Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-06 / 129. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 6. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Fekete-tengeri párbeszéd A fekete-tengeri térségben kialakítandó párbeszéd és partneri kapcsolatrendszer a témája annak a csúcstalálkozónak, amely tegnap kezdődött Bukarestben. Hivatalos megfogalmazás szerint olyan csúcstalálkozóról van szó, amelynek eredményeként életre kel a Fekete-tengeri Fórum a Párbeszédért és Partnerségért. Az eseményen Trai- an Basescu román államfő vendégeként részt vesz Robert Kocsarján örmény, Ilham Aliyev azeri, Mihail Szaakasvili grúz, Vladimir Voronin moldovai és Viktor Juscsenko ukrán elnök. Bulgária Ivajlo Kalím külügyminisztert küldte el a fórumra, Törökország államminiszteri, Görögország pedig közbiztonsági miniszteri szinten képviselteti magát. A különféle nemzetközi szervezetek képviselői is jelen vannak, köztük Szergej Ordzsonikidze, a Genfben lévő ENSZ-székhely főigazgatója, Terry Davis, az Európa Tanács (ET) főtitkára, Marc Perrin de Brichambaut, az EBESZ főtitkára, Robert Simmons, a NATO-főtitkár dél-kaukázusi és közép-ázsiai különleges képviselője. A román külügyminisztérium hivatalosan is igyekezett hangsúlyozni az utóbbi hetekben, hogy ez a román kezdeményezésre létrejövő fórum nem holmi szigorú keretek között működő szervezet lenne, hanem inkább a térség fejlődésében érdekelt szereplők közötti találkozó és átlátható párbeszéd színhelye, ahol az érintett államok a régió identitását próbálják kialakítani a jelen problémáinak megoldása, valamint a jövőbeni gazdasági fejlődés és együttműködés erősítése érdekében. Mindez azt jelentené, a térség országai között megerősödhetne a bizalom, s az erre alapozott együttműködés során lddolgoznák a térség valódi igényeinek megfelelő fejlesztések közös projektjeit. Ezt szolgálná a térség minden szereplője közötti nyűt és tevékeny párbeszéd, összhangban az euroatlanti közösségen belül zajló integrációs folyamatokkal. Basescu már a múlt év végén, a bukaresti diplomáciai képviseletek vezetői előtt tartott beszédében kifejtette országa ezzel kapcsolatos törekvéseit, hangsúlyozva: Románia megkülönböztetett figyelmet kíván szentelni külpolitikájában a Fekete-tenger szőkébb és tágabb térségére, amelyhez Bukarestnek szoros politikai és gazdasági érdekei fűződnek. A román külpolitikai vezetés úgy véli, csak együttes erőfeszítéssel és széles körű együttműködés révén lehet például rendezni a térség „befagyasztott” - de időzített bombaként ketyegő - konfliktusait. Az államfő arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a térség ma „hídként” is szerepel a drogkereskedők, valamint az ember- és fegyvercsempészek számára. Katonapolitikai szakértők korábban felhívták a figyelmet, Románia saját érdekében is szeremé keletebbre tolni a vüág legerősebb katonai szövetségének biztonsági határait, ezért is részesíti elsőrendű figyelemben a Feketetenger tágabb térségét. Ebben a robbanásveszélyes körzetben próbál Románia vezető szerepre szert tenni. (-gf-) Vezérelt választó (Elek Tibor rajza) Megerősödtek a nagyok, s teret veszítettek a parlamenten kívüli minipártok Színvallás: kék csehek és narancssárga morvák Nehéz feladatot kaptak a cseh politikusok, miután a hét végi képviselőházi választás abszolút egyensúlyi helyzetet teremtett a parlamenti alsóházban a jobboldal és a baloldal között. KOKES JÁNOS Mindenki előtt ugyanis világos, hogy az új kormány létrehozása egyáltalán nem lesz könnyű, s kompromisszumok, kölcsönös engedmények nélkül nem fog menni. Jiri Paroubek eddigi szociáldemokrata kormányfő szerint „nélkülünk az urak még a kezüket sem moshatják meg”. Hasonló üzenetet sugall az Euro című tekintélyes gazdasági hetilap címoldala is, amelyen Miroslav Topolánek, a legnagyobb támogatást szerző Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke látható, de a felirat - Győzelem? -, amely egyben a vezérkommentár címe is, kérdőjellel van ellátva. Mindenki egyetért abban, hogy többhetes lázas tárgyalásokra, nagy taktikázásra kell számítani, amelyek eredményét ma megjósolni lehetetlen. Gyakorlatilag minden nyitott, s még egy régi-új baloldali kabinet sem kizárt. A mértékadó cseh lapok szerint is elhúzódó, többhetes tárgyalásokra kell számítani a 100:100-as eredmény miatt. Általános a vélemény, hogy ebből a patthelyzetből a kiutat csak a polgári demokraták és a szociáldemokraták valamiféle megállapodása jelentheti. Ha ez nem sikerülne, akkor valószínűleg előrehozott választást kellene kiírni. Miután az új kormányról pillanatnyilag csak spekulálni lehet, érdemes áttekinteni a választás néhány tapasztalatát, tanulságát. Az első kétségtelenül az, hogy megerősödtek a nagyok, s teret veszítettek a parlamenten kívüli minipártok. Csehország megalakulása után most történt meg első ízben, hogy két párt támogatottsága is túllépte a 30 százalékot: a polgári demokraták 35,4, a szociáldemokraták 32,3 százalékot kaptak. Az ODS mintegy 700 ezerrel, a ČSSD megközelítőleg 300 ezerrel növelte támogatóinak számát. A parlamenten kívüli pártok négy éve a szavazatok 12 százalékát vitték el, most csak a voksok hat százalékát. „Úgy néz ki, Csehországban is kezd kialakulni a kétpólusú politikai színtér. A két nagy párt együttesen majdnem 70 százalékot kapott, a 2002-es választáson az arány csak valamivel 50 százalék felett volt” - mutatott rá Tomáš Lebeda szociológus. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a polgári demokraták 35,4 százaléka a rendszerváltás után a legmagasabb arány, amelyet egy párt a választáson kapott. Ez egyébként majdnem kétmillió szavazatot jelent. A mértékadó cseh lapok szerint elhúzódó, többhetes tárgyalásokra kell számítani a 100:100-as eredmény miatt. A hét végi voksolás meglepetése, hogy Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) csak 12,8 százalékot szerzett, a 2002- es eredményhez képest 6,7 százalékponttal kevesebbet. Ezt senki sem várta, minden előrejelzés 15 és 20 százalék közé várta a kommunistákat. Vojtéch Filip pártelnök a gyengébb eredményt két dologban látja: az első, hogy sokan a kiélezett helyzetben tudatosan a szociáldemokráciára szavaztak, amely megígérte, hogy kormányzati pozíciójában szorosabb együttműködést tervez velük, a másik pedig az, hogy a rendkívül éles antikommunista kampányban nyilván sokan nem mertek a pártra szavazni. A Kereszténydemokrata Unió- Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL) tíz százalékot akart, de csak 7,2 lett belőle, ami kevesebb mandátumra elegendő, mint amennyi eddig volt. Elemzők szerint a párt fokozatosan gyengül, s egyre több az olyan régiók száma, amelyekben a kereszténydemokrata néppárt nem tudja átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. A Zöldek Pártjáról, amely most első ízben jutott be a parlamentbe, sem a cseh politikusok, sem a média többsége nincs túl jó véleménnyel. Az elnök Martin Bursflcon kívül a parlamentbe került zöldeknek gyakorlatilag semmiféle tapasztalata sincs a nagypolitikában. A már hagyományosan szoros eredményt hozó voksolások után a politikusok ismét felvetették a választási törvény módosítását. Néhány szociológus azonban másképpen látja. „A politikai kultúrán kellene változtatni. El kellene végre érni, hogy a kompromisszum- és a konszenzuskeresés ne jelentsen negatív dolgot a politikusok és pártok számára, hanem a megtalált közös érdekeket, amit aztán tiszteletben is kellene tartani” - hangsúlyozta Vladimíra Dvoráková, a prágai Gazdasági Főiskola politikai-gazdasági elemzője. A képviselőházi választás további érdekessége, hogy 2002-ben Prágán kívül az ország mind a 13 régiójában a szociáldemokraták nyertek, most nyolc helyen polgári demokrata, hat helyen szociáldemokrata siker született. Megerősítést nyert az a médiában gyakran elhangzó állítás, hogy az ODS (kék pártszín) pozíciói Csehországban, a ČSSD (narancssárga pártszín) pozíciói Morvaországban erősebbek. A szociáldemokraták Morvaországban minden régióban az első helyen végeztek, Csehországban csak Ústí megyében nyertek. A jelentős bányavidéken a párt választási listáját Paroubek vezette. Miroslav Topolánek, a polgári demokraták elnöke viszont ostravai létére a prágai lista élére került. Prága hagyományosan a jobboldal, a liberálisok bástyája, s Topolánek most is nagy fölénnyel végzett az első helyen. A patthelyzet gazdasági hatásai Prága. Elemzők szerint a választás eredménye rövid távon nem lesz kedvezőtlen hatással a cseh gazdaságra. Ha azonban elhúzódik a kormányalakítás, illetve gyenge lesz az új kabinet pozíciója - s mindkettőnek nagy a valószínűsége -, akkor azt a gazdaság már negatívan értékelné. Viszont abban egyetértés van, hogy a szükségesnek tartott reformok, amelyek elsősorban a nyugdíjrendszert, az egészségügyet, a közkiadásokat és az államapparátust érintenék, várhatóan lekerülnek a napirendről, (kj)- KOMMENTÁR Hatalomátvitel JARÁB1K BALÁZS Annyiszor szerepel a reform szó az új magyar kormány múlt héten nyilvánosságra hozott programjában, hogy az edzett középeurópai nyugodtan gyanakodni kezdhet: kamu az egész. Az új magyar kormány névsorát nézegetve pedig ez a filing abba a kérdésbe torkollik, vajon Gyurcsány Ferenc komolyan gondolja- e a reformokat, vagy pedig az öreg maszoposok további leszalá- mizása a cél. Vagy mind a kettő. Miniszter lett ugyanis a második Gyurcsány-kormányban Hiller István, Szekeres Imre, Lamperth Mónika és Kiss Péter is. Gyurcsány ezáltal nemcsak saját útját könnyítheti meg az MSZP elnöki széke felé, hanem a pártot is készségesebbé és dinamiku- sabbá teheti, miután a nagy öregek vélhetően elkopnak majd a kormányzásban. Gyurcsánynak már sikerült megszabadulnia több, régi „bajtárstól” (Baja Ferenc, Jánosi György, Nagy Sándor), akikről - hasonló módon a mostani nevekről - nem feltételezték egy-két éve, hogy ilyen könnyen elfelejtődnek. A reformok beindítását pedig feltételezhetően a párhuzamosan kiépülő kancellária, valamint a kormányfő mellet működő stratégiai csoportok vezényelhetik le. Látva azonban a főstratéga, Draskovics Tibor vagy a kancelláriaminiszter, Szilvásy György nevét, óhatatlanul ott motoszkál a kérdés: vajon Gyurcsány Ferenc nem akart, vagy nem tudott más emberi erőforrások után nyúlni? Vajon ő az egyetlen, akinek víziója van, vagy akinek víziója lehet az új kormányban? Mindenesetre amíg Gyurcsány egyértelműen változásra törekszik a szocialista táboron és vélhetőleg a magyar politika egészén belül is, addig a Fidesz egyre inkább belekonzerválódik a saját „ötvenes éveibe”. A Magyar Nemzet a kommunista (h)őskort idézve leplezte le Pokornit, aki zsidó (sic!) kapcsolat- rendszerét kihasználva tör a magyar jobboldal egységére. Pedig a Magyar Nemzet elemzői a Pokorni-cikk mellett helyesen írják, hogy az új kormányzati struktúra kiiktatja a szakmai kontrolt. Gyurcsánynak égető szüksége lesz egy konstruktív ellenzékre a parlamentben, hogy saját víziója ne ragadja el, valamint hogy a reformok kivitelezése során ésszerű visszajelzést kapjon. Ennek azonban nagyon kevés a valószínűsége: míg a Fidesz szerint Putyin orosz elnök hatására Gyurcsány „példátlan hatalmi koncentrációt valósít meg és formalitássá üresíti a miniszteri posztokat”, addig a jobboldal mintha (fehér)orosz ellenzéki hatás alatt lenne. Ha folytatja a boszorkányüldözést, egyre inkább csak saját, csökkenő számú híveinek szónokolhat majd. így, a jövő, egyelőre, nem narancsszínű. Bocs, fiúk. JEGYZET A focivébé kára KOCUR LÁSZLÓ Azt egyelőre megjósolni sem lehet, mekkora bevétele származik az érdekelteknek a (vitathatatlanul az év sporteseményének számító) labdarúgó-világbajnokságból, hány németországi szálloda, panzió, utazási iroda, közlekedési vállalkozás, mobiltelefonszolgáltató, reklámügynökség, tévécsatorna, rádióállomás, újság, kocsma, sörgyár, örömlány, óvszer- és mezgyáros, sörsátor-forgalmazó, emléktárgybolt, szakkommentátor - a lista tetszés szerint tovább bővíthető - fog meggazdagodni az egy hónapig tartó őrület során, ám egy angol tanácsadócég máris tudni véli: a szigetország munkaadóinak akár tetemes, négymilliárdos veszteséget is hozhat. Ez pedig koronában is komoly összeg, nemhogy fontban - gondolatkísérletként szorozzuk be ötvenöttel. Dermesztő, ugye? Az elemzők szerint a labda bűvöletében élő dolgozók úgy károsítják meg - akaratlanul (?) is - munkaadójukat, hogy akár egy órát is barangolnak a világhálón, focihírek után kutatva. Ha ehhez hozzáadjuk az egyéb, munkaköri feladatokhoz szorosan nem kapcsolódó szörfölést - ennek a jelenségnek már szintén komoly szakirodalma van -, ez a kár akár meg is többszöröződhet, de ez nem tárgya ennek az írásnak. Persze a tanulmány nem tér ki arra, mennyivel terheli meg a társadalombiztosítási rendszert a számtalan „futballbe- teg” alkalmazott, akik a focivébé idejét, vagy legalábbis annak egy részét látszólag betegállományban fogják tölteni, valójában viszont csak akkor lesznek betegek, ha kedvenc csapatuk kikap, de akkor bizony nagyon... Bár ők még mindig szerencsésebbek azoknál a férfitársaiknál, akik nem szuvenírboltban vásárolt ajándéktárggyal, relikviával térnek haza a meccs- kavalkád után, hanem a megméretéseknek otthont adó tizenkét város valamelyikében felállított bordélysátrakban szerzett fájdalmas emlékkel, mely azon túl, hogy kényelmetlen magyarázkodás tárgyát képezheti, újabb tehertétel a vébé alatt egyébként is megterhelt egészségügy számára. Ám ilyen tetemes veszteségük - ízlelgessük az elemzés végeredményét: négymilliárd - csak abban az esetben keletkezne a munkaadóknak, ha az alkalmazottaik fele vizslatna focihírek után a világhálón. Ez pedig kevésbé valószínű, ugyanis a dolgozó nőket vélhetően a teremtés koronáinál lényegesen kevésbé foglalkoztatja a világbajnokság, s valószínűleg a férfiak közül sem érdeklődik mindenki a labdazsonglőrök produkciója iránt annyira, hogy napi hatvan percet töltsön focihírek olvasásával. Bár azoktól, akik másfél órán át képesek elnézni, hogy huszonketten kergetik a labdát, ez is kitelik.
