Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-22 / 168. szám, szombat

14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 22. www.ujszo.com HÉTVÉGI OLVASMÁNY MMNIMIHMMMMMMI NMMMMM Péter Péter Péter Péter Péter Péter KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Feküdt az uszoda parti fövenyén. Mellette a víz, a medence óriás már­ványcsészéjében, mint a zöld tinta. Fölötte pedig az ég kék, kék és kék, semmihez se hasonlítható. Ezzel a három színnel játszadozott: a zöld­del, a sárgával meg a kékkel. Hol az egyikből csippentett valamit, hol a másikból. Elkalandozott az ég ör­vénylő messzeségébe, míg bele nem szédült, aztán lesiklott a vízre, majd visszatért a homokra, s szem- lélgette ott a napozókat, a fürdőru­hákat, egy gyermeket, aki gumikro- kodilusán nyargalt, a zsibongó, nyári képet, melyet a déli verőfény aranymártása öntött le. Még pihegett az úszástól. Fiatal szíve hevesen s egyre csöndeseb­ben dobogott. Fáradt volt, és bol­dog. El is álmosodon. Amit látott és érzett, lassanként valami cifra gombolyaggá bonyolódott. Ebből a félszenderéből egyszerre fölriadt. Valaki elhaladt mellette. Halkan haladt el, mint aki mezítláb lépked a homokon, de a közveden közelében, szinte a fejénél. Erre föl­emelte fejét. Két meztelen női lábat látott. A nő már a medence pereméhez ért. Lábát belemártotta az ádátszó, zöld vízbe. A legfelső lépcsőfokon állott, ahol a víz csak bokájáig lep­te el. Péter felkönyökölt. Feléje fordí­totta naptól lángoló arcát. Nézte őt, de nem tudta, hogy nézi. Gondol­kozott felőle, de nem tudta, hogy gondolkodik. A nő kék fürdőruhát viselt, és ezüst úszósapkát. „Múlt Diana - gondolta Péter, aki tizenhét éves volt, és ebben az évben rakta le a vizsgát a hetedik gimnáziumból. - Mint Diana, ezüst sisakban.” A nőnek nyüt arca volt, széles és nyugodt, akár annak a kegyeden, szűzies istennőnek, aki annak ide­jén szarvassá változtatta Actaeont, s vadászkutyáival tépette szét, mert megleste őt, amikor nimfáival fürdőit. „Szakasztott olyan - gondolta Péter -, Firenzében, vagy hol is? láttam egy képet: A fürdő Diana. Fehér és izmos. De idősebb nálam. Sokkal idősebb. Legalább két-há- rom évvel idősebb lehet.” A nő még mindig a legfelső lép­csőfokon állt, mozduladanul, egye­nesen. A vízre meredt. Többen egyszerre kiabáltak, mindig izgatottabban. „Mi tör­tént? - gondolta Péter. - A vízbe fulladt valaki? Vagy meggyilkol­tak valakit? Akkor szoktak így ki­abálni.” Talpra ugrott, és szaladni kez­dett. Nem messze tőle egy csoport állott. Hét-nyolc fekete hajú fiatal­ember, s középütt egy köpcös, har­mincöt-negyvenéves úr, szintén fe­kete hajú. Alig ért közelükbe, a köp­cös úr mind a két karját feléje tárta:- Parlate italiano?