Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-15 / 137. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 15. Vélemény és háttér 7 A papagájokat is összegyűjtik, körülbelül négyszázezer állatot kell elpusztítani Brutálisan végeznek a háziszárnyasokkal? TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEITUNG Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök valószínűleg nem gyógyá­szati okokból kérte fel az orvos végzettségű Göncz Kingát a külügyminisztérium vezetésé­re, feltételezik, hogy a „bürok­ratikusán halvány Somogyi Ferenc után maga akaija meg­határozni a külpolitikát - írta a müncheni lap Göncz-portréjá- ban. A miniszterelnök minden jel szerint profitálni szeretne az új külügyminiszter szem­élyes, valamint családi hát­térből fakadó tekintélyére: Göncz Kinga a legidősebb lá­nya a korábbi államfőnek, Göncz Árpádnak, aki 1990 és 2000 között erősen meghatá­rozta a magyarországi demok­ratizálódási folyamatot. A csa­ládi és politikai háttér komoly megelőlegezett bizalmat biz­tosít Göncz Kinga számára. Saját irányvonalat felmutatni pedig már csak azért sem esik majd nehezére, mivel jelen pil­lanatban amúgy sem tudná senki megmondani, hogy mi Magyarország viszonyulása a nemzetközi politika égető kér­déseihez. Munkatársai szere­tik szikrázó intelligenciájáért, fellépése azonban nem feltű­nő. „Ez talán nem is hátrány, mivel munkájának tetemes ré­sze abból fog állni, hogy a hat­árokon túli magyarok milliói­nak igényeiről tárgyaljon. Ez kényes matéria, amely nem vi­sel el parancsoló fellépésű’ - fejtegette a müncheni lap. PRESS Éhségsztrájkot kezdtek a bör­tönben a legsúlyosabb hábo­rús bűntények miatt körözött Ratko Mladics volt boszniai szerb hadseregparancsnok fel­tételezett bújtatói. A belgrádi napilap szerint három személy, Jovo Djogo nyugalmazott ezre­des, Sztanko Risztics pilóta és fia, Predrag éhségsztrájkol, mert a hatóságok indokolatla- nul halogatják a bűnvádi eljá­rás lefolytatását. Ljubodrag Sztojadinovics, az egyik legis­mertebb katonapolitikai elem­ző, - aki személyesen is jól is­merte a hágai szökevényt, és három hete könyvet jelentett meg róla - úgy véli, Mladics bújtatóinak elfogása időpocsé- kolás volt, mert három éve áll­tak vele kapcsolatban. A madárinfluenza-gyanűs magyarországi területeken brutálisan bánnak a begyűj­tött szárnyasokkal - állítja néhány helyi lakos, vélemé­nyüket az Orpheus Állatvédő Egyesület idézte tegnap. MT1-HÁTTÉR Molnár Zoltán, a Bács-Kiskun Megyei Egészségügyi Állomás igaz­gatója ugyanakkor állítja: szabá­lyosan teszik a dolgukat. Egy felhá­borodott baromfitenyésztő a követ­kezőket nyilatkozta: „A begyűjtött szárnyasokat sokszor el sem gázo- sítják, hanem élve konténerekbe dobálják, és az agonizáló állatot így szállítják a feldolgozótelepig. Min­dent összegyűjtenek: tyúkot, fá­cánt, libát, sőt még a szobában tar­tott papagájokat is. Aki ellenáll, ah­hoz a rendőrség házkutatási pa­ranccsal érkezik. Hihetetlen, ami itt történik”. Az intézkedést különö­sen azért találják a helyiek brutális­nak, mert még nincsenek meg az eredmények, így sérelmezik, hogy a tüneteket nem mutató állatokat is begyűjtik és elpusztítják. Panaszol­ják azt is, hogy nem engedik be Szánkra az idegeneket és a sajtót sem, hogy ne hátráltassák a szak­emberek munkáját, de a helyiek úgy vélik, „az áldatlan állapotokat akaiják eltussolni”. A nem megfelelő intézkedések ellen az Orpheus Állatvédő Egye­sület is tiltakozott. Közleményé­ben az egyesület felhívja a figyel­met az állatvédelmi állásfoglalás­ra, miszerint szigorúan be kelle­ne tartani az állatok leölésére vo­natkozó szabályokat, a helytele­nül cselekvő résztvevőkkel szem­ben pedig eljárást kellene kezde­ményezni. A megyei egészségügyi állomás ugyanakkor állítja, hogy a szabá­lyok szerint járnak el, az állatokat elgázosítják. Néha esedeg előfor­dulhat, hogy némely állat ettől nem pusztul el. A leölésükkel nem várhatják meg az eredményeket, mert járványról lévén szó, időben meg kell akadályozni a betegség to­vábbterjedését. A biztonság kedvéért minden szárnyast, még a papagájokat is összegyűjtik. Körülbelül 400 ezer állatot kell elpusztítaniuk, úgy ter­vezték, hogy tegnap estére végez­nek ezzel. Dékány András, a magyar Föld­művelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szóvivője megerősí­tette azt az információt, hogy az Európai Unió brit laboratóriumába eljuttatott minták eredménye vár­hatóan hétvégére érkezik meg. Hozzátette azt is, hogy igyekeznek minimális kárt okozni az állatte­nyésztőknek, de drasztikus lépése­ket kell megtenni, hogy meg­előzzék az esedeges madárinflu- enza-járvány kialakulását. _____ TÁRCA Ma gyar vagyok! ROZBROY VIKTOR Az emberiség négy nagyrassz- ba sorolható, amelyek tovább ta­golódnak rasszokra és alrasszok- ra. Kommunikációs eszköze alapján tizenhét nyelvcsalád va­lamelyikének tagja minden em­ber. A tizenhét nyelvcsalád több mint 5000 ismert élő vagy holt nyelvet tömörít magában. Min­den egyes ember nyelvek vala­melyikén kommunikál a hasonló nyelvet birtokló embertársaival. A kommunikációs lehetőségek igen széles skálán mozognak. A beszélők értekezhetnek például az időjárásról, az ízletes vagy éppen pocsék vacsoráról, a ked­venc szállítóeszközükről, istene­ikről, más kommunikációs rend­szerekről és azok használóiról. A kommunikációnak nem csupán tárgya, azaz kontextusba helyez­hető értelme, de emocionális tartalma is lehet. Kifejezhet pél­dául: szeretetet, becsmérlést, vi­gasztalást, sajnálatot, gyűlöle­tet, lenézést, vágyakozást stb. Bizonyítást nyert, hogy mivel az emberi agykapacitása mind­össze valamivel több csak egy­millió gigabájtnál, egyeden em­ber sem birtokolhatja az összes kommunikációs rendszert töké­letesen. Ugyanis ilyen mennyi­ségű adat nem férne el a fejé­ben. És itt kezdődnek a problé­mák. Ugyanis: ha nem birtoklók valamilyen kommunikációs rendszert, akkor azon nyelv egyedei utálni fognak engem, amint ezt tudatosítják. Vegyünk egy példát. Találkozik két homo sapiens, azt mondja egyik a má­siknak: „I think this is the begin­ning of a beautiful friend ship”, erre a másik fejében a következő gondolatok fúrnak végig: Ez az ember nem szeret engem. Biztos vagyok benne, hogy nem szeret engem, mert ha szeretne, akkor azt mondaná, „szia”, ő viszont e helyett a fonémákat meghatáro- zadan sorrendben, ésszerűtlen módon illeszti egymás mellé, úgy, hogy engem megszégyenít­ve mosolyoghasson kimondásuk közben. Viszont, ha nem szeret, akkor valószínűleg ártani akar nekem, miért is ne akarna, ha már egyszer idejött. Persze hogy... biztosan azért jött ide, mert ártani akar nekem..., és a homo sapiens válasza: „Tűnj