Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-29 / 149. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 29. www.ujszo.com Elhunyt Lovicsek Béla (1922-2006) Kedd este, nyolcvannégy éves korában elhunyt Lovicsek Béla, a szlovákiai magyar irodalom egyik legkedveltebb alkotója, próza- és színműíró, újságíró, pedagógus, közíró. Nagy- peszeken született munkáscsalád gyermekeként. 1952-ben nemzedéktársaihoz hasonlóan ő is a pozsonyi pedagógiai gimnáziumban szerzett tanítói oklevelet, ám pályatársaitól eltérően ő sokáig a katedrán maradt. Többek közt Nyírágón, Zsemléren, Ipolyszakállason, Zalabán és Csatán tanított. 1969-től 1978-ig a Csemadok központi hetilapjának, a Hétnek volt munkatársa, majd 1982-es nyugdíjazásáig a Csemadok KB titkára. Rendkívül termékeny alkotó volt, írt verseket, regényeket, elbeszéléseket, színműveket, riportokat, közéleti cikkeket és rádiójátékokat. Regényei és rádiójátékai közül többen emlékezhetnek A nagy sztori, Hosz- szú volt az út, Vívódás, Állj meg a küszöb előtt, Válaszúton, Az öreg kertész, Rózsák a kertben, Bosszú, Haragosok, Húsz év után, A csillagszemű asszony, Baj van a szerelemmel, Tűzvi- rág, Végállomás, Alattunk a város, fölöttünk az ég, Sem veled, sem nélküled, Ezüsdakodalom, Forgószélben, Végállomás, Égre nyíló ablak című műveire, hogy a legfontosabbakat említsük. Művei közül többet (pl. Húsz év után, Baj van a szerelemmel) szlovákra is lefordítottak. Lovicsek Béla rendkívüli népszerűségét varázslatos és köny- nyed mesélőkedvével érdemelte ki a szlovákiai magyar olvasók körében. Egyszersmind legendás alakja volt a pozsonyi irodalmi életnek. Pályatársai sosem felejtik szarkasztikus humorát. Temetése holnap délután 5 órakor lesz a csatai temetőben. (k-y) A Szépművészeti Múzeum új kiállítása Rembrandt 400 - Rajzok és rézkarcok MTl-HÍR Arról a korról kell szólnunk, amiben élünk. Nincs értelme, hogy egy muzeális Moliére-előadást csináljunk" az egész Európa „Az arcokra van festve ki milyen szerepet fogjátszani" (Dömötör Ede felvétele) Budapest. Rembrandt van Rijn (1606-1669) rajzaiból és rézkarcaiból nyílik kiállítás holnap a holland mester születésének 400. évfordulója alkalmából a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Gerszi Teréz művészettörténész, a tárlat kurátora elmondta, hogy Rembrandt 170 munkáját tárják a nagyközönség elé, ebből tíz grafika, a többi rézkarc, hidegtű eljárással készült kép. Az anyagból hat rajz a múzeumé, négy rajzot és két rézkarcot a bécsi Albertina gyűjteménye adott kölcsön. Egy festményt, amely Rembrandtot ábrázolja, és műhelyében egyik tanítványa készítette róla az 1650-es években, a Staatsgalerie Stuttgart adott kölcsön a budapesti kiállításra. Gerszi Teréz azt is elmondta, hogy kronologikus sorrendbe, tíz-tíz évenkénti csoportokra osztotta a műveket, azon belül pedig tematikailag külön csoportokba rendezte. Példaként említette, hogy az 1630-as évek elején a portré, a zsánerfigurák voltak a mester munkásságának jellemző motívumai, később a holland házak, tájképek kötötték le inkább érdeklődését. Láthatják az érdeklődők a Nő síró gyermekkel és kutyával és a Saskia az ablaknál című rajzát, műhelymunkákat, mint a Női akt vagy a XVI. századi velencei táj rajza. A kurátor hangsúlyozta, hogy a kiállításon látható többi Remb- randt-alkotás rézkarc, de ezek a mesternek éppen olyan fontos művei, mint a rajzok vagy a festmények. Rembrandt a világ egyik legismertebb festője, a XVII. század egyik legjelentősebb holland művésze. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek „Holland Aranykornak” neveznek. Ebben az időben a holland kultúra, a tudomány, a kereskedelem, a katonai és a politikai hatalom a csúcspontján volt. A Rembrandt 400 című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban szeptember 25-ig látogatható. Színház Egy szabadtéri színházban le kell mondania a nézőnek bizonyos kényelmi szempontokról, ugyanakkor rengeteg olyan hatást és hangulatot kap cserébe, amit még a leggyönyörűbb kőszínházban sem kapna meg. Ezt mondta Csiszár Imre, amikor arról faggattam, van-e különbség a kinti meg a benti előadások között. BÁRÁNY JÁNOS A szabadtérnek ősi bája van, tette hozzá a Jászai-díjas, érdemes művész, még azokból az időkből való, amikor a tűz körül ugráltunk, és nem volt színész, nem volt nézőtér. Együtt-játszás volt a természetben. Megjegyezte, Komáromban, a Tiszti Pavilon amfiteátrumának nagy a színpada, hatalmas a nézőtere. Jobban szerette volna az ősi tűz mellé Vinni Moliére Gömböc úr című komédiáját. Cirkusz lett, bohóctréfák sorozata a Komáromi Jókai Színház nyári előadása, melynek holnap lesz a bemutatója. És kapott egy alcímet. A kelet-európai bővítés. Á rendezővel az egyik főpróba előtt találkoztunk. Hányadik adásánál tart a Színház az egész világ című vetélkedősorozat, melynek kérdéseit összeállítja, és a műsort vezeti szombat délutánonként a Vígszínházból, a Kossuth rádióban? A kétszázhuszonötödik adáshoz érünk nemsokára. Sajnos, a Magyar Rádió sem az a területe ma már a magyar kultúrának, ami régen volt. A Kossuth rádió rengeteg színházzal kapcsolatos műsort adott, mára megszűnt a Rádiószínház is. A színház az egész világ című tízperces vetélkedőműsor vala- müyen módon a színházi és drámai kultúrát teijeszti, ismerteti. Kondor Katalin, a rádió akkori elnöke vetette fel, hogy a Ki nyer ma? szerkezetét követve hozzunk létre egy színházzal kapcsolatos vetélkedőt. Szívesen elvállaltam, mert a rendezésen kívül is imádok a színházról beszélgetni. Színház az egész Európa, mondhatnánk a Gömböc úr előadását nézve. Legalábbis az a fele, amely unióba tömörült az ötvenes években. Az Európai Unió tagállamainak zászlói fogadják a nézőt. Honnan az ötlet? Induljunk ki Moliére-ből! A Gömböc úr arról szól, hogy egy vidéki ember feljön a városba. Párizsban be akar házasodni egy gazdag polgár családjába, de a kislány, akit el akar venni, mást szeret. Énnek kapcsán megbíz egy szélhámos párost, hogy a segítségükkel ezt a nem hívott idegent, ezt a vidékit, kiebrudalják. Moliére műve farce- ok, bohóctréfaszerű csattanós jelenetek sorozata, melyekből kiderül, hogy a felbérelt csalók miket találnak ki, kiket bérelnek fel. Végül Gömböc úr hazamegy vidékre. Ez az alaptörténet. Ha színházat csinálunk, arról a korról kell szólnunk, amelyben élünk. Annak nincs értelme, hogy egy muzeális Moliére-előadást csináljunk, úgy, ahogy ezerhatszázban lehetett. A legjelentősebb mozzanat a mi életünkben az EU-csatlakozás volt, amikor egy közösség részeseivé váltunk. Mindenki tudja, ez nem ment olyan könnyen. Ha arra gondolunk, mikor lesz fizetőeszköz az euro a mi országainkban, akkor még nincs minden meccs lefutva, sokat kell még nyelnünk. Ez a helyzet asszociál erre a darabra. A vidéki behelyettesítődik azokkal a kelet-európai országokkal, ahol élünk, amelyek belekerültek a bővítésbe. A városi közösség behelyettesítődik az Európai Unió előzőleg már unióba tömörült tagállamaival. A darab minden szereplője egy-egy uniós országot képvisel. Gömböc úr pedig mi vagyunk. Pazar a látvány. Egy zenekar játszik az egész előadás alatt. A színészek arcát kivetítik a horizontra. Nem tart attól, hogy ez elvonja a néző figyelmét a szövegről? Fontos, hogy abban a sok mindenben, ami egyszerre történik a színpadon, ki legyen emelve a mo- liére-i játék az emelvényekkel határolt porondon. A játék háttere valóban egy koncert. Úgy érzem, ha megkeresném a mai kor látványban, hangerőben, dinamikában legprovokatívabb műfaját, akkor a megakoncertek világába mennék. Moliére idejében a vásárok, a cirkuszok világa volt ilyen provokatív közeg. A koncert nagyon idegen egy vidékről jött ember számára. Gömböc úr alakítójával, Fabó Tiborra] már dolgozott Kassán, a Thália Színházban. Neki adta a Caligula címszerepét. így meggyőzte az alakítása? Tibor egy egészen csodálatosan tehetséges ember! Nagyon sok mindent tud. Ha összehasonlítjuk az egzisztencialista Camus filozofikus szövegét meg ezt a moliére-i bohóctréfát, elég messze állnak egymástól. Fabó Tibor azonban sokszínű tehetség, és érzékeny ember. Egy színésznél nagyon fontos, mennyire tudja kinyitni magát a hatások előtt. Meggyőződésem volt, hogy itt neki kell eljátszania ezt a szerepet. Nem is merült fel másnak a neve. A nemzeti színű bohócokká maszkírozott és öltöztetett komáromi színészek boldogan mentek önnel az unióba? A cirkusz szabályai szerint már az első pillanatban kiderül, ki a fehér bohóc, ki a Jancsi bohóc, ki lesz seggbe rúgva. Az arcokra van festve, ki milyen szerepet fog játszani. A színész egy köteüenebb stílust próbálhat ki, ami egy szent dolog. Úgy hívják, játék. Második gyermekkor. A Posonium Díj idei díjazottjai N. Tóth Anikó, Szőke József, Szeberényi Zoltán, Kubická Kucsera Klára, Szúnyog Zsuzsa, Lacza Tihamér és Csáky Károly lettek Dobos László, Csáky Károly, Szőke József, Lacza Tihamér, Szeberényi Zoltán, Mátyásfalvi György, a Posonium Művészeti Díj alapítója (fent), Szúnyog Zsuzsa, Lauer Edith, a Posonium Irodalmi Díj alapítója, N. Tóth Anikó és Kubická Kucsera Klára (Somogyi Tibor felvétele) Fődíjas a szíven ütő Fényszilánkok ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Kedden adták át ünnepélyes keretek között a Posonium irodalmi és Művészeti Díjakat a Csemadok székházának nagytermében. A fődíjat N. Tóth Anikó Fényszilánkok című kisregényének ítélte oda a kuratórium, melynek tagjai Duba Gyula, Fonod Zoltán, Németh Zoltán, Szarka László és Tő- zsér Árpád. „N. Tóth Anikó regényének legnagyobb erényét nemcsak az jelenti, hogy milyen bonyolult, átgondolt, összetett kapcsolatrendszert képes kiépítem a kortárs és nem kortárs, magyar és világirodalmi szövegekkel, hanem az is, hogy: szíven üt” - hangzott el Németh Zoltán méltatásában, amelyet az éppen külföldön tartózkodó irodalomkritikus, költő távollétében Tőzsér Árpád tolmácsolt, megerősítve fiatalabb pályatársa szavait. Életműdíjat kapott Szőke József több évtizedes szerzői, közéleti és bibliográfusi tevékenységéért. Duba Gyula „nélkülözheteden életműnek” nevezte Szőke Józsefét, s egyik legfőbb munkájaként a szlovákiai magyar irodalom bibliográfiájának elkészítését emelte ki. Ugyancsak életműdíjjal ismerte el a kuratórium Szeberényi Zoltán sok évtizedes irodalomkritikusi, irodalomtörténészi és oktatói tevékenységét. „Munkásságára az az őszinte szolgálat jellemző, melyet csak azok tudnak ezzel a szerénységgel gyakorolni, akik ösztönzői, támogatói, nem pedig vámszedői kívánnak lenni egy irodalom fejlődésének” - mondta köszöntőjében Fonod Zoltán. A Posonium Művészeti Díj életműdíját Kubička Kucsera Klára művészettörténész vehette át több évtizedes alkotói és szervezői munkásságáért. Sokrétű tevékenységéről, amelybe többek között számtalan kiállítás szervezése, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságnak megalapítása és a publikálás is beletartozik, Szabó H. Kinga nyújtott átfogó képet. Az elsőkötetes szerzői díjat Szúnyog Zsuzsa Rózsavigasz című verseskötetének ítélte oda a kuratórium. Tőzsér Árpád „legalábbis egy fél csodádnak, „emlékezetes debuť’-nek, „szomorkás, feminin muzsikának” nevezte a fiatal költőnő kötetét. Különdíjban részesült Lacza Tihamér Séta egy kertben című művéért, valamint ismeretterjesztői és tudománytörténeti munkásságáért. „Szerzőnk maga a hírlapi múlékonyság elől ebbe a pompás kötetbe, az új posoni kertbe menekített riportjaival, recenzióival, portréival az értékőrzés, értékteremtés összefüggéseit felmutatva mindannyiunk számára követendő példát mutat” - hangzott el Szarka László méltatásában. Kü- löndíjjal ismerte el a kuratórium Csáky Károly Ó, szép piros hajnal című munkáját, továbbá a szerző néprajzi és helytörténeti tevékenységét. Németh Zoltán véleménye szerint a kötet „még egyértelműbbé teszi azt az evidenciát, hogy aki az Ipoly mente irodalmi, történelmi, néprajzi emlékeivel kíván foglalkozni, annak számára szinte megkerülhetetlen a Csáky- életmű”. (me)
