Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-26 / 120. szám, péntek

14 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 26. www.ujszo.com Kamocsai és szímői óvodások a Döbrögi vásárban Gyermeknapi ajándék az érsekújvári gimnazistáktól SZÁZ ILDIKÓ Kamocsa. Rendhagyó iroda­lomórával kedveskedtek tegnap, egyfajta gyermeknapi előzetes gyanánt, a kamocsai és szímői óvodásoknak az érsekújvári ma­gyar gimnazisták primós és sze- kundás diákjai. A kamocsai óvoda rendkívül szí­vélyes vendéglátónak bizonyult, a Szímőről érkező apróságok még a várt előadás előtt kipróbálták tár- saikjátszóterét, megismerkedtek a játékaikkal. Az óvoda családias hangulata a gimnazistákat is meg­lepte, egyesek besettenkedtek a játszószobába, hogy megnézzék a teknősbékákat. A kis vendégek meghívást kaptak a Döbrögi vá­sárba, ahol ropogós almát, friss pogácsát ehettek. Fazekas Mihály: Ludas Matyija így vált számukra hitelessé és felejthetedenné. Az óvodások nagy tapssal jutalmaz­ták az előadást, amelyet követően többen meghatottan fogtak kezet a szerepelőkkel. Nagy sikere volt Petőfi Sándor János vitézének, amelyet a diákok bábjáték formá­jában adtak elő, az irodalomórán tanultak alapján. A gyerekek közül sokan kipróbálták a bábozást. Az ajándékozók gyermekversekkel, dalokkal fűszerezték az előadást, amely után jólesett a vendéglátó óvoda ebédje. „Nem egy összeját­szott színjátszó csapatról van szó, hanem a legifjabb gimnazisták primós osztályáról, akikhez csatla­kozott mára néhány szekundás is. A gyerekek lelkesek, és örömmel fogadják a felkéréseket. Először az iskolánkban, majd az érsekújvári és tardoskeddi óvodások előtt lép­tünk fel. A kamocsai és szímői gye­rekek után reményeink szerint, a gútai óvodások is láthatják a dara­bot” - tudtuk meg Benkő Tímea pedagógustól. A kamocsai és szímői óvodások közül többen kedvet kaptak a bábo­záshoz (Csuport István felvétele) Kemmler szenvedése nyolc percig tartott A villamosszék története BÍRÓ SZABOLCS Ki hinné, hogy immár száztizen­hat éves múltra tekint vissza a le­gendás kivégzőeszköz, a villamos­szék? A visszataszító eszközt a 19. század végén alkották meg, és 1890. augusztus 6-án használták először, New York északi részén, Auburn városkában. Az első em­ber, akin alkalmazták, egy zöld­ségárus, William Kemmler volt, akit gyilkosságért ítéltek halálra. Mivel ekkor használták először a széket, nem tudták biztosan, hogy müyen erősségű áram szükséges a halálhoz, így az áldozat testébe 1780 voltnyi villanyáramot vezet­tek. Az illetékesek azt állították, hogy a halál azonnal beállt, és Kemmler semmit sem érzett, ez vi­szont nem így volt. Egy szemtanú elmondása szerint, amikor a hóhér elcsavart egy gombot, az elítélt tes­te szoborrá merevedett, csupán bal kezének mutatóujja mozgott. Any- nyira belenyomta a tenyerébe, hogy abból kiserkent a vér. Kemmler szenvedése nyolc percig tartott, csak ilyen hosszú idő eltel­te után állt be nála a halál. A New York Times másnapi, augusztus 7-i számában felháborodottan szá­moltak be a kivégzésről. Kijelentet­ték, hogy ez a cselekedet szégyen az egész civilizációra nézve. A vülamosszék általi halált azon­ban nem vetették el, és kikísérletez­ték, hogy milyen erősségű áram­ütésre van szükség a gyilkosság­hoz. Váltóáram nem öl 300 volt alatt, de 60 hertzen már 110 volt is halálos lehet. Amerikában 1972- ben eltörölték a halálbüntetést, de 1977-től ismét érvénybe léptették. Egy felmérés szerint az amerikaiak 61 százaléka pártolja a halálbünte­tést. Manapság az USA egyes része­in kívül Kínában és a Fülöp-szigete- ken használnak villamosszéket, de leginkább kötéllel és méreggel hajt­ják végre az ítéletet a bűnösökön. A villamosszék több mint száz­éves „élete” során számos filmest és írót ihletett meg. Ezzel az esz­közzel a lehető legborzasztóbb ha­tást tudták kiváltani, és helyen­ként elérni, hogy a néző, illetve az olvasó elgondolkodjon rajta, vajon helyes dolog-e üyen borzasztó mó­don igazságot szolgáltatni? Lehet­séges, hogy unokáink már csak úgy fognak beszélni az Öreg Szik­ráról, mint mi a guillotme-ról, ma azonban még aktív eszköze a ha­lálbüntetésnek. A gútai Ferenczi Kornél a fénytechnika automatikus vezérlésén dolgozik, a jövőben saját céget akar Hangok és fények hálójában Kornél azzal foglalkozik, amit igazán szeret (A szerző felvétele) Már a Matador zenekar basszusgitárosaként is fog­lalkozott a koncertek han­gosításával. Később a disz­kókban ügyelt a hangtech­nikákra. Ferenczi Kornél je­lenleg az Alma Art művé­szeti csoport tagjaként a Beatles-estek hangzási és világítási berendezéseinek kezelője. BORKA ROLAND „Öt évvel ezelőtt kezdtem ko­molyabban foglalkozni a hangosí­tással. Azóta folyamatosan arra tö­rekszem, hogy a hangzás minél jobban visszaadja az élő zene nyúj­totta élményt. így minden hang­szer élőben szólal meg. Ehhez nem kevés összpontosítás és próba szükséges, mire beállítom egy-egy hangszer hangzását. A hangosító feladata a színházak, zenekarok és kulturális létesítmények mestersé­ges hangosítása, hangeffektusok bejátszása, valamint tér és szemé­lyek kihangosítása mikroportok segítségével. Elhelyezi, felszereli, üzembe helyezi, üzemelteti és kar­bantartja a különböző hangtechni­kai berendezéseket” - tájékoztat munkájáról Kornél. Nemcsak elektrotechnikai, hanem színpad- technikai és művészeti ismeretek­kel is rendelkeznie kell. Tapaszta­latait a budapesti Magyar Színház stúdiósainak hangosítása közben szerezte. Szlovákiában először diszkók, majd rockkoncertek han­gosításával foglalkozott. Watt és Lux „Mindig is érdekelt a villamos­ság, ezért a komáromi Selye János gimnázium után egy budapesti fősulin villamosmérnöknek tanul­tam. Jelenleg egy budapesti cégnél nagyfeszültségű transzformátor ál­lomások tervezőmérnökeként dol­gozom. A könnyűzenei koncertek hangosítása és világítása megma­radt hobbinak. Szerencsés vagyok, mert azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek.” Precízen odafi­gyel a hang- és a fénybeállításokra, hogy a hangzás mellett a látvány is kellő figyelmet kapjon. Igazi akusz­tikai szakértőként áll a kérdéskör­höz. Nem ismer lehetetlent. „Min­den csupán felszerelés kérdése. Ne­kem jelenleg 8 kW teljesítményű hangrendszerem van, amely egy közepes nagyságú koncert hango­sításához felel meg. Egy jól összeál­lított hangosítórendszer minden láncszemének az egyszerű kezel­hetőséget, az ádátható beállítást, a könnyű - de biztos - csatlakozta- tást, a tiszta, kellemes hangzást és a jó minőséget kell szolgálnia.” Kornél sokat ad a zsigárdi Udvaros Gyula tanácsaira. Példaképnek te­kinti őt. Magán-hangzó „Szoktam Gyuszi bácsival talál­kozni, és mindig nagyszerű taná­csokkal lát el, amiket kipróbálok és a gyakorlatban alkalmazom őket. A Beades-emlékkoncertek kihívást jelentettek a számomra, hiszen a hang- és fényeffektusok adják meg egy előadás sikerének alapjait. Azon fáradozom, hogy egy olyan teljes körű vezérlést készítsek, amelynek segítségével egy számí­tógép által teljes mértékben kezel­hetővé válnak a világítási berende­zések, valamint a vetítőgép. Igyek­szem mindig új dolgokra szert ten­ni, bővíteni a hang- és fényparko­mat.” Az egyedi tervezésű rendszer kivitelezését is magára vállalta. A jövőben egy saját céget alapítana, mely rendezvények hangosításával és világításával foglalkozna. A hangosítás színháztechnikai és művészettörténeti ismereteken ala­puló kivitelezését magas szinten művelő Ferenczi Kornél állítása szerint van még mit tanulnia. Sikerei csúcsán áll a funkkal és rappel beoltott punk-rockot játszó kaliforniai Red Hot Chili Peppers Elsőrangú dupla élvezet PUHA JÓZSEF Félelem lesz úrrá rajtam, ami­kor meghallom, hogy egy zenekar duplaalbumot készít. A jóból is megárt a sok - ráadásul számta­lanszor bebizonyosodott már, hogy nehéz egyenletesen magas színvonalú, üresjárat nélküli, a fi­gyelmet mindvégig lekötő másfél­kétórás koronggal előállni. Több együttes és előadó foga törött már bele. A Red Hot Chili Peppers vál­lalkozása is alaposan megijesztett. Sőt, eredetileg úgy volt, hogy a Stadium Arcadium nem dupla, ha­nem tripla lesz. Mindenképp kár lett volna, ha az utóbbi években magára talált zenekar üyen ba­nánhéjon csúszik el: összességé­ben unalmas duplát ad ki színvo­nalas szimpla helyett. Siker, tragédián keresztül Érdekes karriert befutó zenekar­ról van szó. A siker felé vezető út nagy hullámvölgyeken keresztül vezetett. ‘83-ban alakult meg Tony Flow And The Miraculously Majes­tic Masters Of Mayhem néven, ám ezt gyorsan megváltoztatták a ki- mondhatóbb Red Hot Chili Pep- persre. A zenészek eleinte a zenei életben nem sok vizet zavartak, a szakma perifériáján áüva a bulvár­médiának szolgáltattak alapanya­got. Tragédia kellett ahhoz, hogy feleszméljenek - az egyik alapító tag, Hillel Slovak ‘88-ban bekövet­kezett halálos kábítószer-túlada­golása után tértek észhez. Ezután alakult ki a klasszikus felállás: An­thony Kiedis, Chad Smith, John Frusciante és Flea - így, négyesben készítették el az áttörést jelentő ‘89-es Mother’s Milk című lemezt. A rajta szereplő Higher Ground cí­mű Stevie Wonder-dal átdolgozása hozta meg számukra az ismertsé­get, a következő évben kiadott Blood Sugar Sex Magik című ko­rong pedig már vüághímevet ho­zott. A siker nagyrészt a melléjük szegődött, mára legendássá vált producernek, Rick Rubinnak kö­szönhető, aki a mai napig a zene­kar hű társa. A kilencvenes évek­ben Frusciante visszaesett, drog- problémái miatt visszavonult, ez idő alatt több gitáros is helyettesí­tette, például Dave Navarro, vele rögzítették a ‘95-ös One Hot Minute című albumot. Az ismét Frusciantéval készült ‘99-es Califomication volt az első lemez, amely előtt már a kritika is megha­jolt. Ezt 2002-ben a By The Way cí­mű követte. Dupla album és a zsenialitás A Dani California című dallal be­harangozott Stadium Arcadium további huszonhét felvételt vonul­tat fel. A várakozásnak megfelelő­en az Egyesült Államokban, Nagy- Britanniában és Németországban egyaránt az eladási lista élén debü­tált. Megnyugtató, hogy a Red Hot Chili Peppers a Califomication óta nem tud hibázni, végérvényesen felnőtt és megkomolyodott. A Ju­piter és Mars címre keresztelt le­mezek sehol sem fordulnak una­lomba, és korábban nem tapasz­talt színesség, változatosság jel­lemzi. A zenekar szinte minden korszakát megidézi legalább egy felvétel erejéig - újra felfedezte a húzós, kicsit lökött funkot, miköz­ben popdalokban és rockhimnu­szokban sincs hiány. Egyetlen ne­gatívumként az énekes, Anthony Kiedis itt-ott jelenlévő süány, sem­mitmondó énekét lehetne ldemel- ni, de ezt eüensúlyozzák a remek vokálok és kórusok. A Red Hot Chili Peppers pályafu­tása során ez az első alkalom, ami­kor sorozatban a harmadik album készült el változatlan felállásban. Ez arról tanúskodik, hogy nemcsak zeneüeg van a csúcson, hanem a tagok között is minden a legna­gyobb rendben. A Red Hot Chili Peppers: Chad Smith, Anthony Kiedis, John Frusciante, Flea (SITA/AP-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom