Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-19 / 165. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 19. Szülőföldünk 27 Koltay Gergely legújabb rockoperájának csíksomlyói ősbemutatóján a Felvidéki Rockszínház tánckarának tagjai is közreműködtek A napba öltöztetett leány Búcs. Nagy megtiszteltetés érte nemrégiben a Felvidéki Rockszínházat: a társulat tánckara, a Keresztes Ró­bert vezette Csalló Néptáncegyüttes június 28- án Csíksomlyón Koltay Gá­bor rendező és Koltay Ger­gely zeneszerző-szövegíró meghívására közreműkö­dött A napba öltöztetett le­ány című produkcióban. V. KRASZN1CA MELITTA „Tavasszal kaptuk a felkérést a darab rendezőjétől, Koltay Gábor­tól, aki ránk bízta a teljes tánckore­ográfia kidolgozását - tájékoztatta lapunkat Karkó Henriett, a társulat vezetője. - A premier előtti egy hét aztán már a helyszínen, a közös próbákkal telt, ami óriási élményt jelentett mind a táncosok, mind az én számomra. Hiszen olyan művé­szekkel dolgozhattunk együtt, mint Varga Miklós, Vikidál Gyula, Makrai Pál, Kalapács József vagy Pitti Katalin. Számomra pedig fel­ért egy intenzív rendezői kurzus­sal, hogy közelről figyelhettem Gá­bor munkáját. Rendkívüli követke­zetességgel, precizitással irányítot­ta a próbákat, koordinálta az éne­kesek, táncosok és a csaknem 200 helybéli statiszta munkáját. Na­gyon sokat tanultam tőle, amit re­mélhetőleg a darab hazai rendezé­se során hasznosítani tudok majd.” Maga a darab, amelynek ősbe­mutatóját az Ezer Székely Leány Napján tartották Csíksomlyón, szo­rosan kötődik a helyi búcsú eredet­történetéhez. Amikor 1567-ben Já­nos Zsigmond erőszakkal az unitá­rius hitre akarta térítem a gyergyói és a csíki székelyeket, és nagy sere­gekkel támadt rájuk, komoly ellen­állásba ütközött. A csata ideje alatt az asszonyok, a gyerekek és az öre­gek a csíksomlyói templomban imádkoztak Babba Máriához, aho­gyan ma is nevezik a csángók a Szűzanyát. A hagyomány szerint a győzelem emlékére rendezik meg azóta is minden évben a csík­somlyói búcsút. Bár a darab alapöt­lete ehhez a legendához kötődik, természetesen aktuális politikai üzenetet is hordoz. „A székelyek számára közismert történetet dol­goztak fel Koltayék, de ez nem azt jelenti, hogy máshol nem állná meg a helyét a produkció - mondta Karkó Henriett. - Sőt, Koltay Ger­gely már úgy nyilatkozott a médi­áknak, hogy a mi társulatunk el­hozza Csíksomlyót a Felvidékre is. Ez egy újabb kihívást jelent szá­munkra, tulajdonképpen egy visz- szautasíthatadan felkérést. Az Ist­ván, a király, valamint a Megfeszí­tett után tehát A napba öltöztetett leány lesz a következő darab, ame­lyet a Felvidéki Rockszínház műso­rára tűz.” A próbafolyamat és az ősbemutató egy mozzanata (Képarchívum) Az évek során nem a természetvédelem, hanema bürokrácia lett szerteágazóbb Bencze Ádám hisz a szlovákiai borok versenyképességében Együtt a madarak védelmében BOKOR KLARA Tizedik alkalommal szerveztek nemzetközi ornitológiái tábort a köbölkúti Párizsi-mocsarakban. E természetvédelmi területen renge­teg madárfaj él, melyek közül nem egy fokozottan védett. Megóvásuk érdekében elengedhetetlen a rend­szeres megfigyelés és a nemzetközi együttműködés. Matej Medved’gyel, a tábor házi­gazdájával és az angol Janette Trooppal, az ipswichi természetvé­delmi akadémia diákjával gyalogo­san indulunk a teáborba. Molnár István Lothár, a Pilis Természetvé­delmi Egyesület elnöke mutatta be a tábort: „A Párizsi-mocsarak kiter­jedt nádasa pihenőhely, élelemfor­rás, az európai madárvonulás köz­pontja. Éppen ezért egy percig sem haboztunk felkarolni Jozef Medveď helyi természetvédő kez­deményezését ornitológiái tábor létrehozására. Mostanság keve­sebb pénzt lehet szerezni a kutatá­sokra, a bürokrácia pedig megne­hezíti a szervezést is. Sok nemzet tagjai megfordultak a táborban - dánok, britek, olaszok, csehek és mi magyarországiak. Évente két­szer adunk találkát egymásnak. Ilyenkor nyár elején az itt költő ma­darak vizsgálata folyik, ősszel pe­dig a vonulóké. Következtetéseket akkor tudunk levonni, ha évi rend­szerességgel ugyanazon a helyen és ugyanazon időben végezzük a megfigyeléseket, és végül összevet­jük az elmúlt évek eredményeivel.” Tavaly ez idő tájt majd ezer ma­darat gyűrűztünk, idén nem lesz annyi - mondja Vladimír Hősek. A hűvös, esős idő nem kedvezett a költésnek. A gólyáknál más a hely­zet. Meggyűrűztem a környék ösz­A tábor résztvevői szerint nem kell a madárinfluen­za veszélyétől tartani a vízi madarak lakta környéken. szes gólyafiókáját. Minden fészek­ben 3-4 fiókát találtam, ami na­gyon jónak mondható. Nagy kócsa­gokból is többet látni, mint máskor. A befogott madarakra rátesszük az azonosító sorszámot, felírjuk, mi­kor fogtuk, hím-e vagy tojó, meny­nyi idős, milyen a tollazata, kondí­ciója, izomzata. „A fiatal és öreg madarak ará­nyából következtetünk a költés si­A tardoskeddi borszakértő már többszörösen bizonyított A 83 éves Ziegner Tóni bácsi volt a tábor legidősebb résztvevője (A szerző felvétele) kerességére, kondíciójukból a táp­lálék mennyiségére és milyenségé­re” - magyarázza Tatján Barna gyűrűzés közben. Az előző évek­ben meggyűrűzött madarak vissza­fogásából megállapíthatjuk, nem történt-e baj vonulási útjukon. Épp tegnap került a hálónkba egy ta­valy Észtországban gyűrűzött cser­regő nádi poszáta. Sajnos a vissza­jelző csatornák sok helyütt nagyon lassan működnek. Ha egy gyűrűs madárról információt szeretnénk, az Európa fejlettebb országaiban pár napig, ritkábban pár percig tart, Szlovákiában akár két évet is várnunk kell a visszajelzésre. „Nagy álmunk egy állandóan működő gyűrűzőtábor létrehozá­sa” - avat be terveikbe Matej Medveď, a mocsarak védelmére alakult „Gbelcia crassiceps - Segít­ség a természetnek” civil szervezet egyik alapítója. Az elmúlt években sikerült támogatást szereznünk pallósor építésére. A 300 ezer koro­na körülbelül 50 méter kiépítésére lesz elegendő. Magyarországi bará­taink is pályáztak infrastrukturális eszközölne. Ezt a pályázatot csak ősszel bírálják el, de reméljük, sike­res lesz, és lerakhatjuk egy állandó tábor alapjait. A madár szóhoz mostanában az influenza társul. A tábor résztvevői szerint nem kell veszélytől tartaniuk a lakosoknak az ilyen vízimadarak lakta környé­ken. „Az igaz, hogy főleg a vízima­darak az áldozatok, de nem azok hordozzák a kórokozót. Bebizonyo­sodott, hogy a halastavakban fertő­ződnek meg ezek a madarak. Oda pedig minden valószínűség szerint a b'aromfitrágyából kerül a vírus. Közel vannak ide a libádi tavak, ahol szintén halgazdálkodás fo­lyik” - mondta Lothár. „Amikor Bősön találtak madár- influenzával fertőzött tetemeket, apámmal felváltva járőröztünk feb­ruár elejétől április végéig” - szól a témához Mat’o. Ingyen végeztük ezt a munkát is csakúgy, műit a szervezést és egyéb természetvé­delmi teendőket”. „Csak több évtizedes rendszeres munka után mutatkoznak majd az igazi eredmények. Az államnak ál­doznia kellene arra, hogy megvéd­je ezeket az értékes természetvé­delmi helyeket, de ez sajnos döcög­ve halad. Mi azonban eközben is tesszük a dolgunkat - mondja Molnár István Lothár. SZÁZ ILDIKÓ Tardoskedd/Érsekújvár. A nagyszüleitől kapott ajándékba egy rész szőlőt, de a tardoskeddi Ben­cze Ádám ekkor még nem gondolt arra, hogy bármi köze lesz a borá­szathoz. Később, az alapiskola elvégzése után az érsekújvári vendéglátó­ipari szakiskolába jelentkezett. Nagy hatással volt rá a tanárnője, Blažena Felvidékyová, aki beavat­ta őt a borszakértő mesterségbe. Az első sikerek után ennek az érde­kes hivatásnak az elkötelezettje lett, mi több, azt tervezi, hogy az iskola elvégzése után a sommelier- borszakértő mesterséget nép­szerűsíteni fogja. „Znojmó városá­ban két évvel ezelőtt harmadik he­lyezett lettem, amit egyfajta bizta­tásnak vettem szakmai előmenete­lem szempontjából. Idén február­ban Brünnben, a Grand Prix Som­melier versenyen másodikként vé­geztem, a borszakértők közép-eu­rópai megmérettetésén már a dön­tőbe jutás sem bizonyult könnyű feladatnak. Egy igényesen összeál­lított menühöz kellett kiválaszta­nunk az italokat, versenyszámként ugyancsak nehéz volt a degusz- táció, többféle italt kellett megkü­lönböztetnünk” - tudtuk meg Ádámtól. A tardoskeddi fiatalem­bernek szerénysége nem engedte kimondani, hogy a hazai és külföl­di versenyek részvevőinek nem csak jó orra és kifejlett ízlelőbim­bókra van szükségük. A verseny el­méleti részében a legapróbb rész­letekig ismerniük kell az európai borászatot, és a borokon kívül a szivarok, likőrök," a kávé világában is otthonosan kell mozogniuk. „Idén március derekán Bazinban, a VITIS Pezinok versenyén sikerült elnyernem az első helyezést az ugyancsak színvonalasnak számító nemzeti fordulóban. Ennek kö­szönhető, hogy mára nagyon jó kapcsolat alakult ki köztem és a versenyt szervezők között, még ajánlatot is kaptam, hogy Brünn­ben érdekes gyakorlati munkában vehetek részt” - tudtuk meg Ben­cze Ádámtól. A fiatalember elmon­dása szerint, a sommelier szakmán belül, elsősorban a jobb vendég­lőkben lehet érvényesülni, ahol rendszeresen különféle borfajták degusztációját tartják. Az ilyen rendezvényeken maga is szívesen segédkezik, és a jelek szerint bőven lesz is majd rá lehetősége. Azon ta­lán már egyetlen olvasó sem lepő­dik meg, hogy Bencze Ádám az is­kola sommelier körének tagja. A diákok a délutáni foglalkozások során egyfajta világutazóként jár­ják be a Földet, külön-külön kitér­ve egy-egy ország borászati hagyo­mányaira, borfajtáira. Ádám sze­rint a hazai borok nagyon jó minő­ségűek, elsősorban a Délvidék bo­rait emelné ki. A hazaiaknál gyen­gébbek az ifjú szakértő szerint az osztrák borok, és annak ellenére, hogy jelentős reklám jut a magyar termékeknek, ma már nemzetközi szinten nem tartoznak a legjobbak közé. „Idehaza az emberek a kül­földi - spanyol, olasz, magyar - bo­rokat részesítik előnyben, pedig néha az olcsóbb, talán nem annyi­ra tetszetősen csomagolt hazai bo­rokkal jobban járnának” - vallja Ádám, akire érdemes lesz a jövő­ben minden ínyencnek odafigyel­nie, mert tehetségét és szakértel­mét már most elismerik idehaza és külföldön egyaránt. Bencze Ádámnak nincs lámpaláza a megmérettetések idején sem (Miroslav Antoni felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom