Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-16 / 111. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 16. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NYEZAV1SZNE NOVINE Sztaniszlav Csado boszniai szerb belügyminiszter meg­erősítette azokat a belgrádi sajtóértesüléseket, melyek szerint merénylet készült Mi- lorad Dodik boszniai szerb mi­niszterelnök ellen. A lap idéz­te Csadót, aki szerint a boszni­ai Szerb Köztársaság (RS) rendőrsége a belgrádi belügy­minisztériumtól kapott értesí­tést arról, hogy merénylet ké­szül. A szerbiai titkosszolgálat telefonok lehallgatásával lep­lezte le a bűncsoportot. A fe­nyegetés miatt a boszniai szerb rendőrség figyeli a gya­nús személyeket és gépkocsi­kat Banja Luka tágabb térsé­gében. A rendőrség tudomása szerint a merénylők gránát­vetővel vennék célba a minisz­terelnök gépkocsiját. Miért félsz operálni? Hiszen neked semmi bajod nem történhet. (Kiss Tibor rajza) Harmincnégy képviselő már ötödik alkalommal került be a magyar parlamentbe 1990 óta Legek az Országgyűlésben Ma tartja alakuló ülését az újonnan választott magyar Országgyűlés. Összetételé­ben több érdekesség is felfe­dezhető, vannak újoncok és „veterán” képviselők, a leg­idősebb a Fidesz képvi­selőcsoportjában helyet fog­laló Horváth János (1921). MT1-HÁTTÉR Rajta kívül az MSZP soraiban ülő Vitányi Iván (1925) töltötte be 80. életévét. A legidősebb or­szággyűlési képviselők közé tarto­zik még az MDF képviselőjeként a parlamentbe jutott Boross Péter volt miniszterelnök (1928), vala­mint az MSZP-frakció két tagja: Horn Gyula volt kormányfő (1932) és Kapolyi László (1932) is. A parlament legfiatalabb tagja Nagy László (1983), aki az MSZP parlamenti csoportjában foglal he­lyet. Életkora alapján őt követi a Fi- desz-frakcióhoz tartozó Ágh Péter (1982) és Koszorús László (1981). Az Országgyűlés 386 tagjából 41 nő (10,62 százalék). Legtöb­ben, 25-en az MSZP frakciójában ülnek majd. A Fidesz színeiben 11 nő szerzett mandátumot, míg az SZDSZ-ben és a KDNP-ben egya­ránt 2-2, az MDF-ben pedig 1 kép­viselőnőt találunk. 1990 óta 34 képviselő már ötö­dik alkalommal került be a parla­mentbe. Közülük 9-en (Áder Já­nos, Balsai István, Deutsch-Für Tamás, Kelemen András, Kosa La­jos, Kövér László, Mádi László, Németh Zsolt, Orbán Viktor) a Fi- desz-frakcióban, ketten (Med- gyasszay László és Salamon Lász­ló) a KDNP-frakcióban foglalnak helyet. Az MDF-ffakcióban ketten ülnek majd immár 16 éve (Csa- pody Miklós és Dávid Ibolya). Az MSZP soraiban 13-an (Filló Pál, Gál Zoltán, Géczi József Alajos, Horn Gyula, Jánosi György, Kato­na Béla, Keleti György, Kiss Péter, Suchman Tamás, Szabó György, Vastagh Pál, Vitányi Iván, vala­mint az SZDSZ-től érkezett Mécs Imre), míg az SZDSZ-ben 8-an (Béki Gabriella, Eörsi Mátyás, Hankó Faragó Miklós, Kis Zoltán, Kuncze Gábor, Magyar Bálint, Pető Iván és Világosi Gábor) van­nak a rendszeres ismédők között. A 34 képviselő között hét hona­tya van, aki az 1990-es választá­sok óta valamennyi parlamenti ciklusban képviselő volt, de nem folyamatosan. Fiiló Pál 1991-ben a lemondott Demszky Gábor vá­lasztókerületében kiírt pótválasz­táson, Keleti György az 1990-ben elhunyt Deák Sándor választóke­rületében többszöri sikertelen pótválasztás után 1992-ben szer­zett mandátumot, Géczi József és Jánosi György 1991-ben, Kiss Pé­ter 1992-ben országos listáról le­mondások, halálozások után pót­lólag került be a parlamentbe, Szabó György 1991-ben megyei közgyűlési elnökké választása után az akkor még érvényes összeférhetedenségi szabályok miatt mondott le, és Mécs Imre 1998-ban országos listán, 2002- ben budapesti listán egyaránt Demszky Gábor lemondása után utólag került be a parlamentbe. Az Országgyűlés 386 képvi­selője közül Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke az egyeden, aki 1990 óta ötödik alkalommal ugyanabban az egyéni választó- kerületben (Pest megye, 12. vá­lasztókerület, Szigetszentmiklós) szerzett mandátumot. 107-en még soha nem voltak parlamenti képviselők. A Fidesz- KDNP támogatásával .47 képvi­selő szerzett mandátumot, közü­lük 41-en a Fidesz, 6-an a KDNP soraiban foglalnak helyet. Az MSZP-ből 51, az SZDSZ soraiból 5, az MDF mandátumával 3, füg­getlenként pedig 1 újonc honatya vesz majd részt a parlament ala­kuló ülésén. HÍRES ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐK 1848 ÓTA A magyar parlament történe­tében sokan voltak, akik nem a politika terén lettek híresek, íme üéhányan közülük ábécésor­rendben: (a név után található évszám a születési, illetve a halá­lozási évet jelzi; a szöveg végi, zárójelben található pedig azt, amikor az illető parlamenti kép­viselő volt): AVAR ISTVÁN (1931) Kossuth- és Jászai-díjas színész, kiváló művész, a Nemzet Színésze (1973-1990); ÁBRÁNYI EMIL id. (1850-1920) költő, újságíró, műfordító (1889-1890); BÁLINT GYÖRGY (1919) agrármérnök, újságíró (1994-1998); BÁNFFY GYÖRGY (1927) Kossuth-díjas színész (1985-1994); BÁLINT SÁNDOR (1904-1980) néprajz- kutató, művészettörténész (1945 -1948); BENEDEK ELEK (1859- 1929) író, újságíró, a magyar gyermekirodalom egyik megte­remtője (1887-1892); BOLDI­ZSÁR IVÁN (1912-1988) állami díjas író, újságíró (1986^—1988); BOSSÁNYI KATALIN (1948- 1999) újságíró (1990-1991); BÚ­ZA BARNABÁS (1910) Ferenczy- díjas szobrászművész (1971- 1975); CSURKA ISTVÁN (1934) kétszeres József Attila-díjas író (1990-1994 és 1998-2002); DA- RÓCZY ZOLTÁN (1938) Széche- nyi-díjas matematikus, akadémi­kus (1990-1998); DARVAS IVÁN (1925) kétszeres Kossuth-díjas színész, kiváló művész, a Nemzet Színésze (1990-1994); ECK­HARDT SÁNDOR (1890-1969) posztumusz Kossuth-díjas iroda­lomtörténész, nyelvész, akadé­mikus (1945-1949); EPERJES KÁROLY (1954) Kossuth- és Já­szai Mari-díjas színész (1994. május-szeptember); FEKETE GYÖRGY (1932) Munkácsy Mi- hály-díjas belsőépítész, érdemes művész (1994-1998); FENYVESI MÁTÉ (1933) labdarúgó, az FTC örökös bajnoka (1998-2006); FODOR TAMÁS (1942) Jászai- díjas színész, rendező (1990- 1994); GERMANUS GYULA (1884-1979) orientalista, arab nyelvészeti és kultúrtörténeti író (1958-1966); GYARMATI DE­ZSŐ (1927) háromszoros olimpi­ai bajnok vízilabdázó, edző, a Nemzőt Sportolója (1990-1994); GYURKÓ LÁSZLÓ (1930) Kos­suth- és József Attila-díjas író (1971-1985); HALASI IMRE (1951) a Miskolci Nemzeti Szín­ház igazgató-főrendezője (1994- 1998); JÓKAI MÓR (1825-1904) író (1861-1896); KÁLLAI FE­RENC (1925) Kossuth-díjas szí­nész, kiváló művész, a Nemzet Színésze (1985-1990); KOSA FE­RENC (1937) Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész (1990-2006); KULIN FERENC (1943) kritikus, irodalomtörté­nész (1990-1998); MADÁCH IM­RE (1823-1864) drámaíró, író, költő, publicista, akadémikus (1861); MAJOR TAMÁS (1910- 1986) kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező, színigazgató, (1949-1953 és 1958-1971); MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847- 1910) író (1887-1910); NAGY ATTILA (1933-1992) Jászai-dí­jas színész, érdemes művész (1990-1992); ORMOS MÁRIA (1930) történész, az MTA rendes tagja (1990 április-szeptember); OROSZ ADÉL (1938) Kossuth-dí­jas balett-táncos, kiváló művész, a Magyar Állami Operaház mes­terművésze (1986-1990); PET- ROVICS EMIL (1930) Kossuth-dí­jas zeneszerző, kiváló művész (1967-1985); PÉCSI ILDIKÓ (1940) Jászai-díjas színésznő, ki­váló művész (1994-1998); PÉLI TAMÁS (1948-1994) festőmű­vész (1992-1994); PULSZKY KÁ­ROLY (1853-1899) művészettör­ténész, író, akadémikus (1884- 1892); RAFFAI SAROLTA (1930- 1989) József Attila-díjas írónő (1971-től, 1975-1980 az Or­szággyűlés alelnöke); RAJK LÁSZLÓ (1949) építész, díszlet- tervező (1990-1996); RÁDAY MIHÁLY (1942) Kossuth-, és Ba­lázs Béla-díjas operatőr, rendező, Táncsics Mihály-díjas szerkesztő (1990-1994); SIMON ISTVÁN (1926-1975) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéíró (1963-tól); STRAUB F. BRÚNÓ (1914-1996) kétszeres Kossuth-díjas biokémikus, aka­démikus (1985-1990); SZEKFŰ GYULA (1883-1955) történész, publicista, akadémikus (1953- tól); SZENTÁGOTHAI JÁNOS (1912-1994) Kossuth- és állami díjas anatómus, akadémikus (1985-1994); SZINYEI MERSE PÁL (1845-1920) festő (1897- ben lett képviselő); TAMASI ÁRON (1897-1966) Kossuth-dí­jas író, akadémikus (1945- 1947); TELEKI SÁMUEL (1845- 1916) Afrika-utazó, felfedező, akadémikus, (1881-ben lett kép­viselő) TÖRÖK FERENC; (1935) kétszeres olimpiai bajnok öttu­sázó, edző, ügyvéd (1990- 1994); VARGA IMRE (1923) Kossuth- és Herder-díjas szob­rász, kiváló művész (1980- 1990); VÁCI MIHÁLY (1924- 1970) Kossuth-díjas költő, publi­cista (1963-ban lett képviselő); VÁRI GYULA (1967) háromszo­ros vadászpilóta-világbajnok (2002-2006); ZICHY JENŐ (1837-1906) Ázsia-kutató, aka­démikus (1861); ZWACK PÉTER (1927) üzletember (1994-1998, 2002. április-október) (MTI) KOMMENTÁR Népek barátsága JARÁB1K BALÁZS A Kommerszant orosz napilap szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök múlt héten aláírt egy dekrétumot, amely további intézkedésig leállít mindennemű orosz támogatást Belarusz számára. Mindazon újság­írók, akik eddig nem hitték az orosz politika - előre jelzett - pálfor- dulását, most a Lukasenkóra mért orosz gazdasági csapásról cikkez­nek. Cseberből vederbe...? Oroszország számára ugyanis ebben a pillanatban sokkal fontosabb a júliusban Szentpéterváron sorra kerülő, a világ legfejlettebb orszá­gait tömörítő G-8 csúcstalálkozó, mint egy forradalom (értsd válto­zás) Belaruszban. Nem véletlenül figyelmeztet - érthető módon csak csendben - pár belarusz elemző: Putyin e lépése akár színháznak is tekinthető. Szerelmetes üzenet nem Lukasenko, hanem a Nyugat számára: lám, mi a legszorosabb szövetségesünknek is emeljük a gáz árát. Diszkrimináció nincs, van azonban egy megbízható energia- szolgáltató (Orosz)ország. Félő azonban, hogy a népek barátságának egy új, orosz „remake”-jé- vel van dolgunk. Á Kommerszant ugyanis azt úja le, amire pár szak­értő már korábban figyelmeztetett: az olajdollárokkal felpumpált Oroszország szeretné egyszer és mindenkorra elejét venni minden­féle fordulatnak a szomszédos Belaruszban. Moszkva mindössze négyszáz kilométerre fekszik a belarusz határtól, és a két ország szo­ros katonai együttműködése miatt bármiféle változás nagyon kínos helyzetbe hozhatná Oroszországot. Mivel a márciusi elnökválasztást követő tüntetések során Lukasenko hatalma - és az orosz diplomáci­ai forrásból származó hírek szerint egészsége is - megrendült, és Oroszország nem talált megfelelő (erős) ellenjelöltet, az egyetlen le­hetséges megoldás befejezni azt a folyamatot, amelyet 1996-ban Lu­kasenko és Jelcin elnök kezdett: az Orosz-Belarusz Unió létrejöttét. Tíz évvel ezelőtt még jó ötletnek tűnt a Szovjetunió iránti nosztalgiát meglovagolni, de az unió már a belarusz elit egyre gyakoribb rémál­ma - beleértve Lukasenkót is. Az ő hatalma ugyanis a belarusz gaz­daság függetlenségén alapul, de a belaruszok túlnyomó részének nemigen akaródzik az Orosz Szövetség állampolgáraként leélni éle­te hátralévő részét. A Kreml ugyanakkor remek taktikusnak bizonyult. Egyrészt meg­várta, amíg Lukasenko teljesen kiüti magát a Nyugatnál a válasz­tási csalással és a bebörtönzött ellenzéki aktivisták ezreivel. Más­részt a választások utáni Belarusz többségi társadalma - a néhai szovjetéhez hasonlóan - egyre passzívabb és egyre kevésbé ellen­álló. Lukasenko tizenkét évének termését azonban az oroszok arathatják le: a belarusz nem akarás ugyanis nem szükségszerűen vezet majd társadalmi tiltakozáshoz. Megszokták Lukasenkót, megszokják az új helyzetet is. Mivel egy uniós állam akár Belarusz függetlenségének az elvesztését is jelentheti, kevésbé tűnik elha­markodottnak Dick Cheney amerikai alelnök a hidegháború han­gulatát idéző vilniusi beszéde. A nagyhatalmi táncba révülő orosz medvének azonban nem akarózik amerikai nótára mozogni. A független Belarusznak égető szüksége lenne egy új, friss, lendüle­tes - európai - dallamra. De ki és mikor fogja végre ezt a nótát megkomponálni? JEGYZET Aki keres, talál RÁCZ VINCE Szörfölni mulatságos dolog, oly­kor egészen fura meglepetések­ben lehet az embernek része. Akár még a langyos is megin­dulhat a bokáján. Ne értsenek félre, nem estem a fejemre, nem a háborgó hullámok meglova- golásának cseppet sem veszély­telen örömeit hirdetem, ó de­hogyis, én, aki még úszni sem tudok. Az interneten való kuta­kodásra céloztam az imént. A szörfölő vagy surfer megneve­zéssel ugyanis nem csupán a hullámlovasokat illetik, hanem a webet, a magamfajta gyengéb­bek kedvéért: az internet - a kü­lönböző helyeken tárolt, eltérő jellegű információk összekap­csolását szolgáló - hypertext- rendszerének egészét (felhasz­náló személyeket is, magyarán azokat, akik lógnak az interne­ten. Értik. A szörfölőket a hobbi­jukban úgynevezett internetes keresők, a rendezett vagy ren­dezetlen információhalmazban történő kutatásra alkalmas rendszerek segítik. És aki keres, az talál, ezt bizton állíthatom, és mint az elején jeleztem, olykor furcsaságokat is. Akik e kissé hosszúra nyúlt, nincs mit szépítem, unalmas, nagy feneket kerítő bevezető el­lenére is még velem vannak, azokkal megosztanék egy ér­deklődésre számot tartó szörfös tapasztalatot. Világhálóba bele­gabalyodott barátaimnak plusz a híradó rendszeres nézőinek aligha okozok meglepetést a mondandómmal, lehetnek azonban számosán, akik még nem hallottak az alábbiakról. A napokban felröppent a hír, hogy ha a világ egyik legismer­tebb keresőjébe - a Google-ba, de csitt! - beütjük a „zlodej a klamár” (tolvaj és csaló) kulcs­szavakat, a szlovák nyelvű lapok közti böngészés meglepő na jó, legalábbis tanulságokkal járó - eredményre vezet. Az első ta­lálat ugyanis a szlovák parla­ment honlapjára, azon belül is, nem kisebb személyiség, mint Vladimír Mečiar internetes be­mutatkozó oldalára irányít. A kereső szerkesztői - ha vannak ilyenek, nem tudom, rám ne nézzetek, én tudok olyan arcot vágni, múlt egy digitális analfa­béta - nyilván abból indultak ki, ha a szörföző a lopás és a csalás művészete felől érdeklődik, mert minden csak ízlés dolga, a legtöbb értékes információt Mečiar honlapjáról szerezheti be. Jó, tudom én, mindez nem lehet egészen véletlen, de mégis. Nem próbáltam, de állítólag, Ro­bert Fico honlapjára is úgy a leg­egyszerűbb eljutni, ha a „popu­lista” kulcsszóval eredünk nyo­mába. Egy próbálkozást megér, szimat, Google, szimat!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom