Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-12 / 134. szám, hétfő
8 Nagyszünet - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 12. www.ujszo.com SZAMÁRFÜL Philip K. Dick: Transz BÍRÓ SZABOLCS A rövid ideig élt amerikai író egyik remekműve ez a regény, mely ugyanúgy bizonyítja zsenialitását, mint bármely másik műve. Philip K. Dick gyökeresen eltér a már jól megszokott, úgymond „ezerszer lerágott csont” stílusú sci-fitől, és művei ritkán végződnek happy enddel. Az író 1928-ban született, és alig 53 évesen hunyt el. Élete utolsó éveit mániákus paranoiában töltötte. Máig vitatkoznak arról, hogy Dick őrült volt-e vagy sem, de munkássága kétségtelenül módfelett kihatott a 20. és 21. század tudományos-fantasztikus irodalmára és filmvilágára. Az ő novelláiból készítették Az emlékmás, a Szárnyas fejvadász és a Különvélemény című filmeket, de kétségbevonhatatlan tény, hogy ha Ph. K. Dick nem élt és nem alkotott volna, most Mátrix-filmek sem lennének, nem beszélve egyéb más mozisikerekről. A Transz egy borongós jövőben játszódik, ahol a világ keleti, ületve nyugati blokkra van osztva. Mindkét nagyhatalom (Amerika és a Szovjetunió) szörnyű fegyverterveket eszel ki, amiben legnagyobb segítségükre a transzban dolgozó mérnökök vannak. Amikor a Föld körül idegen műholdak jelennek meg, a két nagyhatalom együttes erővel próbál létrehozni egy olyan szuperfegyvert, amely megvédheti őket az idegenek támadásától. Ám amikor a transzban dolgozók egy gőzmozdony és egy kisilabizálhatatlan tárgy rajzát hozzák le a hipertérből, szörnyű dologra jönnek rá: amit ők hipertémek véltek, az valójában egy autista képregényrajzoló agya volt, és az összes fegyver, amit eddig terveztek, a valóságban kivitelezhetetlen. A helyzet tragikus és komikus egyszerre, és a végső megoldás különleges, nem várt helyről érkezik - egy játéktervezőtől. A könyvben, ahogy azt már Dicktől megszokhattuk, sok helyen már-már elvesztem véljük a fonalat, de végül minden tisztázódik, és magunk is kénytelenek vagyunk rájönni: nem véletlenül Máig vitatkoznak arról, hogy PhiÚp K. Dicket tartják a 20. szá- Philip K. Dick őrült volt vagy zad legeredetibb sci-fi írójának, sem (Képarchívum) Az iskolák színházlátogatásának szépsége, hogy az előadások megbeszélésével fejleszti a diákokat Hogyan születnek a csodák? A stílusában és értékeiben is különböző produkciók kapcsán nyilván számos érdekes beszélgetésre sor került az osztályközösségekben (Juhász Katalin felvétele) Színházi programokban gazdag volt a gyermeknap Rimaszombatban. Késő délután a kassai Thália Színház A dzsungel könyve c. zenés darabjának, másodnap pedig a budapesti Figurína bábszínház előadásának tapsolhatott a város apraja. ZSÉLYl KATALIN A stílusában és értékeiben is különböző produkciók kapcsán nyü- ván sok - gyermeki lelket, szépérzéket, esztétikai látásmódot fejlesztő - beszélgetésre sor került az osztályközösségekben. Mert az iskolák, iskolások színházlátogatásának egyik szépsége: az előadások megbeszélésével, értékelésével indirekt módon fejleszti az emberpalántákat, hogy ne csak nézzék, hanem lássák is, amit kapnak. Medvét játszó emberek vagyunk A kassai Thália musicalje kiváló kritikákat kapott. A színház országos turnéja egyik állomásaként mutatta be nagy sikerű darabját a rimaszombati kultúrházban. Dés László zenéje, Geszti Péter és Békés Pál szövege 10 éve hangzott el először színpadon. Kipling története a magyar (társ) szerzőknek köszönhetően igazi állatmesévé nőtte ki magát; elgondolkoztató egyéni és közösségi jellemrajzokkal, sorsdöntő élethelyzetekkel szembesíti nézőit. S ha a tánc és a látvány tovább erősíti mindezt, garantáltan tombol a közönség. Ez történt nálunk is. Emberek vagyunk, még ha medvét, kígyót vagy farkasokat játszunk is. De ettől eltekintve kiváló felvezető maradt a darab nem egy osztályfőnöki óra témájához. Az emberi találékonyság csodája A budapesti Figurína bábszínház a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének ajándékaként érkezett a városba. Az intézet - a szavalóversenyen látott Kun Attila tánc- színházi produkció után - most a legkisebbjeinket lepte meg egy csodával. A Grimm fivérek ismert meséinek tárgybábos feldolgozása ugyanis csoda volt. Az emberi találékonyság csodája. Hófehérke meséje világítótestek, gyertyák és elemlámpa segítségével kelt életre; Csipkerózsika története a varródobozból bújt elő; az öntelt gyors lábú nyulat fürdőszobai „környezetben” győzte le a sün pár, s a konyha világa adott figurákat Piroska meséjéhez. Sejteni lehet a csoda születésének pillanatát. Azt a pillanatot, amikor az otthonában házimunkát végző bábos házaspár próbálja lekötni, szórakoztatni unatkozó gyermekeit. S játszik azzal, ami éppen kéznél van: törülközővel, súrolókefével, kisfazékkal, gyűszűvel, gyertyával. Az élethelyzet adta ötlet következetes, apró részletekre is odafigyelő kidolgozása után - talán csak bábok által megteremthető - varázslatos színházi pillanatok sora született. Az effektiv színházlátogatás receptje Egy ideje el-elgondolkozom azon, hogy betölti-e funkcióját az iskolai színházlátogatás. Nevel-e viselkedésre? Fejleszt-e esztétikai érzéket, kreativitást, látásmódot, beszédkultúrát? Motivál-e önálló alkotásra? Erről pedig egyetemi osztálytársam, Honti Gyuri szak- dolgozata jut eszembe, melyben az „effektiv színházlátogatás receptjét” véltem felfedezni annak idején. Leírta, hogyan készítsük fel a gyerekeket, mire hívjuk fel a figyelmüket, hogyan beszélgessünk a látottakról. Összefoglalta, miként lehet W felerősítem a színházi előadások £ nevelő hatását. Állítom, az egyik legemlékezetesebb dolgozat volt. Pedig semmi olyasmiről nem írt, £ amit ne tudna vagy amire magától rá ne jönne a gondolkodó ember. S mégis - összefoglalva a színész-pedagógus, pedagógus-színész tapasztalatait - képes volt az újdonság és felismerés erejével hatni, s teljes mértékben meggyőzni mindenkit arról, hogy a színház nem akol, ahová be kell terelni a gyermeket, hanem szentély. BP-6-11894
