Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-10 / 133. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 10. Vélemény és háttér 7- Én inkább a szlovákiai választások győztesére fogadnék, nem pedig arra, hogy melyikünk nyeri meg a labdarúgó-világbajnokságot... (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Botot a rosszlányoknak! KOMMEHTÁR Jó idő a rossz hírekre NAGY IVÁN ZSOLT Klasszikus spin doctor stratégia valósul meg a szemünk láttára. Az elv világos: ha rossz híred van, tedd közzé akkor, amikor a világ egy még rosszabbról beszél, vagy valami egészen mással van elfoglalva. 2001. szeptember 11-én a londoni kormányzat kommunikációs csa­patának vezető munkatársa, Joe Moore körlevelet küldött a tárcák­nál dolgozó kollégáknak: „ez egy jó nap a rossz hírek elsütésére”, ír­ta, s a maga szempontjából tökéletesen igaza volt. Más kérdés, hogy a levelet valaki kiszivárogtatta, s az ügyből botrány lett. Tegyük hoz­zá: Joe Moore kínos helyzetbe került, de nem bocsátották el. (Csak később, amikor ismét elkövetett valami hasonlót, s akkor is csak azért, mert kellemetlen lett volna megvédeni. Szakmailag amúgy rendben volt.) Mindezt csak azért mesélem el, mert valami azt su­gallja nekem: nem véleden, hogy az új magyar kormány éppen teg­nap léphetett hivatalba, a miniszterelnök pedig csak ma vázolja rész­letesen, hogy fog belegyalogolni a magyar emberek leikébe és - főleg - pénztárcájába. Bár már ez sem biztos, a sorok írásakor, pén­tek délben éppen úgy hírlett, hogy Gyurcsány Ferenc majd csak hétfőn árul el mindent, a hét végi egyeztetések, valamint az első kor­mányülés után. De ez itt már mindegy, a lényeg az, hogy mindez ak­kor történik, amikor a magyar nép legalább fele világbajnokságot néz, július közepén pedig, amikor ebből a mámorból felébred, hirte­len észbe kap, hogy nyaralni is kellene, s ezzel a lendülettel el is uta­zik. Aztán mire észbe kap, már nyakán vannak a... a micsodák is? Reformok? Nem tudjuk. Megszorítások? Szinte biztos, de hat héttel a választás után még mindig nem látjuk, micsodák. Kaptunk egy- már megszavazott - lózungokkal teli, 85 oldalas kormányprogra­mot, benne félszázszor a reform szóval, amiből jóformán semmi nem derül ki. Össznépi fantáziajátékra hívó papírköteg ez: bárki bármit belekép­zelhet, s ha úgy gondolja, bármit ki is zárhat. Ezenkívül azonban csupán kiszivárogtatások, félinformációk keringenek a sajtóban, na­ponta valami új, s nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy ezút­tal a kormányfő játszik velünk. Teszteli az ödeteket, elhint valami nagyon durvát, hogy aztán előállhasson mással, ami csak egy han- gyányit enyhébb, de mégsem maga a katásztrófa-forgatókönyv meg­valósulása, ettől pedig a nép boldog, mert ugye, milyen jól válasz­tott. Akkor talán az sem tűnik fel, hogy miközben profi csapatot, új mentalitást ígértek neki, kapott egy szürke, biztonsági kormányt, amelytől - egy, két „nehezebb embert” (copyright Gy. F.) leszámítva - semmi önálló gondolatot nem várhatunk, tulajdonképpen szakma­iságot is csak elvétve, a miniszterelnök azonban bizton számíthat a lojalitásukra. Ennyit tudunk most. Mondom, csaknem félszáz nappal a választás után, amikor nem változott a kormányfő, nem változtak a koalíciós partnerek, s amikor hónapok óta azt mondogatták, pontosan tudják, mit kell tenni. A helyzet tehát az, hogy fogalmunk sincs arról, tud-e Gyurcsány Ferenc kormányozni. Húsz hónap alatt annyi derül ki ró­la, hogy kampányolni tud. A többitől kicsit tartunk. De legalább itt van a világbajnokság és a nyár. A szerző a Magyar Hírlap rovatvezetője TALLÓZÓ FIGYELŐ Szegényebb szegények A világ legfejlettebb országait és Oroszországot tömörítő G8 országcsoport nem tartotta meg az egy évvel ezelőtt tett ígéretét, hogy növeli a sze­gény országoknak juttatandó segélyt - állítja az Oxfam brit humanitárius szervezet, utal­va a G8-aknak a skóciai Gle- neaglesben tartott csúcstalál­kozójára. Az Oxfam a jelen­tést a G8 júliusi szentpétervá­ri csúcsát előkészítő pénzügy- miniszteri tanácskozásra időzítette. Még ha eltörölték is mintegy negyven ország­nak a Világbanknál és a Nem­zetközi Valutaalapnál (IMF) keletkezett adósságát, és en­nek jótékony hatásai már je­lentkeznek, az Oxfam figyel­meztet: „Találni kell évente 10 milliárd dollárt annak fedezé­sére, hogy a világon minden gyerek iskolába járhasson, és 27 milliárdot, hogy minden ember részesülhessen az alapvető orvosi segítségben.” A brit szervezet felhívja a fi­gyelmet, Gleneagles óta a sze­génység, a konfliktusok és a betegségek következtében 500 ezer anya és 11 millió gyermek halt meg, vagyis át­lagosan minden percben egy anya, és három másodpercen­ként egy gyermek. Az Oxfam, amely a skóciai csúcs óta el­telt 12 hónapban alaposan át­vizsgálta az adósságeltörlések számítási mechanizmusát, ar­ra a megállapításra jutott, hogy a nemzetközi segélyek hangoztatott növelése csupán „bűvészkedés a számokkal”. A G8-országoknak a nemzet­közi segélyekhez való hozzá­járulása 2005-ben hivatalo­san 37 százalékkal nőtt. Az Oxfam szerint csupán az Irak és Nigéria adósságának eltör­léséről szóló megállapodások 17 milliárd dollárt emészte­nek fel az előző évben beje­lentett 21 milliárdos segély­növelésből. E számítási me­chanizmust alapul véve a Franciaország, Németország és Nagy-Britannia által adott segély tavaly gyakorlatilag csökkent - szögezi le a szer­vezet. Az elengedett iraki és nigériai adósság levonása után á G8-ak által adott se­gély nettó növekedése csak 9 százalék volt 2005-ben az Oxfam számításai szerint. A Franciaország és Nagy-Bri- tannia által folyósított segély nettó összege tavaly 2 száza­lékkal csökkent, a Németor­szág által adott pedig 8 szá­zalékkal. Kizárólag Olaszor­szág növelte jelentősen a se­gélyekre kiadott pénzt: 46 százalékkal. Az Egyesült Álla­mok 16, Kanada 18, Japán pedig 14 százalékkal adott többet. Az az 50 milliárd dol­lár, amellyel a csoport orszá­gai ígéretük szerint 2010-ig minden évben megnövelik az általuk adandó segélyt, csu­pán jövedelmük 0,36 százalé­kát teszi ki, pontosan felét annak az aránynak, amely mellett több mint 30 évvel ezelőtt elkötelezték magukat - állítja az Oxfam. „Összessé­gében a G8 országai sokkal kevésbé bőkezűek, mint más gazdag országok, hiszen fe­jenként és évente átlagosan 90 dollárt áldoztak segélyre, szemben például Hollandiá­val, amely 300 dollárt” - von­ja le a következtetést jelenté­sében a brit humanitárius szervezet. (MTI) Utcalányoktól hangos a ke­reszténydemokraták háza tája! Pavol Hrušovský a Markíza televízió indulato­kat nem nélkülöző vi­taműsorában újra kifejtet­te: videóra vennék a prostik kuncsaftjait. Ellenben a nemzeti őserőtől duzzadó SNS-vezér botjával rontana a rosszlányokra. KOCUR LÁSZLÓ Bugár Béla se nem kamerázna, se nem botozna, ebben a(z értel­metlen) vitában neki van igaza. Azonban egy - valószínűleg kizár­ható - KDH-SNS-együttműködés esetén a nemzetiek szadomazo- chisztikus elemekkel színesíthet­nék a kereszténydemokraták home videóját, az MKP viszont ki­maradna a bennfentesek szerint jól profitáló pomóüzletből. Szeretnének kétmilliót keresni, de nem tudják, hogy kell? Ér­deklődjenek a Legfelsőbb Bírósá­gon, ott is ennyit keresnek! E ma­gas instancia háza tájáról ugyanis ekkora értékben tűntek el techni­kai eszközök. Nem nagy érték, be­látom, az elmúlt ciklus alatti álla- mipénz-lenyúlások mellett meg egyenesen eltörpül, de