- Sissignore - mondta Péter -, Un pochino - s máris rácáfolt állítá­sára, mert a legfolyékonyabb olasz- sággal ajánlotta föl szolgálatát. Erre a lárma diadalordítássá változott. Valamennyien haho­táztak, és fasiszta módon üdvö­zölték. Péter ekkor már tudta, hogy sen­ki se fulladt vízbe, és senkit se gyil­koltak meg. Ezek egyszerűen ola­szok, a Dél boldog, szabad, hangos gyermekei. Azt akarták megértetni a kabi­nossal, hogy a köpcös úr valahol el­vesztette kulcsát, s arra kérték, nyis­sa ki a kabint, ők szavatolnak idő­sebb barátjukért, jó borravalót ad­nak neki. Una buona mancia. A ka­binos ezt nem értette meg. Ennél­„Illa pharetram Fért umero gradiensque deas supereminet omnes” - gondolta Péter. Vergilius hexametereit idézve az Aeneisből, az „első könyv”-ből. Most a nő a medencébe vetette magát. Úszni kezdett, szép, szabá­lyos mellúszással. Péter fölkelt. Egy darabig figyelte, hogy bukkan ki a hullámok közül az ezüst sapka. Az­tán egy gyors fejessel utána iramo­dott. Hamar utolérte őt, el is hagyta, szembefordult vele, s a vízben többször találkoztak. A nő csak úszott, komolyan. Rá se hederített. is a napóra elé heveredett. Tíz mé­terre tőle, hogy nagyon gyanússá ne váljék. Bámulta édes, vízgyöngyös ar­cát, a karjait, a lábait, melyeken kvarckristályok csillogtak, mint apró tükörszilánkok. A nő állan­dóan húnyva tartotta szemét. Át­adta magát a fénynek, a meleg­nek. A nap felé fordult. Azzal ud- varoltatott. A nap pedig, mint egy öreg, de még mindig izzó gavallér, hajlott kora - sok-sok ezer éve - el­lenére is derekasan teljesítette kö­telességét: körülcirógatta, azon­mód - a vizes fürdőruhájában - a karjába vette őt, lecsókolta arcáról a vízgyöngyöket, s olyan forrósá­, Jól úszik - gondolta Péter. - Ha elájulna és fuldokolni kezdene, ki­menteném. Jobb karommal átölel­ném, és bal karommal tempóznék. Mi az nekem? Letenném a homok­ra. Ott várakoznék, amíg magához nem tért. Végül rám emelné tekin­tetét. Meg is köszönné. Nincs mit, mondanám neki, s otthagynám. De - sajnos - jól úszik.” Nemcsak jól úszott, hanem egyenletesen és kitartóan is. Négy- szer-ötször szelte át a medence vi­zét. Akkor kiment. A napóra elé fe­küdt. Péter nem mindjárt követte. Né­hány percig a vízben maradt, hogy nagyon gyanússá ne váljék Aztán ő got gyullasztón: benne, hogy arca ldpirult és tüzelt. „Nem érdemes - gondolta Péter. - Észre se vesz. Már egy órája lógok itt. Talán asszony? Lehetséges. Bár nem látom ujján a karikagyűrűt. Diana, Diana. Gőgös, gyönyörű. Deas supereminet omnes.” Megvetése jeléül hátat fordított a nőnek. Ő is behunyta szemét, hogy semmit se lásson. Csak az uszoda zajáthallotta: vízlocsogást, egyrik- kanást, egy kacajt, fürdőzők csiri- pelését. Hirtelen más zajt is hallott. Va­lami vad és harsány zenebonát. fogva egyre magasabbra emelték csengő, pompás tenor hangjukat. Utolsó pillanatban szabadító­ként érkezett Péter. Ő az ügyet egy­kettőre elintézte. Az olaszok össze­vissza ölelték tolmácsukat, néhá- nyan meg is csókolták, nem győz­ték csodálni nyelvtudását, kérdez­gették is, hol tanult meg ily kitűnő­en olaszul. Kiderült, hogy ez a szép, kedves fiú a nyáron Perugiában a szünidei tanfolyamot végezte, s ki­tüntetéssel vizsgázott. Mindnyájan hálálkodtak, de kü­lönösen a köpcös úr. Az be is mu­tatkozott. Varesei kereskedő volt - cipőkereskedő -, s lelkére kötötte, hogyha Itáliában jár, okvedenül lá­togassa meg.- A rivederla! - kiáltozott utána, miután Péter már elköszönt, és messze haladt. - Grazie miile, Sig­nore! A rivederci in Italia! Obligatissimo! - és tisztelgett ró­mai üdvözlésre lendített karjával. Péter visszaballagott a napóra elé. A nő már nem volt ott. Csak teste gödrét vélte fölismerni a ho­mokban. Oda leült. Kereste az ezüst sapkát a vízen. Sehol se látta. Pedig a medencét is körüljárta. Úgy látszik, elment. Ő is kabinjába sie­tett, s felöltözködött. Otthon kettő­kor ebédelnek. Ment-ment a park­ban, a nyírott gyöpágyak és bokrok között szórakozottan lóbázva még nedves fürdőruháját. Amikor egy árnyas fasorba csapott, valaki láza­san integetett feléje.-Ah, chepiacere, Signore! - Az olasz volt. O ismerte meg Pétert, Péter is megismerte. A varesei ke­reskedő volt.- Scusatemi, in grazia - mente- getődzött. - Sono proporzo dolen- te d’importunarvi - és mosolygott, furcsán mosolygott. Péter eleinte nem értette a helyzetet. Később vette észre, hogy az olasz nincs egyedül. Egy nő állott vele szem­ben, aki kissé félrefordult, és a föld­re tekintett. - Vöi mi fareste un grandissimo favore? - kérdezte az olasz Pétertől. Aztán előadta, milliomszor bo­csánatot kérve, hogy ezzel a bájos hölggyel szeretne valamit közölni, de végtelen sajnálatára nem beszé­li a gyönyörű magyar nyelvet, a bá­jos hölgy pedig nem beszéli a gyö­nyörű olasz nyelvet. Vajon megkér- heti-e barátját arra a nagy-nagy szí­vességre, hogy tolmácsolja néhány mondatát?- Sono dispostissimo a servirivi - válaszolt Péter hibátlanul. Amíg le­emelte kalapját, rápillantott a nőre. Csíkos selyemruhát hordott, s fején félrecsapva egy szalagsipkát. Nem volt olyan klasszikusan szép, mint az uszodában. Más volt. Igénytele­nebb volt és jelentéktelenebb. De azért megismerte. A nő még mindig a földre tekin­tett. Most azonban már látni lehe­tett, hogy ő is mosolyog, és ő is igen zavart. Péter híven, de csodálatra méltó tapintattal - személytelenül - fordította le a kereskedő első kér­dését: - Mikor lehetne, kérem, ta­lálkozni?- Úgy hét felé - felelte a nő a le­vegőbe.- Vi rendo mille grazié - hajlon­gott a kereskedő a nő felé. - Dunque alle sette.- Hol? - tolmácsolta Péter a ke­reskedő második kérdését.- Talán itt valahol. Talán ebben a cukrászdában - felelt a nő a fák­nak, a semminek.- Benissimo. Siamo intesi. Péter többé nem nézett a nőre. A nő se nézett rá. Egyetlenegyszer sem. A kereskedő azonban sokáig szorongatta kezét. így áradozott az ő ékesszóló, kerekded, latin nyel­vén:- Signore, m’avete reso unó di quei servigüi ehe non si dimen- ticano mai. Péter, mint aki elvégezte fölada­tát, indult. Szaporázta lépteit, hogy mennél előbb villamosra szálljon. Szeretett volna hátrate­kinteni. De nem tette. Csak fü­tyült. Hegyesen és élesen. Belefü­tyült a nyári égbe. „Milyen szánalmasak is azok, akik csak egy nyelvet beszélnek - gondolta Péter. - Én már két idegen nyelvet tudok, meglehetősen: az olaszt és a németet. Érettségi után angolul is meg fogok tanulni. Szó­val, este hétkor találkoznak ebben a cukrászdában. Nevetséges. Milyen nyelven fognak társalogni?” Ebédidő lévén, megrohamozták a villamosokat. Csak künn, a zsú­folt tornácon kapott helyet. Ott dü­löngélt, lógott egy szíjon. ,Álapjában véve kedves ember - gondolta Péter. - Kedves és udvari­as. Hányszor megköszönte. Ha Varesébe vetődöm, esetleg meg is látogatom. De Ő nem köszönte meg. Még meg se köszönte. Leg­alább megköszönhette volna.” A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Szappanmaradék Szappanmaradék felhasználása különféleképpen történhet: 1. Ap­ró darabokra vágva, korpával ke­verve kis vászonzacskóba rakva, a fürdővízbe tehető. 2. Megnedvesít­ve az új szappanhoz ragasztható és így maradék nélkül felhasználható. 3. Az összegyűjtött szappanmara­dékokat szélesnyakú üvegbe rakva, vízzel leöntve feloldhatjuk, és a fo­lyadékot mint folyékony szappant, kézmosáshoz használhatjuk. 4. Új szappant főzhetünk a felhalmozó­dott maradékokból úgy, hogy mo­sópor hozzáadásával vízzel felfőz­zük és papírdobozokba kiöntjük. 5. Kiszárítjuk és egy kevés kőporral porrá törjük. 6. Jól kiszárítva, éles késsel, vagy uborkagyaluval szap­panforgácsot készíthetünk belőle. Szappanpor Nápolyi szappanpor: 6 rész ró­zsalevél, 4 rész rezedavirág, 4 rész ibolya, 3 rész jázmin, 2 rész szegfű, 1 rész heliotrop finom porrá törve, 100 rész olívaolaj szappannal elke­verve és átszitálva. Párizsi szappanpor: 1 kg mar- seillei szappanpor, 62 gr jázmin-, 30 gr rezeda-, 30 gr ibolya-, 25 gr szegfű-, 12 gr heliotrop- és 12 gr ró­zsaszirompor összekeverve, zárt edényben 5-6 hétig áll, azután fi­nom szitán átszitálandó. Szaru Szarut hajlíthatóvá és lággyá te­hetünk, ha 10 napra a következő fürdőbe tesszük: 1 liter hideg víz, 3 liter salétromsav, 2 liter faecet, 5 kg élesztőanyag, 2,5 kg cinkvitriol, 2 kg borkő. 10 nap múlva kiveheljük a szarut, formázhatjuk, visszatesz- szük a fürdőbe és fényezhetjük. Ki­sebb tárgyakhoz kisebb fürdő kell. Szarutárgyak Szarutárgyakat, melyek meglá­gyultak és elgörbültek, mártsuk pil­lanatra forró vízbe, azután egyene­sítsük ki és valamivel lenyomtatva tegyük hideg helyre. Szájbűz Műiden étkezés után ki kell öblí­teni a szájat langyos vízzel, melybe néhány cseppet teszünk a követke­ző szájvízből: 3 deci 90 fokos alko­holba tegyünk három gr mentholt és néhány csepp kölnivizet. Hasz­nálat előtt jól fel kell rázni, és a lan­gyos vízbe pár cseppet öntve, kiöb- lítjük vele a szájat. Szájvíz 1 liter rózsavíz, 5 gr jódkálium, 25 gr jódtinktúra, 25 gr myrrha- tinktúra, 40 gr tannin. Ez a szájvíz erősíti az ínyt, és meggátolja a fo­gak meglazulását. Egy pohár meleg vízhez vegyünk egy kávéskanálnyit belőle. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ SA mmmmmmmmmmmmmmmmmm Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: július 26. 1. A világ lakosságának hány százalékához tartozunk, ha van étel a hűtőnkben? a) 59 b) 70 c) 75 2. Mi történt a pusztában a német turistalánnyal? a) megrúgta a ló b) leesett a szekérről c) dehidratálódott 3. Mi az a két dolog, ami az embert cselekvésében bénítani szokta? a) pénzhiány és dúsgazdag­ság b) elégedettség és jó közérzet c) kishitűség és felfuvalkodott- ság 4. Milyen súllyal született meg Lukács? a) 2500 gramm b) 3500 gramm c) 4620 gramm 5. Milyen idegen nyelvet be­szélt az ezüst úszósapkás lány? a) olasz b) francia c) semmüyen Július 8-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2b, 3b, 4b, 5a. A Lilium Aurum ajándékát Kovács Mátyás, rimaszombati kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivü ag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom