Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-07 / 155. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 7. www.ujszo.com A Mercurius kutatócsoport műhelyéből Új forrásokra lesz szükség UJ SZO-TUDOS1TAS Pozsony. Új források után kell nézni a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport tagjainak, hogy munkájukat folytatni tudják, és tudományos műhelyük fennmaradjon - hangzott el a társaság közelmúltban tartott közgyűlésén. A rendszerváltozás után, 1992-ben alakult és társadalomtudományi kutatásokkal foglalkozó csoport az elmúlt majd másfél évtized alatt pályázatok útján s főleg magyarországi közalapítványok támogatásából tartotta fönn magát. Mivel több mint valószínű, hogy a határon túli kisebbségi kultúrát és tudományt támogató anyaországi rendszer a közeljövőben átalakul, a mindeddig egyesületi formában működő csoportnak is alkalmazkodnia kell a változó körülményekhez, és módosítania kell tevékenysége eddigi formám. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a közgyűlés vendégeként megfogalmazva véleményét a Mercurius és a hozzá hasonló tudományos műhelyek lehetőségeit a kisebbségi keretek közül való küépésben, és a szélesebb nemzetközi kapcsolatrendszerek kiépítésében látja. Amint Gyurgyík László titkári beszámolójából kiderült, a csoport által eddig kevéssé kihasznált lehetőségek rejlenek a hazai támogatási rendszerekben is, például a Kulturális Minisztérium kisebbségi kultúrát támogató programjaiban, ahol a Mercurius mindeddig csekély eredménnyel pályázott. A jelenleg is folyó kutatások és a csoport által eddig elért tudományos eredmények azonban egyaránt a működési feltételek megfelelő biztosítását igénylik, és ezek követelésére jogosítják fel a tagokat. Az elmúlt évben több kutatási program zárult le eredményesen a Mercuriusban, s néhány kutató önálló kötetben foglalta össze munkáját, amelyek az idén tavasszal jelentek meg a Kalligram Kiadónál. Mégpedig Gyurgyík László munkája Népszámlálás 2001. A szlovákiai magyarság demográfiai, valamint település- és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években, Kocsis Aranka kutatása A gazda, a családja, a munka és a hatalom. Értékváltozások egy kisalföldi faluban és Lanstyák István vizsgálódásai Nyelvből nyelvbe. Tanulmányok a szókölcsönzésről, kódváltásról és fordításról címen. 2005-ben a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmával a Selye János Egyetemmel közösen tartott konferenciát a Mercurius Komáromban, de más intézmények rendezvényem, konferenciáin is sűrűn szerepeltek Mer- curius-kutatók, beszámolva a műhelyükben folyó kutatási eredményekről. Hogy a következő éveket is legalább a 2005-öshöz hasonlóan sikeresként értékelhessék a majdani közgyűlések, az - az idein elhangzottak szerint - a csoport tagjainak és vezetőségének leleményességén is nagymértékben múlik majd. (u) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton 7-től fél 12-ig szól a Hétről hétre: politikai témáink a héten Szlovákiában hirtelen lezajlott kormányváltással, illetve az újonnan megalakult parlamenttel foglalkoznak. 11.30-kor a Délidő vendége Bárdos Gyula parlamenti képviselő. 13 órától a Tékában Kulcsár Ferenc költővel, a Forbáth-díj idei kitüntetettjével beszélgetünk. 15 órától A kultúra vüágában a jubiláló komáromi Borostyán együttesről egyik alapítóját és vezetőjét, Nagy Lászlót kérdeztük. Herencsár Viktória budapesti cimbalomművész legutóbb egyik frissen diplomázott japán tanítványával adott hangversenyt a pozsonyi Zichy-pa- lotában, erről is szól műsorunk. Vasárnap 8.05-kor a Vüágosság református félórájában Fülöp Angéla iskei lelkipásztor szól a hallgatókhoz. 9.10-kor Randevú, 13 órakor Térerő. 14.05-kor Kaleidoszkóp: Csáky Pál június 30-án a kormányhivatal épületében fogadta a Szlovák Köztársaság Ezüstérmével kitüntetett szlovákiai magyar személyiségeket; bemutatjuk Gyurgyík László szociológus új könyvét, Dienes Mária kazincbarcikai művelődésszervezővel a civilszervezetek összefogásának előnyeiről beszélgetünk; Hazai György turkológus- professzort életéről és munkásságáról kérdezzük. 15 órakor az Ősz- időben egy Hanván élő nyugdíjas pedagógus emlékszik vissza aktív éveire, és a pozsonyi Németh Re- zsőné beszél életéről. (Nyit.) Vincent van Gogh 55 levelét vásárolta meg és állította ki a festő életművét bemutató amszterdami múzeum. Az 1881 és 1885 között keletkezett levelek címzettje a művész barátja, Anthon van Rappard. A levelek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megértsük van Gogh látásmódját és művészi fejlődését - tudatta a múzeum. (EPA-felvétel) Hugh Dancy a legifjabb sztár Karlovy Vary idei fesztiválján - ruandai élményeitől még nem tud szabadulni Régi sebek, friss hullámok Hugh Dancy, a Veszett kutyák egyik főszereplője (ČTK-felvétel) Fényes szellőkről az ötvenes években beszélt a világ, amikor Jancsó Miklós, Gaál István, Kovács András és a többiek készültek arra, hogy új hullámot indítsanak el a magyar filmművészetben. Karlsbad fesztiválján most friss levegőről írnak a fiatal magyar rendezőnemzedék kapcsán. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az utalás elsősorban Kocsis Ágnesre hívja fel a közönség figyelmét, aki Friss levegő című első játékfilmjével Cannes-ba is eljutott az idén, bár ott egy vizsgafilmjével, a Vírussal nyert. Hajdú Szabolcs Fehér tenyéije és Pálfi György Taxi- dermiája azonban oda is elkísérte a Friss levegőt, akárcsak Karlovy Vary mustrájára, ahol komoly érdeklődés fogadta a filmet. A helyenként ollóért kiáltó történet, amely képi és tárgyi világában, stílusában hibátlan, anya és lánya elhidegült kapcsolatát igyekszik feltárni alapos körbejárással. Mindketten társra vágynak. Az anya hirdetés útján és az elveszett lelkek táncóráin próbál rokonlelket találni, a lány, aki fényes divattervezői pályáról álmodik iskolai varrógépe mellett, egy bátortalan, nyurga szerelőfiúval kóstolgatja a szerelmet. Anya és lánya között nagy a szakadék, de mint a film végére kiderül: áthidalható. Angéla gyűlöli anyja munkahelyét, a föld alatti WC-t, ahol a „friss levegőt” légfrissítő dezodorok tucatjai szolgáltatják, de amikor az asszony kórházba kerül, és attól tart, hogy elveszíti állását, Angéla beül a helyére, és minden ellenérzését levetkőzve átveszi a „bolt” irányítását. Cannes-ban Kaurismáki hatását vélték felfedezni a filmben, Karlovy Vary a hatvanas évek cseh újhullámának stílusjegyeit látja a Friss levegőben. Egy biztos: Kocsis Ágnes nem akar erőnek erejével valami rendkívülit mutatni, de finoman jelzi két ember viszonyának fájó és olykor vibrálóan idegesítő pontjait, akárcsak azt a pillanatot, amikor a lány korábbi lázadása, szembenállása egyszer csak szeretette és alázatra vált. Első rendezését küldte el Karlovy Varyba az olaszok Hamletje, Kim Rossi Stuart is, akit nálunk elsősorban a Fantaghiro című mesefilmsorozatból ismer a közönség. Az Anche liberó va bene, amelyben Barbora Bobulova mellett a főszerepet is ő játssza, egy csonka család megható története. Csakhogy itt nem az apa miatt borul minden, ahogy az esetek többségében lenni szokott, hanem az anya hagyja el férjét és két gyerekét. A bakfis lány könnyebben viseli a helyzetet, tizenegy éves öccse azonban már- már lelkibeteg anyja hirtelen eltűnései miatt. Tomminak ráadásul más baja is van: érzelmileg teljesen labilis, szigorú, sőt erőszakos apja mindenáron úszóbajnokot szeretne nevelni belőle, a fiút azonban, nagyszerű eredményei ellenére, a foci izgatja. Apa és fia, apa és lánya szoros lelki viszonyán sem az anya hirtelen feltűnései, sem váratlan eltűnései nem változtatnak, csak a család mindennapjait rengetik meg ezek az események. Teljesen összetörve, sírva-zokogva, térden állva könyörög férjének s gyerekeinek a nő, hogy bocsássanak meg neki, s fogadják vissza, soha többé nem hagyja már el őket, aztán mégis... mindent és mindenkit otthagyva újabb kalandokba bonyolódik. Erős érzelmeket kavaró, remek színészi alakításokat hordozó értékes film Kim Rossi Stuart munkája. Ha a folytatás is üyen lesz, a legjobb olasz filmrendezők sorába állhat. Michael Caton-Jones nevét egyelőre az Elemi ösztön második részével köti össze a világ, de rövid időn belül a Veszett kutyák jeles angol rendezőjeként fogják emlegetni. Az 1994-es ruandai véres eseményekről - amikor két ottani törzs, a tutsik és a hutuk viszályáért száz nap alatt nyolcszázezer ember életével fizetett az ország - készült már játékfilm. Igazi hollywoodi produkció volt, sok valótlansággal. A Veszett kutyák minden képsora kerüli az álomgyári kliséket, s ahogy Caton-Jones állítja: végig hitelességre törekedtek. A film két főhőse, a fiatal tanító (Hugh Dancy) és az idősebb tiszteletes (John Hurt) az életüket kockáztatják a véres macseták között, ők nyújtanak menedéket a rászoruló törzs tagjainak, miközben az ENSZ belga egységei tehetetlenül nézik az eseményeket. Ők csak akkor használhatnák a fegyverüket, tehát csak abban az esetben avatkozhatnának közbe, ha helybéliek lőnének elsőként. Ami ugyan nem történik meg, csak közben ezrek halnak meg ártatlanul. Döbbenetes erejű a film, s bár kerüli a naturalisztikus megoldásokat, a néző így is elrettenve kapkodja a fejét, amikor a feketék feketéket ölnek. Hugh Dancy, akit korábban az Arthur királyban láthatott a közönség, személyesen is jelen van a fesztiválon. Az idei mustrának ő a legfiatalabb sztáija. Komoly, intelligens fiú benyomását kelti. Á Veszett kutyák vetítése után azt mondta: „Ott, helyben, Ruandában csak a szerepre összpontosítottam, de magát a történetet, a sok öldöklést még ma sem tudtam feldolgozni. Az még mindig súlyos teher a lelkemen.” Bánki Éva regénye zseniális módon elegyíti a kalandot és a sosem okoskodó, mindig üde esszéhangot A nyelv aranyhímzései - Gellért nyomában CSEHY ZOLTÁN Bánki Éva, az Esőváros című, „dunaszerdahelyi” regénye- után egy történelmi „krimivel” jelentkezett. A klasszikus krimi sémájával ellentétben itt azonban nem az igazság körmönfont kiderítése zajlik, a nyomozás tétje ugyanis a nyelvben van, és ott is marad: a „bűntény” egy legenda megírásának tisztessége körül bontakozik ki és nyer megoldást. Sebe egy velencei küldöttség fejeként egykori mestere, Gellért püspök ügyében nyomoz, hogy mintegy előkészítse és egyben indokolttá tegye a szent kanonizációját. E kanoni- zációs játék azonban csak a nyelvben játszódhat le, lényegileg retorikai kérdés, s ezt Sebe alighanem kezdettől fogva tudja is, noha szenvedélyesen veti bele magát az útjába kerülő intrikák és egy vélhetőleg politikaüag manipulált kettős gyilkosság kibogozásába. A nyelv univerzuma Sebe számára azonban két okból sem elég: egyrészt azért, mert a pogány világ írásbeliség előtti tapasztalatával is rendelkezik, amit a kereszténnyé válás univerzumának misztikájában próbál meg átstilizálni, másrészt mert egyházi funkcionárius, s így a hit komponense ural mindent, hiszen ahogy egy elmélkedésében fogalmaz: „ha nincs hit, akkor a mondatok formálják a világot.” Sebe (keresztény nevén Anasztáz) lényegében úgy írja meg a Gel- lért-legendát, hogy a hit kritériumait ösztönösen érvényesítve mintegy összegzi a nyomozás eredményeinek sokféleségét. Gellért így többszemélyes egót kap, sorsok és magatartásformák épülnek bele, adagolódnak hozzá a műfaj kritériumaihoz. Gellért számára a nyelv csodáján keresztül értelmeződik a pogány magyarság sorsa is: a latin sokféleségének megtapasztalása mégsem vezeti el Sebét ahhoz az eszményi nyelvi kerekséghez, mely a magyar nyelvet is a latin univerzumhoz köthetné. A magyarországiak latinja és az olaszok, a provan- szálok latinja is inkább széttart, mintsem egységesít. Ez a kívülállás konzerváló és misztifikáló: Gellért nyelv nélkül vagy jobban mondva (sorozatos nyelvi félreértések és többé-kevésbé tudatos félretolmá- csolások folyományaként) nyelven túli módon kommunikál a magyarokkal, Sebe pedig képtelen megalkotni a maga magyar nyelvtanát, hiszen a vezérfonalul választott latin metódus csődöt mond, és a „titkos összefüggések” illúziója is el-el- oszlik. A Morosini család önigazoló és politikai törekvései, a horvát- magyar helyzet, az Orseolo rokonság vélt és valós szálai adják a regény történeti síkját, ehhez társul a misztikus idegen, az önmaga meséi által megalkotott entitásként megjelenített aranyhímzőnő lénye, aki gyilkosság áldozata lesz, s akivel Sebe holta után is társalog, akinek szellemét valóságos korabeli Poirot-ként hallgatja ki. E misztikus vonulat további ragyogó elemeit tapasztalhatjuk meg Sebe emlékeiben, aki olykor szinte szentként viselkedett (Zsófia királyné megmentése), s olykor szinte méltóbbnak látszik egy legendahős szerepére, mint maga Gellért. E misztikus réteget teljesítik ki a hímzés-interpretációk, a rejtélyes térképdarabok, a leghíresebb Gellért-mű, egy Dániel-kommentár, a Deliberate értelmezési lehetőségei. A fiatal Gellért ősképe rekonstruálha- tatlan, hiszen három lehetőség is kínálkozik a fiatalkori Gellért élet- történetéhez, ám ezek egyike sem más, mint a jelen igényei szerint kialakított, rugalmas mítosz: a velencei kereskedői múlt, az ismeretlen kalandort létforma és az aszkétikus szent lénye aligha egyeztethető össze. Ki volt Gellért, mielőtt Magyarországra jött? Hogyan manipulálnak egy potenciális szent alakjával a családi biográfiák és a vélt vagy valós leszármazottak körei? Miért épp a legenda csodákkal foglalkozó része a legkevésbé érdekes rész? A Gellért-ego összerakása zseniálisan visszakanyarodik a Gellért által kommentált bibliai Dánielig is, s így mindvégig a hit vérvonala mentén szerveződik. Külön kiemelendő a regény kidolgozott lélektana, mely a Margit- legendához mérhető intenzitással számol be a küldöttség belső viszonyairól, a hatalmi pozíciók tarthatóságáról, a szerzetesek, az egyházi személyek közti ellentétekről. Bánki Éva nem a nevekre helyezi a hangsúlyt, ha egy-egy személyhez karaktert köt, a nevek lecserélhetők, mindig ad hoc láttatja a figurát, s ehhez mérten nevezi is meg, pl. Ősi és Művelt Saij, Elfoglalt Fiatalember, a Tökéletes Herceg. A könyv zseniális módon elegyíti a kalandot és a sosem okoskodó, mindig üde esszéhangot. A szereplők közvetlen verbális megnyilatkozása nincs jelen a kötetben, minden belül történik és minden a nyelvek közti átjárhatóság megkérdőjelezésére irányul, pontosabban arra, hogy ha kell, nyelveken túh kommunikáció jöjjön létre, mely létrehozza a közöset, a legendát magát. Csak így sikerülhet kihallani a kézimalmot hajtó magyar asszony átkozódásaiból a magyar ősköltészet elementáris hangjait, csak így lehet megalkotni egy szent autentikus gyermek- és ifjúkorát. (Bánki Éva: Aranyhímzés, Magvető, 2005.)