többen örülnének, ha utánuk vágnának Genetikailag eltérítettek TALLÓSl BÉLA Mentünk a határban, és ámul­tunk. Nem értettük, vajon mi, gyerekek növünk annyira, vagy a búza megy össze. Majdnem el­vesztünk benne, olyan magas volt a kenyeret adó gabona, pedig még be se érett. Ameddig a szem ellátott, ugyanolyan hosszú szárú és ugyanolyan aranysárga volt. Aztán az évek során egyre alacso­nyabb lett. És színárnyalatukban is különböztek egymástól az egyes parcellák. Végükben desz­katáblán vörös olajfestékkel kent betűk és számok jelezték, melyik földtáblán milyen búza ring. Azt mondták, „fajoztatott” gabona. Valami olyasmit vettem ki a fel­nőttek magyarázatából, hogy az ötéves tervhez kell méretezni a búzaszárat. Nem a szalmaszál ennyi pénzt. Lehet, hogy azért hú­zódott el néhány per annyira, mert hiányoztak a megfelelő esz­közök, például kalapácsok... > De kit érdekel a főbírák vacak kétmilliója, mikor nyakunkon vannak a választások. Jó lenne már, hat túl lennénk az egészen, mert borzasztóan semmitmondó és unalmas az egész kampány. Semmi utcai harc, mint Magyaror­szágon, semmi egészségügyi po­fon vagy miniszterelnöki tiniszex, mint Csehországban. Vagy min­denki az utolsó pillanatra tarto­gatja a másokról őrzött fekete dossziét? Pedig kellene a cirkusz a népnek, hisz akit a labdarúgó-vi­lágbajnokság nem köt le, mostan­ság alternatívaként jobbára csak politikát láthat a tévében. „A fe­szültség egyre fokozódik!” - liheg­né elhaló hangon a mikroportjába Stohl András, mielőtt lezárná a szavazást, de az egy másik való- ságshow. Úgy tűnik, a Szabad Fó­rumnál az egyre fokozódó feszült­ség kiverte a biztosítékot. A Dzu- rinda ellenében gründolt, átgon­dolt marketingstratégiával épít­kező, a külső kommunikáció szempontjából abszolút egyembe- resnek számító párton máris a szakadás jelei mutatkoznak, a leg­rosszabbkor (mármint nekik a leg­rosszabbkor, e sorok írója szem­pontjából ugyanis e politikai erő léte vagy nem léte mindegy, akár a hossza a fontos, hanem a kalá­szok tömöttsége. Minél alacso­nyabb a szár, annál több erő szökken a kalászba: ez a hektár- hozam-növekedés titka. Úgy­mond, búzatörpítéssel lehet elér­ni, hogy olyan mennyiséget tud­janak learatni, amennyit közpon­tilag egy hektárra terveznek, papíron. így volt-e vagy nem, me­se volt-e vagy nem, nem óhajtom eldönteni. Biológiai és egyéb tu­dományos ismereteim sincsenek hozzá... meg különben is: nem ez a fontos, hanem a macskák. Nem szeretem őket, mert nem maradnak meg picinek. Meg­nőnek. De most nem ez a lényeg. Hanem hogy amerikai kutatók olyan új macskafajt tenyésztettek ki, amelynek egyedei nem okoz­nak problémát a macskaszőrre allergiás embereknek. Hát igen, mindent értünk, emberekért, és mindent az allergia ellen! „Genetikai eltérítésnek” nevezett technológiával tenyésztették ki az új macskafajt, a hipoallergén tegnapi nap). Zuzana Martináko- vá - teljesen belelényegülve a méh- királynő szerepébe - estik annyit mondott a pártját feszítő problé­mákkal kapcsolatban: „Majd a ma­ma hazamegy, és rendet tesz.” Úgy tűnik, egyelőre nem így alakulnak a dolgok, a közvélemény-kutatá­sok szerint preferenciáik ennek függvényében zuhannak. Pedig gondolom, sok férfitársam elnézte volna, ahogy a törvényhozásban tüsténkedik hasonló vehemenciá­val. Olyan kevés jó nő volt a parla­mentben, s nem egy esetben a szemrevalóság éjsötétmély buta­sággal párosult, mint például an­nak az SDKÚ-s cicababának az esetében, aki nem tudta, hány tag­állama van az EU-nak. Ilyen fejjel ült a katonai hírszerzést felügyelő bizottságban. Aki tehát egyelőre szólóban vág neki a nyárnak, ne a parlament környékére menjen csajozni! Igaz, ez a probléma az érintett férfiak túlnyomó többsége esetében legfeljebb július 9-e után fog jelentkezni, addig a sörösüveg és távkapcsoló kombinációja so­kak számára kielégítő partnernek bizonyul, még nős férfiak eseté­ben is. Igaz is, milyen meccsek is lesznek ma? Csak azt nem tudom, mihez kezdenek azok, akiket sem a foci- vébé, sem a voksolás nem foglal­koztat. Na nekik most nagyon szar lehet. cicusokat. Hát nem csodálatos, hogy a tudomány olyan magas fokán állunk, ahol azonosítani tudjuk azokat a macskagéneket, amelyek proteinjei a legcseké­lyebb allergiás tüneteket okozzák az embernek? Ennek köszön­hetően búcsút inthetünk az aller­giát kiváltó macskaszőmek. El­tűnhet a fajegyengetés kacska- ringós útvesztőiben. 2007-től ugyanis árulni kezdik a szőraller­giás -emberek számára ideális példányokat. Minden bizonnyal allergiát nem okozó, huszon­egyedik századi találmányként kikísérletezett szőrzettel. A kor kihívásainak megfelelően hol törpítünk, hol macskátlaní- tunk. Más kérdés, meddig marad búza a búza, macska a macska- igaz, aki ma születik, annak a mai paradicsom is paradicsomízű. Mert úgy van vele, hogy ha nem is búza, ha nem is macska, ha nem is paradicsom... de nyávog, piros és legfeljebb majd nem eszik bú­zát. Csak genetika kérdése. Otthon igen, kinn nem Az amerikai katonák lakossági, támogatottsága hazájukban szi­lárd, noha az iraki háborút egyre több ember ellenzi az Egyesült Államokban - derül ki abból a közvélemény-kutatásból, ame­lyet az AP amerikai hírügynök­ség és az Ipsos cég közösen ké­szített. Az amerikaiak 63 száza­léka úgy gondolja, hogy a kato­náik által iraki polgári szemé­lyek ellen elkövetett atrocitások elszigetelt jelenségek, miközben meggyőződésük, hogy az arab ország megszállása hiba volt. Szakértők szerint e tekintetben szakadás történt az emberek gondolkodásában, mert teljesen más volt a helyzet a vietnami há­ború idején. A felmérést ezer ember körében még azelőtt vé­gezték el, hogy ismertté vált Abu Muszab az-Zarkávi iraki terro­rista vezér megölése. A megkér­dezettek 76 százaléka állítja, hogy követi az iraki civilek elleni állítólagos amerikai atrocitások­ról szóló jelentéseket. Az a véle­mény, hogy az ilyen incidensek elszigeteltek, főleg a 35 év felet­ti, fehér bőrű amerikaiakra igaz, továbbá a déli szövetségi álla­mok lakosaira, amely államok­ban sokkal erősebb a hadsereg jelenléte. A megkérdezettek 61 százalékának az a véleménye, hogy az Irakot megszálló ameri­kai katonák mindent megtesz­nek a civil áldozatok elkerülése érdekében. Abban viszont egyre többen kételkednek az amerika­iak közül, hogy a háború indítá­sa jogos volt (most 59 százalék­nyian tartják hibának a megszál­lást, míg 2004 decemberében még csak 39 százaléknyian), va­lamint abban, hogy Irakban le­hetséges a szilárd, demokrati­kus hatalom létrejötte (csupán 44 százaléknyian gondolják így, soha korábban üyen kevesen). Ike Skelton demokrata párti képviselő szerint most azért szi­lárd a katonák támogatottsága, mert a fegyveres erőknél, főleg az Irakban szolgáló alakulatok­nál sokkal nagyobb a nemzeti gárdisták és a tartalékosok ará­nya, a hadseregnek ma már csak önkéntes tagjai vannak, következésképpen a lakosság­ból nagyon sok embernek van elismert szakmával rendelkező rokona vagy ismerőse a sereg­ben. Az elhúzódó vietnami há­borúban nagyon meredeken csökkent a katonák támogatott­sága, mert akkor közülük soka­kat kötelező jelleggel besoroz­tak, mert több mint 50 ezren haltak meg közülük és mert a hadsereg vesztesként tért haza az ázsiai országból. A közvéle­ményre a legrosszabb hatása a My Lai-i vérengzésnek volt, amelyben több mint ötszáz ár­tatlan vietnami polgári személyt mészároltak le. (MTI) JEGYZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom