Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-23 / 144. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 23. Kertészkedő 17 Az integrált termesztésben nem elsődleges cél a károsítok teljes kiirtása, hanem csak a kártételi küszöb alá történő visszaszorítása Az alma három legjelentősebb károsítójárói (Illusztrációs felvétel) Az almában súlyos károkat okozó károsítok folyamatosanjelen vannak a te- nyészidőszakban. Ezért a gazdaságos termesztés rendszeres növényvédelmet igényel. SZABÓ TIBOR A jelentős környezetszennyezés elkerülése, a hasznos szervezetek védelme és az egészséges gyümölcs iránti egyre határozottabb piaci elvárás miatt ajánlatos az integrált növényvédelem alkalmazása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a károsítok elleni küzdelemben nem elsősorban a kémiai védekezésre helyezzük a hangsúlyt, hanem az agrotechnikai, termesztéstechnikai, mechanikai, fizikai, biológiai, biotechnikai módszereket részesítjük előnyben. Nem elsődleges cél a károsítok teljes kiirtása, hanem csak a kártételi küszöb alá való visszaszorításukat kell elérnünk, a védekezéseket mindig az adott károsító fejlődéséhez igazítjuk. Ehhez felhasználjuk a korszerű előrejelzési módszereket, a védekezések során szem előtt tartjuk a kártevők természetes ellenségeinek a kímélését. A forgalomba kerülő növényvédő szereket 3 kategóriába sorolják, attól függően, hogy használhatók-e az integrált növényvédelemben. A kategóriákat színekkel jelölik. Az integrált technológiában a zöld színnel jelölt szerek korlátozás nélkül, a sárgával jelöltek csak korlátozással, a piros jelűek pedig egyáltalán nem használhatók fel. Az alma ventúriás varasodása Az almaültetvényekben a kórokozó gombák elleni védelem alkotja a növényvédelem gerincét. A két legfontosabb betegség, a ventúriás varasodás és az alma- lisztharmat ellen egy vegetációban rügyfakadástól kezdve 10-13 alkalommal szükséges védekezni. Az alma ventúriás varasodása csapadékos időjárás esetén jelentős mértékű. Kiemelkedően érzékeny rá a Starking fajtakör, de a Jonagold és a Gála is fogékony. A kórokozó a lehullott, fertőzött levelekben telel. A fertőzés a vegetáció során bármikor előfordulhat, de tömeges megbetegedés május közepétől, az intenzív hajtásnövekedés időszakában várható. A kórokozó nemcsak a leveleket, hanem a gyümölcsöt is megtámadja. A levélen először 5-10 mm átmérőjű, kerek, halványzöld, a levél színe felé kidomborodó foltok mutatkoznak. A foltokon barna, bársonyos koní- diumtartó gyep tör elő. A levélfolt elhal, szürkésbarna színű lesz. A fiatal gyümölcsön először apró, majd a gyümölcs fejlődésével egyre növekvő sötétbarna folt látható. Később a foltok elparásodnak, va- rasak lesznek. A gyümölcs féloldalassá válik, enyhén berepedezik. A kórokozó számára kedvező a csapadékos, meleg időjárás, amikor a levél sokáig nedves. Az erős hajnali harmatképződés elegendő feltételt biztosít a fertőzés bekövetkezéséhez. A védekezés során a lemosó permeztezések után kezdetben 7- 10 naponként kontakt hatású szert használjunk. Pirosbimbóig lehet réztartalmú szerrel védekezni, ez a tűzelhalás ellen is hatásos, később már csak rézmentes szereket használhatunk az intenzív hajtásnövekedés kezdetéig. Az intenzív hajtásnövekedés időszakában sok új levél képződik. Ekkor a védekezésre felszívódó szerek és kontakt szerek kombinációja ajánlott, ugyanis a kontakt szerek önmagukban ilyenkor nem nyújtanak megfelelő védő hatást. Csak felszívódó szereket használva viszont a kórokozó szerrel szembeni ellenállóságát válthatjuk ki. Egymás után 3-4 alkalommal használhatjuk ezeket a kombinációkat blokkszerűen. Lisztharmat fertőz Az almalisztharmat az alma régóta ismert, jelentős betegsége. A Jonatán fajtakor és az új fajták közül az Elstar nagyon érzékeny rá. A betegség tünetei a hajtáson, vesz- szőn, virágon és a gyümölcsön figyelhetők meg. A hajtáson két tünettípus különböztethető meg. Az első tünet a kihajtás után azonnal látható, a hajtások rövid ízközűek, a levelek keskenyek, hullámosak, a levés színe felé begörbülnek, a levél színén és fonákén finom szürkésfehér, lisztszerű bevonat jelenik meg. Innen indul a későbbi fertőzés. A védekezés első lépése a fertőzött hajtások eltávolítása metszéskor, illetve később, a vegetáció során folyamatosan. Vegyszeresen a fertőzés továbbteijedését akadályozhatjuk meg. A későbbi fertőzések során a levél enyhén hullámos lesz, a levél színén sárgászöld foltok láthatók, a fonákén pedig szürkés bevonat jelenik meg. A gyümölcs felületén hálózatos pará- sodás figyelhető meg. A kórokozó a rügyekben telel, és a rügypattanástól már egészen a vegetáció végéig fertőz. Ezért egész évben folyamatosan kell ellene védekezni. A lemosó permetezés után először csak kontakt, kén hatóanyagú szerekkel, az intenzív hajtásnövekedés időszakában viszont felszívódó készítménnyel, blokkszerűen védekezzünk! Itt is érdemes a felszívódó hatású szer mellé kontakt készítményt keverni. Az almában használható felszívódó készítmények a varasodás és a lisztharmat ellen egyaránt hatásosak. Mindkét kórokozó ellen hatásosak, és az intenzív növekedés időszakában blokkszerűen használhatók a strobulin hatóanyagcsoportba tartozó mélyhatású készítmények - a felszívódó szerek helyett. Az almamoly ellen Az almásokban folyamatosan jelen lévő, súlyos károkat okozó, meghatározó kártevő az almamoly. Károsítása következtében a termés akár 80-90%-a is veszendőbe mehet. Kártétele jól ismert következménye az ún. „férges” alma. A megtámadott alma a fejlődésben megáll, lehullik. Az almán kívül a dióban okozhat nagy károkat. Az almamolynak régiónkban évente 2 nemzedéke fejlődik. A kifejlődött lárvák a gyümölcsfák kéregrepedéseiben, gyümölcstároló helyeken telelnek. Tél végén bebá- bozódnak, majd április végén, május elején megjelennek az imágók (lepkék). A két nemzedék rajzása sokszor összefolyik. A kártevő szaporodási ciklusa nagymértékben függ a környezeti viszonyoktól és egyéb feltételektől, ilyen pl. az alma fajtája, a terület égtáji fekvése, az időjárási viszonyok, stb. Elszaporodásának a száraz, meleg időjárás kedvez. Ha nem megfelelőek a körülmények, akkor a lárvák egy része (akár 90%-uk is) diapauzába vonulhat, ami azt jelenti, hogy ebben a nyugalmi állapotban töltik az egész évet, és csak a következő év tavaszán-nyarán fejlődnek tovább. Kedvező környezeti tényezők esetén viszont bábbá alakulnak. Az almamoly fejlődési menetét áttekintve láthatjuk, hogy május közepétől a vegetáció végéig bármikor történhet károsítás. Az eredményes és költségkímélő védekezés alapfeltétele az, hogy a „menet- rendszerű” permetezés helyett szexferomon csapdák használatával kísérjük figyelemmel a kártevő fejlődését. A szexferomon csapdák a nőstény lepkék csalogatóanyagát tartalmazzák, ezzel vonzzák az almamoly hím egyedeit. A csapda csalogatóanyagát a szél juttatja el a hím lepkékhez, ezért működését számos külső tényező (mikrokli- matikus viszonyok, szélirány, növényzet) befolyásolja. A megbízható eredmény elérése érdekében legalább két csapdát használjunk! Néhány naponta jegyezzük fel, hány lepkét fogott a csapda. Amikor a befogott hímek száma a veszélyességi szint (5 db lepke/hét) fölé emelkedik, akkor kell védekezni. A hagyományos növényvédelemben a következő hatóanyagcsoportú szerek közül választhatunk: szerves foszforsavészterek, mszekticid karbamátok. Ezek az imágók és a kikelő lárvák ellen hatékonyak, a permetezést a tömeges lárvakelés idejére kell időzítem. A piretroid hatóanyagú készítmények szintén a lárvák és az imágók ellen használhatók. Gyakori használatuk esetén a takácsatkák és a vértetvek nagyon elszaporodhatnak, ezért évi 1-2 alkalommal sorra kerülő használatukat az almaszedés előtti időszakra időzítsük! így a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejük lehetőségét is kihasználhatjuk. A legtöbb a hagyományos növényvédelem kategóriájába sorolt szer piros besorolást kapott, vagyis az integrált növényvédelemben alig használhatók fel. Néhány sárga szer is az integrált növény- védelemben korlátozásokkal használható. Zöld készítmények Az integrált védekezésben következő hatóanyagok szerepelnek: A juvenil-hormon hatóanyagú szerek a tojásból való kikelést akadályozzák meg, ezért ezeket a rajzás elején kell kijuttatni. A ldtmszm- tézisgátló készítmények szintén a tojásból való kikelést gátolják, illetve a fiatal lárvákat pusztítják, ezek hosszú hatástartamúak. Hatásuk akkor a legjobb, ha a lepkék tojásaikat a már kezelt felületre rakják. A Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmények a lárvák ellen hatnak, ezért használatukat a tömeges lárvakelés időpontjára - a fero- moncsapdában kritikus egyedszám elérését követő 10-15 nappal későbbre - időzítsük! Megfelelően időzítve eredményesen védekezhetünk, de a művelet sikeréhez jó permetezőgép és megfelelő kijuttatási technika szükséges. Emellett a szel- lős lombkorona kialakítása is elengedhetetlen, hisz ezzel egyrészt megakadályozzuk a páradús mikroklíma kialakulását, másrészt a permet hatóanyaga ebben az esetben jut el maradéktalanul az összes növényi felületre. (Mezőhír) ISMERTETŐ Amikor a görögdinnye belső húsa több részre szakad, a közepében levegővel telt üreg keletkezik, amiről a külső héj megrepedése árulkodik. Az üregesedés a termés minőségét nem rontja, a piacosságát viszont igen, bár egyesek szerint az üreges dinnye érettebb és jobb ízű. Túltermelés esetén egyáltalán nem kelendő az ilyen termés, ám ha dinnyehiány van a piacon, gond nélkül eladható. Az üreges görögdinnye nem túl tetszetős, de mivel a cukortartalma az üreg körüli húsrészben magasabb, a hús ott keményebb és az íze is finomabb, így fogyasztási szempontból mégis előnyös. Az időjárás miatt? Az üregesedés a legtöbb esetben az időjárásra vezethető visz- sza. A termelők tapasztalata szerint akkor jelentkezik a legfeltűnőbben, ha a termésfejlődés idején a meleg és a hideg időjárás gyorsan és nagy hőmérséklet-különbségekkel váltja egymást, vagy ha a száraz, illetve a csapadékos időszakok nagy szélsőségekkel követik egymást. Esős időben a termés növekedése felgyorsul, és a termés belsejében a sejtek osztódása ezt a gyors méretnövekedést nem tudja követni, ezért a terméshús szövethiány miatt felszakad. Dél-Karolina állam dinnyeter- mesztő körzeteiben 2005-ben nem tapasztaltak nagymértékű üregesedést a görögdinnyénél. Az össztermésnek mindössze 20 százalékát érintette ez az elváltozás. Delaware-ben pedig 10 százalékát. A görögdinnye öregesedésé- nek az oka még nem teljesen tisztázott, e két állam kutatói úgy gondolják, hogy sok más környezeti hatás és termesztéstechnológiai hiányosság is okozhatja ezt a minőségrontó elváltozást. Véleményük szerint annak ellenére, hogy az üregesedésnek a hosszantartó száraz időszakot (stresszidő- szakot) követő esőzések miatt gyors növekedés, illetve ennek az ellenkezője: a tartós esőzéseket követő aszály az elsődleges kiváltója, a túlságosan magas tápanyagtartalom, és a forró nappalokat követő hűvös éjszakák közötti gyors váltás is előidézheti ezt a jelenséget. A sárgák hajlamosak A természettudományi szakemberek szerint a görögdinnye üregesedése fajtától is függ. A narancssárga, illetve sárga húsú fajták hajlamosabbak az ürege- sedésre, a piros húsúak kevésbé. Az is előfordult már, hogy egy- azon fajta repedési hajlama évjáratonként változott. Tömeges üregesedést tapasztalva, a termelők a következő évben gyakran lemondanak az üregesedett fajtáról, pedig lehet, hogy nem is a fajtára vezethető vissza a gond. Az amerikai szakemberek azt tapasztalták, hogy a mini (dobozos) dinnyéknél ritkán fordul elő az üregesedés, a késői fajtáknál azonban annál gyakrabban, bár termelőktől ezeknek a megállapításoknak az ellenkezőjét is lehet hallani. A fajtaérzékenység mellett azonban a termesztéstechnológia, leginkább a nitrogén túladagolás vezethet a görögdinnyénél üregesedéshez. Általános tapasztalat az is, hogy az első kötésekből fejlődő dinnye üregesedik - különösen akkor, ha megkésik a betakarítás -, a többi viszont nem. Kutatók szerint sok környezeti hatás és termesztéstechnológiai hiányosság is okozhatja a minőségrontó elváltozást Mitől lesz üreges a görögdinnye? Betakarítás előtt Annak érdekében, hogy a termesztők jobban megérthessék és kivédhessék a görögdinnye üregesedés kialakulásának a körülményeit, a Cornwall Egyetem Szaktanácsadó Központjában 2005-ben kísérletbe kezdtek: kezdetben visszafogták a víz- és a tápanyagkijuttatást, majd megnövelték az adagokat. Azt tapasztalták, hogy a terméskötés első hetében megemelt tápanyagadag elősegíti az üregesedést. Azt tanácsolják a termelőknek, hogy a betakarítás előtti időszakban mérsékeljék a nitrogéntrágyázást, ne öntözzék túl az állományt, és válasszanak a kevésbé érzékeny fajták közül. (Illusztrációs felvétel) Termesztéstechnológiai szempontból a kiegyenlített víz- és tápanyagellátás a legkedvezőbb a növény fejlődése, illetve az üregesedés megelőzése érdekében. Tehát a hirtelen növekedést elősegítő tényezők lehetőség szerinti kivédése egyben az üregesedés megelőzését is jelenti. (A The Grower magazin alapján)
