Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-27 / 147. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 27. Olvasók oldala - hirdetés 11 „Türelmesen elmagyaráztam neki, hogy nem beszélek szlovákul, ezért csak magyarul kérhetek jegyet" Egy különös eset Párkányban Visszhang a június 15-én megjelent olvasói levélre Gizi néni visszavág Magyarországi állampol­gárként egy különös eset történt velem Szlovákiában néhány napja. Május 24-én a párkányi vasútállomáson akartam jegyet vásárolni jú­nius 7-ére a Budapest- Prá­ga vonalra, mivel az emlí­tett állomás közelebb van a lakóhelyünkhöz (Eszter­gom), mint a budapesti. DARÓCZ1 ZSOLT Az első ablaknál ülő fiatalem­ber kedvesen jelezte, hogy nem ért magyarul, és átirányított a kö­vetkező ablaknál ülő, 40 év körüli magas, vékony testalkatú, vöröses hajú, szemüveges hölgyhöz. Mi­vel anyanyelvemen kívül más nyelven nem beszélek, a hölgyhöz fordultam volna segítségért, de már a köszönésemet sem fogadta el, csak mérgesen nézett. Elmond­tam neki magyarul, hogy két da­rab jegyet szeretnék venni Prágá­ba. Ő arrogánsán és dühösen azt felelte - szintén magyarul -, hogy ha ő Magyarországra jön, akkor magyarul kér mindent, ezért ha Szlovákiában vagyok, szlovákul kérjek én is. Megdöbbentem ezen a kijelentésen, és türelmesen el­magyaráztam neki, hogy sajnos nem beszélek szlovákul, ezért csak magyarul tudok jegyet kérni. A hölgy még dühösebben vála­szolva azt mondta, hogy az az én bajom. Nem értettem, miért visel­kedik így velem. Ismét megkér­deztem, segít-e nekem, de határo­zottan elutasított. Kértem őt, hogy árulja el a nevét. A választ megtagadta, és felszólított, hogy különben sem raboljam az ő ide­jét. Azzal becsukta a kis ablakot előttem. Kérdeztem, mi lesz a je­gyemmel, de ő úgy tett, mintha nem hallana engem. Ezek után el­fordult tőlem, és a számítógépé­vel kezdett el foglalatoskodni. Kö­rülbelül egy percig álltam még az ablaka előtt, de láttam, hogy se­gítséget nem kapok, ezért kimen­tem az utcára, hogy találjak vala­kit, aki segít tolmácsolni a jegyvá­sárlási kérelmemet. 20-25 perc után ráakadtam egy fiatalember­re, aki készséggel segített a vásár­lásban, így az első ablaknál ülő fi­atalembernél végül sikerült meg­vennem a jegyeket. Eközben a hölgy dühösen figyelt engem. A leírt eset miatt nagyon felhá­borodtam, és elhatároztam, pa­naszt teszek a vasútállomáson. Elmeséltem a történetet a forgal­mi irodában, és jeleztem, hogy panasszal szeretnék élni. Az ott dolgozók nagyon készségesek voltak velem, és sajnálkozásukat fejezték ki az engem ért atrocitás miatt. Úgy érzem, minden ok nélkül, szándékosan sértettek meg a nemzeti hovatartozásom miatt, hiszen a hölgy célzást is tett a ma­gyarságomra. Nem tudok másra gondolni, hiszen kulturáltan for­(lllusztrációs felvétel) dúltam hozzá. Gyakran járok csa­ládommal Szlovákiába, de mindig készséges és barátságos emberek­kel találkoztunk, attól függetle­nül, hogy megértettük-e egymás nyelvét vagy sem. Ezt a sérelmet azonban nem hagyom annyiban, mert nem tartom normális hely­zetnek. Nem tűröm el senkitől, hogy ilyen hangnemben beszéljen velem pusztán azért, mert nem értem a nyelvét. Levélben panasz- szal fordultam a Szlovák Vasúti Társasághoz és a Magyar Külügy­minisztériumhoz. A napokban fel­hívtak a pozsonyi magyar konzu­látusról, ahol biztosítottak arról, hogy ügyemben eljárnak. HALASZ GIZELLA Mivel személyesen érintett va­gyok az ügyben, úgy döntöttem, re­agálok az újságban megjelent rá­galmakra. A tanár úr valóban a kis konyhá­ban készíti a reggelijét és a vacsorá­ját, viszont kívánnivalót hagy maga után az elkészítés módja, és az utá­na teijengő bűz. Leggyakoribb éte­le a héjában odakozmált „krump- licskája”. Az odaégetéssel járó bű­zön kívül napokig szárad a sütőesz­közben az étel maradványa. Hiába vásárolta a tisztítószereket, ha azo­kat nem használja rendeltetéssze­rűen. Elgondolkodtató egyébként az is, hogy ha valaki reggelit vagy vacsorát készít egy személyre, mi­ért kell órákat tölteni takarítással. Ha a tanár úr takarításból fennma­radt idejében elolvasta volna a há­zirendet, ami a folyosó falán függ, világossá vált volna, hogy a tőlem elvárt dolgok az ő kötelességei kö­zé tartoznak. A hétvégeket pihe­néssel kellene töltenie a tanár úr­nak, hogy legyen ereje a hétközna­pi, többórás takarításra. Én nem az emberekben keresem a hibát, csak végzem a mindennapi kötelességemet mint takarítónő. Ha a tanár úr egyszer is megkér­dezte volna a tanítási órájára be­robbanó tanulót, rájöhetett volna, hogy semmi rokoni kapcsolat nincs köztünk. Elgondolkodtató az is, hogy egy diák a tanár óráján ho­gyan engedheti meg magának a le­vélben felsorolt dolgokat. Hogyan köti le a tanuló figyelmét az a tanár, akinek az óráján jókat alszanak a diákok? A tanár úr pedagógusnak tekinti magát. Miért megy el a do­hányzó diákok mellett szó nélkül? Egy pedagógus nem csak a munka­idejében nevel... A tanítási órát él­ményszerűvé tévő tanár valóban hegyeket képes elhordatni azokkal a diákokkal, akik nem alszanak el az óráján. Magabiztosságának megőrzése érdekében nem kell pszichológus­hoz vagy nevelési tanácsadóhoz fordulnia, elég, ha megkérdez en­gem (akinek munkájával mindenki elégedett), és én elmagyarázom, sőt meg is mutatom a tanár úr által vásárolt tisztítószerek helyes hasz­nálatának a módját. Mivel én tisztá­ban vagyok a munkaköri feladata­immal, jó lenne, ha a tanár úr is utá­na nézne a saját kötelességeinek. (Illusztrációs felvétel) Hogy lakhelye szebb látványt nyújtson jobb minőségű infrastruktúra • egészségesebb környezet • szociális fejlesztés Az Európai Uniós alapokból származó, vidékfejlesztésre nyújtott pénzügyi segítség, és mindenki számára egyenlő esély - ez az Alapinfrastruktúra operációs programja. Szlovákia Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztériuma www.build.gov.sk Az Európai Unió pénzügyi hozzájárulásával. NOPII A tegnap vágyai ma valósággá válnak BP-6-12794

Next

/
Oldalképek
Tartalom