Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-07 / 130. szám, szerda
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 7. TALLÓZÓ LE FIGARO A francia belügyminiszter leállítja a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező, de beiskolázott külföldi gyermeknek és szüleiknek kiutasítását. Ám messze nem az összes külföldi iskolás elismeréséről van szó. A prefektúra egyesével fog minden esetet vizsgálni, s az intézkedés 800 olyan családot érint, melyekben a külföldi szülők gyermekei Franciaországban születettek, mindig is jártak iskolába, és nem beszélik származási országuk nyelvét. A többi, mintegy 10 ezer gyermekkel Franciaországban illegálisan tartózkodó családot szülőnként 2000 eurós támogatással szeretné a francia állam önkéntes távozásra bírni.- Mindegyik kampánygyűlésen azt hallom, hogy rossz idők jönnek ránk, ha a másik párt nyer. (Peter Gossónyi rajza) Mindenki mindenki ellen: a nepáli király, a kormány és a maoista felkelők csatározása Törékeny béke a Himalájában Megnyugodni látszanak a kedélyek Nepálban, azok után, hogy a himalájai ország hónapokon keresztül szerepelt a médiában. Az országban az utóbbi években két destabilizáló tényező volt. Az egyik, a maoista lázadók harca a központi kormány ellen, a másik a hét politikai pártból álló szövetség és a király küzdelme. ONDREJCSÁK RÓBERT A királyság és a demokrácia közötti viszony alakulása nem volt egyszerű az elmúlt évtizedekben. Nepál az 1750-es évek közepén történt egyesítése óta abszolút királyságként működött. Érdekes megjegyezni, annak ellenére, hogy mindig is erős szomszédokkal kellett szembenéznie, Kínával, majd India felől előbb a Mogul Birodalommal, később a britekkel, mindvégig sikerült megőriznie függetlenségét. Nepál függedenségét a brit birodalommal az 1861-ben tető alá hozott Sugauli Szerződés végleg szentesítette, amit aztán tiszteletben tartott műiden érdekelt. Persze ebben az a sajátos állapot is közrejátszott, hogy egyik szomszédos nagyhatalom sem engedte, hogy riválisa „indokolatlan” előnyhöz jusson. Ami a külső befolyást illeti, bár az országban részben tetten érhető a kínai és némi brit hatás, Nepál fejlődésére mégis India volt és van a legnagyobb hatással. Ennek számtalan jelét láthatjuk, kezdve a kulturális, vallási közelségtől a nyelvi közelségen át a gazdasági kapcsolatokig. Nepál első demokratikus kísérletei Trib- huvan király nevéhez fűződnek (annyira népszerű, hogy még a repteret is róla nevezték el Kat- manduban) az ötvenes években, amikor visszaszorult a Rana dinasztiából származó nepáli miniszterelnökök befolyása. Az első próbálkozás azonban nem volt hosszú életű: 1960-ban Tribhuvan király fia, Mahendra feloszlatta a parlamentet és bebörtönözte politikai kihívóit. Az abszolút királyi hatalom szilárdnak bizonyult egészen az 1990-es évek legelejéig, amikor a globális folyamatok és változások Nepált is megérintették. A volt kommunista blokk országainak transzformációján kívül nem kis hatással voltak Nepálra az indiai változások, elsősorban a gazdasági nyitás (Indiában a füg- gedenség 1947-es elnyerése óta folyamatos a demokrácia). Birendra király uralkodása alatt 1990-ben megegyezés született a többpárti demokrácia bevezetéséről az országban. Az új nepáli demokrácia két pilléren nyugodott: a parlamenten és a királyi méltóságon. Fontos megjegyezni, hogy a demokratikus elvek bevezetése mellett a királyi hadsereg vezetése mindvégig személyesen a király vezetése alatt maradt. A fegyveres erők király iránti lojalitása egyébként a legutóbbi események idején is megmútatkozott. A demokratikus átalakulás kedvező hatással volt az ország fejlődésére is: tíz év alatt, 2001-re az írástudók aránya a teljes nepáli lakosság körében 36 százalékról 64 százalékra nőtt, a mezőgazdaságtól való függés 81 százalékról 66 százalékra csökkent, és a sort lehetne folytatni. A 90-es évek legjelentősebb krízise a nepáli királyi család 2001. júniusi tragédiájához fűződik, amikor a trónörökös máig nem egészen tisztázott körülmények között gyakorlatilag kiirtotta az egész családot, beleértve a királyt is, majd magával is végzett. Ebben a helyzetben foglalta el a trónt a jelenlegi király, Gyanendra, akitől az ország modern történelmében még nemzetközileg ismertebb uralkodója nem volt Nepálnak, elsősorban az elmúlt időszak zavargásai miatt (a neve gyakorlatilag állandóan szerepelt a globális lefedettségű médiákban). Mindeközben azonban az ország nyugati részén, a vidéki, elmaradottabb mezőgazdasági területeken maoista felkelés kezdődött. Azaz a maoisták akciói tulajdonképpen már 1996-ban, az utóbbi évekre sikerült a lázadóknak ellenőrzésük alá vonni Nepál vidéki területeinek jelentős részét. A kormány maoistákkal szembeni fellépésének alacsony hatásfokára hivatkozva ezért Gyanendra király 2005 februárjában felfüggesztette a demokratikus intézmények, így a parlament működését is, és abszolút királyi hatalmat vezetett be (ebben a hadsereg támogatta). Ezt követően gyakorlatilag két fronton kellett harcolnia: katonailag a maoista lázadók ellen és politikai fronton a politikai pártokkal szemben. A hét legfontosabb politikai párt közös fellépésben egyezett meg - egyébként rendkívül heterogén politikai erőkről van szó, amelyeket csak a királyellenessé- gük tart egyben. A királyi hatalom elleni harc egy táborba terelte végül még a hét demokratikus politikai pártot és a maoista lázadókat is. Érdemes egyébként megjegyezni, hogy mind a három fő politikai tényezőt más-más külső nagyhatalom támogatta. Kína minden valószínűség szerint a maoistákkal szimpatizált, míg India a hétpárti szövetséggel. Az USA először a hétpárti szövetséget támogatta, majd fokozatosan áthelyeződött az amerikai támogatás a királyi hadseregre, amely a terroristaként jellemzett maoisták ellen harcolt. A feszültség ez év áprilisában tetőzött, amikor az utcai tüntetésként kezdődő demonstrációk egyre hevesebbek lettek, sőt az összecsapásoknak halottai is voltak. A helyzetet végül az indiai közvetítés oldotta meg, amely egyben azt is bizonyította, hogy Nepálban még mindig az indiai befolyás a meghatározó. Az indiai közvetítéssel - és a királyra gyakorolt nem kevés nyomással - tető alá hozott megállapodás értelmében Gyanendra fokozatosan átadta a hatalmat a parlamentnek. A jövő nagy kérdése most már csak az, hogy meddig tart a hétpárti össze- borulás, amely a heterogenitása miatt előbb-utóbb szükségszerűen felbomlik. Egyelőre senki nem tudja, mi lesz azután. A stabilitás szempontjából még fontosabb, hogy oldódik meg a maoista lázadás, amely destabilizálja a világ egyik legszebb országát. Az áruba bocsátottak 80 százaléka nő vagy kislány - az USA ezúttal Németországot is bírálja Emberkereskedelem: feketelistán Irán és Szíria MTl-HÁTTÉR Az amerikai kormány törölte Szlovákiát arról a listáról, amelyen azok az államok szerepelnek - több kategóriába sorolva - amelyek nem tesznek eleget az emberkereskedelem megfékezésére. Ugyanakkor a washingtoni külügyminisztérium feketelistára tette Iránt és Szíriát is tíz másik országgal együtt tegnap nyilvánosságra hozott éves jelentésben. A 158 államra kiteijedő, 290 oldalas jelentésben Belize, Irán, Laosz, Szíria, Üzbegisztán és Zimbabwe került fel az idén Észak- Korea, Kuba, Szaúd-Arábia, Szudán és Venezuela mellé a feketelistára, mint olyan államok, amelyek keveset vagy semmit nem tesznek az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében. Az amerikai törvények alapján ezek az országok szankciókkal sújthatok, egyebek között csökkenthető a nekik szánt amerikai segély. Becslések szerint évente 600- 800 ezer embert érinthet a modernkori rabszolgaság, az áruba bocsátottak 80 százaléka nő vagy kislány. John Miller, az amerikai külügyminisztérium illetékese ugyanakkor rámutatott, hogy globális szinten előrelépés történt, de ez még csak kezdet. Kiemelte, hogy tavaly háromezer esetben ítéltek el szerte a világban emberkereskedőket az előző évek néhány százra tehető esetei után, és 41 országban fogadtak el törvényt az emberkereskedelem visszaszorításának érdekében. Müler bírálta azt a négy nagy országot, Indiát, Kínát, Mexikót és Oroszországot, amely immár a második egymást követő évben a feketelistát megelőző szakaszban, azaz „megfigyelés” alatt áll, mert nem tesz megfelelő intézkedéseket. „Jelentős erőfeszítések nélkül jövőre feketelistára kerülnek” - mondta Miller, megjegyezve, hogy idén Brazília, Dél-Aífika, Indonézia és Malajzia is a megfigyeltek kategóriájába csúszott át. Az amerikai külügyminisztérium figyelmeztette Németországot - amelyet egyébként a legmagasabb kategóriába sorolt az ember- csempészet megakadályozását célzó erőfeszítésekben való együttműködéséért, és elismerte, hogy küzd a labdarúgó vüágbajnokság alkalmából felerősödő prostitúció ellen -, hogy még többet kell tennie a prostitúciós célzatú embercsempészet várható fokozódása ellen. Emlékeztetve arra, hogy egyes becslések szerint kelet-európai nők ezrei érkeznek Németországba a június 9-én kezdődő vüágbajnokság alkalmából, az Egyesült Államok a prostituáltak és más kizsákmányolt munkások „forrás-, tranzit- és célországának” nevezte Németországot. A jelentés szerint az Egyesült Államok maga is gyanúba keveredett. A védelmi minisztérium alváüalko- zói Indiából, Nepálból, Pakisztánból, Bangladesből, Sri Lankáról és Fülöp-szigetekről csempésztek be embereket Irakba, de a Pentagon intézkedéseket tett ennek megszüntetésére. KOMMENTÁR . Függetlenség, szomorúság S1NKOV1TS PÉTER A vajdasági magyar átlagpolgár - szinte kívülállóként - némi elégtétellel, ugyanakkor fokozódó aggodalommal szemléli a Montenegró különválása nyomán előállt helyzet alakulását. A másfél évtizeddel ezelőtt háborúkkal kísérletező Szerbia mostani teljes kudarca egészen egyértelmű, s lassan beválik azok jóslata, akik annak idején úgy vélték, ezt a köztársaságot egykoron mindössze Belgrád és környéke képezi majd. A prognózis kiteljesedőben, ám a makacs szerb politika mintha nem sokat tanult volna a sorozatos vereségekből. A valódi gond az, hogy a szerbség nem rendelkezik olyan nemzetstratégiával, amely - radikálisan szakítva a múlttal - a civilizált közösségekhez való gyors felzárkózást célozná meg. Többek között ezért húzódik el az évek óta „szorgalmazott” új alkotmány megalkotása is. Az okok között kutatva első helyen említendő, hogy a hat esztendővel ezelőtti „rendszerváltás” nem érintette a háborús nyerészkedőket. A privatizáció során megtollasodott újgazdag réteget voltaképpen ők (valamint a milosevicsi rezsim káderei) alkotják, számukra viszont inkább egy zártabb gazdasági rendszer a megfelelő, mintsem az Európa felől érkező szabad(abb) légáramlat. A továbbiakban azt is tapasztaljuk, hogy a szerbség egy jelentős rétege, belefáradva a munkanélküliségbe és a nélkülözésbe, könnyen manipulálható demagóg és populista szövegekkel, s még mindig a „hős nemzet” nagy államáról, annak balkáni vezérszerepéről álmodozva a dominanciát tartja járható útnak. Ebbe aztán persze beletartozik Koszovó erőnek erejével való megtartása, a „testvéri ölelésből” távozó montenegrói- ak megbüntetése, valamint Bosznia szerbek által lakott területének „népszavazásos” visszacsatolása szintén. (Közben a vak is látja, hogy a régi Jugoszlávia mindenekelőtt a szerb hegemo- nikus törekvések, valamint Belgrád kisebbségi politikája miatt bomlott fel.) A nacionalizmust tovább éltető Szerb Radikális Párt és a Szerbiai Szocialista Párt voltaképpen azt az elméletet dédelgeti, hogy Szlovénia, Horvátország meg Bosznia lerohanása indokolt döntés volt, csak éppen a „vállalkozás” (akkor) nem járt sikerrel. S ha hozzáadjuk, hogy nyíltan vagy burkoltan ehhez az elmélethez asszisztál a Szerb Pravoszláv Egyház, valamint ezen ideológia megalapozójaként a Szerb Tudományos Akadémia is, akkor világossá válik, hogy a szerb társadalomszerkezet egy igen jelentős része inkább a fennálló helyzet konzerválásában érdekelt. S talán az is nyilvánvaló, hogy az emberiesség ellen elkövetett bűntettekkel vádolt Mladics kiadatása nem a tábornok ügyes bujkálásán múlik. Montenegró leválásával létszámát tekintve a Szerbiában élő magyarság valamivel nagyobb súllyal esik latba, jelenlegi szervezetlensége révén azonban egyelőre még az egyfajta regionális autonómia elérése is illúziónak tűnik. A területeit sorra vesztő Szerbia egyébként is allergiás az autonómiatörekvésekkel szemben (e szláv nép szótárában az autonómia az elszakadással egyenlő), másfelől viszont éppen a szerbség követel most magának autonómiát Koszovóban, s e törékeny párhuzam mégiscsak esélyt kínálna. Erre vonatkozóan azonban a vajdasági magyar pártok között eddig nem született konszenzus. Inkább úgy fogalmazhatnánk: Szerbia szétesésével egyidejűleg mintha ez a folyamat játszódna le a délvidéki magyarság soraiban is. JEGYZET Stonhenge szemétből NÉMETH ZOLTÁN Érez-e fizikai fájdalmat, ha eldobja a szemetet, csak úgy, a földre? Érez-e fizikai fájdalmat, ha az Ön jelenlétében valaki szemetel? Emlékszik a gyermekkorára, amikor a természetvédelmi területet jelző tábla hasig a szemétdomb közepén állt? Azóta a szemetet távolították el vagy a táblát? Ugye szemet gyönyörködtető látvány: színes műanyag flakonok borítják a mezőt, szántóföldet. Fel kell díszíteni az unalmas fű-fa környezetet. Jelöljünk ki olyan helyet a szemét lerakásához, amely az uralkodó szélviszonyokat megfelelően kihasználva szinte önerőből képes ellátni a tájat megfelelő utánpótlással! Hiszen mindenki lehet művész, tájszobrász, parányi emlékművet állíthat magának itt, a Földön. Készítsünk például szemétruhát! Hozzávalók: kötelek, amelyek végére egy-egy szemétdarabot kötünk, s azt magunk után húzva nemcsak magunkat, de környezetünket is szórakoztatjuk. Otthon, a vendégszobában legyen mindig előkészítve szemétből a puha vendégágy, amelyen jóízűen kipihenheti magát az érkező. Kertünkben úgy helyezzük el a szemetet, hogy félig ássuk le a földbe, így nem tudja elfújni a pajkos szél, s nem kell folyton utánpótlásról gondoskodnunk. Vannak persze még jobb megoldások is. Ha a Keleti pályaudvartól Szolnok felé haladunk, a sínek melletti kies ligetben szemétből épített viskókat látunk, mellettük tizenöt méter átmérőjű kultikus kört, egy-egy miniatűr Ston- henge-t - szemétből. Nagyvárad mellett a szemétlerakat falába épült viskók tűnnek a szemünkbe: és mindig ég egy- egy kedves kis tábortűz használt traktorgumiból. Szeretem, ha a jövő már most elkezdődik.
