Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-29 / 174. szám, szombat

14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 29. www.ujszo.com . HÉTVÉGI OLVASMÁNY NEM CSAK HORGÁSZOKNAK Küzdelmek az akadóban sen visszanyerték a szabadságukat. Akadt köztük, amelyik sárga bojligolyót köpött ki a parton, ami arról árulkodott, hogy ezen a holt­ágon is dívik a bojlis pontyozás. Hanem ki tudja, miért, mindenre gondoltam, csak a lényegre nem: ahol kis harcsák sorjáznak, ott nagy is jöhet, ajánlatos lenne lecserélni a huszonötös zsinórt. Jött is. Úgy éj­fél felé kis imbolygás után elmerült az úszó. Bevágtam, és úgy marad­tam. A harcsa - mert valószínűleg az volt - egyetlen másodperc alatt szakított. Ahogy mondani szokás: közöm se volt hozzá. A nagy hal el­ső kirohanása mindig vehemens, én is csak annyit éreztem, valami be akar húzni a vízbe, aztán esett! Szomorúan néztem a fityegő zsi­nórt, s a víz alatt kísértetiesen fosz- foreszkáló, imbolyogva távozó úszót. Csak magamat hibáztathat­tam. Fogtam néhány tíz kiló alatti bajszit, tudom, milyen erővel húz­nak. Ezt nem lehetett egy lapon említeni velük. Ugyanott, ugyanúgy Az első éjszaka után megtálto­sodtam. Másra sem tudtam gon­dolni, mint a nagy harcsákra. Alig vártam, hogy újra kimehessek, de most már jóval erősebb szerelék­Nincs szebb víz a csúnya víznél... kel. Egy hét múlva nyűt alkalmam kipróbálni az ügyességem. Ezúttal vakációzó fiammal mentem ki, aki nagy bánatomra nem horgász, de kiválóan tud orosz klasszikusokat olvasni mögöttem a nyugágyban. Én is bedobtam a klasszikust: eső­gilisztát (piócát most sem sikerült szereznem) úszóval. A másik szere­lékre ugyanaz került, de ötvenes zsinórral, duci úszóval, a 3/0-ás horgon öklömnyi gilisztagombóc tekergett. Fiam a fejlámpát eloroz­va adta át magát Dosztojevszkij­nek, én pedig rafináltságom bol­dog tudatában vártam' a kapást. Ami tizenegy tájban meg is érke­zett. Természetesen a gyengébbik szereléken. Nem az ötvenes zsinórt választotta, ismét a huszonötös kel­lett neki. Először imbolygóit, majd levágódott az úszó, én meg bevág­tam. Az eredmény: durranós szakí­tás. Feljajdultam. Ez nem lehet igaz! Ilyen erőt akkor éreztem utol­jára, amikor két éve a Kis-Duna holtágán bolognai botomat törte derékba egy húszküós körüli ponty. Mert ponty volt, kétségtelenül, s úgy indult el a beszippantott csali­val, mint egy rakétamotorral fel­szerelt vaskályha. Tökéletesen si­került elbénáznom! Jött még pár kölyökharcsa, de ettől fogva az egész peca egy hajítófát sem ért, rá­adásul az árnyék is elfogyott előt­tünk; éjfél előtt pakoltunk, s haza­mentünk. A remény hal meg utoljára Lapoztunk párat a naptárban. Ismét barátommal jelentem meg a tett színhelyén, ha lehet, még nagyobb reményekkel. Igaz, ezút­tal sem volt piócánk, a hosszú hő­ség miatt harmatgilisztánk sem, csak trágyagüisztánk, igaz, azok vaskosak és virgoncak. Sebaj, megteszi. Hanem most meg az időjárás kavart be. Már este érez­ni lehetett a lehűlést, még a szú­nyogoknak sem ízlett a vérünk, éj­fél felé aztán olyan kutya hideg lett, hogy jobbnak láttuk a háló­zsákok menedékébe merülni, ahonnan csak az orrunk hegyét dugdostuk ki. Ráadásul a hold olyan eszeveszettül sütött, hogy nappali fény áradt szét a holtág fölött. Nesze neked kánikula, lan­gyos éjszaka, botvivős kapások! Azért némi sikerélmény is akadt. Az egyik imbolygós, majd lecuppanós kapásnak bevágva úgy szánkázott ki egy kilós compó a hí­nár fölött, mint egy rakéta. „Ni- csak! - rikkantottam. — Ezt nézd meg, komám! Mikor láttál üyen szép compót?” Később megjött az öccse is. Nem gondoltam volna, hogy ebben a vízben ilyen szép ci­gánypontyok élnek. Olajzöld szí­nük, hibátlan pikkelyzetük, formás testük révén a compó talán az egyik legszebb, ám sajnos, egyre ritkább halunk. Örömöm azért nem volt parttalan, mert a két leg­utóbbi pecázás emléke ott fészkelt bennem kitörölhetetlenül. Fel is raktam egy jókora bodorkát, bár nem nagy meggyőződéssel. Ilyen hirtelen időváltozásban nem eszik a harcsa, a ponty még kevésbé. Le­het, hogy ezúttal rendes kapásom se lesz? Rászóltam. Hajnal felé meggémberedve ébredtem. Né­zem az órám: negyed öt. Egye fe­ne, megyek pergetni, hátha több sikerrel járok. Nem jártam. Pedig minden zeget-zugot bejártam, minden fa környékét végigsimo­(A szerző felvételei) gattam woblerrel, kanállal, körfor­góval. Mire visszatértem a haver­hoz, dőlt rólam a verejték. Csukafinálé Hanem, nézek oda, valahogy furcsán bukdosik a kishalas szere­lék vaskos úszója, amit jó ideje fi­gyelemre se méltattam. Mozdí­tom, huzigálok a zsinóron, elmerül az úszó, s elindul jobbra, a kevéske nád felé. Hoppá, állítom meg. Ez meg egy csuka! Méltatlankodva szakozik egyet, majd befúija ma­gát a hínárba. Azért csak kiügyes­kedem valahogy, a haver megme­ríti, kisvártatva a parton dobálja magát. A horog épp csak a szája szélébe akadt, kész csoda, hogy nem verte le magát. Nem éppen kapitális példány, olyan másfeles lehet. A dolog annál meglepőbb, hogy csukarablásnak nyomát se látni, abszolút csendes a víz, csak a kishalak gyűrűznek a felszínen a felkelő nap ragyogásában. Ismét végigjárom a partot, be-bekukkan- tok a fák között, hátha megpillan­tom a nagy pontyokat, ám ezúttal nyomuk veszett. Talán lementek a Nagy-Duna kövezéseire tapadó kagylók közt csemegézni. Nagyon rigolyás állat a ponty, ezerszer megfogadtam, hogy lemondok ró­luk, és inkább a rablóhalazást ré­szesítem előnyben. De ha az ember megpillant egy jókora példányt ki­vágódni a víz fölé, vagy az úszója közelében megjelenik a turkáló pontyot eláruló buboréksor, gyor­san elfelejti a fogadkozást. Min­dent egybevetve: csodálatos ez a holtág, s alig várom, hogy újra ös­szeakadjak egy nagy bajszival, zsi­nórszaggató öreg ponttyal. Nincs szebb víz a csúnya víznél. Ez a látszólagos el­lentmondás abból adódik, hogy a horgászok számára vonzóbb és varázslatosabb látvány a csukát bújtató hí­nármező, jobban megdo­bogtatja a szívüket egy-egy süllőt, harcsát, öreg pon­tyot sejtető akadós, tuskós öböl, mint a steril, kristály- tiszta víz, amelyben nincs búvóhelye a halnak. KÖVESD1 KÁROLY Ilyen igazi ősvadonra bukkan­tam nemrég a főváros közelében, a Duna egyik nagy holtágában. Ami tulajdonképpen tó, hemzseg is a nép a parton így nyáridőben. Csak a tó vége csöndes, ahol szinte er­dőt alkot az elárasztott, égnek me- redező facsonkok rengetege. Sze­rencsére a horgászok is mellőzik ezt a horogszaggató dzsumbujt. Mi pedig éppen ide igyekeztünk az enyhülni estefelé sem akaró káni­kulában, éjjeli pecára készülve. Célhalunk a ponty és a harcsa volt, bár ilyen helyen bármi jöhet. Né­hány nappal ezelőtt hatalmas aranyhasúakat láttam a fatörzsek és gallyak közt forogni; szinte föld­be gyökerezve néztem, amint egy csapat tőponty szó szerint legelé­szett a felszínen. Legalább hat­nyolc kilósak lehettek. A látvány roppant izgató, ám az emberben a kétség is azonnal felmerül: hogy lehet innen kiimádkozni egy-egy nagyobb halat? Zsinórszaggató kirohanás Lerakodtunk egy ígéretes helyre, és beetettünk. Minden eshetőségre készen fogtunk néhány tucatnyi kishalat, bodorkát, küszt, sügért vegyesen. Hátha beindulnak a sül­lők. Aztán esőgüisztával, kukoricá­val csalizva bedobáltuk az úszós szerelékeket, és vártuk az estét. Alighogy besötétedett, megéledt a víz. Az első kapásokra sem kellett soká várni, bár ponty helyett csak sügerek és keszegek ízlelgették a horgokat. Ekkor nagy elhatározás­sal feltűztem az egyik horogra a ná­lam levő egyeden szál nadályt. (Ha tud valaki Pozsony környékén na­dályt, kérem, szóljon, hálám nem ismer határt.) A siker nem is maradt el. Egymás után kapkodtam ki a harcsákat - sajnos, kicsiket. A legnagyobb is alig verte az egy kilót. Természete­Ettől fogva az egész peca egy hajítófát sem ért A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Száradni terítendő ruha Száradni terítendő ruhát télen sokszor a megfagyás veszedelme fenyegeti, ami a ruhának sem jó, de a száradást is megakadályoz­za. De ha az öblítővízbe konyha­sót teszünk (egy teknő vízbe fél kilót), akkor a ruha nem fagy meg. Szárítókötél A felteregetett ruhán gyakran csúnya sárga csíkokat okoz, ha a szárítókötél nem tiszta. A kötele­ket minden teregetés előtt gondo­san megtörölni és félévenként ki kell főzni szappanos, lúgos víz­ben. Miután két vízben kifőztük és kiöblítettük, napon vagy kály­ha mellett szárítsuk meg. Szegek beverése Akinek gyakran kell vékony desz­kákból ládát, dobozt szegezni, kel- lemetíenül tapasztalja, hogy a vé­kony deszka könnyen hasad. Követ­kezőképpen segíthetünk a bajon: beverés előtt, fejére állítjuk a szeget és könnyedén ráütünk a hegyére. Az így kissé ellaposodott hegy nem hatol be erőszakkal a rostokba, nem feszíti szét azokat, hanem elszakítja az útjában álló rostokat. Szegek nyílása Szegek nyüása a falban kitölthe­tő, ha újságpapírt több órán át víz­ben áztatunk, míg teljesen ádágyul, azután kis dugaszokat göngyölünk a masszából és bedugjuk a nyílások­ba, felszínét lesimítjuk, s ha meg­száradt, átfestjük olyan színű víz­festékkel, amüyen a fal. Később lak­kozni is lehet a kijavított helyeket. Ilyen módon észrevehetetlenekké válnak. Szekrényeknél, ha rosszul záródnak sokszor az a baj, hogy a padló nem egyenes és a szekrény nem áll tökéletesen vízszintes ala­pon. Ilyenkor a szekrény két elől ál­ló lába vagy faltól kívül eső talapza­ta alá vékony falemezt teszünk, hogy a szekrény parányit hátradől­jön. Ugyanez lehet az oka, hogy fió­kok nehezen csúsznak ki és be. Szemétvödör Szemétvödör higiénikus kivitel­ben cinkezett lemezből készült vö­dör. Formája gömbölyű, ezáltal a sarkokban nem ülepedhetik úgy meg a szemét és piszok, mint a régifajtájú szemetesládánál. A mo­dem szemétvödör elég légmente­sen záródik és könnyen tisztítható. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ ______________________ Ke dves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével az Új Szó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: augusztus 2. 1. Honnan származik Mary Cirincione? a) Albany b) Washington c) New York 2. Kik akartak meg­rongálni 2003-ban Colo­rado államban egy Irak­ra irányított rakétát? a) három terrorista b) három apáca c) három katona 3. Mivel lehet a gyer­meknevelésben a leg­jobb eredményt elérni? a) szigorúsággal b) dicsérettel c) fenyegetéssel 4. Miről szól a Kánikula cí­mű írás? a) a hőségről b) a strandolásról c) az emberi ot­rombaságról 5. Minek a hiá­nyában esnek szét emberi kapcsolatok, családi kö­rök? a) a pénz b) a kom­munikáció c) a lakás Július 22-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3c, 4c, 5c. A Nap Kiadó ajándékát Gyömbér Béla, tornaijai kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom