Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-23 / 117. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 23. www.ujszo.com Június végén: határon túli színházak fesztiválja Huszonnyolc előadás MT1-H1R Kisvárda. Huszonnyolc előadást láthatnak az érdeklődők a Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiválján, amelyet június 22. és július 1. között rendeznek meg Kisvárdán - tájékoztatott a házigazda, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei város várszínházának igazgatója. A fesztiválon négy szomszédos ország, Szerbia-Montenegró, Szlovákia, Románia és Ukrajna 26 magyar társulata mutatja be versenyprogramját - mondta Nyakó Béla. A kisvárdai művelődési intézmény vezetőjének közlése szerint az előadássorozat június 22-i nyitónapján a Csíkszeredái Csíki Játékszín Barta Lajos: Szerelem, az Újvidéki Színház pedig Várkonyi Mátyás-Nagy Viktor: Szép új világ című darabját mutatja be a zsűrinek, illetve a közönségnek. A határon túli magyar színházak seregszemléjén az Újvidéki és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház három-három előadást játszik. Két-két darabbal lép fel a marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a temesvári Csiky Gergely Színház, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Társulata, a szatmárnémeti Északi Színház, a gyer- gyószentmiklósi Figura Stúdió, a kassai Thália Színház, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, valamint a szabadkai Népszínház magyar társulata. Egy-egy előadást tart a fesztiválon a Csíkszeredái Csíki Játékszín, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a nagyváradi Állami Színház szigligeti társulata, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem színművészeti hallgatóinak társulata, a vajdasági Tanyaszínház és az Újvidéki Művészeti Akadémia társulata. Nyakó Béla megjegyezte: a záró előadást július 1-jén a sepsiszentgyörgyi művészek tartják, Kálmán Imre-Békeffy István-Kellér Dezső: Csárdáskirálynő című operett-darabját mutatják be. Áz igazgató hozzátette azt is, hogy a fesztivál kísérőprogramjaként a Kormorán és a P. Mobil együttesek koncertjét is megrendezik, valamint lesz könnyűzenei-, tánc- és sanzonest Kisvárdán. Ma Balogh Béla lesz a Családi Könyvklub vendége Meg kell szólítani az olvasót JÓZAN MÓNIKA Dunaszerdahely. Popper Péter, Nemere István, Havas Henrik, Leslie L. Lawrence írók, akiket a dunaszerdahelyi Családi Könyvklub már meghívott és elhozott az olvasóknak. Az idén tízéves klub tovább folytatja olvasóközpontú hagyományát, legutóbb négyszáz gyermeknek szerveztek bábelőadást Écsy Gyöngyi közreműködésével, ma pedig az ezoterika kedvelőit szólítják meg Balogh Béla magyarországi bestseller íróval, akivel 18 órakor a művelődési központban találkozhat a nagyérdemű. A könyvklub ezzel a rendezvénysorozattal ünnepli születésnapját. Visszatekintve az elmúlt tíz évre Győri Attila, a Családi Könyvklub alapítója elmondta, hogy minden negyedik órában egy új klubtaggal bővülnek. Jelen vannak az egész Felvidéken, és az isten háta mögötti helyekre is eljutnak. Évente kétszer állítanak össze Tudorka- és Glóbusz-katalógust, melyet Pozsonytól Király- helmecig minden iskolába eljuttatnak. Könyvritkaságokat is beszereznek, legyen szó szuahéli nyelvkönyvről vagy a világ másik felén található krónikáról, mivelhogy a Családi Könyvklub a kezdetektől fogva a mai napig szenvedéllyel foglalkozik a könyvekkel. Győri Attila arra a kérdésre, hogy mit tapasztalnak, milyen irodalmi áramlatok a meghatározók az olvasók körében, azt mondta, hogy: „Nincsenek illúzióim, tisztában vagyok vele, hogy amit reklámoznak, azt keresik. Nem vagyok a könyvpiac Robin Hoodja, olyan művekkel foglalkozunk, amelyekre van igény. Én úgy vélem, szeretnek olvasni az emberek, csak meg kell őket szólítani. A könyvklub tagjai kultúr- emberek, a klasszikus értékekre is vevők.” A Családi Könyvklub továbbra is támogatja a látványos kulturális rendezvényeket, június 1-jén nyilvános rádióadást szervez a gyermeknap alkalmából. Földes László (Hobo) József Attila-estje ma Kassán ...jó lenne nem ütni vissza JUHÁSZ KATALIN Kassa. Földes László (Hobo), a karizmatikus énekes, író, színész és szövegíró ma délután Kassán adja elő verses-zenés József Attila-estjét. Hobo az évek során több fontos, lázadó szellemiségű költő, illetve nemzedékére nagy hatással lévő zenész gondolataival ismertette már meg a fiatal hallgatóságot. József Attila verseiből sem először válogatott. Mostani műsorának címe: Milyen jó lenne nem ütni vissza. Áz est hivatalos bemutatója három évvel ezelőtt volt a budapesti Komédi- um színházban. Hobo egy korábbi interjújában így vall a költőről, illetve a műsor létrejöttének okáról: „József Attilában van meg mind a mai napig leginkább az a fajta szabadságvágy, ami a hatvanas években - amikor én magamra találtam - a magyar rockzenében is benne volt. Sajnos, ami a rockzenét illeti, ezt ma már kevesen őrzik, de József Attila vagy Fran?ois Villon költészetében máig megmaradt az erős szabadságvágy, ami átsugárzik az eltelt évtizedeken, évszázadokon, és érzéseim szerint bennem is lüktet. A műsorom egyébként nem József Attilát mutatja be. Ő nem szorul rá a népszerűsítésre, az újrafelfedezésre. A válogatott versek az én személyes problémáimról szólnak, melyeket a költő jobban megfogalmazott, mint amennyire én tudnám. Jordán Tamás azt mondja, ő tulajdonképpen plagizálja József Attila gondolatait, és saját magáról beszél a költő verseinek alázatos felhasználásával. Jómagam is erre törekszem.” A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének társszervezésében megvalósuló műsor része annak a nemzetközi színházi fesztiválnak, amely egész héten át zajlik a kassai Thália Színházban. A kezdés időpontja 17 óra, helyszín a Thália Színház Márai Stúdiója. Szabó István egy gazdag tőzsdei vállalkozóként két hétvégét töltött Prágában. Elment az Arany Tigrisbe is f Őfelsége vendégjátékosa volt , Két jelenete van Jirí Men- zelnek budapesti kollégája, Szabó István Rokonok című filmjében. Viszonzásul e két epizódért Szabó István is kétszer tűnik fel Jiŕí Menzel Őfelsége pincére voltam című alkotásában. SZABÓ G. LÁSZLÓ És ivott egy nagy krigli sört? Ittam, bár egyáltalán nem vagyok sörös. Én a tejet és a tejeskávét szeretem. Hrabal kocsmájában azonban sört kell inni, ott az esik a legjobban. Klasszikus magyar regény filmes adaptációjában szerepelt a cseh rendező, egy legendás cseh író több nyelvre lefordított művének moziváltozatában „vendégeskedett” a magyar rendező. Két Oscar-díjas egy filmben. Előbb Budapesten, a Móricz Zsigmond által ábrázolt kelet-európai társadalomképben, majd Prágában, Bohumil Hrabal mérnöki pontossággal megkomponált kelet-európai karriertörténetében. Jirí Menzel korábban nem ismerte Móriczot, Szabó István nem egy Hrabal-művet olvasott. Arra azonban sosem gondolt, hogy az Őfelsége pincére voltam filmváltozatában egyszer majd égy gazdag tőzsdei vállalkozó alakjában tűnhet fel, mint ahogy prágai kollégája sem álmodott róla, hogy egy bankigazgató helyettes bőrébe bújva „beírt” figurája lesz a Rokonoknak. A két rendező: két jó barát. Sőt, ami még ennél is több: Jirí Menzel budapesti testvéreként emlegeti szeretett kollégáját. Ugyanabban az évben, ugyanabban a hónapban két nap különbséggel születtek, de ezt a két napot Jirí Menzel mindig szóba hozza, csak hogy elmondhassa: kettőjük közül ő a fiatalabb. A cseh rendező gyakran vállal színészi feladatot, budapesti „bátyja” csak kivételes helyzetekben. Legutóbb Atom Egoyan, az örmény'származású kanadai rendező Az igazság fogságában című filmjében tűnt fel. Menzellel azonban még a Rokonok forgatása során megegyeztek: „te enge- met, én tégedet” alapon mindig az rendezi a másikat, aki éppen filmet forgat. Pár nappal ezelőtt Szabó Istvánon volt a sor. Szöveget nem kapott a filmben, két kulcsjelenetnek azonban fontos résztvevője volt. Az egyikben egy elegáns urakból álló asztaltársaság tagjaként szórakozott egy előkelő helyen, a másikban pedig ugyanezen társasággal tollat fosztott a börtönben. A két jelenet között nem történt más, „csak” egy politikai változás. Két Oscar-díjas egy filmben: Szabó István és Jirí Menzel Két hétvégét töltött Prágában, közelről nézhette, hogyan dolgozik prágai „testvére”. Mit tapasztalt? Rengeteget tanultam. Borzasztó sokat. Olyan dolgokat, hogy... nekem például, ha rendezek, már egy órával a forgatás megkezdése előtt elkezdődik a munka. Koncentrációval és feszültségben. És tart a forgatás befejezése után még legalább egy órát. Vagyis naponta 12-14 óra teljes koncentráció, figyelem. Még soha nem éreztem, nem láttam világosan, hogy másokkal ez nem így történik. Ők ülnek és várnak, amíg hívják őket, és dolguk lesz. És nem csak a színészek - a kellékesek és a világosítók is ülnek és várnak, amíg feladatot kapnak. Azért vannak ott egész nap, mert nem tudhatják, mikor kell ugra- niuk. Én ott ültem három napon keresztül Jirkánál, és a bőrömön tapasztaltam, mi az, hogy várni, szétesni, újra koncentrálni. Ez alatt a három nap alatt rengeteget tanultam abból, hogyan kell fenntartani az érdeklődést a színészekben és a stábtagokban. Ez nagyon fontos része a forgatásnak. Hagyni kell az embereket pihenni, mást csinálni, nem lehet egy nap tizenkét órán át mindenkit feszültségben tartani. Önmagamat igen, az más dolog. A rendező érdekeltsége a filmben sokkal nagyobb, mint bárkié. Az övével pedig csak az operatőr érdekeltsége azonos. Ez két ember, aki ott evez a csónakban, és ők a felelősek mindenki másért, és nem árt, ha a többiek tudják, mikor kell átvenni az evezőt, és mennyi idejük van pihenni. Ez nagyon érdekes tanulság volt. Eddig úgy dolgoztam, hogy azt gondoltam: majd ha kellenek, hívom őket. Erre oda kell figyelni. Az ő dolguk nehezebb, mint az enyém. Én állandó feszültségben vagyok, ők meg lazítanak, dolgoznak, kikapcsolnak, bekapcsolnak. A pikolófiút, illetve a milliomos szállodatulajdonost, a történet központi alakját két „A rendező érdekeltsége a filmben sokkal nagyobb, mint bárídé. Az övével pedig csak az operatőr érdekeltsége azonos.” színész játssza a filmben. A bolgár Ivan Barnev és a cseh Oldrich Kaiser. Találkozott velük a forgatáson? Mindkettőjüket láttam, de játszani csak az előbbit. Ivan Barnev rettentően helyes, kedves, szeretetre méltó fiú. Hogy remek színész, az pillanatok alatt kiderült számomra. Oldrich Kaiserrel éppenhogy csak bemutatkoztunk egymásnak. Ez az utolsó napon volt. Jirkától búcsúztam, amikor feltűnt a közelünkben. Odajött, kezet fogtunk, és már el is kö„Csak azt sajnálom, hogy nem volt módom enni az előttünk levő finom falatokból" „Finom, intelligens filmes - nyilatkozta önről Jirí Menzel. - Nagyon örülök, hogy igent mondott a felkérésemre, és szerepet vállalt a filmben.” Én nem nevezném szerepnek, amit Jirkánál vállaltam, inkább csak egy baráti meghívásnak, hogy láthassam őt munka közben. Végtelenül udvarias, visszafogott, finom humorú ember. Régi keletű a mi barátságunk, de egy ideje már a születésnapunkat is együtt ünnepeljük. Jóleső érzés, hogy a bátyjának tekint. Büszke vagyok az „öcsémre”. A tehetsége mellett az emberi tartása is példamutató számomra. (Oláh Csaba felvételei) szöntünk egymástól. Vittek a repülőtérre. , Hol zajlott a forgatás? | A börtönjelenetet Prágától hatvan kilométerre vettük fel, a mulatóbelit pedig, ahol egy lengén ( öltözött, nagyon csinos hölgy táncolt előttünk az asztalon, Prágában, a polgármesteri hivatal- hoz tartozó, igazán előkelő épületben. Én ugyanebben az épületben kaptam szállást, a harmadik emeleten. így reggel csak le kellett mennem a forgatásra. Ez életem nagy álma: így dolgozni. Csak úgy lesétálni a helyszínre. Civilben kik voltak a filmbeli társaság tagjai? Jirka barátai. Egy orvos, egy | karmester, egy színész és én. Kellemes urak voltak, jókat társa- ' lógtunk. Csak azt sajnálom, hogy nem volt módom enni az élőt- ^ tünk levő finom falatokból. Mindig akkor szóltak, hogy „Ennyi!”, amikor épp venni akartam a tányérról. Tollat fosztott már valaha? Nem, még soha. Én mindig örülök, ha valami újat tanulhatok. Babramunka lehetett. Poros! Az utolsó jelenetben nagyon kellett vigyáznom, nehogy mély levegőt vegyek, mert csak úgy szállt a toll. Prágából látott valamit? Keveset. Csak egy rövid sétára volt alkalmam az Óvárosban, és beültem egy kicsit Hrabal törzshelyére, az Arany Tigrisbe.
