Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-07 / 130. szám, szerda

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 7. TALLÓZÓ LE FIGARO A francia belügyminiszter leállítja a tartózkodási enge­déllyel nem rendelkező, de be­iskolázott külföldi gyermek­nek és szüleiknek kiutasítását. Ám messze nem az összes kül­földi iskolás elismeréséről van szó. A prefektúra egyesével fog minden esetet vizsgálni, s az intézkedés 800 olyan csalá­dot érint, melyekben a külföldi szülők gyermekei Franciaor­szágban születettek, mindig is jártak iskolába, és nem beszé­lik származási országuk nyel­vét. A többi, mintegy 10 ezer gyermekkel Franciaországban illegálisan tartózkodó családot szülőnként 2000 eurós támo­gatással szeretné a francia ál­lam önkéntes távozásra bírni.- Mindegyik kampánygyűlésen azt hallom, hogy rossz idők jönnek ránk, ha a másik párt nyer. (Peter Gossónyi rajza) Mindenki mindenki ellen: a nepáli király, a kormány és a maoista felkelők csatározása Törékeny béke a Himalájában Megnyugodni látszanak a kedélyek Nepálban, azok után, hogy a himalájai or­szág hónapokon keresztül szerepelt a médiában. Az or­szágban az utóbbi években két destabilizáló tényező volt. Az egyik, a maoista lá­zadók harca a központi kor­mány ellen, a másik a hét politikai pártból álló szövet­ség és a király küzdelme. ONDREJCSÁK RÓBERT A királyság és a demokrácia kö­zötti viszony alakulása nem volt egyszerű az elmúlt évtizedekben. Nepál az 1750-es évek közepén történt egyesítése óta abszolút ki­rályságként működött. Érdekes megjegyezni, annak ellenére, hogy mindig is erős szomszédokkal kel­lett szembenéznie, Kínával, majd India felől előbb a Mogul Biroda­lommal, később a britekkel, mind­végig sikerült megőriznie függet­lenségét. Nepál függedenségét a brit birodalommal az 1861-ben tető alá hozott Sugauli Szerződés végleg szentesítette, amit aztán tiszteletben tartott műiden érde­kelt. Persze ebben az a sajátos álla­pot is közrejátszott, hogy egyik szomszédos nagyhatalom sem en­gedte, hogy riválisa „indokolatlan” előnyhöz jusson. Ami a külső befo­lyást illeti, bár az országban rész­ben tetten érhető a kínai és némi brit hatás, Nepál fejlődésére mégis India volt és van a legnagyobb ha­tással. Ennek számtalan jelét lát­hatjuk, kezdve a kulturális, vallási közelségtől a nyelvi közelségen át a gazdasági kapcsolatokig. Nepál első demokratikus kísérletei Trib- huvan király nevéhez fűződnek (annyira népszerű, hogy még a repteret is róla nevezték el Kat- manduban) az ötvenes években, amikor visszaszorult a Rana di­nasztiából származó nepáli mi­niszterelnökök befolyása. Az első próbálkozás azonban nem volt hosszú életű: 1960-ban Tribhuvan király fia, Mahendra feloszlatta a parlamentet és bebörtönözte poli­tikai kihívóit. Az abszolút királyi hatalom szilárdnak bizonyult egé­szen az 1990-es évek legelejéig, amikor a globális folyamatok és változások Nepált is megérintet­ték. A volt kommunista blokk or­szágainak transzformációján kívül nem kis hatással voltak Nepálra az indiai változások, elsősorban a gazdasági nyitás (Indiában a füg- gedenség 1947-es elnyerése óta fo­lyamatos a demokrácia). Birendra király uralkodása alatt 1990-ben megegyezés született a többpárti demokrácia bevezetéséről az or­szágban. Az új nepáli demokrácia két pilléren nyugodott: a parla­menten és a királyi méltóságon. Fontos megjegyezni, hogy a de­mokratikus elvek bevezetése mel­lett a királyi hadsereg vezetése mindvégig személyesen a király vezetése alatt maradt. A fegyveres erők király iránti lojalitása egyéb­ként a legutóbbi események idején is megmútatkozott. A demokrati­kus átalakulás kedvező hatással volt az ország fejlődésére is: tíz év alatt, 2001-re az írástudók aránya a teljes nepáli lakosság körében 36 százalékról 64 százalékra nőtt, a mezőgazdaságtól való függés 81 százalékról 66 százalékra csök­kent, és a sort lehetne folytatni. A 90-es évek legjelentősebb krízise a nepáli királyi család 2001. júniusi tragédiájához fűződik, amikor a trónörökös máig nem egészen tisz­tázott körülmények között gyakor­latilag kiirtotta az egész családot, beleértve a királyt is, majd magá­val is végzett. Ebben a helyzetben foglalta el a trónt a jelenlegi király, Gyanendra, akitől az ország mo­dern történelmében még nemzet­közileg ismertebb uralkodója nem volt Nepálnak, elsősorban az el­múlt időszak zavargásai miatt (a neve gyakorlatilag állandóan sze­repelt a globális lefedettségű mé­diákban). Mindeközben azonban az ország nyugati részén, a vidéki, elmaradottabb mezőgazdasági te­rületeken maoista felkelés kez­dődött. Azaz a maoisták akciói tu­lajdonképpen már 1996-ban, az utóbbi évekre sikerült a lázadók­nak ellenőrzésük alá vonni Nepál vidéki területeinek jelentős részét. A kormány maoistákkal szembeni fellépésének alacsony hatásfokára hivatkozva ezért Gyanendra király 2005 februárjában felfüggesztette a demokratikus intézmények, így a parlament működését is, és ab­szolút királyi hatalmat vezetett be (ebben a hadsereg támogatta). Ezt követően gyakorlatilag két fronton kellett harcolnia: katonai­lag a maoista lázadók ellen és poli­tikai fronton a politikai pártokkal szemben. A hét legfontosabb poli­tikai párt közös fellépésben egye­zett meg - egyébként rendkívül he­terogén politikai erőkről van szó, amelyeket csak a királyellenessé- gük tart egyben. A királyi hatalom elleni harc egy táborba terelte vé­gül még a hét demokratikus politi­kai pártot és a maoista lázadókat is. Érdemes egyébként megjegyez­ni, hogy mind a három fő politikai tényezőt más-más külső nagyhata­lom támogatta. Kína minden való­színűség szerint a maoistákkal szimpatizált, míg India a hétpárti szövetséggel. Az USA először a hétpárti szövetséget támogatta, majd fokozatosan áthelyeződött az amerikai támogatás a királyi had­seregre, amely a terroristaként jel­lemzett maoisták ellen harcolt. A feszültség ez év áprilisában tető­zött, amikor az utcai tüntetésként kezdődő demonstrációk egyre he­vesebbek lettek, sőt az összecsa­pásoknak halottai is voltak. A helyzetet végül az indiai közvetí­tés oldotta meg, amely egyben azt is bizonyította, hogy Nepálban még mindig az indiai befolyás a meghatározó. Az indiai közvetí­téssel - és a királyra gyakorolt nem kevés nyomással - tető alá hozott megállapodás értelmében Gyanendra fokozatosan átadta a hatalmat a parlamentnek. A jövő nagy kérdése most már csak az, hogy meddig tart a hétpárti össze- borulás, amely a heterogenitása miatt előbb-utóbb szükségsze­rűen felbomlik. Egyelőre senki nem tudja, mi lesz azután. A sta­bilitás szempontjából még fonto­sabb, hogy oldódik meg a maoista lázadás, amely destabilizálja a vi­lág egyik legszebb országát. Az áruba bocsátottak 80 százaléka nő vagy kislány - az USA ezúttal Németországot is bírálja Emberkereskedelem: feketelistán Irán és Szíria MTl-HÁTTÉR Az amerikai kormány törölte Szlovákiát arról a listáról, amelyen azok az államok szerepelnek - több kategóriába sorolva - amelyek nem tesznek eleget az emberkereskede­lem megfékezésére. Ugyanakkor a washingtoni külügyminisztérium feketelistára tette Iránt és Szíriát is tíz másik országgal együtt tegnap nyilvánosságra hozott éves jelen­tésben. A 158 államra kiteijedő, 290 oldalas jelentésben Belize, Irán, Laosz, Szíria, Üzbegisztán és Zimbabwe került fel az idén Észak- Korea, Kuba, Szaúd-Arábia, Szu­dán és Venezuela mellé a feketelis­tára, mint olyan államok, amelyek keveset vagy semmit nem tesznek az emberkereskedelem elleni küz­delem érdekében. Az amerikai tör­vények alapján ezek az országok szankciókkal sújthatok, egyebek között csökkenthető a nekik szánt amerikai segély. Becslések szerint évente 600- 800 ezer embert érinthet a mo­dernkori rabszolgaság, az áruba bocsátottak 80 százaléka nő vagy kislány. John Miller, az amerikai külügyminisztérium illetékese ugyanakkor rámutatott, hogy glo­bális szinten előrelépés történt, de ez még csak kezdet. Kiemelte, hogy tavaly háromezer esetben ítéltek el szerte a világban emberkereskedő­ket az előző évek néhány százra te­hető esetei után, és 41 országban fogadtak el törvényt az emberke­reskedelem visszaszorításának ér­dekében. Müler bírálta azt a négy nagy országot, Indiát, Kínát, Mexi­kót és Oroszországot, amely immár a második egymást követő évben a feketelistát megelőző szakaszban, azaz „megfigyelés” alatt áll, mert nem tesz megfelelő intézkedése­ket. „Jelentős erőfeszítések nélkül jövőre feketelistára kerülnek” - mondta Miller, megjegyezve, hogy idén Brazília, Dél-Aífika, Indonézia és Malajzia is a megfigyeltek kate­góriájába csúszott át. Az amerikai külügyminisztéri­um figyelmeztette Németországot - amelyet egyébként a legmaga­sabb kategóriába sorolt az ember- csempészet megakadályozását cél­zó erőfeszítésekben való együtt­működéséért, és elismerte, hogy küzd a labdarúgó vüágbajnokság alkalmából felerősödő prostitúció ellen -, hogy még többet kell tennie a prostitúciós célzatú embercsem­pészet várható fokozódása ellen. Emlékeztetve arra, hogy egyes becslések szerint kelet-európai nők ezrei érkeznek Németországba a június 9-én kezdődő vüágbajnok­ság alkalmából, az Egyesült Álla­mok a prostituáltak és más kizsák­mányolt munkások „forrás-, tran­zit- és célországának” nevezte Né­metországot. A jelentés szerint az Egyesült Ál­lamok maga is gyanúba keveredett. A védelmi minisztérium alváüalko- zói Indiából, Nepálból, Pakisztán­ból, Bangladesből, Sri Lankáról és Fülöp-szigetekről csempésztek be embereket Irakba, de a Pentagon intézkedéseket tett ennek meg­szüntetésére. KOMMENTÁR . Függetlenség, szomorúság S1NKOV1TS PÉTER A vajdasági magyar átlagpolgár - szinte kívülállóként - némi elégtétellel, ugyanakkor fokozódó aggodalommal szemléli a Montenegró különválása nyomán előállt helyzet alakulását. A másfél évtizeddel ezelőtt háborúkkal kísérletező Szerbia mostani teljes kudarca egészen egyértelmű, s lassan beválik azok jóslata, akik annak idején úgy vélték, ezt a köztársaságot egykoron mindössze Belgrád és környéke képezi majd. A prognózis kiteljesedőben, ám a makacs szerb politika mintha nem sokat tanult volna a sorozatos vereségekből. A valódi gond az, hogy a szerbség nem rendelkezik olyan nemzetstratégiával, amely - radikálisan szakítva a múlttal - a civilizált közösségek­hez való gyors felzárkózást célozná meg. Többek között ezért húzódik el az évek óta „szorgalmazott” új alkotmány megalko­tása is. Az okok között kutatva első helyen említendő, hogy a hat esz­tendővel ezelőtti „rendszerváltás” nem érintette a háborús nye­részkedőket. A privatizáció során megtollasodott újgazdag réte­get voltaképpen ők (valamint a milosevicsi rezsim káderei) al­kotják, számukra viszont inkább egy zártabb gazdasági rend­szer a megfelelő, mintsem az Európa felől érkező szabad(abb) légáramlat. A továbbiakban azt is tapasztaljuk, hogy a szerbség egy jelentős rétege, belefáradva a munkanélküliségbe és a nél­külözésbe, könnyen manipulálható demagóg és populista szö­vegekkel, s még mindig a „hős nemzet” nagy államáról, annak balkáni vezérszerepéről álmodozva a dominanciát tartja járha­tó útnak. Ebbe aztán persze beletartozik Koszovó erőnek erejé­vel való megtartása, a „testvéri ölelésből” távozó montenegrói- ak megbüntetése, valamint Bosznia szerbek által lakott terüle­tének „népszavazásos” visszacsatolása szintén. (Közben a vak is látja, hogy a régi Jugoszlávia mindenekelőtt a szerb hegemo- nikus törekvések, valamint Belgrád kisebbségi politikája miatt bomlott fel.) A nacionalizmust tovább éltető Szerb Radikális Párt és a Szerbi­ai Szocialista Párt voltaképpen azt az elméletet dédelgeti, hogy Szlovénia, Horvátország meg Bosznia lerohanása indokolt dön­tés volt, csak éppen a „vállalkozás” (akkor) nem járt sikerrel. S ha hozzáadjuk, hogy nyíltan vagy burkoltan ehhez az elmélet­hez asszisztál a Szerb Pravoszláv Egyház, valamint ezen ideoló­gia megalapozójaként a Szerb Tudományos Akadémia is, akkor világossá válik, hogy a szerb társadalomszerkezet egy igen je­lentős része inkább a fennálló helyzet konzerválásában érde­kelt. S talán az is nyilvánvaló, hogy az emberiesség ellen elkövetett bűntettekkel vádolt Mladics kiadatása nem a tábornok ügyes bujkálásán múlik. Montenegró leválásával létszámát tekintve a Szerbiában élő magyarság valamivel nagyobb súllyal esik latba, jelenlegi szer­vezetlensége révén azonban egyelőre még az egyfajta regioná­lis autonómia elérése is illúziónak tűnik. A területeit sorra vesztő Szerbia egyébként is allergiás az auto­nómiatörekvésekkel szemben (e szláv nép szótárában az auto­nómia az elszakadással egyenlő), másfelől viszont éppen a szerbség követel most magának autonómiát Koszovóban, s e törékeny párhuzam mégiscsak esélyt kínálna. Erre vonatkozóan azonban a vajdasági magyar pártok között eddig nem született konszenzus. Inkább úgy fogalmazhatnánk: Szerbia szétesésével egyidejűleg mintha ez a folyamat játszód­na le a délvidéki magyarság soraiban is. JEGYZET Stonhenge szemétből NÉMETH ZOLTÁN Érez-e fizikai fájdalmat, ha el­dobja a szemetet, csak úgy, a földre? Érez-e fizikai fájdalmat, ha az Ön jelenlétében valaki szeme­tel? Emlékszik a gyermekko­rára, amikor a természetvé­delmi területet jelző tábla ha­sig a szemétdomb közepén állt? Azóta a szemetet távolították el vagy a táblát? Ugye szemet gyönyörködtető látvány: szí­nes műanyag flakonok borít­ják a mezőt, szántóföldet. Fel kell díszíteni az unalmas fű-fa környezetet. Jelöljünk ki olyan helyet a szemét lerakásához, amely az uralkodó szélviszonyokat megfelelően kihasználva szin­te önerőből képes ellátni a tá­jat megfelelő utánpótlással! Hiszen mindenki lehet művész, tájszobrász, parányi emlékművet állíthat magának itt, a Földön. Készítsünk például szemétru­hát! Hozzávalók: kötelek, amelyek végére egy-egy sze­métdarabot kötünk, s azt ma­gunk után húzva nemcsak ma­gunkat, de környezetünket is szórakoztatjuk. Otthon, a vendégszobában le­gyen mindig előkészítve sze­métből a puha vendégágy, amelyen jóízűen kipihenheti magát az érkező. Kertünkben úgy helyezzük el a szemetet, hogy félig ássuk le a földbe, így nem tudja elfújni a pajkos szél, s nem kell foly­ton utánpótlásról gondoskod­nunk. Vannak persze még jobb meg­oldások is. Ha a Keleti pálya­udvartól Szolnok felé hala­dunk, a sínek melletti kies li­getben szemétből épített vis­kókat látunk, mellettük tize­nöt méter átmérőjű kultikus kört, egy-egy miniatűr Ston- henge-t - szemétből. Nagyvá­rad mellett a szemétlerakat falába épült viskók tűnnek a szemünkbe: és mindig ég egy- egy kedves kis tábortűz hasz­nált traktorgumiból. Szeretem, ha a jövő már most elkezdődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom