Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-13 / 109. szám, szombat
Mindennapi kenyerünk A megtisztító víz A mai ember alig ügyel lelke tisztaságára, a Szentírás szerint a szív teljességéből szól a száj 12. oldal A sokszínű Párizs és környéke Nem sok város van a világon, ahol a múlt és a jelen oly szervesen fonódna össze, mint itt 13. oldal Illik tudni Hétvégi olvasmány Televíziózás, rádiózás, magnózás; Az internet, a tévé és a keresztény 14. oldal Családosok és magányosok búcsújáróhelye volt, és remélhetőleg majd újra lesz a medvesaljai Mária-kút, melynek vizétől már sok csodák történtek Mária megjelenéséről kapta nevét A Medves hegység lábánál - csak kicsit lejjebb attól a helytől, ahol a Lőrince- patak ered - van egy vaskereszt és két kápolna. Az egyik fala deszkából épült, a másiké vályogból. A kápolnákban Szűz Mária szobra áll, a közelben fekvő forrás neve pedig Mária-kút. Ez a hely valamikor Medvesalja kedvenc búcsújáróhelye volt, napjainkra azonban kissé vesztett fényéből. FARKAS OTTÓ A szájhagyomány szerint a lapon legeltető kecskepásztornak volt egy néma fia, aki vízért ment a patakhoz, amikor megjelent neki Szűz Mária, és utasította őt, hogy addig kaparjon a patak menti avarban, amíg a földből víz nem buggyan elő. A fiúcska ujjaival forrást fakasztott, aztán ivott néhány kortyot a vizéből, és megszólalt. Édesapjának elmondta, hogy egy asz- szony mutatta meg neki, hol fakasszon forrást. A kecskepásztor nagyon megörült, hogy a fia meggyógyult, és azt mondta neki, ha legközelebb is találkozik azzal az asszonnyal, kérdezze meg tőle, hogy hívják, és hogy hogyan köszönhetné meg neki a jó cselekedetét. Másnap az asszony a forrásnál várta a fiúcskát. Beszélgettek: elmondta, hogy Máriának hívják és nem vár köszönetét, de ha az édesapja úgy gondolja, faragjon egy szép szobrot a forrás fölé. Úgy is történt, a kecskepásztor egy Mária- szobrot faragott, és arra a helyre állította, ahol a fia legelőször megpillantotta jótevőjét. Az idős környékbeliek szerint a forrás fölött valamikor valóban állt egy faragott Mária- szobor, de valaki gyúlékony anyaggal meglocsolta és meggyújtotta. Egy másik történet szerint törökidőkben - amikor nagy bajban volt az ország - a Medves hegységen át mentették az aranyat Budáról Kassára, az egyik kinccsel megpakolt szekér a Medves hegység rengetegén kelt át. A súlyos teher alatt a kocsi tengelye eltört, a rakományt kísérő két katona a tiszt parancsára az erdőben elásta az arannyal teli ládákat. Amikor végeztek a munkával, a parancsnok odalépett az egyikhez és megkérdezte:- Ha a faluból érte küldelek, megtalálod-e hová ástad el?- Nem én, parancsnok úr!- Hát te? - kérdezte a másikat.- Éjszakai holdvilágnál is... - mondta amaz. A tiszt az első katonát elküldte, a másiknak azt parancsolta, hogy maradjon. Egy fához kötözte és mindkét szemére megvakította.- Ezt a kincset senki nem találElső tavaszi takarítás hatja meg - mondta a parancsnok, és eloldozta a katonát. Nem sokkal később egy új forrás keletkezett a Lőrince-patak partján, amelynek vize arany színűre festi a medrét. „Az elásott arany tisztítja magát” - adják szájról szájra a mondát azok is, akik tudják, hogy az arany vízben nem oldódik. A vályogból épült kápolnának is van egy szép története. Egy tehetős budapesti édesapa kétség- beesetten hordta fiát egyik csodadoktortól a másikig, de a vak gyereket nem tudták sehol meggyógyítani. A család hallott a medevasaljai Mária-kút hasznos vizének gyógyító hatásáról, nem ... és a másiké hitt benne, de az asszony kívánságára a családfő egy hétre elvitte gyermekét arra vidékre. Egyházas- báston szálltak meg, minden délelőtt és délután kikocsikáztak a forráshoz, ahol a fiúcska megmosakodott a Mária-kút vizében. A hatodik napon a faluhoz közeledve megszólalt a gyerek: „Nemsokára otthon leszünk, apám.”- Honnan tudod, kisfiam? - kérdezte az édesapa.- Onnan, hogy már látom a házakat - mondta a gyerek. Másnap az édesapa hazavitte a fiát, de hetek múlva visszatért, és hálából, amiért a fia meggyógyult, pénzt adott a bástiaknak, hogy építsenek egy kápolnát a Mária-kút fölé. Modern kori eszközökkel is kivizsgálták már a Mária-kút vizét, és állítólag valóban hasznosnak találták. Gazdagon tartalmaz ásványi anyagokat, egyébként vastartalma a kifolyó víz medrében is tetten érhető, a hideg, különleges ízű víz arany színűre festi teknősze- rű apokakő medrét. A medevasaljai falvakban még ma is sokan mesélnek olyan csodákról, amelyek családjukban a Mária-kút vizétől történtek. A sánÚtmutató a kegyhelyhez Aranyszínű mederben ta járni tudott, a vak látott, a néma megszólaltvalamikor a környékbeliek csoportosan legelőször február 2-án (gyertyaszentelő) ballagtak ki a Mária-kúthoz, azt követően pedig minden jeles ünnep alkalmával. Régen a forrás és környéke igazi búcsújáróhelynek számított, egy- egy alkalommal több százan is megfordultak ott. Nagyobb ünnepek alkalmával kint misézett a pap, a közeli és a távolabbi falvakból lobogók alatt éneklő búcsúsok indultak csoportosan a Mária-kúthoz. A látogatók valamikor a kápolna falára (vagy a közeli fákba) írták fel nevüket, most egy vonalas füzetbe írhatják be látogatásuk időpontját. Az irkák tanúsága szerint a kegyhelyet sokan keresik fel az ország távoli vidékeiről, sőt határon túlról is. Egyre több a visszatérő vendég, akiket nem riaszt el a közel három kilométeres terepjárás sem, mert a hely - főleg esős időben - sajnos gyalog is nehezen megközelíthető. Mivel azonban az utóbbi esztendőkben egyre többen zarándokoltak el ide, az egyházasbásti és a vecseklői önkormányzat közösen pályázatot dolgozott ki egy autóút megépítésére. Az 1750 méter hosz- szú útszakasz végén harminc személyautót és négy autóbuszt befogadó parkolót terveztek építem a völgyben, ahonnan csaknem egy kilométer hosszú gyalogút vezetne a Mária-kúthoz. A környékbeliek így is rendszeresen járnak a kegyhelyet takarítani, az érintett önkormányzatok pedig folyamatosan gondoskodnak a kápolnák karbantartásáról és javításáról. Igyekeznek az erdei utakat is járható állapotban tartani, hogy amíg az aszfaltos út nem épül meg, minden vendég feljuthasson a Medves rengetegében található Mária-kúthoz, ahová még a napfény is csak nehezen tud. TÍZ ÉVEN FELÜLIEKNEK Nagy emberek kicsiben - Szilágyi Erzsébet OZOGÁNY ERNŐ A nagyközönség körében számtalan tévhit él a híres emberekről, sok esetben pedig nem is ismerik a történelem nagy alakjait. Mivel az új ismeretek bánt legfogékonyabbak a tizenévesek, ezért sorozatunk különösen az ő figyelmüket hivatott felhívni azokra a dicső elődökre, akik példaképül szolgálhatnak számukra. Az anyakirálynő Napjainkban az uralkodó édesanyját illeti meg ez a cím. Elég csak a közelmúltban, százegy éves korában elhunyt törékeny öreg hölgyre, Nagy-Britannia királynője, II. Erzsébet édesanyjára gondolni, aki az egész világ szívét meghódította. Nem most, hanem a szörnyű másodüt világháború idején, amikor az uralkodó családot Kanadába kívánta az angol kormány menekíteni. Ekkor nyüvánosan kijelentette, a királynak a nemzete mellett a helye, a királynőnek a férje mellett kell maradnia, a gyerekek pedig az anyjukat nem hagyhatják el. Ki is tartottak Londonban a rettenetes bombázások dacára. A magyar történelem is ismeri ezt a fogalmat, de egészen más értelemben. A király társuralkodóját jelöli. Nem is akármelyik királyét, a legendás, igazságos Mátyásról van szó és édesanyjáról, a nála is híresebb Szüágyi Erzsébetről. Mesébe illő a történet. A tizenéves Szüágyi Erzsébet Lazarevics szerb uralkodó udvarában ismerkedett meg a délceg hadapróddal, Hunyadi Jánossal. Az első pülanat- ban egymásba szerettek, hamarosan összeházasodtak. Ekkor kezdődött a fiatalasszony párját ritkító élete. Először is, félje és Mihály testvére a király leghíresebb hadvezéreiként szinte folytonosan háborúban voltak. Erzsébetre hárult a hatalmas Szüágyi- és Hunyadi-birtokok intézése. Hogy fogalmunk legyen, mekkora felelősséggel járt ez, nagyjából akkora terület életét irányítja egyes-egyedül, mint a mai Szlovákia! Sok mindent megélt, és sok csapásban volt része. Ma a történelemkönyvek lapjain szerepel, hogy félje, Hunyadi János 1456-ban a nándorfehérvári csatában diadalmaskodott a hatalmas török túlerő felett, ennek emlékére harangoznak Magyarországon műiden délben. Csakhogy a törökverő hős hadvezér hamarosan a kitörő pestisjárvány áldozatává vált. Közben idősebbik fia, László, Erzsébet testvére, Szüágyi Mihály által igazgatott nádorfehérvári várban összeverekedett Ciliéi Utókkal és híveivel, aminek eredményeként Utók halálos sebet kapott. V. László király az oltári szentségre esküdött, hogy nem esik Hunyadi Lászlónak bántódása, ennek ellenére lefejeztette őt. Erzsébet kisebbik fiát, Mátyást a menekülő király magával hurcolta Csehországba. Ilyen szörnyű csapások alatt szinte minden anya összeroppanna. Szüágyi Erzsébetet keményebb fából faragták. Hosszú alkudozások árán elérte, hogy Podjebrád György elengedje Mátyást, igaz ehhez feleségül kellett vennie a cseh uralkodó Katáim nevű lányát. Majd megszervezte a királyválasztást. Hogy biztos legyen a végeredmény, Mihály testvérét hatalmas hadsereg élén a királyválasztó gyűlésre hívta. Ezután könnyedén sikerült a tizennégy éves Mátyást uralkodóvá választatni, Tlidjuk, hogy a legendás király visegrádi palotájából irányította az ország életét. De miért nem Budáról, az uralkodók hagyományos központjából? A válasz egyszerű, ott Erzsébet volt az úr. Olyannyira, hogy amíg élt, a király társuralkodójának, anyakirálynőnek nevezték. Szinte hihetetlen, de igaz, hogy nagyrészt ennek az erős, céltudatos asszonynak köszönhető a Mátyás körül kialakult legendák nagy része. Ő maga is bőkezű uralkodó volt. 1465-ben Vajdahunyadon ferences kolostort alapított, a helyi várat teljesen átépíttette. Földi maradványait fia, I. Mátyás a magyar királynék temetkezési helyén, a székesfehérvári főtemplomban helyeztette örök nyugalomra, ezzel is kihangsúlyozva, hogy Magyarország uralkodója volt. Az egyik kápolna belseje... (A szerző felvételei)
