Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-22 / 168. szám, szombat
14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 22. www.ujszo.com HÉTVÉGI OLVASMÁNY MMNIMIHMMMMMMI NMMMMM Péter Péter Péter Péter Péter Péter KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Feküdt az uszoda parti fövenyén. Mellette a víz, a medence óriás márványcsészéjében, mint a zöld tinta. Fölötte pedig az ég kék, kék és kék, semmihez se hasonlítható. Ezzel a három színnel játszadozott: a zölddel, a sárgával meg a kékkel. Hol az egyikből csippentett valamit, hol a másikból. Elkalandozott az ég örvénylő messzeségébe, míg bele nem szédült, aztán lesiklott a vízre, majd visszatért a homokra, s szem- lélgette ott a napozókat, a fürdőruhákat, egy gyermeket, aki gumikro- kodilusán nyargalt, a zsibongó, nyári képet, melyet a déli verőfény aranymártása öntött le. Még pihegett az úszástól. Fiatal szíve hevesen s egyre csöndesebben dobogott. Fáradt volt, és boldog. El is álmosodon. Amit látott és érzett, lassanként valami cifra gombolyaggá bonyolódott. Ebből a félszenderéből egyszerre fölriadt. Valaki elhaladt mellette. Halkan haladt el, mint aki mezítláb lépked a homokon, de a közveden közelében, szinte a fejénél. Erre fölemelte fejét. Két meztelen női lábat látott. A nő már a medence pereméhez ért. Lábát belemártotta az ádátszó, zöld vízbe. A legfelső lépcsőfokon állott, ahol a víz csak bokájáig lepte el. Péter felkönyökölt. Feléje fordította naptól lángoló arcát. Nézte őt, de nem tudta, hogy nézi. Gondolkozott felőle, de nem tudta, hogy gondolkodik. A nő kék fürdőruhát viselt, és ezüst úszósapkát. „Múlt Diana - gondolta Péter, aki tizenhét éves volt, és ebben az évben rakta le a vizsgát a hetedik gimnáziumból. - Mint Diana, ezüst sisakban.” A nőnek nyüt arca volt, széles és nyugodt, akár annak a kegyeden, szűzies istennőnek, aki annak idején szarvassá változtatta Actaeont, s vadászkutyáival tépette szét, mert megleste őt, amikor nimfáival fürdőit. „Szakasztott olyan - gondolta Péter -, Firenzében, vagy hol is? láttam egy képet: A fürdő Diana. Fehér és izmos. De idősebb nálam. Sokkal idősebb. Legalább két-há- rom évvel idősebb lehet.” A nő még mindig a legfelső lépcsőfokon állt, mozduladanul, egyenesen. A vízre meredt. Többen egyszerre kiabáltak, mindig izgatottabban. „Mi történt? - gondolta Péter. - A vízbe fulladt valaki? Vagy meggyilkoltak valakit? Akkor szoktak így kiabálni.” Talpra ugrott, és szaladni kezdett. Nem messze tőle egy csoport állott. Hét-nyolc fekete hajú fiatalember, s középütt egy köpcös, harmincöt-negyvenéves úr, szintén fekete hajú. Alig ért közelükbe, a köpcös úr mind a két karját feléje tárta:- Parlate italiano?- Sissignore - mondta Péter -, Un pochino - s máris rácáfolt állítására, mert a legfolyékonyabb olasz- sággal ajánlotta föl szolgálatát. Erre a lárma diadalordítássá változott. Valamennyien hahotáztak, és fasiszta módon üdvözölték. Péter ekkor már tudta, hogy senki se fulladt vízbe, és senkit se gyilkoltak meg. Ezek egyszerűen olaszok, a Dél boldog, szabad, hangos gyermekei. Azt akarták megértetni a kabinossal, hogy a köpcös úr valahol elvesztette kulcsát, s arra kérték, nyissa ki a kabint, ők szavatolnak idősebb barátjukért, jó borravalót adnak neki. Una buona mancia. A kabinos ezt nem értette meg. Ennél„Illa pharetram Fért umero gradiensque deas supereminet omnes” - gondolta Péter. Vergilius hexametereit idézve az Aeneisből, az „első könyv”-ből. Most a nő a medencébe vetette magát. Úszni kezdett, szép, szabályos mellúszással. Péter fölkelt. Egy darabig figyelte, hogy bukkan ki a hullámok közül az ezüst sapka. Aztán egy gyors fejessel utána iramodott. Hamar utolérte őt, el is hagyta, szembefordult vele, s a vízben többször találkoztak. A nő csak úszott, komolyan. Rá se hederített. is a napóra elé heveredett. Tíz méterre tőle, hogy nagyon gyanússá ne váljék. Bámulta édes, vízgyöngyös arcát, a karjait, a lábait, melyeken kvarckristályok csillogtak, mint apró tükörszilánkok. A nő állandóan húnyva tartotta szemét. Átadta magát a fénynek, a melegnek. A nap felé fordult. Azzal ud- varoltatott. A nap pedig, mint egy öreg, de még mindig izzó gavallér, hajlott kora - sok-sok ezer éve - ellenére is derekasan teljesítette kötelességét: körülcirógatta, azonmód - a vizes fürdőruhájában - a karjába vette őt, lecsókolta arcáról a vízgyöngyöket, s olyan forrósá, Jól úszik - gondolta Péter. - Ha elájulna és fuldokolni kezdene, kimenteném. Jobb karommal átölelném, és bal karommal tempóznék. Mi az nekem? Letenném a homokra. Ott várakoznék, amíg magához nem tért. Végül rám emelné tekintetét. Meg is köszönné. Nincs mit, mondanám neki, s otthagynám. De - sajnos - jól úszik.” Nemcsak jól úszott, hanem egyenletesen és kitartóan is. Négy- szer-ötször szelte át a medence vizét. Akkor kiment. A napóra elé feküdt. Péter nem mindjárt követte. Néhány percig a vízben maradt, hogy nagyon gyanússá ne váljék Aztán ő got gyullasztón: benne, hogy arca ldpirult és tüzelt. „Nem érdemes - gondolta Péter. - Észre se vesz. Már egy órája lógok itt. Talán asszony? Lehetséges. Bár nem látom ujján a karikagyűrűt. Diana, Diana. Gőgös, gyönyörű. Deas supereminet omnes.” Megvetése jeléül hátat fordított a nőnek. Ő is behunyta szemét, hogy semmit se lásson. Csak az uszoda zajáthallotta: vízlocsogást, egyrik- kanást, egy kacajt, fürdőzők csiri- pelését. Hirtelen más zajt is hallott. Valami vad és harsány zenebonát. fogva egyre magasabbra emelték csengő, pompás tenor hangjukat. Utolsó pillanatban szabadítóként érkezett Péter. Ő az ügyet egykettőre elintézte. Az olaszok összevissza ölelték tolmácsukat, néhá- nyan meg is csókolták, nem győzték csodálni nyelvtudását, kérdezgették is, hol tanult meg ily kitűnően olaszul. Kiderült, hogy ez a szép, kedves fiú a nyáron Perugiában a szünidei tanfolyamot végezte, s kitüntetéssel vizsgázott. Mindnyájan hálálkodtak, de különösen a köpcös úr. Az be is mutatkozott. Varesei kereskedő volt - cipőkereskedő -, s lelkére kötötte, hogyha Itáliában jár, okvedenül látogassa meg.- A rivederla! - kiáltozott utána, miután Péter már elköszönt, és messze haladt. - Grazie miile, Signore! A rivederci in Italia! Obligatissimo! - és tisztelgett római üdvözlésre lendített karjával. Péter visszaballagott a napóra elé. A nő már nem volt ott. Csak teste gödrét vélte fölismerni a homokban. Oda leült. Kereste az ezüst sapkát a vízen. Sehol se látta. Pedig a medencét is körüljárta. Úgy látszik, elment. Ő is kabinjába sietett, s felöltözködött. Otthon kettőkor ebédelnek. Ment-ment a parkban, a nyírott gyöpágyak és bokrok között szórakozottan lóbázva még nedves fürdőruháját. Amikor egy árnyas fasorba csapott, valaki lázasan integetett feléje.-Ah, chepiacere, Signore! - Az olasz volt. O ismerte meg Pétert, Péter is megismerte. A varesei kereskedő volt.- Scusatemi, in grazia - mente- getődzött. - Sono proporzo dolen- te d’importunarvi - és mosolygott, furcsán mosolygott. Péter eleinte nem értette a helyzetet. Később vette észre, hogy az olasz nincs egyedül. Egy nő állott vele szemben, aki kissé félrefordult, és a földre tekintett. - Vöi mi fareste un grandissimo favore? - kérdezte az olasz Pétertől. Aztán előadta, milliomszor bocsánatot kérve, hogy ezzel a bájos hölggyel szeretne valamit közölni, de végtelen sajnálatára nem beszéli a gyönyörű magyar nyelvet, a bájos hölgy pedig nem beszéli a gyönyörű olasz nyelvet. Vajon megkér- heti-e barátját arra a nagy-nagy szívességre, hogy tolmácsolja néhány mondatát?- Sono dispostissimo a servirivi - válaszolt Péter hibátlanul. Amíg leemelte kalapját, rápillantott a nőre. Csíkos selyemruhát hordott, s fején félrecsapva egy szalagsipkát. Nem volt olyan klasszikusan szép, mint az uszodában. Más volt. Igénytelenebb volt és jelentéktelenebb. De azért megismerte. A nő még mindig a földre tekintett. Most azonban már látni lehetett, hogy ő is mosolyog, és ő is igen zavart. Péter híven, de csodálatra méltó tapintattal - személytelenül - fordította le a kereskedő első kérdését: - Mikor lehetne, kérem, találkozni?- Úgy hét felé - felelte a nő a levegőbe.- Vi rendo mille grazié - hajlongott a kereskedő a nő felé. - Dunque alle sette.- Hol? - tolmácsolta Péter a kereskedő második kérdését.- Talán itt valahol. Talán ebben a cukrászdában - felelt a nő a fáknak, a semminek.- Benissimo. Siamo intesi. Péter többé nem nézett a nőre. A nő se nézett rá. Egyetlenegyszer sem. A kereskedő azonban sokáig szorongatta kezét. így áradozott az ő ékesszóló, kerekded, latin nyelvén:- Signore, m’avete reso unó di quei servigüi ehe non si dimen- ticano mai. Péter, mint aki elvégezte föladatát, indult. Szaporázta lépteit, hogy mennél előbb villamosra szálljon. Szeretett volna hátratekinteni. De nem tette. Csak fütyült. Hegyesen és élesen. Belefütyült a nyári égbe. „Milyen szánalmasak is azok, akik csak egy nyelvet beszélnek - gondolta Péter. - Én már két idegen nyelvet tudok, meglehetősen: az olaszt és a németet. Érettségi után angolul is meg fogok tanulni. Szóval, este hétkor találkoznak ebben a cukrászdában. Nevetséges. Milyen nyelven fognak társalogni?” Ebédidő lévén, megrohamozták a villamosokat. Csak künn, a zsúfolt tornácon kapott helyet. Ott dülöngélt, lógott egy szíjon. ,Álapjában véve kedves ember - gondolta Péter. - Kedves és udvarias. Hányszor megköszönte. Ha Varesébe vetődöm, esetleg meg is látogatom. De Ő nem köszönte meg. Még meg se köszönte. Legalább megköszönhette volna.” A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Szappanmaradék Szappanmaradék felhasználása különféleképpen történhet: 1. Apró darabokra vágva, korpával keverve kis vászonzacskóba rakva, a fürdővízbe tehető. 2. Megnedvesítve az új szappanhoz ragasztható és így maradék nélkül felhasználható. 3. Az összegyűjtött szappanmaradékokat szélesnyakú üvegbe rakva, vízzel leöntve feloldhatjuk, és a folyadékot mint folyékony szappant, kézmosáshoz használhatjuk. 4. Új szappant főzhetünk a felhalmozódott maradékokból úgy, hogy mosópor hozzáadásával vízzel felfőzzük és papírdobozokba kiöntjük. 5. Kiszárítjuk és egy kevés kőporral porrá törjük. 6. Jól kiszárítva, éles késsel, vagy uborkagyaluval szappanforgácsot készíthetünk belőle. Szappanpor Nápolyi szappanpor: 6 rész rózsalevél, 4 rész rezedavirág, 4 rész ibolya, 3 rész jázmin, 2 rész szegfű, 1 rész heliotrop finom porrá törve, 100 rész olívaolaj szappannal elkeverve és átszitálva. Párizsi szappanpor: 1 kg mar- seillei szappanpor, 62 gr jázmin-, 30 gr rezeda-, 30 gr ibolya-, 25 gr szegfű-, 12 gr heliotrop- és 12 gr rózsaszirompor összekeverve, zárt edényben 5-6 hétig áll, azután finom szitán átszitálandó. Szaru Szarut hajlíthatóvá és lággyá tehetünk, ha 10 napra a következő fürdőbe tesszük: 1 liter hideg víz, 3 liter salétromsav, 2 liter faecet, 5 kg élesztőanyag, 2,5 kg cinkvitriol, 2 kg borkő. 10 nap múlva kiveheljük a szarut, formázhatjuk, visszatesz- szük a fürdőbe és fényezhetjük. Kisebb tárgyakhoz kisebb fürdő kell. Szarutárgyak Szarutárgyakat, melyek meglágyultak és elgörbültek, mártsuk pillanatra forró vízbe, azután egyenesítsük ki és valamivel lenyomtatva tegyük hideg helyre. Szájbűz Műiden étkezés után ki kell öblíteni a szájat langyos vízzel, melybe néhány cseppet teszünk a következő szájvízből: 3 deci 90 fokos alkoholba tegyünk három gr mentholt és néhány csepp kölnivizet. Használat előtt jól fel kell rázni, és a langyos vízbe pár cseppet öntve, kiöb- lítjük vele a szájat. Szájvíz 1 liter rózsavíz, 5 gr jódkálium, 25 gr jódtinktúra, 25 gr myrrha- tinktúra, 40 gr tannin. Ez a szájvíz erősíti az ínyt, és meggátolja a fogak meglazulását. Egy pohár meleg vízhez vegyünk egy kávéskanálnyit belőle. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ SA mmmmmmmmmmmmmmmmmm Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: július 26. 1. A világ lakosságának hány százalékához tartozunk, ha van étel a hűtőnkben? a) 59 b) 70 c) 75 2. Mi történt a pusztában a német turistalánnyal? a) megrúgta a ló b) leesett a szekérről c) dehidratálódott 3. Mi az a két dolog, ami az embert cselekvésében bénítani szokta? a) pénzhiány és dúsgazdagság b) elégedettség és jó közérzet c) kishitűség és felfuvalkodott- ság 4. Milyen súllyal született meg Lukács? a) 2500 gramm b) 3500 gramm c) 4620 gramm 5. Milyen idegen nyelvet beszélt az ezüst úszósapkás lány? a) olasz b) francia c) semmüyen Július 8-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2b, 3b, 4b, 5a. A Lilium Aurum ajándékát Kovács Mátyás, rimaszombati kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivü ag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