in­nen, vagy tanuljál meg emberiül beszélni!” (mintha állatiul be­szélne, hehe). Az első homo lát­va a második homo arckifejezé­sét, megkérdezi: „What?”, a má­sodik homo erőlködve összesze­di magát, s repetázni próbál: „Fák jú!” és „Fuck you, too!” és „Mi van? Mi van? Mi van?...” Szóval, ha minden élő nyelv (legyen mondjuk 3000) minden képviselője utál minden más nyelven beszélőt és minden más fajhoz tartozót, akkor a variációk számából kiderül, hogy nagyjá­ból tizenötmillió fajta faji és nemzetiségi gyűlölet létezik (iga­zából persze sokkal több, mert egyes források szerint az élő nyelvek száma 4500, a rasszok pedig szintén tovább oszthatók rengeteg alrasszra, amik nem szeretik egymást), nem beszélve a Ruanda-típusú etnikai gyűlö­letről. Ezeknek a gyűlöleteknek általában társadalmi-történelmi okaik vannak, de akár válogat­hatok is, mondjuk, én most el­döntőm, utálni fogom az eszki­mókat. Hogy miért? Hát mert halszagúak! Fuj! Meg különben is, nem tudnak magyarul! Ez pe­dig ugye - mint már kifejtettem - azt jelenti, rosszat akarnak ne­kem. Nekem, a szegényjó ma­gyarnak, aki nem árt senkinek, aki hű az elveihez, aki ragaszko­dik az ősi hagyományokhoz, a sumér-magyar rokonsághoz, a mobiltelefonjához, a lelkiisme­retéhez, s ha szavazni kell, tud­ja, mit tegyen. KOMMENTÁR Dél-afrikai minta MALINÁK ISTVÁN Két dologgal magyarázható, hogy Bush kedden váratlanul - több mint két és fél év után - elment Bagdadba, mind a kettőt bizonyos fokig saját sikerükként könyvelik el az amerikaiak. Bush egyrészt gyorsan ki akarta használni azt a politikai és lélektani előnyt, amit az al-Kaida iraki vezetőjének, Zarkávinak a megölése kétségtelenül jelent, Szaddám Húszéin 2003. decemberi elfogása óta a legnagyob­bat - még ha katonai szempontból ez nem is fogja alapvetően befo­lyásolni a helyzetet. Másrészt most lett teljes a Máliki vezette új iraki kabinet, a feltöltés szunnita-síita egyetértéssel történt, ami legalább üyen fontos. Ez is csapás a szunnita szélsőségesek politikájára, hi­szen a legvéresebb kezű terrorista, a szunnita Zarkávi taktikája az utóbbi hónapokban éppen az volt, hogy totális polgárháborút rob­bantson ki a kisebbségi szunniták és a többségi síiták között. Eköz­ben hangsúlyozni kell: semmiképpen sem lehet a terrorcselekmé­nyek, a kifejezetten a síita polgári lakosság elleni pokolgépes me­rényletek csökkenésére számítani, bár egyes hírek szerint a Zarkávi utódjaként megjelölt személy nem akkora híve a civüek lemészárlá­sának, mint a gádástalan Zarkávi volt. És több más al-Kaida-ve- zetőhöz hasonlóan nem osztja Zarkávi célkitűzését, azaz egy iszlám kalifátus létrehozását a hajdani Mezopotámia területén. Mindebből következik: az amerikaiaknak, ha a pillanatnyi előnyt ki akaiják használni, az elkövetkező hetekben katonai offenzívát kell(ene) indítaniuk a szélsőségesek bázisai ellen. Az amerikai csa­patcsökkentési szándékok megvalósíthatóságának is ez a feltétele. Málikinak pedig a nem szélsőséges szunnitákat kellene politikaüag megnyernie. Ez a folyamat már korábban elkezdődött, folytak tár­gyalások a helyi hatalmasságokkal, de Zarkáviék néhány szunnita törzsfőt (sejket) is megöltek, amivel a többit sikerült megfélemlíteni­ük. Máliki már nyitott is ebbe az irányba, így értékelhető az a beje­lentése, hogy két és fél ezer foglyot - akik nem követtek el gyilkossá­gokat - szabadon bocsátanak. Büntedenséget, betagolódást is ígért a régi rezsim, azaz a Baath párt volt tagjainak. Tehát az új kor­mányfő a dél-afrikai mintát követné, ott úgy kerülték el a polgárhá­borút, a gazdasági összeomlást, hogy nem kezdtek utóhadjáratot az apartheid rézsűn kiszolgálói ellen. JEGYZET A választások mellékhatása PUHA JÓZSEF Van egy tippem, kiket tüntethet­nek fel bűnbaknak azok a pár­tok, amelyek a vártnál rosszab­bul szerepelnek szombaton. A kisebb-nagyobb kudarc nyugod­tan indokolható két középisko­lás lány tettével. A minap egy dél-szlovákiai városka autóbusz- megállója körüli reklámfelüle­tekről és reklámfelületnek tekin­tett nem reklámfelületekről: osz­lopokról, kerítésekről próbálták meg leszedni a pártok és képvi­selőjelöltek plakátjait, megaka­dályozva ezzel a politikai infor­mációk egyik természetes (?) terjedését. Messziről úgy tűnt, mintha rongálnának, mert nem értenek egyet a reklámhordozók tartalmával. Miután közelebb értem hozzájuk, örömmel ta­pasztaltam, hogy nem plakáthu­ligánok a szó szoros értelmében, korántsem dühtől vezérelve, sőt egyenesen vidáman tették a dol­gukat. Ráadásul megpróbáltak mindent leszedni, ami útjukba került, pártoktól függetienül. Le­hallgattam őket. Kiderült, hogy a választások eddig számomra ismeretien mellékhatása lett úr­ra rajtuk: legújabb gyűjtőszen­vedélyüknek hódolnak. Igen, él két lány valahol Dél-Szlovákiá­ban, akik választási reklámanya­gokat gyűjtenek. Előfordulhat azonban, hogy mára letettek ró­la, és visszatértek a szalvétákra, az autóbusz-megálló környékén ugyanis nem jártak sikerrel, a plakátokat erősen felragasztot­ták, nem tudták őket épségben megmenteni. Bár lehet, hogy né­hány év múlva részleteikben is sokat érnek majd... Elképzelhető az is, hogy rájöttek, van ennek járhatóbb útja, léteznek reklám­papírok, amelyek nem ragasz­tásra ítéltettek - így, két nappal a választások előtt mindenhol ta­lálni belőlük. Jobban belegon­dolva, ez a gyűjtőszenvedély nem is rossz ötlet. A szó elszáll, az írás megmarad: előszedhe- tők, és az illetékesek szembesít- hetők az ígéreteikkel. A választá­si eredmény tudatában egy vala­mi szembetűnőbb lesz rajtuk - sokkal jobban, mint most: hogy minden idők legóvatosabb kam­pánya zajlott. Az érintettek nem tudják, hogy jövő héttől kiknek a kebelbarátai lesznek, vagy me­lyik kígyót fogják a keblükön melengetni, ennek megfelelően inkább nem mondanak kígyót- békát egymásra. Mindenki kivár. Közben egyértelmű, hogy a vá­lasztások eredményére, ponto­sabban az utána kialakuló hely­zetre a plakátok és szórólapok nélkül is emlékezni fogunk még sok év távlatából is. Sajnos, egy­re jobban az körvonalazódik, hogy nem szívesen. FIGYELŐ Az USA és a világbéke Sok európai államban és a mu­zulmán országok többségében az amerikai erők iraki jelenlétét inkább tekintik veszélyesnek a közel-keleti stabilitásra és a vi­lágbékére, műit Iránt - derült ki egy Washingtonban nyilvános­ságra hozott nemzetközi felmé­résből. A Pew kutatóközpont fel­mérése szerint így vélekednek az emberek Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németország­ban, Spanyolországban és Orosz­országban. Egyiptomban, Indo­néziában, Jordániában, Pakisz­tánban és Törökországban, (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom