Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-20 / 141. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 20. www.ujszo.com RÖVIDEN Spanyol és francia díj a Maestronak A 34. Huesca Filmfesztivál a hét végén fejeződött be a spanyol- országi Katalóniában, és sikert hozott M. Tóth Gézának: Maestro című animációs filmjét a kritikusok elismerő oklevéllel jutalmazták. Közben a franciaországi La Bourboule-ban a Pleine la Bobine gyermekfilm-fesztiválon a legfiatalabb mozirajongókból álló gyermekzsűri díját kapta meg az alkotás. A világ legnagyobb nemzetközi filmfesztiváljait megjárt magyar animációs filmnek ez a tizenhatodik külföldi elismerése. Hamarosan Melbourne, Trieszt, Jeruzsálem és London animációs filmfesztiválján lesz látható M. Tóth Géza alkotása. (MTI) Michelangelo újabb márvány Krisztusa? Ugyanaz volt a modell MT1-H1R Egy spanyol történész Michelangelónak tulajdonítja a montserrati apátság templomának főoltárán lévő márvány Krisztust. Anscari Manuel Mundo szerint a szobor, amelyet 1920-ban vásárolt Rómában az apátság, a nagy firenzei szobrász 1497-1498-ban készített műve, amelyet kevéssel a Vatikánban látható Pieta előtt alkotott. A két alaknak nagyon hasonlóak a stílusjegyei. A történész alaposan egybevetette anatómiájukat is, és úgy véli: mindkét szobornak ugyanaz a 25-30 év közötti fiatalember volt a modellje. Mundo, aki maga is szerzetesként élt Montserratban 1939 és 1967 között, az egyháztörténelem doktora, diplomás régész és paleográfus, elismeri, hogy állítását nem tudja dokumentálni, de figyelmet kér annak alapján, hogy a firenzei Horne Múzeumban helyet adtak egy olyan fa Krisztusnak, amelyről hasonló elemzés alapján állították, hogy Michelangelo készítette. Mellette szól az is, hogy Michelangelónak van másik két, márványból faragott Krisztusa. Mundo vátja az olasz szakértők reagálását, ezért a szoborról írt könyve olaszul is megjelenik. „Nem adom meg magam köny- nyen, meg kell, hogy cáfolják ehhez azt a hatvan összehasonlítást, amelyet elvégeztem” - mondta. Az idei Komáromi Napokon is fellépett az együttes (Vas Gyula felvétele) Lakatos Róbert és a RÉV zenekar itthon és külföldön Párizsban koncerteznek ELŐZETES A Párizsi Magyar Kulturális Intézet meghívására a francia metropolisban lép fel holnap Lakatos Róbert és a RÉV zenekar. „Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a zömében felvidéki zenészekből álló együttesünk a zene világnapja alkalmából a magyarországi Mitso- ura Mónikával közösen képviselheti a magyar muzsikát a francia fővárosban” - mondta lapunknak Lakatos Róbert. Pénteken már a tatai Víz-Zene-Virág Fesztiválon hallhatja a közönség a stílusában a magyar népzenét és a klasszikus zenét ötvöző együttes műsorát. A hétvégén aztán két hazai fellépés következik: június 24-én Zselízen, az Országos Népművészeti Fesztiválon, vasárnap pedig Dunaszerdahelyen, a Tündérkert Művészeti Fesztiválon lép színpadra az együttes, (vkm) Elégetett levelek miatt meghiúsult könyvkiadás Honnan jön a muzsika? MTl-HÍR Ingmar Bergman, a vüághírű filmrendező két évvel ezelőtt részt vett a svéd rádió Nyári csevegések című műsorában, és a zenével való kapcsolatáról beszélt. A zenét elemezte úgy is mint filmjeinek részét, és úgy is mint személyes vonzódását. Az ebből tervezett könyvet azonban a művész váradan lépése meghiúsította. Az előadást sokan meghallgatták, Bergman személye és a téma miatt egyaránt. A rendező egy időben a stockholmi Királyi Opera igazgatója volt, számos operát rendezett, 1974-ben filmre is vitte Mozart Varázsfuvolájának sajátos, „kültelki” előadását. Több filmjében szerepelnek muzsikusok, egyebek között az utolsó alkotásában, a Sarabandban. Bergman befejezésül feltette a kérdést a hallgatóknak: honnan jön a zene? A program igazgatója, aki előre érezte, hogy sokan válaszolnak majd rá, a rendezővel egyetértésben úgy döntött, hogy a válaszokat összegyűjtik egy könyvben. Ezt be is jelentették. Háromezer elektronikus és mintegy 600 hagyományos levél érkezett. Az utóbbiakat a rádió továbbította Bergmannak. Némelyik levél nagyon terjedelmes és személyes volt, és a rendezőt megindította kérdésének ilyen fogadtatása. A meglepetés ezért óriási volt, amikor a program igazgatója a kiadás végett visszakérve a leveleket azt a választ kapta Berg- mantól, hogy elégette azokat. Magyar Éva színész, koreográfus, rendező és Czajlik József rendező színészkurzusa a Tündérkert fesztiválon „A jó színház gyógyír a léleknek” A holnap kezdődő duna- szerdahelyi Tündérkert művészeti fesztivál kísérőrendezvényeként Magyar Éva nemzetközi hírű színész, koreográfus, rendező, a Sámán Színház alapítója és Czajlik József rendező tart színészmesterség-kurzust az érdeklődőknek. MISLAY EDIT Magyar Éva a napokban tért haza az Egyesült Államokból, ahol a Londoni Nemzeti Színház a Trisztán és Izolda (Tristan & Yseult) c. előadásával turnézott. A darabról, amelyben Magyar Éva Izoldát kelti életre, már az angliai előadások kapcsán kapcsán is nagy elismeréssel szóltak a szigetországi kritikusok: egyikük az utóbbi évek egyik legjobb előadásának nevezte a maga nemében, egy másik a címszereplők játékát „igézőén érzéki”- ként jellemezte. Czajlik József, akinek rendezéseit a kassai Thália Színházban és a Komáromi Jókai Színházban is láthatta a közönség, a közelmúltig a budapesti Bárka Színház rendezője volt. Legutóbbi munkája szintén budapesti színházhoz, a Stúdió „K’-hoz köti: Mrozek Bűbájos éjét állította színpadra, a bemutatót két héttel ezelőtt tartották. Mi az, amit a műhelymunka három napja alatt át tudnak, át szeretnének adni a résztvevőknek? Czajlik József: A három nap arra lesz jó, hogy valamilyen módon belépjünk abba a vüágba, amit a színház képvisel. A munka attól is függ, milyen lesz a csoport összetétele. Ha nagyobb színházi tapasztalattal rendelkező emberekkel találkozunk, akkor ráállhatunk egy konkrét irányvonalra, amelyben kiteljesíthetjük az ő módszereiket a mi módszereinkkel. Ha pedig amatőrök érkeznek, akkor jó és remélhetőleg tanulságos szórakozás lehet számukra ez a workshop. Egy nyitottabb, szabadabb első próbálkozásnak szánjuk az itteni közeggel. Magyar Éva: Nagyon sokféle megközelítése van annak, ki hogyan „tesz fel” valamit a színpadra, akár egy rendező, akár egy színész. Arról szeretnék ezen a workshopon beszélni, hogy én hogyan gondolkodom a színházról, és ennek mik az alapkövei. Például hogy szerintem hogyan kell egy művésznek élnie, mire kell figyelnie, müyen úton és hogyan kell járnia. Valamiféle metszetét akarom adni annak a tapasztalatnak, amelyet az elmúlt 25 évben szereztem. Együtt tanítunk majd Czajlik Józseffel, de két különböző látásmódot fogunk bemutatni. Én színészként, koreográfusként, rendezőként is dolgozom, tehát nem csak mozgást szeretnék tanítani, hanem egy kicsit nagyobb rálátást adni arra, mit is jelent a színházcsinálás. Ön Pozsonyban végzett, rendezői pályáját „hazai vizeken” kezdte, az utóbbi években viszont Magyarországon dolgozik. Hogyan jelentkezik ez a kétféle színházi gyakorlat, tapasztalat az ön munkájában? Cz. J.: Nehéz megállapítani, mert azontúl, hogy valaki elvégez egy iskolát, amelynek mondjuk leírható formanyelve van a színházról, amit az ott tanuló óhatadanul fölvesz magára, létezik egy önálló, alkotó személyiség, amelyik inkább csemegézik, mint az a málnaszedő, amelyik innen is, onnan is leszedi a málnát, és jóllakik vele. Én is úgy érzem, hogy az iskolák, az elképzelések keveredése csak jó hatással volt rám. Milyen tapasztalatokkal gazdagította az a workshop, melyet a népszerű cseh színművésznél, Bólék Polívkánál abszolvált, vagy a nyugat-európai színházak? M. É.: A színművészeti főiskolán végeztem színész szakon, ami valamiféle alapképzést adott, de nem voltam szerencsés, mert nem volt jó tanárom. Előtte viszont a Nemzeti Színház Stúdiójában találkozhattam Bodnár Sándorral, aki nagyszerű tanár volt. Amikor Bólék Polívkánál tanultam, arra jöttem rá, hogy egy sokkal szabadabb gondolCzajlik József kodású színházcsinálás az, ami engem leginkább érdekel. Az ő számára például a mozgással való kifejezés nagyon fontos, és ezt később bele is szőttem az én vüágomba. Pályafutásomban nagyon fontos szerepe volt annak, hogy elkezdtem különböző workshopokra járni. Nagyon sok dolgot megtanultam, például hogy a színház nemcsak szöveg, próza, hanem nagyon fontos az is, hogy a test miképpen mozog, miképpen közöl valamit. Amikor kikerültem Nyugat-Európába, ott is nagyon sokféle módszerrel és rendszerrel találkoztam, de végül is a szláv színházi megközelítés az, ami nagyon a lelkemhez szól. Ez az, ami igazán az én stílusom. Önhöz melyik színészvezetési módszer, színháztechnika áll legközelebb? Cz. J.: Manapság olyan változások történnek a színházművészetben, hogy nehéz egy konkrét technikát alkalmazni. Oly módon keve: rednek a stílusok, annyira nyitottabbá vált a gondolkodásmódunk, hogy nehéz egy technikán keresztül kiteljesedni. De hogy ne csak általánosságokat mondjak: én nagyon szeretem Mihail Csehov (Anton Csehov unokaöccse volt) színészvezetési módszerét, amely a múlt század húszas éveiben formálódott, és miután emigrált, a legnagyobb amerikai színészek is tőle tanultak. Miben segíti a színészi énje a koreográfusi, rendezői énjét és fordítva? M. É.: Egy színész és egy rendező egészen másképp gondolkodik, bár együtt, ugyanazon a témán dolgoznak. Nagyon sokat tanultam abból, amikor elkezdtem rendezni. Színészként sokkal jobban tudok figyelni a rendezőre, arra, mit szeremé, jobban, odaadóbban tudok vele dolgozni. Amikor pedig „átfordulok”, azaz rendezek, akkor tudom, hogy egy színésznek milyen sok félelme és problémája van, milyen erőteljesen vezetni kell egy színészt ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, és a lehető legjobbat tudja nyújtani. Dióhéjban hogyan foglalná össze, mit jelent az ön számára a színház? M. É.: Ha egy szóval kellene válaszolnom: csoda. Egy olyan fórum, ahol ismeretlen emberek nagyon komoly élményeket, élettapasztalatokat tudnak átadni, meg tudják változtatni egymás életét. Egy jó színházi előadás, egy jó színész, egy igazi élmény csodát tud művelni egy másik ember életében. Azt tartom nagyon fontosnak, hogy jó színházat csináljanak az emberek. Mert a jó színház gyógyír a léleknek. Én ezért hiszek benne, és ezért csinálom. Štefánik, Gauguin és Tahiti címmel nyílik kiállítás a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermeiben június 22-én 77 órakor. A tártalon olyan alkotások találhatók, amelyeket Szlovákiában nyomtattak, de a Gauguin által kivitelezett eredeti nyomódúcról készültek. E dúcokat Milan Rastislav Štefánik - aki nagy csodálója volt a francia mesternek - gyűjtötte tahiti tartózkodása idején. Gauguin Tahitin készített faragványai és fametszetei az egyiptomi freskók szűkszavúságával mutatnak rokonságot. A kiállítás szeptember 10-ig tekinthető meg. Paul Gauguin: Család - eredeti nyomódúcról készült utónyomás. (Képarchívum) (Fotók: képarchívum) Magyar Éva a színpadon
