Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-27 / 147. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 27. Olvasók oldala - hirdetés 11 „Türelmesen elmagyaráztam neki, hogy nem beszélek szlovákul, ezért csak magyarul kérhetek jegyet" Egy különös eset Párkányban Visszhang a június 15-én megjelent olvasói levélre Gizi néni visszavág Magyarországi állampolgárként egy különös eset történt velem Szlovákiában néhány napja. Május 24-én a párkányi vasútállomáson akartam jegyet vásárolni június 7-ére a Budapest- Prága vonalra, mivel az említett állomás közelebb van a lakóhelyünkhöz (Esztergom), mint a budapesti. DARÓCZ1 ZSOLT Az első ablaknál ülő fiatalember kedvesen jelezte, hogy nem ért magyarul, és átirányított a következő ablaknál ülő, 40 év körüli magas, vékony testalkatú, vöröses hajú, szemüveges hölgyhöz. Mivel anyanyelvemen kívül más nyelven nem beszélek, a hölgyhöz fordultam volna segítségért, de már a köszönésemet sem fogadta el, csak mérgesen nézett. Elmondtam neki magyarul, hogy két darab jegyet szeretnék venni Prágába. Ő arrogánsán és dühösen azt felelte - szintén magyarul -, hogy ha ő Magyarországra jön, akkor magyarul kér mindent, ezért ha Szlovákiában vagyok, szlovákul kérjek én is. Megdöbbentem ezen a kijelentésen, és türelmesen elmagyaráztam neki, hogy sajnos nem beszélek szlovákul, ezért csak magyarul tudok jegyet kérni. A hölgy még dühösebben válaszolva azt mondta, hogy az az én bajom. Nem értettem, miért viselkedik így velem. Ismét megkérdeztem, segít-e nekem, de határozottan elutasított. Kértem őt, hogy árulja el a nevét. A választ megtagadta, és felszólított, hogy különben sem raboljam az ő idejét. Azzal becsukta a kis ablakot előttem. Kérdeztem, mi lesz a jegyemmel, de ő úgy tett, mintha nem hallana engem. Ezek után elfordult tőlem, és a számítógépével kezdett el foglalatoskodni. Körülbelül egy percig álltam még az ablaka előtt, de láttam, hogy segítséget nem kapok, ezért kimentem az utcára, hogy találjak valakit, aki segít tolmácsolni a jegyvásárlási kérelmemet. 20-25 perc után ráakadtam egy fiatalemberre, aki készséggel segített a vásárlásban, így az első ablaknál ülő fiatalembernél végül sikerült megvennem a jegyeket. Eközben a hölgy dühösen figyelt engem. A leírt eset miatt nagyon felháborodtam, és elhatároztam, panaszt teszek a vasútállomáson. Elmeséltem a történetet a forgalmi irodában, és jeleztem, hogy panasszal szeretnék élni. Az ott dolgozók nagyon készségesek voltak velem, és sajnálkozásukat fejezték ki az engem ért atrocitás miatt. Úgy érzem, minden ok nélkül, szándékosan sértettek meg a nemzeti hovatartozásom miatt, hiszen a hölgy célzást is tett a magyarságomra. Nem tudok másra gondolni, hiszen kulturáltan for(lllusztrációs felvétel) dúltam hozzá. Gyakran járok családommal Szlovákiába, de mindig készséges és barátságos emberekkel találkoztunk, attól függetlenül, hogy megértettük-e egymás nyelvét vagy sem. Ezt a sérelmet azonban nem hagyom annyiban, mert nem tartom normális helyzetnek. Nem tűröm el senkitől, hogy ilyen hangnemben beszéljen velem pusztán azért, mert nem értem a nyelvét. Levélben panasz- szal fordultam a Szlovák Vasúti Társasághoz és a Magyar Külügyminisztériumhoz. A napokban felhívtak a pozsonyi magyar konzulátusról, ahol biztosítottak arról, hogy ügyemben eljárnak. HALASZ GIZELLA Mivel személyesen érintett vagyok az ügyben, úgy döntöttem, reagálok az újságban megjelent rágalmakra. A tanár úr valóban a kis konyhában készíti a reggelijét és a vacsoráját, viszont kívánnivalót hagy maga után az elkészítés módja, és az utána teijengő bűz. Leggyakoribb étele a héjában odakozmált „krump- licskája”. Az odaégetéssel járó bűzön kívül napokig szárad a sütőeszközben az étel maradványa. Hiába vásárolta a tisztítószereket, ha azokat nem használja rendeltetésszerűen. Elgondolkodtató egyébként az is, hogy ha valaki reggelit vagy vacsorát készít egy személyre, miért kell órákat tölteni takarítással. Ha a tanár úr takarításból fennmaradt idejében elolvasta volna a házirendet, ami a folyosó falán függ, világossá vált volna, hogy a tőlem elvárt dolgok az ő kötelességei közé tartoznak. A hétvégeket pihenéssel kellene töltenie a tanár úrnak, hogy legyen ereje a hétköznapi, többórás takarításra. Én nem az emberekben keresem a hibát, csak végzem a mindennapi kötelességemet mint takarítónő. Ha a tanár úr egyszer is megkérdezte volna a tanítási órájára berobbanó tanulót, rájöhetett volna, hogy semmi rokoni kapcsolat nincs köztünk. Elgondolkodtató az is, hogy egy diák a tanár óráján hogyan engedheti meg magának a levélben felsorolt dolgokat. Hogyan köti le a tanuló figyelmét az a tanár, akinek az óráján jókat alszanak a diákok? A tanár úr pedagógusnak tekinti magát. Miért megy el a dohányzó diákok mellett szó nélkül? Egy pedagógus nem csak a munkaidejében nevel... A tanítási órát élményszerűvé tévő tanár valóban hegyeket képes elhordatni azokkal a diákokkal, akik nem alszanak el az óráján. Magabiztosságának megőrzése érdekében nem kell pszichológushoz vagy nevelési tanácsadóhoz fordulnia, elég, ha megkérdez engem (akinek munkájával mindenki elégedett), és én elmagyarázom, sőt meg is mutatom a tanár úr által vásárolt tisztítószerek helyes használatának a módját. Mivel én tisztában vagyok a munkaköri feladataimmal, jó lenne, ha a tanár úr is utána nézne a saját kötelességeinek. (Illusztrációs felvétel) Hogy lakhelye szebb látványt nyújtson jobb minőségű infrastruktúra • egészségesebb környezet • szociális fejlesztés Az Európai Uniós alapokból származó, vidékfejlesztésre nyújtott pénzügyi segítség, és mindenki számára egyenlő esély - ez az Alapinfrastruktúra operációs programja. Szlovákia Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztériuma www.build.gov.sk Az Európai Unió pénzügyi hozzájárulásával. NOPII A tegnap vágyai ma valósággá válnak BP-6-12794
