Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-07 / 130. szám, szerda
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 7. Romain alakjában Melvil Poupaud hiteles alakítást nyújt Utolsó napjaim. Francois Ozon filmje az emberi kapcsolatok kiszámíthatatlan labirintusából Lelki látlelet a halál kapujából Francois Ozon a francia filmművészetben ugyanarra a fokra jutott, mint Pedro Almodovar a spanyolban vagy Ferzan Özpetek az olaszban. Minden alkotásukkal magukra vonják a figyelmet. Van bennük valami közös is: mind a hárman a szilaj, izgalmas, páratlan emberi történetek hívei. SZABÓ G. LÁSZLÓ Életről, halálról, testi-lelki fájdalmakról, érzéki vágyakról beszélnek különböző megvilágításban. Almodóvar bizarr humorral, Özpetek nagy adag filozófiával, Ozon haláli komolysággal. Nyugtalan lelkű hőseik a szenvedélyek labirintusában bolyonganak, s ha szerencséjük van, elkerülik a tragikus véget. Romain, az Utolsó napjaim hőse számára nincs menekülési útvonal. Sikerei csúcsán szembesül a meg- változtathatadan valóval. Orvosa gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizál nála. Ozon filmje mégsem a kórról, a rák „teljes hatalom- átvételéről” szól, hanem a közeledő halálról. Az elkerülheteden tényről. Arról, hogy mit sugall, mire készteti, hogyan irányítja hősünket. Ozon érezhetően otthonosan mozog a témában. 2000-ben egy közeli barátja halála késztette arra, hogy Homok alatt címmel erről beszéljen. Abban egy nő veszítette el élete párját, itt, most egy férfi-férfi kapcsolat borul, a trilógia harmadik részében pedig, amelynek egyelőre csak a körvonalait látja a fiatal rendező, egy gyermek halálát készül megmutatni. Erős film az Utolsó napjaim. A testi-lelki leépülés minden fázisát láttatja. Romain órája egyre hangosabban ketyeg, mégsem kezd lázas kapkodásba, hogy elintézze, lezátja, elsimítsa földi dolgait. Nem az lesz fontos számára, amit itthagy, hanem az, amit magával visz a végtelen útra. Romain jó megjelenésű harmincas, sikeres divatfotós. Orvosa nem sok jóval vigasztalja: kemoterápiás kezeléssel kaphat még pár hónapot, ha viszont nem vállalja, már csak napjai vannak hátra. Mit tesz Uyenkor az ember? Elkezd kapkodni, bepótolni, kapcsolatokat rendezni, megbékélni korábban hozott rossz döntéseivel, beletörődni múltba, jelenbe, mindabba, ami volt és mindabba, ami már nem lesz, nem lehet. Talán még egyszer, utoljára ad a testének, szomjas vágyainak. Romám azonban nyugodt és eltökélt. Higgadt fejjel, nyílegyenesen halad a megadott vég felé. A kezelésről lemond, betegségét eltitkolja. Nem simít és nem egyenget otthon sem, szülei szemében továbbra is tékozló fiú, nővérével most sem borulnak egymás vállára. Egyeden ember van a családjában, akinek mindent bevall: a nagymamája. Ozon nem osztogat zsebkendőket. Ez nem egy könnyes melodráma. Hősét és szabadon választott témáját ugyanolyan távolságtartással kezeli, mint Romain a környezetét és a közelgő vég hideg tényét. Nagyanyjával azonban meglehetősen bizalmas viszonyban van. Ót mindenbe beavatja, ami a lelke mélyén zajlik. A még mindig elegáns idős asszony élettapasztalata, erős szeretete láthatóan le- fegyverzi az egyébként önző, sokszor arrogáns férfit. Kettőjük között mindig is volt egyfajta néma cinkosság. Tőle még a legintimebb kérdéseket is nyugodt vérmérséklettel fogadja. „A szerelmed tud róla, hogy meg fogsz halni?” - kérdezi az unokáját. „Nem. De már elűztem magam mellől” - közli Romain. Elűzte, mert nem akarta, hogy a fiú szenvedjen az elvesztése miatt. Van azonban a filmnek egy még intimebb vonala is. Romain egy autópálya melletti gyorsbüfében megismerkedik egy nővel, aki elárulja neki: félje terméketíensége miatt nem lehet gyerekük. Következő találkozásuk során megegyeznek: Romain elvállalja az utódnemzés számára sem bonyodalmas folyamatát, így legalább marad utána „lenyomat az időben”. Az aktust azonban nem ketten végzik el - a félj is „besegíti. Ott ül mellettük, s érzékeny érintéseivel biztatja őket. A folyamat intimitásából azonban így sem vész el semmi, sőt így még szebb, tisztább és meghittebb, nyitottságával furcsa mód még zártabb is lesz. Romáin alakjában Melvü Poupaud (ő játssza Rohmer filmjének, A nyár meséjének a főszerepét is) hiteles alakítást nyújt. A figura belső rezzenései mellett fizikai valójában is mindent elhitet. Izmos, szálkás testű férfi a történet legelején, s még a házaspár ágyában is vonzó jelenség, de a film végén, a tengerparti strandon már egyenesen riasztó. Csont és bőr. Megdöbbentően vékony és halában sápadt. Ahogy bizonytalan léptekkel besétál a vízbe, az már a végső búcsú az élettől. Laura, a nagymama szerepében Jeanne Moreau hozza legjobb színészi formáját. Nagy erejű alakításával szinte tartópillére a történetnek. A főszereplő barátját a német Christian Seagewald játssza. Ó a harmadik kulcsfigurája a filmnek. Mivel Romain végig kizárja őt haláli titkából, nem is sejti, mi zajlik szerelme lelkében. Szakításuk megmagyarázhatatlansága végig ott ül az arcán, úgy lép ki Romain életéből, hogy majd csak a halálával fogja megtudni, miért kellett hirtelen elválniuk. Francois Ozon nem a fenegyerek szerepét tölti be a francia filmben. Ó nem a vad éjszakák voyeur- je, és nem azon az úton halad, mint egykor Cyril Collard. Korábbi alkotásai, a Bűnös szerelmek, a Vízcseppek a forró kövön, a Swimming Pool vagy az 5x2 is egyértelműen azt jelzik: az ő kamerája előtt keserédes minden párkapcsolat és az érzékiség nem jár érzékenység nélkül. RÖVIDEM Évadzáró a Deja vu klubban Pozsony. Bőséges műsorkínálattal várja ma este a látogatókat a Deja vu klub évadzáró rendezvénye. A házigazda Deja vu zenekaron kívül fellép Hevesi Tamás és az Ismerős Arcok rockegyüttes. Ladányi Lajos parlamenti képviselővel a Zoboralji rockfesztiválról beszélget Bárdos Ágnes. A rendezvény társszervezői a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Diákhálózat. A helyszín ezúttal is a Hlava XXII (Bazová 9), kezdés 18 órától, (sd) Tiziano-remek a Szépművészetiben Budapest. A firenzei Pitti-palotából érkezett Budapestre Tizia- no A szürke szemű férfi képmása című alkotása, amely július 16-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban. Ez a festmény a legértékesebb alkotás, amely valaha Magyarországon volt: 13 milliárd forintos biztosítást kötöttek rá, és a kiállítás alatt sem mozdul el mellőle a fegyveres őr. A titokzatos férfi - Tiziano: Szürke szemű férfi képmása című kamarakiállítás összesen tíz festménnyel mutatja be, hogy több mint 450 éve müyen fordulatot vitt végbe Tiziano a portréfestésben. A másik kilenc képmás - az olasz reneszánsz más XVI. századi mestereinek alkotásai - a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből való. (MIT) Dumas posztumusz regénye Párizs. Le Chevalier de Sainte-Hermine (Szent Hermina lovagja) címmel Párizsban a napokban megjelent Alexandre Dumas- nak, a Három testőr szerzőjének utolsó, befejezetlen regénye, amely ugyan részletekben már napvilágot látott korabeli újságokban, de azóta feledésbe merült. A Szent Hermina lovagja a Dumas által a Monte Cristo grófja előtt kidolgozott regénysorozatba illeszkedik, noha az író utolsó műve volt. Claude Schopp francia irodalomtörténész, aki húsz évet szentelt a Dumas-életmű tanulmányozásának, az író egyik leveléből értesült a regény létezéséről, majd kinyomozta, és - miután az befejezetlenül maradt - utolsó két fejezetét megírva be is fejezte a történetet. (MTI) Holnap kezdődik a X. Tatai Nyári Színház Rendhagyó formák MT1-HÍR Tata. Kamaradarabokkal és musicaldalokból álló válogatással várja a nézőket holnaptól tíz napon át a X. Tatai Nyári Színház. A programok sorát rendhagyó, a nyári színházon kívüli produkció indítja. Az évtizedes múltra visszatekintő Bányász Színpad tagjaiból alakult Orfeusz Társulat adja elő Shakespeare A windsori víg nők című vígjátékát. Az eredetileg ötfelvonásos és 21 szereplős alkotást terjedelmében, szövegében és figuráiban a társulat tagságára alakították, középosztálybeli figurák csetlenek-botlanak Faístaff körül. Pénteken a Bárka Színház mutatkozik be Slawomir Mrozek Mulatság című művével. Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Szikszai Rémusz alakításukért egy nemzetközi fesztiválon megkapták A legjobb együttes színészi munka díját, a legutóbbi Vidor Fesztiválon pedig a darabban nyújtott teljesítményéért Mucsi Péter vehette át a legjobb férfialakítás díját. Hrabal darabja, a Táncórák idősebbeknek és haladóknak a Kristály Szálló teraszán kerül színre. A szereplők egy képzeletbeli kocsmában történetekkel szórakoztatják a vendégeket, időnként közösen előadnak egy zeneszámot, közben ingyen sörrel kedveskednek a nézőknek. A Jászai Mari Színház saját darabja a Nesze! Nesze! Nesze! Vitéz László meséjének felnőtt változata. A szerző, Sünön Balázs Kemény Henrik beleegyezésével a főhős alakjából és öt magyar író jeleneteiből áhított össze egy kabarét, ahol a kisember gyomorszorító helyzetekbe kerülve egy darabig csak nyel, aztán előveszi a palacsintasütőt és laposra veri azokat, akik megnyomorítják. A X. Tatai Nyári Színház leglátványosabb előadására június 10- én, szombaton kerül sor. Az Angolpark szabadtéri színpadán a Best of Broadway című összeállításban világszerte ismert dalokat adnak elő a Musical Színház színészei. Szlovák, osztrák, bosznia-hercegovinai, bolgár, horvát, szlovén, szerb, román művészek alkotásai láthatók a Szlovák Képzőművészeti Unió kiállítótermében Central - New Art from New Europe TALLÓSI BÉLA Slavica Lazic alkotása (Képarchívum) Pozsony. Bukarest, Ljubljana, Zágráb és Szarajevó után a szlovák fővárosba érkezett a Central - New Art from New Europe c. kiállítás, amely egyes közép- és kelet-európai országok kortárs művészetéből mutat be válogatást. E nemzetközi vándorkiállítás kezdeményezője a Siemens, a HVB Bank, valamint a bécsi Galerie Emst Hüger: azzal a céllal hoztak létre fórumot, hogy segítsék az említett régió tehetséges, 35 évesnél fiatalabb művészeinek kibontakozását, s ilyen csoportos vándorkiállítások révén bemutatkozási lehetőséget teremtsenek egyrészt egymás munkáinak megismerésére, másrészt a közönséghez történő eljutáshoz nemzetközi viszonylatban is. A Central című kiállításon szlovákiai, osztrák, bosznia-hercegovinai, bolgár, horvát, szlovén, szerb és román művészek munkáiból látható válogatás. Ez a kiállítás azért is lehet érdekes számunkra, mert ebből a régióból ritkábban jut el hozzánk képzőművészeti anyag, kevésbé ismerjük-ismerhetjük például a román vagy a bolgár kortárs művészet eszköztárát, így aztán lehet, hogy egy kicsit elcsodálkoztat az a fajta motívumhasználat, amelyet a kortárs művészet szférájában mi esetleg kezdetlegesebbnek, netán meghaladottnak, avagy az ún. magas művészeten kívülinek vélnénk - bár korunk művésze a de- konstrukciós módszer alapján szabadon válogathat a kortárs művészet fejlődése során felgyűlt vizuális anyagból, és szándékának megfelelően alkalmazhatja azt. Nem utolsósorban azért is lehet érdekes ez a kiállítás, mert ahogy Hegyi Ló- ránd művészettörténész, a Saint- Étienne Metropele-i Modern Művészeti Múzeum igazgatója egy korábbi, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában prezentált modem művészeti kiállítás kapcsán megemlítette: „Minden autentikus művészet saját érték, ezért mindenkinek mindenütt helye van.” Ami azt jelenti, hogy ugyanúgy, ahogy a Prágában, Pozsonyban vagy Budapesten született művész - Hegyi Ló- ránd szavaival élve - „más történelmi tapasztalatokat visz magával, és ez a nyugati közönségnek is érdekes lehet”, a román, bolgár, szerb stb. művészek is érdekesek lehetnek számunkra. A pozsonyi bemutatkozáshoz összeválogatott műtárgyanyagot - melyet a Szlovák Képzőművészeti Unió kibővített kiállítótermében (Dostojevského rád 2.) prezentálnak - nyolc kurátor válogatta össze huszonnégy alkotótól. Vannak köztük festmények, objektek és vide- omunkák is. A tárlat szlovákiai kurátora, Juraj Čarný három, a hazai kortárs művészetben dominánsan jelen lévő művész - Erik Binder, Marko Blažo és Marek Kvetan munkáiból válogatott a kiállításra. Amiként Juraj Čarný kiemelte, a három művész munkássága között nem létezik olyan kategória, amely valamiféleképpen egységessé kovácsolná művészetüket, ám lehet közöttük kapcsolódási pontokat találni. Mindhárman ahhoz az ifjú nemzedékhez tartoznak, amelynek tagjai 1994 és ’99 között léptek a szlovákiai kortárs művészeti színtérre, s a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetem festészeti szakán végeztek. Marko Blažo ugyan a festészet területén is alkot, ám mindhármukat összeköti a digitális nyomtatás és a számítógépes manipuláció médiuma. Erik Binder és Marek Kvetán domináns területe a videó, a számítógépes művészet és az installáció. Marko Blažo munkásságában viszont a fotográfia és az objektművészet gyakori. Mindhárom alkotót a posztkonceptuális stratégiák képviselőjeként tarthatjuk számon, akik esetében a kreatív alkotófolyamatot a Játékosság” fogalmával kapcsolhatjuk össze. Binder „született játékos”, ironikus szórakoztató, Blažo játékossága inkább gyermeki, Kvetán játékossága a relatíve hideg, absztrakt, nehezebben megfejthető üzenetek mögött húzódik meg. A Pozsonyban június 16-ig látható kiállítás következő két állomása Szófia és Belgrad lesz.
