Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-27 / 121. szám, szombat
14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 27. www.ujszo.com HÉTVÉGI OLVASMÁNY IHM CSAK HORGÁSZOKMAK Nyár eleje a holtágon, baj szí forog az akadok közt Nyár eleje van, a horgász számára a legszebb időszak (A szerző felvétele) Ballagok a holtág partján, és keresem a halat. Zöld lombsátor borul fölém, amint az erdei úton haladok előre, a madarak koncertje lelket melengető, bogarak zümmögnek. Letérek az ösvényről, és belegázolok a fűbe. Teniszcipőm alatt susog a zöld, és jótékonyan feledteti a városi flasztert. Nyár eleje van, a horgász számára a legszebb időszak. KÖVESDI KÁROLY Lecsippentek egy dermedt cserebogarat az egyik lelógó ágról, és vizslatok, hol lehetnek a társai. Az utóbbi időben mintha kipusztultak volna, most sem látok többet, hiába forgatom a cseregallyakat. Útjára engedem; ma csak gilisztával fogok horgászni. A hosszú tél után nagyon kiéheztek a halak, fehérjére vágynak, természetes kajára. Hanem a vízállás igen alacsony; itt is, ott is iszapos szigetek éktelenkednek, korhadt fekete ágak nyújtózkodnak az ég felé a meder közepéből. Semmi mozgás. Nem kétséges, feljebb kell keresnem a halakat, nem itt, a vasárnapi horgászok által kigyúrt és ösz- szeszemetelt helyeken. Egyedül vagyok, élvezem a csendet. Följebb az erdő elvékonyodik, kilépek a harmatos vetésbe, hogy jobban haladjak. Cipőm egy-kettőre átázik, de nem bánom. Majd lerúgom, hamar megszárad. Két őzet verek fel, riadt, nagy ugrásokkal távolodnak, majd megállnak, és kíváncsian néznek. Sejtik, hogy nem bántom őket, nem először találkozunk. Egy bak és egy suta. Megnyugodva ütik le a fejüket. Visszakanyarodom az erdőbe, mert elértem a helyet, ahol a holtág mélyebb, és ahová vissza-visz- szatérek. Azonnal megnyugszom: a lombsátor nyiladékain áttörő napfény fénynyalábjainak tallózásában megpillantom a halakat. Hatalmas rajban bandáznak a szemközti uszadék környékén. Több tucatnyi hal sütkérezik a felszínen, valószínűleg ők is élvezik az egyre erősödő napfényt. Kissé távol vannak, de könnyű bottal, vékony zsinórral elérhető távolságban. Lerakodok, feltűzök egy nagy esőgilisztát a kis horogra. Ez a módszer számomra az egyik legkedveltebb: könnyű, háromméteres, 10-40 grammos karbon pergetőbot, se úszó, se ólom, csak a finom, tizen- nyolcas zsinór, a végén kis horog, azt bújtatom a nagy gilisztába. A dobás súlyát maga a csali biztosítja. A kapást a zsinór futása jelzi. Odasuhintom a halak elé. Nézem a zsinórt, ahogyan lassan merül, és a gilisztát sodorja a gyenge áramlat lefelé. Nem soká kell vámom, a húr hirtelen gyorsabban kezd futni, ami arról árulkodik, hogy valami viszi. Megvárom, míg csaknem teljesen kifeszül, és bevágok. Jókora rúgás válaszol. Az orsó fékje is megreccsen, igaz, elég puhára állítottam. Keményítek rajta, és vezetem kifelé a halat. Nem adja köny- nyen magát. Visszafordul a mederbe, és menekülne felfelé, de nem engedem, mert befuthat valami gazba, márpedig nem azért akasztottam meg, hogy meglógjon. Csak úgy, merítő nélkül nyúlok le érte a vízbe, és nyakon csípem a kilós formájú jászkeszeget. Hej, de szép vagy, konstatálom, ahogy méltatlankodva pocsol a víztetőn, majd kilendítem a partra. Azt hiszem, igen jó napom lesz. A halat szákba rakom, a szakot a vízbe, feltűzök egy új gilisztát, és jöhet az újabb dobás. Olyan ez a módszer, mintha legyeznék, csak nem léggyel, hanem gilisztával. A csali természetes módon sodródik a vízben, mintha éppen valamelyik ágról pottyant volna le. Hej, a nemjóját, ez még le sem érhetett a fenékre, már elkapta valami. Ül a bevágás, és szánkázik kifelé egy jókora, mohó dévérke- szeg. Palaszürke, és akkora, mint egy levesestál. Dobálja magát a parti fűben, nem érti, mi történt. Olyan mélyre nyelte a horgot, hogy nem bajlódok a fogóval, inkább elcsippentem a zsinórt, és új horgot kötök. Igazi nyár eleji lapátdévér, legalább másfél küós. Szinte rárabolt a csalira. Hogy mi lesz itt még ma! A következő dobásra senki sem jelentkezik, majd újabb jászkeszeget akasztok, kiló körüli lehet ez is. Utána egy vehemensen védekező domolykót, ez sem a kicsik közül való. Legalább másfeles. Alig fél órája kezdtem, és már van négy halam, a súlyuk együtt legalább hat küó. Azt hiszem, itt az ideje, hogy harapjak valamit. Előkapom a háromlábú széket, és megreggelizek. Semmi parádé, a menü szendvics ásványvízzel, utána egy korty kávé a termoszból, majd rágyújtok egy cigire. Nyugodtan pöfékelek a melegedő nyári délelőtt simogatásában, és nézelő- dök. Nincs hová sietni. Nem azért jöttem, hogy kifogjam a holtág ösz- szes halát. Máskorra és másnak is kell hagyni belőlük. Odaát vadkacsák landolnak a vízen, nagy ramazu- rit csapnak. Ők is szeretik ezt a környéket, az embertől nem félnek, tudják, nem az ő kedvükért üldögél a parton. Hódpatkány tempózik előttem, láthatóan ő sem zavartatja magát. Egy óvatlan mozdulatomra azért jobbnak látja gyorsan alábukni, és jóval följebb, egy bokor alól kukkant vissza. Tőlem balra tuskók állnak ki a vízből, nyáron kapitális pontyokat bújtat ez a sok akadó. Itt viaskodtam tavalyelőtt egy akkorával, hogy fél óra után a könnyű match botom derékba tört. Csak a nagy, fekete hátát láttam a halnak, amely azóta is kísért álmaimban. Előttem a sekély vízben jókora bogár tempózik. Gyerekkoromban csíbomak hívtuk. Hogy helyesen-e, nem tudom, mert a csíbor eredetileg csíkbogarat jelent, neve a nyelvújításkor alakult ki a csíkbogár ösz- szerántásával. Nem is biztos, hogy vízben él. „Egy tsíbornak a’ színe setétszürke, és a’ számyfedelein keskeny sárga húzások vágynak.” De hagyjuk az etimológiát, horgásszunk tovább. A nézelődés után fogom a botot, újra csalizok. Kissé elsietem a dolgot, mert a giliszta elszáll, leszakadt a horogról. Rosszul tűztem fel. Újra csalizok. Dobás után szinte azonnal kifeszül a zsinór, és be sem kell vágnom, csak megakasztani a robogó halat, amely úgy húz, mint egy torpedó. Pár perces küzdelem után egy akkora domolykót pillantok meg, hogy megdöbbenek a látványtól. Legalább három-három és fél kilós. Kapitális példány. Amikor lenyúlok érte, utolsó erejét összeszedve kirohan, és eltépi a zsinórt. A nemjóját a lusta fejemnek! Bizony, elő kellett volna szedni a me- rítőt. De hát ki gondolta, hogy ekkora hal kerül a horogra? Igaz, vannak itt méteres balinok is. Morogva csomagolom ki az emelőhálót, most már nem cifrázom, azt tolom a megfogott halak alá. Amik jönnek szépen, sorban. Déltájban már legalább tizenöt halam van, és egyik sincs kiló alatt. Szinte félve emelem ki a szákot a vízből, ki ne szakadjon a sok hal súlya alatt. „Belenyúltam” - írom barátomnak az sms-t, aztán leülök pihenni. A tuskók felől hirtelen valami loccsanást hallok. Először azt hittem, az imént látott hódpatkány kergetőzik valamivel, de amint letéve a botot közelebb lopakodók, látom ám, hogy forgó van a víz tetején. A harcsahorgászok pohárnak hívják a jelenséget, amely szürkeharcsáról árulkodik. Hát így állunk! Bajszi forog a tuskós akadól^ közt! Az ilyen látványt jól el kell raktározni az emlékezetben, és nyári éjszakán vissza kell térni, kishallal, nadállyal, gilisztacsokorral, erős felszereléssel. Sokáig vizslatom a környéken, és valóban: pörsenést, buboréksort is látok, ami egyértelművé teszi, hogy harcsa vagy harcsák búvóhelye ez a csökökkel, tuskókkal tarkított szakasz. A felfedezéstől elégedetten ballagok vissza a helyemre, és folytatom a pecát késő délutánig. Végül elfáradva abbahagyom a horgászatot. Kiválogatom a halakat, négy lapátdévért, a jaszkók, domolykók közül az öt-hat legnagyobbat hagyom meg, a többit visz- szaadom a víznek. Nem szabad telhetetlennek lenni. Ha legközelebb jövök, már a pontyok, harcsák kedvéért érkezem. Ahogy küépek az erdőből, úgy csukódik össze mögöttem a természet zöld sátora, mintha ott sem lettem volna. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: május 31. 1. Mit rendelt el IV. Benedek pápa a 10. században? a) a megholt csecsemők eltemettetését b) a méhen belüli keresztelést c) a szoros pólyázást 3. Minek nevezik Mózes negyedik könyvét magyarul? a) Számok b) Betűk c) Kőtáblák 4. Mi volt Fény Szökellő neve kiskorában? a) FényPicurka b) FényUgrika c) Szivárvány 5. Mit jelent a csíbor eredetileg? a) jó bor 2. Mikor kezdett a közérdeklődés a gyermeki élet felé fordulni? a) a 17. században b) a 18. században c) a 19. században b) horgászbot c) csíkbogár Május 20-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2b, 3a, 4c, 5a. A Nap Kiadó ajándékát Kiss Andrea, kiskövesdi kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA SÓ ♦ Tisztító- és háziszer gyanánt egyaránt kitűnően beválik a konyhasó. Vödröt, medencét, kiöntőt, legjobb sóval lesúrolni. Tojásfoltpkat ezüstkanálról leggyorsabban nedves só visz le, serpenyőt is jobb nedves sóval ledörzsölni, mint mosni. Kávé- és vérfoltokat is sóval tisztítanak. Erős oldatban kitűnően levisz minden piszkot szalmazsákról, lábtörlőről. Ha a ház falát kívülről meg akaijuk tisztítani penészgombától, akkor is legjobb sót és bórsavat vízben felolvasztani és ezzel a keverékkel lemosni. Piszkos palackokat, rezet, vas takaréktűzhelyet sóval és ecettel kell mosni. Vörös rézedényt 1 rész só, 1 rész ecet és 2 rész liszt keverékével tisztítsunk. ♦ Aranyozott rámákat csak egészen tiszta sóval szabad bedörzsölni. Ugyancsak tiszta legyen a bársonykalapok tisztítására használt só. Ha a sütőt behintjük sóval, nem kell attól félni, hogy tűzálló edény megreped. A gyertya csepegését is úgy akadályozzuk meg, ha a gyertyát órákhosszat gyönge sóoldatban hagyjuk és aztán ledörzsölés nélkül szárítjuk meg. A só sokszor kisegít a zavarból, bajból, de sokszor ő maga is segítségre szorul. Ha például besózunk valamit, a sózókád aljára arrov-gyökeret teszünk, hogy a só ne csomósodjék meg. A só hasznáról említsük meg azt is, hogy a levágott virág sokkal tartósabb a vázában, ha vizébe némi sót tettünk. ♦ A fehérnemű, ha sós vízben öblítjük, nem fagy meg télen. Befagyott vízvezeték csövet és jeget fel lehet olvasztani sós vízzel. Megfagyott tojás is élvezhető lesz, ha néhány óráig hideg sós vízben hagyjuk állani. Természetesen akkor rögtön el kell fogyasztani. Sok só Túl sok só használása határozottan árt a szervezetnek, de mérsékelten tulajdonképpen olyan ételekbe is kellene sót tenni, amelyekbe általában nem szokásos. Jó például megsózni minden tésztát, tejberizst, darapépet. Összehasonlíthatatlanul jobb íze van az említett ételeknek, ha néhány szemernyi sót hintünk beléjük. Ugyanígy áll az eset, ha friss kompótot készítünk, különösen párolt almát, vagy körtét. Kávé és tea is jobb ízű, ha minimálisan megsózzuk. Igen sok só nemcsak az emberi szervezetnek árt, hanem az állatinak is. Például a szárnyas köny- nyen elpusztul, ha igen sok ételhulladékot kap az asztalról vagy konyháról. Hentesek azt állítják, hogy sós ételekkel hizlalt sertés belei nem alkalmasak hurkacsinálásra, mert könnyen szakadnak és törnek. Szódabikarbóna Szódabikarbónát a hüvelyesek gyorsabb megfőzése végett szoktunk a fövővízbe tenni. A modem élelmiszervegyészek ezt az eljárást helytelenítik, mert a szódabikarbóna széjjjelroncsolja a főzelékfélék vitamintartalmát. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
