Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-20 / 166. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 20. Vélemény és háttér 7- No, gyere versenyezni! (Peter Gossányi rajza) EU-Kongó: fontos a misszió, mert Afrika már jelentős célterülete Brüsszelnek Válságkezelés - távolból FIGYELŐ „Apró besúgók” a Securitatéban Kiskorúakat is alkalmazott be­súgóként az egykori román kommunista rendszer tit­kosszolgálata, a Securitate - idézte a szerdai román sajtó Cazimir Ionescut, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Ta­nács (CNSAS) szóvivőjét. A Ceausescu-rezsim hírhedt tit­kosszolgálatának ezzel kap­csolatos tevékenységéről a mi­nap már napvilágot láttak saj­tójelentések, de az információ akkor robbant bombaként, amikor az átvilágító bizottság szóvivője is megerősítette ezt. Eszerint a Securitate annak idején 12-14 éves diákokat is beszervezett azzal a céllal, hogy szüléikről, rokonaikról, tanáraikról szolgáltassanak in­formációkat. A gyermekek egy része jóhiszeműen vállalta a megbízatást, másokat kény­szeríteni kellett. Tény, hogy akiket kiszemeltek erre a cél­ra, azoknak nyilatkozatot kel­lett aláírniuk. Ebben kötelez­ték magukat: jelentést tesznek arról, hogy az említett fel­nőttek közül ki mesél rend- szerellenes politikai vicceket, tartanak-e kapcsolatot külföl­diekkel, hallgatják-e a Szabad Európa rádiót. A titkos szerv emberei elsősorban a szerény jövedelmű családok gyerme­keit környékezték meg, ezen belül is azokat, akik kollégiu­mokban éltek és jó tanulók voltak. Nem véledenül az emi­nenseket, a kulturális és sport- rendezvényeken aktívan részt vevőket használták fel, hiszen ők élvezték a tanárok és a di­áktársak bizalmát. A Securita­te minden román megyében tartott fenn kiskorúakból álló besúgóhálózatot. Mint Iones- cu elmondta, a behálózott diá­kok többségével a középiskola elvégzése után megszakították a kapcsolatot, ugyanis legtöb­ben közülük nem végeztek egyetemet. A Ziua című lap tudni véli, hogy az egykori „apró besúgók” közül néhá­nyon a mostam belföldi elhárí-' tás (SRI) vagy a külföldi hír­szerzés (SIE) informátori há­lózatának a tagjai. Ami az egy­kori beszervezőket illeti, nem esett bántódásuk a rendszer- váltás után. Konkrétan is emlí­ti az egyik - akkor századosi rangban lévő - tisztet, aki Sze- ben megyében harminchat gyermeket „áhított szolgálat­ba”. Ez a személy nemcsak hogy nem bűnhődött meg tet­teiért a diktatúra bukása után, hanem előléptették a mai SRI munkatársaként - írja a Ziua. Ionescu hangsúlyozta: a be­hálózott általános iskolás gyerekek valójában a kom­munista rendszer áldozatai, jelentéseik többnyire ártal­matlanok voltak, ezért nem vonják be őket az átvilágítan­dók körébe. (MTI) A napokban indult el az Eu­rópai Unió legújabb misszi­ója, ezúttal a közép-afrikai Kongóba (a volt Zairébe). ONDREJCSÁK RÓBERT Ez a misszió azért is fontos, mert Afrika egyre jelentősebb cél­területe az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának, elsősorban francia ihletésre. Fran­ciaország mint volt gyarmattartó hatalom máig a legkomolyabb külső tényező Afrikában, jelentős katonai, politikai és gazdasági je­lenléttel. Az új francia Afrika-poli- tika azonban egyre inkább meg­próbálja az EU potenciálját és le­hetőségeit is a fekete kontinens felé terelni, enyhítve ezzel saját terhein. Ennek egyik jó példája a kongói akció is. Kongó volt a színtere az EU első Európán kívüli hadműveletének. Még 2003-ban Artemis néven in­dítottak hivatalosan EU-zászló alatt francia vezetéssel stabilizáló missziót a térségbe. A hadművele­tet sikeresnek könyvelték el, az utolsó „EU-katona” 2003 szep­temberében elhagyta az országot, ám a kongói helyzet a nagy ENSZ- erők jelenléte ellenére sem stabili­zálódott tartósan. Amikor 2005 végén döntés született a kongói elnökválasztások lebonyolításá­ról, az ENSZ főtitkára - ismervén a helyzetet - kéréssel fordult az EU felé, egy újabb misszió kikül­dését kérve. Az uniós tagországok meglehetősen visszafogottan rea­gáltak a kérésre. A legintenzíveb­ben - egyáltalán nem meglepően - Franciaország támogatta az öt­letet. Párizs lehetőséget látott az utóbbi időben háttérbe szorult EU-s kül- és biztonságpolitika előtérbe helyezésére. Csakhogy a franciák vonakodtak ismét ma­gukra vállalni a művelet szinte egész terhét, mint az történt 2003-ban az Artemis esetében. Ezért megpróbálták rábeszélni a németeket, vállalják a hadműve­let vezetését. Németország hosszú tanakodást követően pozitívan döntött, de ezt nagyon komoly belpolitikai viták előzték meg. A németek vonakodásának több oka is volt. Az egyik fontos érv anyagi volt, majd sokan arra hivatkoz­tak, hogy a német haderőt amúgy is leterhelték más térségekben (elsősorban Afganisztánban és a Balkánon). A következő és talán legfontosabb ellenérv a stratégiai érdekek és ebből következően a német tapasztalatok teljes hiánya a Szaharától délre eső térségben. Ez egyébként a helyszínen utólag is megmutatkozott, hogy a saját felszerelésüket túlzottan meleg­nek tartó német katonák állítólag irigykedve nézték a franciák rö­vidnadrágjait. A politikai döntés azonban megszületett, a misszió kezdetét vette. A műveletben 2000 katona vesz részt az EU tagállamaiból és Tö­rökországból, amely valószínűleg „európai elkötelezettségét” kíván­ta hangsúlyozni a részvétellel. Az állomány több mint kétharmadát Franciaország és Németország adja. Németország mint „frame­work nation” adja a stratégiai pa­rancsnokságot, Potsdamban. A helyszínen azonban szembetűnő a francia fölény. A helyszíni pa­rancsnok a francia Christian Da- may vezérőrnagy a fővárosban, Kinshasában. Érdekes, hogy a 2000-es kontingens legnagyobb része a szomszédos Gabonban ál­lomásozik, és csak szükség esetén kerül bevetésre. Mintegy 800 fő - francia, német, belga - a kongói főváros repülőterén van elhelyez­ve. A legfontosabb feladat a fran­cia, svéd és portugál speciális egy­ségeké, amelyek Kinshasán kívül állomásoznak. Érdekes, hogy az összesen 780 fős német kontin­gensből csak talán százan fognak Kongóban állomásozni, a többiek gaboni bázisokon lesznek. A har­coló csapatok legnagyobb részét és a helyszíni parancsnokságot te­hát Párizs biztosítja, megtartva ezzel döntő befolyását. Természetesen ez így leírva szép és jó, maradnak azonban a komoly kérdőjelek az egész misszió körül. Az EU-erők legna­gyobb része ugyanis nem a prob­lémás Kongóban, hanem a szom­szédos Gabonban fog állomásoz­ni, amint az az előbb felsoroltak­ból is kitűnik. Márpedig a helyzet az ország távoli, északkeleti ré­szében a legkritikusabb. Kérdés, lesz-e az EUFOR-nak olyan elret­tentő potenciálja, hogy az ország másik végéből, sőt Gabonból ké­pes legyen elejét venni az esetle­ges konfliktus eszkalálódásának. Ha pedig a helyzet valóban kriti­kusra fordul, a francia csapato­kon és a kisebb speciális erőkön kívül képes lesz-e a teljes misszió logisztikaiig végrehajtani egy hadműveletet. Természetesen ez nemcsak katonai, hanem politi­kai kérdés is. Hajlandóak lesz- nek-e az EU-tagállamok instabili­tás esetén kockáztatni az esetle­ges komolyabb áldozatokat és a további csapattelepítéseket, vagy egyszerűen kivonulnának? Ez pedig már az EU hitelességének kérdését vetheti fel, ezért érde­kes és fontos. Politikai szem­szögből nézve a dolgot, a kongói missziónak - a kétségkívül leta­gadhatatlan humanitárius és sta­bilizáló hatásán kívül - elsősor­ban az a szerepe, hogy demonst­rálja az EU kül- és biztonságpoli­tikájának hatásfokát, valamint az „európai elkötelezettséget” Afri­ka felé. Viktor Janukovics csak fantomjelölt a miniszterelnökségre a Kommerszant című független orosz újság szerint Pókereznek az ukrán pártok, és sokat blöffölnek MT1-TALLÓZÓ „Az ukrán pártok blöffölnek, mint a pókerben, s a Régiók Párt­ja más miniszterelnök-jelölttel fogja lecserélni az oroszbarát Viktor Janukovicsot az alkudozás utolsó fordulójában” - jósolja egy orosz lap. A Régiók Pártja be­jelentette eltökélt szándékát ar­ra, hogy Janukovicsot juttassa vissza a miniszterelnöki székbe a „válságellenes koalíció” élén - emlékeztet a Kommerszant. „Va­lójában azonban Janukovics csak kísértete a jövőbeni ukrán kor­mányfőnek. Pártjának csak azért van rá szüksége, hogy ijesztgesse a Nyugat-barát Viktor Juscsenko elnököt, s a játszma utolsó fordu­lójában valószínűleg le fogja cse­rélni őt másvalakire” - latolgat a független orosz újság. A parla­ment feloszlatása (amivel Jus­csenko fenyegetőzik) szintén mumus csupán a Kommerszant szerint, mert valójában Juscsen­ko nem rendelkezik az ehhez szükséges politikai mechaniz­mussal, sem politikai akarattal. „Julija Timosenko Tömbje az ut­ca nyomásával fenyegetőzik, a Régiók Pártja Janukovics minisz­terelnökségével, Juscsenko párt­ja (A mi Ukrajnánk) pedig a par­lament feloszlatásával - összegzi a lap, de úgy véli, mindhárom párt blöfföl, mint a pókerben. - Amikor a végén kiterítik a kár­tyáikat, ki fog derülni, hogy egyi­kük kezében sem volt sem új for­radalom, sem Janukovics minisz­terelnöksége, sem a parlament feloszlatása.” KOMMENTÁR Csak a káosz biztos MAL1NÁK ISTVÁN Alapvető kérdés az egész Közel-Kelet szempontjából, hová fejlődhet, meddig húzódhat a libanoni (és gázai övezeti) izraeli offenzíva. Három feltételt szabott a zsidó állam a tűzszünethez, s ezeket komolyan kell venni. Nem felső, de szakértői szintű hát­téralkudozások biztosan folynak, s az offenzíva leállítása annak a függvénye, sikerül-e valamiféle kompromisszumra jutni. Az első feltétel - a két katona elengedése - teljesíthető a leg­könnyebben, elég, ha Szíria és Irán rábólint, s a Hezbollah máris ugrik. A másik kettő, a Hezbollah ENSZ-határozat által is előírt lefegyverzése, valamint kitelepítése Dél-Libanonból aligha fog sikerülni, ez ügyben még kompromisszum sem rajzolódik. Per­sze benne van a pakliban, hogy Izraelnek mégis sikerül katonai­lag teljesen szétvernie a Hezbollah (és Gázában a Hamász) fegy­veres struktúráit, de ez sem valószínű. Viszont a háborúnak egyszer véget kell érnie. Mindezeket figyelembe véve az tűnik reálisnak, hogy az elkövetkező napokban nem fejeződik be az offenzíva. Mindhárom izraeli feltétel a katonai helyzet alakulásának is függvénye. Az elmúlt nyolc nap alatt kiderült: Izrael sebez­hetőbb, mint gondolta volna. Amerikai gyártmányú Patriot ra­kétavédelmi rendszere a komoly rakéták ellen véd, a (nem cél­zott) katyusákkal és más kis lövedékekkel szemben nem. Ezek ellen Patriotokat bevetni annyi, mint ágyúval verébre lőni. Katyusákból a Hezbollah hatalmas készleteket kapott Irántól, de ami rosszabb: sokkal korszerűbb, nagyobb hatótávolságú eszközökből is. A Hezbollah ezért állítja: Tel Avivot vagy Jeru­zsálemet is képes elérni. Ez a háború kiterjedését (Szíriára) vonná maga után. Figyelmeztető: iráni robotrepülőgéppel a Hezbollah szétlőtt egy izraeli korvettet, az izraeli hadsereg pe­dig beismerte: ilyesmire nem volt felkészülve! Sokan furcsállhatják: a síita többségű, 70 ezres libanoni hadse­reg eddig nem harcolt. A 6 ezres síita Hezbollah állásait Dél-Li- banonban szervezetlensége, felekezeti megosztottsága miatt sem tudja, és nem is akarja átvenni. Sokan a legrosszabb válto­zatnak tartják: a libanoni hadsereg széteshet, épp úgy, mint az 1975-1990-es polgárháború idején. Tehát ez a hadsereg aligha fordul a Hezbollah ellen, amelynek két minisztere van a kor­mányban, tíz képviselője pedig a parlamentben. Izrael azt is remélte, Bejrút bombázásával a konfliktust kirobbantó Hezbol­lah ellen hangolja a libanoni közvéleményt, súlyos politikai csa­pást mérve e terrorszervezetre. Tény, sokan nem szeretik ott a Hezbollahot, de Libanon arab állam, s Izraelt még kevésbé. Ez tehát aligha jön be. Elhúzódhat a konfliktus, mert Szíria és Irán nélkül nem oldható meg. Szíria nem fog sietni, úgy érzi, revánsot vehet, amiért ta­valy nemzetközi nyomásra ki kellett vonulnia Libanonból. Irán pedig addig fogja húzni az időt, amíg úgy érzi, a libanoni hábo­rú eltereli a figyelmet atomprogramjáról, amely ma az egyik leg­égetőbb nemzetközi probléma, s a nagyhatalmakkal folyó tár­gyalásokon ezt a kártyát is megpróbálhatja kijátszani. JEGYZET Különleges akció JUHÁSZ KATALIN Fiúk, ezt jól el ......tátok! Hát ne m tudtok vigyázni?! Mit csi­náltatok azzal a cigánnyal, hogy ott helyben szörnyet­halt?! Tényleg a földre teperté- tek, aztán belöktétek a patak­ba? Most hogy mászunk ki ebből? így is a béka segge alatt van a rendőrség renoméja, a mindenségit nekije! (A telefonvonal másik végén a kommandósok főnöke nyilván hümmög és nagyokat nyel, majd azt kezdi bizonygatni, hogy uzsorásokat akartak fülön csípni, jól megtervezett és előkészített akció volt ez a ná- lepkovói, pontosan tudták, ki­ket kell földre teperni a helyi posta előtt). Jó, jó, de legalább ötvenen áll­tak sorban szociális segélyért, nők és gyerekek is! Azoknak miért kellett hasra fekvést ve­zényelni? Diszkréció! Intelli­gencia! Jóérzés! Ezek ismeret­len fogalmak nálatok, édes öre­gem?! Harsogja vörösödő fejjel az újdonsült belügyminiszter, aki természetesen leginkább saját renoméját félti, hiszen a nálepkovói tragédia a lehető legrosszabbkor történt. Az a tény, hogy neki semmi köze az esethez, egyáltalán nem érdek­li a közvéleményt, a tévénézők most azt gondolják: lám, beke­ményített az új kormány, nem kímélik a cigányokat, gondol­kodás nélkül rájuk eresztik a szuperagresszív kommandós alakulatot. (A kedd délelőtti különleges akció során meghalt egy 45 éves roma férfi, egy állítóla­gos uzsorás. Ezt ugyan nehéz lesz bizonyítani, hiszen a ro­mák tudvalévőén nem túl köz­lékenyek az ilyen dolgokban, nem adják ki uzsorásaikat, ez­zel ugyanis leginkább maguk­nak és családjuknak ártaná­nak. Tudják, hogy ebben az országban senki nem védi meg őket saját fajtájuk harag­jától. A rendőrség viszont lát­ványos eredményeket akar fel­mutatni, és a cél szentesíti az eszközt). Hát ide figyelj! Ezt valaki na­gyon meg fogja szívni! Máris küldöm a belügyi nyomozóhi­vatal embereit, a hatósági bon­colás eredményét meg ide ké­rem az asztalomra holnap dé­lig, értve vagyok?! Micsoda? Hát remélem is, hogy kiderül, az illető magától ugrott a pa­takba menekülés közben! Az embereid pedig kihúzták, meg­bilincselték, és ekkor kezdett a szívére panaszkodni. Az orvos mit mond? Nem talált külsérel- mi nyomokat? Attól még kide­rülhet, hogy ti ijesztettétek ha­lálra, a .....................játannaka ........cigány anyjának!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom