Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-31 / 175. szám, hétfő
18 Sportvilág - tippverseny ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 31. www.ujszo.corr p i* Az Új Szó-fociligájának bajnoka, a csatai Struhár Péter tippversenyünkben remekül tippelt, a házi vb-versengésben viszont csak az utolsó helyen végzett Látványos, három díjat érő javulás a sikerhalmozóknál Struhár Péter: „Talán többször kellett volna az apura hallgatni" Látványos tavaszi javulásuknak köszönhetően a csatai Struhárék, Tibor és Péter három díjat (fődíj - utazási utalvány 40 ezer korona értékben, tavaszi második hely- digitális fényképezőgép és harmadik hely - mobiltelefon) is bezsebeltek a Tippelők Új Szó fociligájában. SZABÓ KRISZTIÁN Elrejtőzött nyertesek A Léva melletti községben már türelmetlenül várták a nyereményeket, melyeket a múlt héten adtunk át. Persze előtte még ki kellett nyomoznunk, merre is találjuk dí- jazottainkat. A haditerv: a keresett Templom utca nyüván az Isten háza közelében lesz, és ennek tornya már messziről is jól látszik. Kétszer is végigmentünk a falun, de hiába meresztettük fotós kollégámmal a szemünket, egy fia templomtornyot sem találtunk. De nincs min csodálkozni. Mint az később kiderült, nem is láthattunk, mivel a templomtorony a háborúnak esett áldozatul, és jelenleg eme ékessége nélkül áll a szentély (tervek azért vannak az újraépítésére). De ez még csak az első csatai buktató volt, mert a keresett házszám sem akart előkerülni. Volt 77-es, 75-ös, 71-es, csak éppen a 73-as nem bukkant elő. Kizárásos alapon álltunk meg a ház előtt, de akkor már a házigazda és a nyertes sietett a segítségünkre. Nincs kockáztatás, van nyeremény Struhár Tibor mosolygós ember, fia Attila egyből tegezésbe vált. ,/ízért sikerült nyernem, mert feleslegesen nem kockáztattam - állítja a családfő, a negyvenezer koronás fődíj (utazási utalvány) boldog tulajdonosa. - Tavaly is ott voltam az élmezőnyben, de kockázatosabb úton jártam, és nem is nyertem semmit. Most a biztonságra fektettük a hangsúlyt” - fűzi a szavakat, miközben fia el-elmosolyo- dik, mivel párszor megesett, hogy ő nem a papírforma alapján tippelt, és ezt az egyszemélyes ellenőrző bizottság (Struhár Tibor) nem hagyta annyiban. „Néha nagyon furán állította össze a tippsorokat. Közbe kellett lépnem, nehogy sok pontot veszítsen” - magyaráz az édesapa. „Időnként azért jó lett volna, ha nem avatkozol közbe” - kontrázik Attila. A családfő csípőből tüzel: „Ha rám hallgatsz, a tavaszi idény mezőnyének az élén végzek” A történethez hozzátartozik, hogy Attila Komáromba jár egyetemre, s van, hogy sms-ben küldi el tippjeit, a szelvényeket pedig édesapja tölti ki. A tavaszi második helyért járó fényképezőgép is nagy örömet szerzett, pedig volna miért keseregni, hiszen hajszállal maradt le az első díjas kameráról. Ha egy hatpontos szelvénye nem kallódik el valahol, az összetett élén végzett volna. „Nem baj, jövőre javítok. Jobban bántott, hogy nem hallgattam az apura” - mondja mosolyogva Attila, aki ritkán látható javulást mutatott be. Az őszi idényhez képest tizenküenc ponttal szerzett többet. De ezt a családfő is elmondhatja magáról, igaz ő csak tizenhárommal gyűjtött többet a verseny második felében. Ha nincs tipped, tégy a hazaira Az egyik sikerhez vezető receptet már elárultuk, íme néhány újabb tanács a díjhalmozók konyhájából. Ha nem tudod, kire tippelj, tégy a hazaira, hangzik az egyik. „Különösen, ha búcsúi meccsről van szó” - egészíti ki Attila a taktikát. Akkor ugyanis általában, így vagy úgy, de többségében a vendéglátó győz. Csatán ez a helyzet nem állhat elő, a búcsú ugyanis a bajnoki holtidényre esik... És sosem lehetsz biztos a dolgodban, emígy a következő regula. Ők már csak tudják, a zselíziek rendre megtréfálták őket. És talán a legfontosabb, legyen valaki, aki rendszeresen feladja a szelvényeket. Jelen esetben az édesanya, aki párszor ugyan bejelentette, nem vállalja többet ezt a feladatot, a nyeremények láttán szerintem azért nem fordít hátat a futballkedvelő családtagoknak. A sors fintora, hogy amíg Struhárék tippversenyünkben három díjat is bezsebeltek, addig a házi vb-tippversenyben az idősebbik Struhár testvér barátnője vitte el a pálmát. „Szégyenszemre az utolsó lettem. A vüágbajnoksá- gon szinte semmit sem találtam el” - emlékszik vissza a családfő. „Nem lesz könnyű megemészteni ezt a vereséged’ - vágja rá Attila. Ismeretienként is barátok „Nagyon jó dolognak tartom a tippversenyt. A versenyzőket ismeretlenként is szinte a barátaimnak tekintem. Sajnáltam a nagykaposi hölgyet, hiszen végig vezetett, jómagam nem is reméltem, hogy megelőzhetném, inkább a fiam jó helyezésében bíztam” - jegyzi meg a családfő, aki rendszeresen figyeli az ellenfelek teljesítményét is. A legnagyobb vetélytársnak a tavalyi idény nyertesét, a tardoskeddi Ros- kó Róbertét tartotta, de a perbetei Gömöri László is nagyon jól tippelt. Még nem született döntés, a fődíjnak köszönhetően (40 ezer koronás utazási utalvány) merre veszik az irányt, valószínűleg családi kirándulás kerekedik majd belőle. „Ezek már amolyan kellemes gondok. Annyi biztos, a nyaralás alatt sem mondunk le a tippelésről. A nagyobbik fiam lesz megbízva a szelvények feladásával” - jelenti ki határozottan a családfő. S még jobban akarnak szerepelni. Az ő esetükben ezt nem lesz könnyű betartani. „Jó, akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy újra az első tízben szeretnénk végezni. Nem lehetünk olyan pancserek, hogy ez ne sikerüljön” - teszi hozzá nevetve. A régiófoci a kedvence Vegyésztechnikus nyertesünk kedvence a régiófoci, Csatán csapatvezetőként is tevékenykedik. „Szeretem a labdarúgást, különösen az alacsonyabb osztályú bajnokságokat” - árulja el Struhár Tibor, aki alkalmanként saját fiaival üvöltözik, ha nem úgy játszanak, ahogy azz elképzelné. Tehát nem olyan Lobanovszkij-féle faarccal üli végig a meccseket. „Hát ezt még véletlenül sem lehet állítani” - piszkálódik egy kicsit az ifjabbik testvér. „Mert mellettetek nem is lehet nyugodtan végigülni a találkozót. Szívesebben szunyókálnék a sarokban, és csak minden találat után nyitnám ki a szemem. De ti legtöbbször egy árva ^jólocskával vezettek, úgy kell izgulnom a: utolsó pillanatokig” - kontrázil egy személyben a családfő és csa patvezető. A nehéz körülménye] ellenére (különböző okokból . csapat nem tud rendszeresei együtt edzeni) a csatai tizeneg nem játszik rosszul, tavaly csal egyszer kaptak ki otthon. És leg nagyobb riválisukat, az oroszka csapatot idegenben győzték le „Idén már a második fordulóba) megyünk hozzájuk. Forn mérkőzésre számítunk” - jegyz meg a védekező középpályáskér pályára lépő Attila. „Ezt csak sze retetből lehet csinálni. Azért i kedvelem jobbam a régiófocil mert itt többnyire szívből fociz nak. És e nélkül a futballszerete •nélkül nem is lehet eredményesei tippelni” - fűzi hozzá búcsúzon Struhár Tibor. És hogy mennyir igazat mondott, az akkor derült k amikor végiglátogattuk díjázottá inkát. Mindegyikük szívéne csücske a foci volt. Struhár Tibor: „Ismeretlenül is barátaimnak tekintem a többi tippelőt" r Orvosi pályára készül a hűségdíj nyertese, a vágkirályfai Gyenge Veronika, emellett imádja a labdarúgást, és szeptemberig szeretne megtanulni dekázni Két teknősbéka és egy futball-labda a megnyert vásárlási utalványért Veronika szereti a focit, édesapja nemkülönben RIPORT A hűségdíj (ötezer koronás vásárlási utalvány) azoknak jár, akik végig, mind a harminc fordulón keresztül játszottak tippversenyünkben, és az esetleges kudarc sem tágította el őket a szelvény beküldésétől. Itt tényleg csak a kitartáson és a szerencsén múlik. Utóbbi ezúttal a vágkirályfai Gyenge Veronikára mosolygott rá. Egy kis idő azonban eltelt, míg szemtől-szembe találkozhattunk, mint az később kiderült, az ifjú nyertessel. Az édesanya telefonszámán keresztül - többszöri nekifutásra - jutottunk el a családfőhöz, és végül a tényleges nyerteshez. Veronika Vágsellyére jár iskolába (most volt hatodikos), egyszer orvos szeretne lenni, de a futball iránti szeretet már régóta bújkál benne. Rá is érvényes az az elcsépelt mondás, mely szerint az alma nem esik messzire a fájától. Édesapja, Attila harmincöt évesen is a vágkirályfai csapat hálóőre, és a vezetői munkában is aktív szerepet vállal. Nem meglepő, hogy Veronika is jó barátságban van a focilabdával. És ez még akkor is elmondható, ha első kitekintése a futballpályára nem éppen a legjobb élménnyel zárult. „Először mentem el apuval egy bajnokira, és mindjárt ki is állították” - mondja mosolyogva, kizökkentve ezzel egy kicsit az édesapját is az egyensúlyából. „Lehet, hogy így volt, én már nem emlékszem rá. Az viszont igaz, hogy a futballpályán lila köd ereszkedik a szemem elé, sokan mondják, hogy rám sem lehet ismerni. Bár amióta vezetőségi tag vagyok, más szemmel élem át a mérkőzéseket. A forró vér már kicsit lecsillapodott bennem” - vallja be a családfő. Veronika nem először hozott szerencsét édesapjának. Most is az ő szelvényét sorsoltuk ki. „El sem akartam hinni. Munkában voltam, mikor a feleségem hívott, hogy olvastam-e az Új Szót. Hát azonnal kellett vennem egyet” - emlékszik vissza az édesapa. Az iskolában Veronika is bezsebelte a gratulációkat, többen tudták, (Somogyi Tibor felvételei) hogy rendszeresen játszott. És mivel ténylegesen ő nyert, jutalma sem maradhat el. Egy új focilabdát és két teknősbékát kap cserébe a vásárlási utalványokért. „Kicsit az én bűnöm, hogy a régi elpusztult, hát most lesz helyette kettő” - meséli a családfő. De miért éppen teknős? „Hörcsögöt szerettem volna, de az anyu azt mondta, vagy teknős vagy semmi. S mivel kutya már van kettő is, nem nehéz kitalálni, mire esett a választás.” A Veronika által megálmodott csavaros teknősnevek helyes leírására azért inkább nem vállalkozom. A futball-labdára szükség van. Apa és lánya ugyanis az udvaron szokta alkalmanként rúgni a bőrt. S mivel a régi nemigen bírta a gyűrődést, újat, jobbat kellett venni. „Már jó párszor a rózsabokorban kötött ki, és meg sem látszik rajta” - nyugtázza elégedetten Veronika. Most az a cél, hogy szeptemberig megtanuljon dekázni. Kedvencei (Brazília, Anglia) a vb alatt nem sokat mutattak, a klubcsapatok közül a Real Madrid sem szerzett sok örömet. Van tehát min javítaniuk. Ahogy ők is javítani akarnak az újonnan rajtoló tippversenyünkben. „Valahol taktikát kell majd változtatnunk, mert ezúttal nem nagyon jött ki a lépés. Veronika szelvényén inkább a hazai csapatokra próbáltunk tippelni, jómagam próbáltam cselezni, még kevesebb sikerrel” - jegyzi meg Gyenge Attila, aki a környező települések együtteseit jól ismeri, a tippek nem is ezekben a régiókban csúsztak el. „Most már azért talán kicsivel több lesz a beleszólásom” - jegyzi meg félig-meddig kérdően Veronika. Tekintetünk a polcon található serlegre téved. „A klubban válla] aktív tevékenységért kaptam árulja el az apa, aki pontos statiss tikát vezet vágkirályfai pályafuta sáról. - Eddig négyszázhús meccsen védtem. És meddig föl) tatom? Talán ötszáznál majd at bahagyom.” És a kapusból edző is lesz „Nem tartom valószínűnek. Ner hiszem, hogy jó tréner lenn belőlem. Mint kapusedző talá még el tudnám képzelni magam. Vezetőségi tagként azonban jót ban aggasztja a falu futballjövője „Sajnos, úgy tűnik, hogy öt-hat é múlva akár meg is szűnhet a est pat. Kevés a játékos, a fiataloké ma már nem érdekli annyira a fc ci” - mondja szomorúan. Pedig vezetőség mindent megpróbá még a lányok után járó más fali ból való fiúkat is beszervezik. „Kedd, péntek, vasárnap. Ezé az én napjaim” - jelzi a Rétére származó futballkedvelő villan) szerelő apa, aki időnként csak a utolsó pillanatban tudta feladni szelvényeket. Az őszi idénybe egy forduló díja azért összejöt de ennél többre vágynak a vágk rályfai családban. „Az idén máj robbantunk” - hangsúlyozz Gyenge Attila. Veronika mosc lyogva bólogat. Eddig sem szere peltek rosszul, de ezúttal végkép rácáfolnának nevükre. Csak ra tűk múlik. Mi szívesen viszünk d jat jövőre is. (sk)
