Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-04 / 153. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 4. Vélemény és háttér 7 (Gyenes Gábor karikatúrája) A Pentagonban kételkednek az esetleges légitámadások hatékonyságában Irán nem jó csapásirány FIGYELŐ Szűz Mária mint híd Szűz Mária tisztelete híd le­het keresztények és muzul­mánok között - ezzel a jel­mondattal indított kampányt a két vallás közti szálak erősí­tésére a Corriere della Sera című milánói lap főszerkesz­tőjének helyettese, az egyip­tomi származású, muzulmán vallású Magdi Állam. A lap hasábjain felszólította az Olaszországban élő muzul­mánokat, hogy zarándokolja­nak el új hazájukban a Mária- kultusz kegyhelyeire, és „igyekezzenek párhuzamo­kat felfedezni”. Mária ugyan­is a Koránnak is központi alakja, a mozlimok szent könyve egy egész szúrát (fe­jezetet) szentel neki - magya­rázta a vezető újságíró a Ze­nit katolikus hírügynökség­nek adott nyilatkozatában. Emlékeztetett arra, hogy mu­zulmán többségű országok­ban - például Törökország­ban, Egyiptomban és Szíriá­ban - is fontos Mária-kegyhe- lyek vannak, amelyekhez muzulmánok éppúgy elza­rándokolnak, mint kereszté­nyek. A történelem jelenlegi szakaszában fontos meghatá­rozni azokat az értékeket, jel­képeket és alakokat, ame­lyek, illetve akik közösek a különféle vallásokban és kul­túrákban - vélekedik Állam. Javasolja, hogy a Loretóba - Olaszország legfontosabb Mária-kegyhelyére - irányuló zarándoklatot tegyék „a mu­zulmánok és a katolikusok együttlétének és lelki közös­ségének alkalmává”. Vittorio Messori olasz katolikus pub­licista lelkesen felkarolta Magdi Állam ötletét. Maga is úgy vélekedik a Corriere del­la Serának írt cikkében, hogy a Mária-kultusz kiinduló­pontja lehet a keresztények és a muzulmánok közti pár­beszéd felújulásának. (MTI) / Japán kontra Dél-Korea Japán nem hagyja megfe­lelő válasz nélkül, ha a Koreai Köztársaság megsérti a szu­verenitását a vitatott tengeri területen - közölte a japán miniszterelnök. Dél-Korea tengeri terepszemlét készül tartani a koreaiul Dokdo-, ja­pánul Takesima-szigeteknek nevezett apró szigetcsoport­nál, amelyről mindkét fél azt állítja, hogy a saját fennható­sága alá tartozik. Jelentősé­gük a két ország tengeri gaz­dasági övezete határainak végső kijelölésekor lesz. Szö­ulnak önmérsékletet kell ta­núsítania - jelentette ki Koi- dzumi Dzsunicsiro kormány­fő, és hozzátette, hogy ellen­kező esetben Japán „megfele­lő választ ad”. A tokiói kül­ügyminisztérium tisztviselő­je a válaszlépések között em­lítette, hogy adott esetben a japánok is felmérést készíte­nek a két ország között fél­úton fekvő szigetekről. Teg­nap kora délután a tárca nyi­latkozatban szólította fel Szöult a tengeri terepszemle abbahagyására. A japán partvédelem szóvivője sze­rint őrhajók járják Japán kö­rül a tengert, és figyelmez­tetni fogják a dél-koreai ha­jókat, ha olyan vizekre hatol­nak be, amelyeket Japán a magáénak tekint. (MTI) Amerikai lapértesülés sze­rint a Pentagon vezető be­osztású tisztviselői kétel­kednek abban, hogy légi­csapásokkal tönkrezúzható Irán atomprogramja. MTl-ÖSSZEFOG LALÓ A The New Yorker című hetilap legfrissebb számában Seymour Hersh védelmi kérdésekre szakoso­dott Pulitzer-díjas újságíró a védel­mi minisztérium volt és jelenlegi katonai vezetőbe hivatkozva azt ír­ta, George Bush elnök kormányza­ta egy időben azt fontolgatta, hogy atomcsapást mérjenek Irán natanzi nukleáris központjára, amelyben az urándúsításhoz szükséges gáz­centrifugák működnek. A Penta­gon vezető beosztású tisztviselői azonban április végén meggyőzték a Fehér Házat arról, hogy nincs ér­telme a légicsapásoknak, azokkal nem tudják megsemmisíteni az bá­ni atomprogramot. A katonák figyelmeztették az amerikai kormányzatot arra, hogy bármüyen, Iránra mért csapás - amelyet az atomválság megoldásá­ra tett diplomáciai erőfeszítések kudarcának esetében foganatosí­tanának - súlyos gazdasági, politi­kai és katonai következményekkel járhat az Egyesült Államok számá­ra. A következmények között emlí­tették, hogy Irán leállíthatja az A felelősségtudat erősítésével, a társadalmi károkozás megelőzé­sével indokolta egy kínai illetékes azt a törvénytervezetet, amelynek értelmében megbüntetnék azokat a sajtószerveket, amelyek enge­dély nélkül tesznek közzé jelenté­seket természeti katasztrófákról és más rendkívüli eseményekről. A törvénytervezetről kiszivár­gott részletek szerint a „rémhír- terjesztést” akár 100 ezer jüan (yuan), azaz 12 500 dolláros büntetéssel is sújthatják. A kez­deményezés nyugtalanságot vál­olajszállítást Európába és Japánba, nem tudni, miként reagálna a vüág közvéleménye, de a muzulmán vi­lágban biztosan óriási felzúdulást váltana ki egy üyen amerikai bea­vatkozás. A magas rangú tisztek különösen amiatt ódzkodnak egy bán elleni katonai művelettől, mert nem ren­delkeznek megbízható és használ­ható információkkal arról, hogy Te­herán atombomba készítésével foglalkozik. „Az amerikai és az eu­rópai hbszerzési szolgálatoknak nincs semmüyen konkrét bizonyí­tékuk titkos munkálatokról. A kato­nai stratégák nem tudják biztosan, müyen célpontokra mérjenek csa­pást” - írta Hersh, emlékeztetve ar­ra is, hogy Irán, amerikai légicsapá­soktól tartva, az utóbbi két évben sűrűn lakott övezetekbe telepítette át a legfontosabb nukleáris anya­gokat és termelő egységeket. tott ki kínai sajtókörökben, vala­mint a szólásszabadság szószó­lói között. Vang Jong-csing (Wang Yong- qing), a kínai államtanács jogi hivatalának miniszterhelyettese szerint a törvény értelme a sajtó­munka javítása és a társadalom védelme. Vang úgy vélekedett, hogy a természeti katasztrófák­nak, a baleseteknek, a közegész­ségügyet érintő híreknek széles körű és káros hatásuk van. Ha helytelen vagy hamis hírt tesz­nek közzé, felesleges pánikot és feszültséget kelthetnek a társa­dalomban. A miniszterhelyettes Az óvatosság másik legfontosabb oka az baki tapasztalatokban rej­tőzik. Irakban mind a mai napig nyomát sem lelték tömegpusztító fegyvereknek, miközben az Egye­sült Államok éppen ezek meglétére hivatkozva indított háborút 2003 tavaszán Szaddám Húszéin re- zsimje ellen. Az utolsó határ: a katonák problémái az (amerikai) elnök iráni politikájával című cikkben Hersh úgy mutatja be forrásait, mint akik gondolnak tetteik tör­ténelmi megítélésére, és egyre in­kább készek kifejezni ellenvetése­iket a Donald Rumsfeld védelmi miniszter által ösztönzött dönté­sekkel szemben. A katonai hierar­chia tagjai „el kezdték érezni az út végét, és nem akarják, hogy a történelem elítélje őket” - mond­ta az újságírónak egy négycsilla­gos nyugalmazott tábornok. kiemelte: bár a törvény kötelezi a kormányt az idejében szolgálta­tott, pontos hírekre, a sajtónak kell viselnie a hírek „társadalmi felelősségét”. Vang azt is hozzá­tette, hogy a büntetéseket csak „súlyos esetekben” szabják ki, de részletekbe nem bocsátkozott. A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet nyilatkoza­tot adott ki a javaslattal kapcsolat­ban. Felhívta a figyelmet arra, hogy „önmagában nem rossz do­log törvényt hozni válsághelyze­tekre, de elfogadhatatlan, ha egy üyen jogszabály a cenzúra esz­közévé válik”. Ketrecbe zárt nukleáris központ Natanzban (Reuters-felvétel) Az új törvénytervezet értelme a sajtómunka javítása és a társadalom védelme Peking büntetésekkel tervezi növelni a kínai médiumok felelősségtudatát MTl-ÖSSZEFOGLALÓ KOMMENTÁR Aggódás JARÁB1K BALÁZS Egy csapásra megváltozott az ország, tele lettünk aggódással. A „katasztrófakoalíció” jó találmány, lehet vele ijesztgetni, fokozni a természetes aggódást a Fico-Mečiar-Slota névsor láttán. A koa­líció villámgyors megalakulása után azonban körvonalazódik az igazi ok is az aggódásra: a Smer jelöltjei kerültek ugyanis mind a miniszterelnöki székbe, mind a parlament elnöki tisztségébe, de ők igazgatják a belügyet, a hadügyet és a titkosszolgálatokat is. Ha ehhez hozzávesszük a koalíciónak nyíltan szurkoló Ivan Gašparovič köztársasági elnököt, akkor olyan hatalmi koncentrá­cióval találkozunk, amire Szlovákiában még nem volt példa. Robert Fico ráadásul sokkal ügyesebben lavíroz a nemzetközi el­szigetelődést elkerülendő, mint azt a legtöbben gondolták volna. A Smernek tulajdonképpen sikerült leszerelnie egy hangosabb kritikát a Szocialista Internacionálé részéről, és Ján Kubiš révén a leg(el)ismertebb szlovák diplomata irányíthatja a külügyeket. Fico doktrínája az elszigetelődés elkerülésére vüágos: az eddigi szlovák külpolitika továbbvitele s az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása (status quo). Ehhez valószínűleg társul majd a reformok (elsősorban ami az adórendszert illeti) sokkal kisebb megnyirbálása, hogy a beígért osztogatást azért legyen miből fi­nanszírozni. A szlovák csapatok Irakból való kivonásának kérdése lesz az első jele, vajon Fico valóban megtartja-e az eddigi külpolitikai priori­tásokat. Kisebbségi téren már sokkal rosszabb a helyzet. Maga a tény, hogy a Szlovák Nemzeti Párt, valamint a nemzeti orientált­ságáról híres Dušan Čaplovič örökölte a „magyar” tárcákat, már jelzi: nehéz lesz itt fenntartani a status quót. Ráadásul a volt jobb­közép kormánykoalíció pártjai jócskán megkönnyítették Fico dol­gát. A Piai-féle hivatal megszüntetése szabad kezet ad a tisztoga­tásra az államigazgatásban, míg a kisebbségi törvény hiányában megszüntethetőek a kisebbségi hivatalok (miniszterelnöki hivatal és kulturális minisztérium). Az MKP-nakle kell porolnia a nem­zetközi emberjogi és kisebbségpolitikai kapcsolatait, s konkrét lé­péseket kell kidolgoznia az eddigi szlovákiai kisebbségpolitika (status quo) megvédésére. Aggódni ma már nem elég. JEGYZET Rosszkedvem nyara RÁCZ VINCE Figyelték, még alá sem írták a hármak a vár öles falai közt a koalíciós szerződést, vagy ha igen, a tinta még biztosan nem száradt meg rajta, az oktatási minisztert delegáló nemzetiek elnöke máris hangot adott a ma­gyar iskolákkal szemben táplált, leplezetlen eüenérzéseinek. Sie­tett jelezni, tudják ők, müyen sanyarú helyzetben vannak Dél- Szlovákia magyar többségű ve­gyeslakta településein a szlovák iskolák, majd gyorsan hoz­záfűzte, ezen mielőbb változtat­ni keü, mert ez így tovább nem maradhat, hát ki látott már Uyet. A honi oktatásügy nyüván- valóan ezer sebből vérzik, leg­alábbis - mert azért mégse le­gyünk igazságtalanok - számos nehézséggel küzd. Tanárnak, diáknak, intézményvezetőnek, fenntartó önkormányzatnak egyaránt komoly erőpróbát je­lent helytállni a fennáüó viszo­nyok közt. Bárki előtt vüágos, a pedagógusok átlagbére - noha emelkedik - mégiscsak csekély, mind alacsonyabb a születések száma, ebből adódóan egyre ke­vesebb a diák, a középiskolák je­lentős része - fittyet hányva a színvonal megtartása miatt szükséges követelményeknek - válogatás nélkül veszi fel jelent­kezőit. A diploma hitelét vesz­tette, az egyetemek lassan már papírgyárként működnek, keve­set költünk kutatásra és tudo­mányos fejlesztésre, s még foly­tathatnám mindazon tényezők felsorolását, melyek gátolják a tudásalapú társadalom kiépíté­sét. Mindezek dacára a legna­gyobb problémát, legalábbis a nemzeti vezető szerint a magyar közegben működő szlovák isko­lákat sújtó megszorító intézke­dések jelentüt. Az igazi feladatot ezek szerint a szlovák iskolák fo­kozott védelme, az említett, állí­tólagosán áldatlan áüapotuk fel­számolása jelenti. Csakhogy tudjuk. A kijelentés mögött megbúvó logika szerint a közok­tatás tartalmi rendezése, a diá­kok tanulási terheinek csökken­tése, a szakképzés reformja, a piaci igényekhez szabott felsőoktatási képzéskínálat kia­lakítása említésre sem érdemes. Bagateü, akárki megmondja. FIGYELŐ Wilfried Martens is bírálja Ficót A konzervatív és keresztényde­mokrata pártokat tömörítő Eu­rópai Néppárt (ÉPP) elnöke, Wüfried Martens volt belga kormányfő tegnap élesen bírál­ta az új szlovákiai kormánykoa­líció összetételét. Mint nyilat­kozta, mélységesen aggasztják a szlovákiai politikai fejlemé­nyek, s attól tart, a „Fico-koalí- ció” visszaesést jelent majd mind Szlovákia, mind Európa számára. „Megdöbbent, hogy egy olyan párt, mint az SNS, idegengyűlölő nézeteivel és az etnikai kisebbségekkel szembe­ni eüenségességével koalíciós partner lesz az új szlovák kor­mányban” - hnagsúlyozta az Európai Parlament legnagyobb pártjának elnöke. Az ÉPP közle­ménye egyébként nemcsak az SNS-t bírálta, hanem a június közepi parlamenti választáso­kon győztes Smert is, amelyet populistának, a HZDS-t pedig „önkényuralmi magatartásá­nak” minősített. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom