hogy megválik a címeres mez­től (SITA/AP-felvétel) A dortmundi mítosz vége Hetvenegy év után kapott ki kedden esete Németország Dortmundban. Ezzel megtört az a mítosz, hogy a Nationalelf nemzeti tizenegye ebben a vá­rosban szinte legyőzhetetlen. Olaszország utoljára 24 évvel ezelőtt szerzett vüágbajnoki címet, a németeknek ismét nem sikerült vüágbajnoksá- gon legyőzniük az olaszokat. Különben a keddi dortmundi mérkőzés dátumát, a július 4- ét jó jelnek tekintették a néme­tek, mivel 52 évvel ezelőtt az NSZK együttese Bemben ezen a napon győzte le 3:2-re a ma­gyar Aranycsapatot, s szerzett először vüágbajnoki címet. Ezt a győzelmet azóta is „berni csodaként” emlegetik, a keddi kijózanító vereségig hittek ab­ban, hogy a „berni csoda” után a „berlini csoda” is bekövetke­zik. (mti) Tévés nézettségi rekord A német televíziózás történe­tének legnézettebb műsora volt kedden az Olaszország el­leni elődöntő. A dortmundi összecsapást a 82,5 millió la­kosból 29,66 millió követte a képernyők előtt, ez a szám a hosszabbítás alatt ráadásul 31,31 millióra emelkedett. Az eddigi csúcs az 1990-es vb- döntőn született, amikor a Nationalelf 28,66 millió né­met szeme láttára győzte le 1:0-ra Argentínát. Az új rekord nem „tartalmazza” azokat a szurkolókat, akik kivetítőknél, kocsmákban vagy barátoknál nézték a meccset, (mti) Általában fordítva szokott lenni: a nagy tét „megöli” a meccseket, túlságosan be­biztosított védekezésre ösz­tönzi a csapatokat. Ne té­vesszen meg senkit, hogy az első gól csak a 118. percben esett - a német-olasz talál­kozón nem így történt. Az olaszok bátor játéka az egy­kori DAC-labdarúgót, Sza- ban Tibort, a IV. ligában győztes bősiek edzőjét is meglepte. BŐD T1TAN1LLA „Azt hittem, majd beállnak vé­dekezni, s taktikázni fognak, ehe­lyett viszont nagyon bekezdtek, s különösen a jobb oldalon okoztak gondokat a német hátvédsornak” - dicsérte a squadra azzurra hozzá­állását a szakvezető, aki nem tit­kolta, elcsodálkozott a tálján hatá­ÖSSZEÁLLÍTÁS „Meghalt az álmunk!” - fogal­mazott Jürgen Klinsmann, a né­metek szövetségi kapitánya az Olaszország elleni elődöntő után, melyet Grosso és Del Piero góljai­val a taljánok nyertek 2:0-ra. Nem tört meg tehát a hagyomány: a Nationalelf a vüágbajnokságokon továbbra sem tudja legyőzni a Squadra Azzurrát. Az olaszok már a remek iramú mérkőzés rendes játékidejében is enyhe fölényben játszottak, ez pe­dig a hosszabbítás perceiben csak fokozódott. Marcello Lippi együt­tese szemmel láthatólag el akarta kerülni a tizenegyesrúgásokat, ezekhez ugyanis rendkívül kelle­metlen emlékei fűződnek a gárdá­nak (elég csak az 1994-es fináléra gondolni). A taljánok a hosszabbí­tás elején mindjárt két kapufával köszöntek be az amúgy rendkívül megbízhatóan védő Lehmann ka­pusnak, s bár Podolski a németek javára is eldönthette volna a mér­kőzést, végül mégis Tottiék örül­rozottság láttán. „Már a hátvéde­ket is letámadták, így arra kény­szerítették őket, hogy felívelések­kel próbálkozzanak. A tálján bek- kek azonban gyorsan megszerez­ték a labdát, letették a földre, s már jöhettek is előre.” A kezdeti olasz fölény után a házigazda kiegyenlí­tette a játékot - egy időre. „Lehet, hogy a szünetben az edző kicsit hangosabban rájuk szólt, vagy más módon buzdította fiait. Tény vi­szont, hogy fordulás után a néme­Szaban Tibor egykori DAC-lab- darúgó, a bősiek vezetőedzője tek sokkal agresszívebbek voltak a párharcokban, keményen küzdöt­tek a labdáért. Ez a lelkesedés azonban húsz perc után alábbha­gyott, lehet, hogy elfáradtak a játé­hettek - a 119. percben Pirlo át­adását követően Grosso mesterien csavarta a labdát a kapuba, két perccel később pedig Del Piero a kegyelemdöfést is megadta a há­zigazdáknak. „Nagyon igazságtalan lett vol­na, ha nem mi nyerjük meg a mér­kőzést, vagy ha tizenegyesekkel esünk ki” - vélekedett a találkozó után a boldogságtól sugárzó Lip­pi, míg Klinsmann hangsúlyozta, büszke védencei teljesítményére, ám még nem tudja, folytatja-e a kosok, és ismét Tottiék dirigáltak a pályán” - idézte fel a találkozót Szaban, aki a Klinsmann-legény- ségből Lehmann kapust és Ballac- kot emelte ki. „A másik oldalon egyértelműen Tottit kell megemlí­tenem, remekül játszott, szépen osztogatta a labdákat” - vélekedett a tréner. A bősi mester szerint igaz­ságos eredmény született: „Jobbak voltak az olaszok, megérdemelték a továbbjutást!” Egyesek számára talán meg­lepő, hogy franciákhoz hasonlóan a torna elején nem túl meggyőző olasz gárda így belelendült, s lát­ványos játékkal már a döntőbeju­tott. Szaban Tibor azonban nem lát ebben semmi különöset. „Nemcsak az olaszok vagy a fran­ciák teljesítménye javul meccsről meccsre. Hiába játszik valaki ugyanazon a poszton a klubjában és a válogatottban is, kell egy kis idő, míg összeszokik a többiekkel. Ha még lenne néhány mérkőzés, tovább javulna az együttesek tel­jesítménye.” német válogatottnál. „Meg kell beszélnem a feleségemmel, ho­gyan tovább” - hárította el a kér­déseket Klinsi. Felmerültek olyan hírek is, hogy a német szakvezető esetleg Bruce Arénát váltja az Egyesült Államok kispadján. Az elődöntő kapcsán az olaszok kar­mestere, Francesco Totti is elgon­dolkodott a jövőn, s kijelentette: „A csúcson kell abbahagyni, szin­te biztos, hogy a világbajnoki dön­tő lesz az utolsó válogatott mér­kőzésem. ” (bt, n) Az ausztrálokat még „csak” feldühítette. Az olasz-ausztrál nyolcaddöntő utolsó percében ő volt az, kinek (mű)esése után tizenegyeshez jutottak a taljá­nok. A felvételek megmutatták, a bíró tévedett, az auszik vi­szont csomagolhattak. Fabio Grosso kedden este a németek (sokkal merészebb) álmait is szertefoszlatta, tette ezt ráadásul kategóriákkal ele- gánsabban - egy fantasztikusan eltalált ballábas lövéssel, amely gyászba borította Németorszá­got. Jó időben, jó helyen - ez tö­kéletesen ülett a balhátvédre, aki idénybeli első gólját szerez­te két perccel a hosszabbítás vé­ge előtt, amikor már bevallot­tan ő maga is a tizenegyes-rú­gásokra gondolt. Az olaszok hő­se mesterien értékesítette And­rea Pirlo átadását, a szépen csa­varodó labda után hiába nyúj­tózkodott Jens Lehmann, esé­lye sem volt. „A feleségemnek és a kisfiamnak ajánlom a gólo­mat, és azoknak, akik mindig is a legjobbat akarták nekem” - nyüatkozta az örömében né­hány könnyet is ejtő Grosso, aki csattanós választ adott a német újságíróknak, akik a mérkőzés előtt éppen a balbekkben látták az eddig ellenféltől még gólt sem kapott olasz védelem leg­gyengébb pontját. „Rajta ke­resztül vezet az út az olasz ka­puhoz” - vélekedtek a lapok. Nos, Grossón keresztül tényleg a kapuhoz vezetett az út. Csak épp egyáltalán nem úgy, ahogy azt a germán zsurnaliszták el­képzelték. A meccsen a Natio­nalelf kapujához, a squadra az­zurra számára pedig talán a vi­lágbajnoki cím kapujához, (bt) Fabio Grosso (Reuters-felvétel) NEMET0RSZAG-0LASZ0RSZAG 0:2, H0SSZABBITAS UTÁN I I Góllövők: Grosso (119.), Del Piero (120+1.). Játékvezető: Archundia (mexikói), 65 000 néző. Sárga lap: Borowski, Metzelder, ül. Camoranesi. NÉMETORSZÁG: Lehmann-Friedrich, Metzelder, Mertesacker, Lahm-Schneider (83. Ódonkor), Kehl, Ballack, Borowski (73. Schweinsteiger)-Podolski, Klose (111. Neuville). OLASZORSZÁG: Buffon-Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso-Perrotta (104. Del Piero), Pirlo, Gattuso, Camoranesi (91. Iaquinta)-Totti-Toni (74. Güardino) Elődöntő: a hosszabbítás utolsó percében haltak meg a német vb-döntős álmok Grosso megváltotta az olaszokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom