Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-27 / 121. szám, szombat
12 Családi kör - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 27. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Két népszámlálás közt EDES ÁRPÁD Ige: „Ezeket vette számba Mózes és Eleázár pap ... a Jordán mellett, Jerikóval szemben. De ezek között nem volt már senki a Mózes és Áron pap által számba vettek közül, akik még a Sínai-pusztában vették számba Izrael fiait. Mert az Úr megmondta nekik, hogy meg kell halniuk a pusztában. Nem is maradt meg közülük senki, csak Káléb, Jefunnefia és Józsué, Núnfia.” (4 Mózes 26, 63-65) Talán megszámolni is nehéz volna, hányszor veszi számba az ember élete folyamán dolgait. Számba veszi lehetőségeit, amikor holnapot tervezget, elszámol dolgaival, amikor visz- szatekint a tegnapra. Számot ad önmagának, elszámol mások felé. Egy-egy ilyen elszámolás általában lezár egy életszakaszt, ugyanakkor ölében ott szunnyad már egy teljesen új kezdet csírája. Olyan ez, mint maga az élet: kilégzéskor kiöblítjük tüdőnkből az elhasznált levegőt, hogy helyet adjunk a friss, az éltető oxigénnel teli újnak. A számadás nem csupán egyéni életünk része. Ott van a legkisebb emberi közösség, a család életében éppúgy, mint egy gyülekezet, társaság vagy a legnagyobb emberi közösségek, az országok életében. Ilyen számbavétel maga a nép- számlálás is, aminek ma inkább statisztikai szerepe van, korábban viszont alapul szolgált minden adózáshoz, hadakozáshoz, egyáltalán egy ország vagy uralkodó nagyságának igazolásához. A Bibliában is több ízben találkozunk népszámlálással. Különösen érdekes és tanulságos nyomon követni ezeknek okait és következményeit Izrael népe életében. Amikor Isten maga adott utasítást erre, akkor ez valamilyen szövetségkötéssel, vagy a szövetség megújításával volt kapcsolatban. Amikor Dávid király hatalma csúcsán birodalma vagy még inkább a saját nagyságát akarta megtudni, akkor ennek súlyos ítélet lett a következménye. Mózes negyedik könyvét, amelyből a fönti igeszakaszt idéztük, latinul Nu- merinek („Számok”) nevezik. A magyar versikében azt tanítjuk, hogy Mózes ezt a könyvet „á nép megszámlált rendjéről” ír- .................................................... ta. Az egész pusztai vándorlás A szerző református lelkész így mintha két népszámlálás közé ékelődnék be. Az egyik mindjárt a könyv legelején a Sí- nai-hegy lábánál történik. Ez az első nagy szövetségkötés helye, ahol a Mózesnek adott isteni ígéret szerint az Egyiptomból kivonuló nép Istenének áldozott. Itt kapták a szövetség igéit, a Tízparancsolatot két kőtáblán, és itt rendelkezett Isten a szövetség sátorának és az egész istentiszteleti rendtartásnak formájáról. Az ilyen szövetség- kötés alkalmával pedig számba veszik a szövetséget kötő két felet. Főleg azért, hogy ne maradjon ki senki ennek áldásaiból. De a szövetségszegés is név szerint minden megszámláltat érint. Ennek lett következménye az, hogy az első népszámláláskor számba vettek közül senki sem léphetett át az ígéret földjének határán, csupán Józsué és Káléb. Miért ők? Mert ők hittel elfogadták Isten hatalmát és a szövetség iránti hűségét. Mindaz abból fakadt, hogy már harmincnyolc évvel korábban, közvetlen a sínai törvényadás után állt Izráel népe a Kánaán határán. Mózes akkor tizenkét kémet küldött a földnek kikémlelésére, de közülük csupán Józsué és Káléb volt az, akik azt mondták, Isten kezükbe tudja adni a tejjel és mézzel folyó földet. Még akkor is, ha lakói szálasabbak és számosabbak Izráel fiainál. A másik tíz Kánaánnak rossz hírét keltve eltántorította Isten akaratának teljesítésétől a népet. Ezért mondta Isten, hogy a számba vettek közül senki nem megy be az ígéret földjére, kivéve Józsuét és Kálébot. Akiről azt gondolták, hogy prédákká lesznek, az ő fiaik örökségként kapják a szövetséget és vele a földet. Ezért a negyven év a pusztában, ahol kimúlik a hitetlenség, s csupán a hit emberei lehetnek az örökösök. Pál apostol azt írja: „Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.” (1 Kor 15, 50). Ami emberi, ami csak e földre vonatkozik, kívül marad az Isten országán. Egyedül a kálébi és józsuéi hit az, amely által örökölheti Isten országát. Igazi hit nélkül, hogy Jézus értem halt kereszthalált, senki sem lehet kedves az Istennél. GYERMEKNAPI MEGLEPETÉS Valahol a mesés messzi északon POÓR JÓZSEF Élt valahol a hetedhét galaxison innét, a Fortyogó Csillaghalmazon, még a Változó Gázgömbökön is túl, élt Fény apó és Fény mama. Ők teremtették a világosságot, de annyi munkájuk volt, hogy például a Déli Szupernóvák vagy Ihaji Fehér Törpék megrendeléseinek már nem is tudtak teljesen eleget tenni. Egymásra alig maradt idejük, de rövid együtdétük mindenért kárpótolta őket, s mivel örökéletűek voltak, lett is annyi porontyuk, mint csillag az égen. A csemeték fénysebesen felnőttek és világgá mentek. Örült is, búsult is Fény mama és Fény papa ennek a jövés-menésnek, amikor a sors ikrekkel ajándékozta meg őket, Fény Picurkával és Fény Ugrikával. Itt, a messzi északon rohamosan telt-múlt az idő, Fény Picurka takaros Fény Piroskává fejlődött, s bejelentette, hogy egy legényt hoz a házhoz, s itt fényezik ki egymás életét. Bezzeg Fény Ugrika, akit valamelyik fényleány Fény Szökellő néven szólított meg, egyre inkább elvágyódott.- Nincs miért tartóztatunk őt - szólt is egy napon Fény apó Fény mamához. - Menjen az útjára. Fény Szökellő felkészülődött a vándorlásra, és búcsút vett a ház népétől. Öreg dadájához is betért egy szóra.- Csak egyszer ha híradást kaphatna tőlem dédunokám, Szivárványka - adta elő ebből az alkalomból az öreg néne, aki annyit sopánkodott a csöppség után -, ha aztán egy percet sem élnék már, abba is beletörődnék. Hogyne hallott volna Fény Szökellő a dédunoka szépségének páratlanságáról, szívének szelídségéről.- Jól van, dada - biztatta az öreg nénét a legényke -, adj útbaigazítást, hírt hozok felőle.-Figyelj hát, öregségem vigasza, úgy figyelj, mintha életed-halálod múlna ezen - kezdett bele a dada. - Túdd meg, hogy Szivárványka, aki olyan, mint a forrás tiszta vize, rabságban szenved.- Értem - feszítette meg karját e szavak hallatán Fény Szökellő. - Én tudtam, dadám!- Jaj, Fény Szökellő, hallottál-e már a Vízbolygóról, a világűrnek erről az elvarázsolt sarkáról, ahol fogva tartják az én szemem fényét? Ez idáig hány, de hány ifjú határozta el, hogy kiszabadítja, de mind odaveszett az úton! Fogd hát ezeket az átkokat oldó eszközöket - szólította fel a dada az útra kelőt, és átadott neki egy tűt, egy gyűszűt és egy cémagombolyagot. - Ha úgy érzed, nem bírod már a megpróbáltatásokat, vedd elő őket hamarjában, s mondd ki a nevem, miközben hátad mögé hajítod valamelyiket közülük. Másnap aztán volt nagy búcsúzkodás, és könnyből szakadt annyi, mint a zápor, amikor Fény Szökellő pirkadatkor útra kerekedett. Kint a világűrben sűrű sötétség fogadta, és olyan hideg volt, mint a kés vasa. De Fény Szökellő fénysebességgel száguldott ebben az irdatlan rengetegben, s a dada tanácsára egyenesen a Kútágas csillagképnek tartott. Annak kávájánál keresztútnak véve az irányt keletnek kanyarodott. Ekkor szépséges fényeket észlelt maga előtt. Megtorpant.- Ez lenne a Vízbolygó? - bizonytalanodott el, miközben különös csörgedezést hallott, sőt kedves, marasztaló szavakat. - Csodálatos látvány vagy, bolygó - rebegte erre. - De fényed megvakít, hideg vagy. Csakhogy akkor mitől olvadozom, mit teszel velem?!- Jöjj, kedves! - hallotta ekkor a legény ismét a hívó hangot. - Nem hiába vártalak!- Szivárvány? - szaladt ki sóhajként Fény Szökellő köszöntése, de erre gúnyos kacaj csapott végig rajta, förgeteg támadt az égbolt színei között, kavargások és roppant erős örvénylések, amelyek be akarták szippantani a vándor legényt.- Segítség! - kiáltott fel kétség- beesetten, s maga elé tartotta a tűt. Erre felhangzott a dada szava: „Az emlékeid jöttek utánad látvány képében, azok fojtogatnak. De te győzelemre kötelezted magad, Szökellő. Ha élni akarsz, felejts el mindent, és hajítsd magad mögé a tűt!”- Dada! - siránkozott Fény Szökellő. - Múltamtól szabaduljak? - És mint aki a végsőkre is elszánta magát, maga mögé hajította a tűt. Erre Fény Szökellőnek visszatért az ereje, ítélőképessége, nekifohászkodott, és tovairamodott a Vízbolygó felé. Este vagy reggel - az űrben a napszakok összemosódnak - elérkezett az Androméda-galaxis szomszédságába. Ekkor visszaemlékezett a dada intelmére: „A Vízbolygó a Mindenség kacér lánya, szépsége a csillagóceánban csodával határos, de nem él a természet törvénye szerint. Úgy hírlik, kétlábú, félelmetes élőlények lakják, mondják azt is, úrrá lettek a többi faj fölött. Ám bármennyire hatalmasak is, sokan közülük boldogtalanok, annyira elkábította őket a jólét, hogy saját maguk, de mások sorsát is romlásba döntik vele.” Beleborzongott Fény Szökellő ezekbe a szavakba, amikor egyszer csak a félelem acélgyűrűként szorította el a torkát. Nem látott maga körül semmit, vagyis azt érezte, hogy itt a semmi, hogy innen már nincs visszatérés. Majd hullócsillagokat látott fellángolni, s elrettentette, amint pillanatok alatt nyomuk veszett. Ekkor feltűnt előtte a Fekete Lyuk, ami élőt-élettelent, mindent elnyelt maga körül. Várta, hogy most rája kerül a sor.- Dada! - kiáltott fel rémületében Fény Szökellő utolsó erejével.- Gyorsan a gyűszűt! - hallotta az öreg néne hangját, és megrettenve előkapta a mentő tárgyat.- Drága gyermekem! - szállt feléje ekkor a dada hangja. - A halál nyújtotta ki feléd karmait. Azt mondd meg, megörvendeztettél-e valakit földi életedben mosolyoddal, emelted-e valakinek az egészségére szívből a poharad? Ha csak egyszer is valakinek tiszta szívből adni tudtál, akkor meg fogsz tudni vigasztalódni, és el fogod tudni viselni az elmúlás közelségét. Fény Ugri, ha irgalmas voltál életedben, dobd magad mögé a gyűszűt, most majd kiderül, igazmondó vagy-e. Ha hazug voltál, akkor nem lesz, mi erőt adjon neked, és szörnyethalsz. Fény Szökellő elhajította a gyűszűt, és életben maradt. Száguldása erre úgy felgyorsult, hogy pillanatokon belül a Vízbolygó közelébe érkezett Aztán érezte, hogy megragadják, de úgy, hogy azt hitte, menten kettészakad. Ekkor megpillantotta a kék bolygót, a Vizet. Meglátta, s azt hitte, hogy látványába nyomban belevakul.- Dada! - súgta erőtlenül, eszméletét veszítve, de szívébe belopakodott a dada hangja: „Vedd a cérnát, s hajítsd magad mögé! Túdd meg, aki idáig is eljutott, az olyan erőre tett szert, hogy akár a sarkaiból is képes kifordítani a vüá- got. Hidd, és fordulj meg!” Fény Szökellő ekkor föleszmélt, s újra képes volt hinni. Maga mögé ejtve a cérnát megfordult, s a magasból olyat látott, amiről már életében hallott, de ami minden elképzelését fölülmúlta. Alatta fodros, fehér szegélyű, mélykék felhők gomolygásában-örvénylésében szeleburdi hullám vágtatott, s nyaldosta a föld partszegélyének végeláthatatlan aranysárga homokcsíkját, látta a zöld műiden árnyalatában pompázó szárazföldet, de min- denekfölött egy sokszínű fénykapu boltíve ragadta meg figyelmét, amint az sárga, kék, piros és még más fénysávokban lángolt...- Szivárvány! - tört ki Fény Szö- kellőből a felismerés.- Álmodtam rólad! - visszhangozta erre Szivárvány, s a kimondhatatlant is megérezték a másik nézéséből. Egymásra találásuk után, ahogyan telt-múlt az idő, Fény Szökel- lőben is csak megvilágosodott, hogy Szivárvány a Vízbolygón a reményt sugározza maga körül. A dada meg odahaza egyre várta a legényt, de ehelyett fényüzenetet kapott: „Aki a Vízbolygóra lel, s aki elnyeri Szivárványka kegyeit, annak örök maradása lészen a világmindenség e különös szigetén. Őrzi majd a reménység lángját, míg csak egy lény is akad, akinek a szíve bánattól terhes.” És mert amióta világ a világ, ilyen eset mindig is fönnállt, a dada megnyugvására is örök életet nyert egymás mellett Fény Szökellő és Szivárvány. NYERŐ Ragaszkodunk a kelme napon szárításához Fehér is, illatos is BEVASARLOKOSAR Alig valószínű, hogy manapság akadna háziasszony, aki teknőre cserélné mosógépét, s mosószappan és sulyok segítségével igyekezne tisztára mosni a család ruha- és fehérneműjét, amikor a korszerű háztartási eszközök, 6tt tisztító- és mosószerek arra valók, hogy időnket, energi- j*. ánkat spórolják. Egy valami- L ről viszont nehezen mondunk le, a kelme napon szárításáról. És kár tagadni, még azzal sem foglalkozunk, hogy az erkélyeken száradó ruhák látványa nem túl szép. Örülünk, hogy a hosszú tél után a lakásunkban végre a napsugár és a mosószer illata keveredik. Sajnos, a legjobb mosópor sem képes a régebbi színehagyott vagy beszürkült ruhaneműt fehérre varázsolni, viszont újabban lehetőség van arra, hogy sokáig megőrizzük a kelme fehér ragyogását. A megelőzés nem ördöngösség, ráadásul, nem is kerül sokba. ggf A szódabikarbónás adalékkal dúsított Rex Lemon Flower mosópor ugyanis lágyítja a vizet, s ezáltal meggátolja a vízkő lerakó- & A dását a textíliaszálakban, äüw Ezen felül aktív oxigén kibocsátásával foltokat távolít el, és fontos szempont a kellemes citromvirágillat, amely beillik akár illatterápiának is. (erf) Egy kérdés — Milyen adalékkal dúsított ■ Rex Lomon Flower mosópor? Helyes válaszaikért kis szerencsével megnyerhetik a Henkel ajándékát. Szinyei Merse Pál: Ruhaszárítás
