Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-15 / 110. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 15. www.ujszo.com Lucia Hurajová és Horján Viktor az Isten egy DJ c. darabban (Fotó: SDÚ) A pozsonyi Új Dráma 2006 fesztivál negyedik napja Elsőfájlozók, utolsó kenetek FORGÁCS MIKLÓS Rafinált technoguruk és szinte törzsi társadalmak ösztönlényei népesítették be az Új Dráma 2006 játéktereit. Talán az a közös bennük, hogy zsigerileg mindannyian vágynak a spiritualitásra, izgatja őket a mennyek és poklok birodalma, de itt a földön akaiják megteremteni a megváltás terét. Ám sötétben tapogatóznak, mert vagy a valóságot nem érzékelik, vagy igen profán vízből főzik szent levesüket. Stanislav Štepka Radosini Naiv Színháza sokat tett azért, hogy kialakítsa a szlovák ember magát álmodozó, érzékeny és „elvarázsolt” lényként láttató önképét. A poéti- kus kisemberek mitológiáját gyártó műkedvelőből mára végérvényesen nézőit a legprimitívebb világképpel szórakoztató kisiparos lett. Csütörtök este játszott Tízparancsolat c. anekdotagyűjteménye a legriasztóbb szexista hagyományokra épül. Štepka színháza a sztereotípiák világa, a politikusok lopnak, hazudnak, a nő kellemeden hangú tehertétel, a férfi a világ közepe, akinek történetei vannak. Ondrej Spišák rendezése egyértelműen a kisszín- padi formákat s a bábszínház eszközrendszerét tekinti kiindulópontnak, de nem tud lemondani az operettharsányságról és a nyárspolgári geghajhászásról. A német Falk Richter Isten egy DJ c. digitális szürrealizmusából trendi misét celebrált Marián Ams- ler az Aréna Színházban. Egy va- lóságshow két elsőfájlozója szorul be egy hangstúdiót és hideg sztárotthont egyaránt idéző kocka kipárnázott terébe. A fiú és a lány vallani kezd magáról, egy szerelem története bontakozik ki az egyre harsányabb, nagyon ‘in’, szexi, online és „poszt-poszt dekonstruktív” beszélgetésből. Ám a magánszféra egyre inkább elsikkad a médiatér, a nyilvános önmegvalósítás, az ar- tisztikus autentikusság és az otthonpótló szórakoztatóipar profit- orientált labirintusában. A szerző és a színpadra állítok jól ismerik ezt a közeget, s nagyon szellemesen fricskázzák öntömjénezését, sőt démonizálását, felületességét, de megkerülhetedenségét, hideg kiszámíthatóságát, s mégis emberi esendőségét. Röpködnek a divatos témák: a szubjektum orgiája, a fikció vége és az új radikális valóság, önkorrekció, az élet modem formái. A szavak értelmüket vesztették, már csak kommersz sámánok ráolvasásai. A nő bravúrosan pózoló díva, a férfi lazán civil. Lucia Hurajová technikás, hideg fejjel gondolkozó színésznő, aki hihetetlen tudatossággal váltogatja az érzelmi síkokat, keveri a nőiesség színeit. Hoiján Viktor pőrébben áll a színpadon, erőssége a civil megszólalás, az alázatos, de nem egyéniségföladó visszafogottság. A magyar drámát Tasnádi István Kohlhaas Mihály-adaptációja, a Közellenség képviselte. Az erkölcsi meggyőződéséhez görcsös igazságérzettel ragaszkodó lócsiszár története Tasnádinál a hatalom packá- zásának, kiábrándító kicsinyességének keserű paródiája lett. Ondrej Spišákot rendezőként viszont az eredeti alapvetés, az erkölcs körüljárása érdekelte: mi történik, ha egy tiszta ember erkölcsi érzéke csak egy szűk szférára teljed ki, s igazságérzete romboláson keresztül teljesedik ki. Tasnádi darabjának gunyoros, értékrendekben nem bízó leegyszerűsített képlete állt az egyik oldalon, Spišák heroi- záló jellemrajztól, szenvedélyek áradásától nem riadó rendezése a másikon. A két világ alig találkozott. Lenyűgöző a főszereplő, Milan Ondrík fizikailag is hihetetlen teljesítményt követelő alakítása, de ha ellenfele, Wenzel von Tronka csak egy züllött, alkoholista véglény, akkor az egész alapkonfliktus csupán konstrukció marad. Az előadás egy ősi, szinte természeti nép nyers világába kalauzol, ahol még vérrel kell fizetni a becsületsértésért, vad és túlfűtött érzelmek uralkodnak itt, a szenvedély és apokalipszis kéz a kézben járnak. Az előadás viszont nem tudja megtagadni a szerző ironizáló hajlamát sem, groteszk bohóctréfává, meghökkentő karikatúrává válik az igazságkereső kálváriája. A dalokon keresztül pedig valamiféle brechti elidegenítő szándék is ráakaszkodik a nyitrai Andrej Bagar Színház produkciójára, s így már annyi irányt skicceinek fel az alkotók, hogy azok egymást kioltva zavarba ejtő káoszba szelídülnek. Nagy kár, hiszen Kohlhaas felesége halála utáni dühödt favágása a fesztivál egyik leg- megrendítőbb jelenete volt. Duncsák Attila festőművész alkotásaiból látható kiállítás a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában. (Somogyi Tibor felvétele) Szabó Győző a pozsonyi Stokában is eljátszotta Macbeth szerepét. Most kamera előtt áll Szabadjeggyel a pályán Bár nem volt rabigában a Katona József Színházban, két évvel ezelőtt Szabó Győző mégis úgy döntött: inkább szabadon folytatja. Szerződést bontott, s azóta produkciókra szerződik. Most éppen Macbethként gyilkol a budapesti Tűzrak- tárban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Független térben, független színészekkel, független előadásban. A végeredményt tekintve ugyanazt éli meg most is, mint sok évvel ezelőtt a Bárka égisze alatt született Szentivánéji álomban, amellyel a nyitrai fesztiválon is emlékezetes sikert arattak. Tizenegy év a Katonában. Sok volt? Elég volt. Meg jó is és szép is, bár érzésem szerint rám nem figyeltek eléggé. Akárkivel beszéltem, mindenki azt mondta: jobban is kihasználhattak volna. Én úgy láttam: foglalkoztatták eleget. Mégis voltak nálam jobb pozíciót élvező fiatal színészek! Szabadúszóként azonban senkit semmiért nem okolhatok. Ebben a helyzetben sokkal több van. Több remény és több izgalom. Olyan darabokban tudok elmélyülni, amelyek valóban érdekelnek, mert kíváncsivá Én mindig gyorsan váltok, ha már eldöntőm, hogy változtatni fogok. Semmi kecmec, nyafogás. Az az igazság: filmes körökben sokkal előbbre tartottam, mint a Katonában. Én tudok háttérben állni, statisztálni viszont már nem szeretnék. A Katonában is eljátszottam jó kis szerepeket, országos ismertségre azonban a tévésorozattal és a filmszerepeimmel tettem szert. Élvezem, hogy szabad vagyok. Macbethként persze megéri tempózni. Nekem ilyen állomás volt Claudius is a Hamletben, vagy Hamlet a Rosencratz és Guildenstemben, a Mesterember-Szamár a Szentivánéji álomban, vagy a Kormányos A viharban. A Macbeth sokak szerint nagyon pofán talált. Nehéz munka volt. Hosszas egyeztetés a marosvásárhelyi kollégákkal, aztán a próbák a hideg raktárban, se mosdó, se büfé, csak a mostoha körülmények, s bár még most is érés alatt az előadás, halkan elmondhatjuk: szép Igen, ő a nagy kedvencem. Mindent tudok róla. Évszámokat, történeteket, filmeket. Nagyon elmélyültem az életében. Szeretem az ilyen vad, lázadó, öntörvényű figurákat. A sármja, a játéka is lenyűgöz. Minden, amit magában hordoz. Különleges jelenség volt. Egyedülálló a színészvilágban. E dalra tanított anyám címmel most jelent meg magyarul az 1994-ben írt önéletrajza. Gondolom, már megvette. Nem vettem meg. Várom, hogy megkapjam valakitől ajándékba. A barátaim tudják, hogy Brando- fanatikus vagyok. Csak eszébe jutok valakinek a könyvről. Stanley Kowalski mellé én egy Csehov-szerepet osztanék önre, ha rendező lennék. A medvét. Szeretem Csehovot. Két darabjában játszottam. Nyunyin voltam a Lakodalomban, Vándorlegény a Cseresznyéskertben. Ami jön, azt játszom. III. Richárdért sem kö- nyörgök az Úrhoz. Ha megkapom, örülni fogok, ha nem, abba sem halok bele. Ghánát is csak úgy „ajándékba” kapta? Szeretek utazni, új helyekre járni, segíteni. Ez most minden egyszerre adatott meg. Egy kulturális egyesületet támogató magyar csapat tagjaként márciusban két hetet töltöttem Ghánában. Építőmunkás voltam egy kicsit. Vakoltam. Voltak szakemberek, mellettesznek, és az adott kérdésekről gondolok is valamit. Ebből eredően pedig rengeteg ötletem lehet. Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház igazgatója nem marasztalta, amikor közölte vele, hogy menni szeretne? Nyűt csaT tákra, nyűt terepre. Én már ezzel nem foglalkozom, így kellett lennie és kész. Ez olyan „közmegegyezéses” eljövetel volt. Megérett a helyzet? Igen. De legalább lehetőségem van kamatoztatni a színészi képességeimet. Játszhatott a Katonán kívül is. Tévésorozatban, játékfilmekben. Szeret, nem szeret, Balra a Nap nyugszik, Valami Amerika, Magyar vándor. Csakhogy Zsámbéki Gábornak ez nem nagyon tetszett. Ezért aztán közölte vele, hogy szeretné lezárni „katonás” korszakát. Könnyen ment? így most jobban kihasználhatják a sokféleségemet. De hogy olyan színész, amilyen, azt a Katonának köszönheti. Nem! Sokat köszönhetek a Katonának, magamnak viszont sokkal többet. A hőzöngés, a méltatlankodás nem jellemző rám, dolgozni viszont tudok, nagy a teherbírásom. A Katonában is maximálisan teljesítettem, még ha nem is mindig érdemes feladatokban. Tanárokhoz járhattam, Zsámbéki taníttatott. Ösztönös- ségemhez, vademberségemhez nagyon sokat szívhattam magamba. A kollégáktól is sokat kaptam. Az igényességem, a munkamorálom mellettük alakult ki. De már a saját utamat járom. megkapja mindazt, amiért külön útra lépett? Úgy gondolom, hogy igen. És van egy plusz örömöm is. Nem az árral úszom, hanem a saját erőmből. munka volt, végül is összejött. Sok ötletet hoztam én is, a rendező, Fésős András és a többiek is. Nagy ívre tudtam felfektetni a szerepet. Azt hittem, ez is majd egy vérgőzös fenevad lesz, de nem. Közös megállapodás volt a rendezővel, hogy Macbethet sodoija az ár, már nem tud visszalépni, csak előre menni, de nem olyan véreskezű zsarnok, hanem egy érzelmekkel teli, sokat hezitáló-meditá- ló, színes figura, aki már bánja, hogy gyilkolt, csak nem tud megállni, sodródik tovább, míg a végén teljesen bekattan, és az őrületével rohan a halál felé. III. Richárdot szeretném eljátszani, vagy Stanley Kowalskit A vágy villamosában, de ez sem rajtam múlik. Én nem hívok meg kávézni egy rendezőt csak azért, hogy rám bízzon egy szerepet. Nem teszek ajánlatokat. Ha rám gondol valaki, akkor igen, boldogan pokolra szállók vele. Ha Stanley Kowalski, akkor Marlon Brando. tűk gyorsan betanultam. Ghánát semmiféle szinten nem lehet Európához hasonlítani, de kedvesek, szeretetteliek az ottani emberek, a pénz utáni hajsza még nem fertőzte meg őket. Napi megélhetési gondokkal küszködnek, ennek ellenére mégis boldogabbak, mint mi vagyunk. Most ismét kamera előtt áll. Kivel forgat? Gyöngyössy Bencével és Kabay Barnával. Ugyanaz a vonal, mint a Meseautó vagy az Egy szoknya, egy nadrág. Csak most: Egy bolond százat csinál. És ön lesz az az egy, aki... ... nem! Azt a szerepet Gáspár Sándor játssza. Én a barátját alakítom, akit a régi változatban Benkő Gyula formált meg Latabár Kálmán mellett. Élvezi? Nagyon. Bár nevettetni mindig nehezebb, mint őrjöngve drá- mázni.
