Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-03 / 101. szám, szerda
28 Szülőföldünk - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS S. www.ujszo.com Emléktáblát avatnak Nagy András, az első Jedlik-kutató tiszteletére Jedlik Ányosra emlékeznek SZÁZ ILDIKÓ Szímő. Jedlik Ányosra, a neves magyar felfedezőre, a falu szülöttére emlékeznek május 5-én Szí- mőn, ahol az ünnepség keretében ötödször adnak át Jedlik-díjat az arra érdemeseknek. Bób János, Szímő polgármestere az ünnepséggel kapcsolatban elmondta, idén emléktáblát avatnak fel Nagy András, az első jeles Jedlik Ányos-kuta- tó, a falu szülötte tiszteletére. „Nagy András gyűjteménye alkotja a Jedlik-emlékszoba anyagát, az emléktáblát a meg nem élt hatvanadik születésnapján szeretnénk felavatni, majd pedig elhelyezni az emlékszoba előcsarnokában” - tette hozzá Bób János. A május első péntekére tervezett ünnepségen 14 órakor Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát celebrálja az emlékmisét a Szent Márton-templom- ban, amelyet Helga Varga Bach, a Szlovák Nemzeti Opera szólistájának fellépése követ. A kultúrház- ban 16 órakor kezdődik a tudományos szimpózium. „Az idei szimpózium vendége lesz Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója, és Szőcs Ferenc, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja - mindketten két évvel ezelőtt kapták a Jedlik-díjat. Vendégeink beszámolnak eddigi munkájukról, eredményeikről” - tájékoztatott Bób. Az idei díjazottak neve természetesen még titok, annyit azonban elárulhatunk, hogy Lacza Tihamér újságíró és Vadkerti Katalin történész méltatja majd a két újabb jeles személyiséget. ■ OTP BANKA SLOVENSKO ŐK) BANK Közép- illetve hosszú lejáratú pénzforrásra van szüksége beruházási elképzelései finanszírozásához? A LEGELŐNYÖSEBB önkormányzati beruházási hiteleket az OTP BANKA SLOVENSKO, a. s. kínálja Önnek. Az OTP Banka Slovensko, a. s. teljes körű szolgáltatást nyújt beruházások és fejlesztési programok finanszírozásához KÖZSÉGEK és VÁROSOK RÉSZÉRE. Az önkormányzati beruházási hitelt községek, városok, városrészek és megyék részére kínáljuk tőkekiadásaik és fejlesztési projektjeik finanszírozása céljából. AZ OTP BANKA ÁLTAL KÍNÁLT ÖNKORMÁNYZATI HITELEK ELŐNYEI: ■ hosszú lejárati idő - akár 30 év, mely lehetővé teszi a törlesztőrészletek hosszú időre való szétosztását, ezzel csökkentve a törlesztőrészlet összegét az Önök költségvetése számára elfogadható szintre, ■ a kölcsöntőke törlesztőrészleteinek lehetséges elhalasztása egészen 3 évig, ■ a régi hitel új hitelből történő refinanszírozása kedvezőbb paraméterekkel (hosszabb törlesztési futamidő, alacsonyabb kamatláb), ■ akár saját erő felhasználása nélkül is, azaz az OTP a projekt beruházási költségeinek akár 100 %-át is finanszírozza, ■ a bank nem számít fel illetéket a hitelkérelem befogadásáért, ■ egyéni hozzáállás a hitelfolyósítási illeték nagyságának meghatározásánál, ■ előnyös kamatláb, melyet a piaci helyzet alakulása szerint folyamatosan aktualizálunk, ■ kamatot csak a már merített összeg után fizet a hitelt igénybevévő önkormányzat, ■ ingatlan vagyonnal való fedezet szükségessége nélkül, ■ díjmentes tanácsadás (hitelkonstrukció megtervezése). Országszerte 74 bankfiókunkban találhatnak meg bennünket. Részletesebb információval szívesen állunk rendelkezésükre a következő telefonszámon is: 02/5979 2398, ill. 02/5979 2405. BP-6-11651 Jedlik Ányosra, a neves felfedezőre, a falu szülöttére emlékeznek (A szerző felvétele) Kötelességünk, hogy emléket állítsunk minden embernek - vallja Ulman István Fába rótt harmincöt év Három és fél évtizede rója a Várhosszúréten élő és alkotó, Ulman István, jeleit, motívumait fába. Az ezredfordulón Jókai Annával, Keleti Évával, Kokas Ignáccal, Sinkovits Imrével, Sváby Lajossal és Szabados György- gyel együtt átvehette a Magyar Művészetért Díjat. Műhelyében arról beszélgetünk, mire kötelez a név és az illusztris társaság. LŐR1NCZ ADRIÁN Mit képvisel ebben a „szakmában” harmincöt év? Harmincöt év egy emberöltőnyi idő; elegendő ahhoz, hogy az ember megtalálja saját stílusát, kifejezőeszközeit, de kevés ahhoz, hogy maradéktalanul megvalósítsa elképzeléseit. Sok mindent meg kell még faragnom, de a mennyiség helyett a minőségre figyelek. Az idő így viszonylagossá válik; az alkotás „magában hordja”, hogy mennyi időt fog elvenni az ember életéből. Milyen kútfőre lelt Gömörben, amikor tizenévesen fafaragásra adta a fejét? Népi képzőművészetünk kincsestára kimeríthetetlen, és minden tájegységnek megvannak a sajátosságai; ugyanakkor ismernünk kell a Kárpát-medence egyetemes szimbólumait is. Figyelni kell és látni a népi díszítőművészet elemeit magunk körül, melyekből faluhelyen a huszadik század második felében is sok megmaradt még. A másik oldalon elengedhetetlen a tudatos önképzés, ami abból fakad, hogy az ember mindig tökéletesebb munkát szeretne kiadni a kezéből. Első alkotásait a parasztvilág, illetve a magyar történelem ihlette... így igaz, kezdetben parasztportrékat faragtam, majd nemzeti hőseinkre emlékezve elkészítettem II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk, Dózsa György, majd a tizenhárom aradi vértanú portréját. A nagyobb lélegzetvételű munkáim közül kiemelném a rozsnyói Bányászati Múzeumban elhelyezett plasztikát vagy a svedléri oltárképet, amelyet hársfába faragtam. A rendszerváltást megelőző években Ön a gombaszögi nyári népművészeti táborok egyik állandó résztvevője volt. A Csemadok rendezte gombaszögi táborok kiváló lehetőséget nyújtottak arra, hogy a magunkfajta népi képzőművészek - vagy iparosok, ha úgy tetszik - tapasztalatot cseréljenek. Ezenfelül persze volt más küldetése is, amelyről ma, több mint másfél évtizeddel a kommunizmus bukása után úgy szokás beszélni, mint megtartó erőről. Tény, hogy magam voltam ott fafaragó, így biztos, hogy nem csak az ügy szakmai része vonzott... A rendszer megbukott, majd megnyíltak a határok és a piac. Miképp hatott ez a népi képző- és iparművészetre? A rendszerváltást követően Rozsnyón megnyitottam a magyar könyvesboltot, a Krajcárt. Sok száz, sőt ezer kilométert, Jutottam” hetente, hogy az olvasóközönséghez eljuttassam a könyvújdonságokat, hetilapokat, magazinokat. Mindamellett persze nem feledkeztem meg a fafaragásról sem, sőt, a megfelelő emberekre akadva új területekre merészkedhettem. Szakai Ferenccel, Baffi Lajossal és Lükő Péterrel társulva ma már nagyobb lélegzetvételű munkákat is vállalunk; mi készítettük el például a szepsi és a füleki templom belső részét, a szószékeket és a padokat is beleértve, de készítünk egyedi tervezésű és kivitelezésű bútorokat is. Ez volna tehát az alkotásnak az a kommersz része, amely eltartja a másikat, mely tényleg időtálló értékeket teremt? Nem hiszem, hogy jó ez a kategorizálás, mert amit a társaimmal csinálunk, nem nevezhető tömeg- gyártásnak. Az általunk készített bútorok egyediek, ami a szó legszorosabb értelmében azt jelenti, hogy csak egy van belőlük. Még egyszer nem készítünk bútort ugyanazon rajz, terv alapján. Meggyőződésem, hogy kommersz téren is lehet „Meggyőződésem, hogy kommersz téren is lehet egyedit alkotni; más dolog, hogy stílusjegyeinkről felismerik a munkáinkat. egyedit alkotni; más dolog, hogy stílusjegyeink, motívumaink alapján a megrendelők már felismerik a kezünk munkáját. A Felvidéken, sőt a Kárpát-medencében főképp a kopjafák alapján „azonosítják” Önt. Nos, a kopjafa... Igazából nem is kopjafákat faragok, mert azok komoly üzeneteket, „olvasnivalót” hordoznak. Használjuk inkább a szimbolikus emlékoszlop kifejezést. Ezek a kilencvenes években, illetve az ezredfordulón élték reneszánszukat, amikor egyszerre rádöbbentünk: szükségünk van arra, hogy a számunkra fontos helyeket, illetve időpontokat a történelem forgatagában megjelöljük. Tényleg nem tudom megmondani, hány ilyen emlékoszlopot faragtam meg a társaimmal különféle évfordulók, falunapok, jeles személyiségek tiszteletére, emlékére... Azt hiszem, e téren is „stílust teremtettünk”, ha szabad így fogalmaznom, mi a fát ugyanis más anyagokkal, leggyakrabban vassal vagy kővel kombináljuk. Egyrészt az esztétikum végett, másrészt meg, hogy időtálló legyen. Ön még autodidakta módon tanulta a fafaragást; ez játszott közre abban, hogy részt vállalt az „utánpótlás” képzésében? Igen, hiszen mit ér az olyan tudás, amelyet nem örökítünk át az utókorra, és elvész? Az elmúlt egy évtizedben tíz-tizenöt, a rozsnyói magyar tannyelvű alapiskolából kikerült gyerek sajátíthatta el nálam a szakma fogásait; így talán nem hiába bízom abban, hogy a „szakma” már nem vész el, hanem tovább él. Ennek olyan „küldetéstudat- íze” van... Nem tagadom, Baffi Lajos barátommal gyakran morfondírozunk afölött, miért jó, hogy visszahozzuk ide, Gömörbe, a fafaragást. Hát egyrészt azért, mert a falusi ember életében mindig fontos szerepe volt a szépnek, az esztétikumnak; ezek elvesztésével jóval szegényebbek lettünk. Másrészt megélhetést adunk néhány embernek - például azoknak a gyerekeknek, akik nálunk tanultak. Hogy messzebbre menjek: bízom abban, hogy nem csak kenyeret adok a kezükbe, hanem olyan többletet is, amellyel bátran nekivághatnak a világnak, tudva, hogy építhetnek tudásukra. Nem utolsósorban pedig - bár ez közhelynek tűnik, de mindenképp igaz -, kötelességünk, hogy a jövő számára megmentsük a múltat. „A mennyiség helyett a minőségre figyelek" (Somogyi Tibor felvétele) A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com
