Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-11 / 107. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 11. Vélemény és háttér 7- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol nem loptak a politikusok... (Peter Gossónyi rajza) Amnesty lnternational-jelentés a kereskedelmi hálózatok burjánzásáról Kritikus fegyvertömeg FIGYELŐ Fegyverrel is „megvédik” Szerbia polgárainak meggyő­ző többsége a délszláv állam­közösség fenntartása mellett száll síkra, egytizedük fegy­vert is ragadna Koszovó „vé­delmében” - legalábbis erről tanúskodik a legutóbbi köz­vélemény-kutatás, amelynek eredményét tegnap ismertet­te a Politika című belgrádi napilap. A Központ a Szabad Választásokért és Demokráci­áért (CESID) nevű mértéka­dó belgrádi kutatóintézet áp­rilis közepén végzett felmé­rést erről, mintegy 1500 em­ber megkérdezésével. A köz­vélemény-kutatás tanúsága szerint Szerbia polgárainak 36 százaléka a mostaninál szorosabbra fűzné a szerb- montenegrói államköteléket, 18 százaléka pedig a jelenlegi viszonyt tartaná fenn a két köztársaság között. A meg­kérdezettek 38 százaléka szerint Montenegrónak és Szerbiának is független ál­lamnak kell lennie. Ugyanak­kor a polgárok többsége - 54 százaléka - úgy véli, hogy a két köztársaság különválik egymástól. A CESID arra is kíváncsi volt, meddig hajlan­dóak elmenni Szerbia polgá­rai Koszovó „védelmében”. Csak minden tizedik megkér­dezett személy mondta azt, hogy kész fegyvert ragadni és harcolni Koszovóért, de a CESID felhívja a figyelmet: a „harciasán hangolt” polgá­rok jelentős tényezővé vál­hatnak abban, hogy a közvé­leményt a háborús uszítás irányába formálják át. Erről tanúskodik az is, hogy min­den ötödik polgár „ingado­zik”. Ez az a réteg, amely az egyik vagy a másik lehetőség felé hajlana attól függően, mit fogadna el az „elit”. A központ szerint ezért is nagy felelősség hárul a politikai vezetőségre abban, miként kezeli a kérdéskört. A szerbi­ai közvéleményben koráb­ban felmerült az a dilemma, hogy Koszovót vagy az Euró­pai Uniót kell-e választani: e gondolatmenet szerint az EU-hoz való közeledés sok­kal gyorsabb lenne, ha Szer­bia megszabadulna Koszovó- tól. A felmérés arról tanúsko­dik, hogy a polgárok ilyen te­kintetben teljesen megosz­tottak: egyharmad-egyhar- mad arány ért egyet azzal vagy utasítja el, hogy Koszo­vó megőrzése fontosabb az uniós integrációnál, és egy- harmaduknak nincs róla ha­tározott véleménye, (m) Kezd teljesen kicsúszni az ellenőrzés alól a konfliktus­övezetekbe irányuló fegy­verszállítások egyre burján­zó közvetítői hálózata, amely a Szovjetunió össze­omlásával, valamint a kelet- és közép-európai országok ezt követő válságával fel­szabadult fegyvertömeget is felszívta. KERTÉSZ RÓBERT Ez áll egyebek mellett az Am­nesty International tegnap kiadott átfogó jelentésében. A világ legna­gyobb emberi jogi szervezetének 114 oldalas összefoglalója szerint a nemzetközi fegyverkereskede­lem mind integránsabb elemévé válik a fegyverek továbbítását, a továbbítás logisztikai megszerve­zését és a tranzakciók megkötését lebonyolító, kiszervezett közve­títői magáncéghálózat, miközben e tevékenység állami ellenőrzése folyamatosan elenyészik. Az AI szerint a globalizációból eredő erősödő verseny egyre in­kább függővé teszi a fegyvergyár­tókat a globális szállítmányozó ágazattól és a különálló brókerte­vékenységtől. Ráadásul a Varsói Szerződés feloszlatása és a hideg­háború vége óta érezhetően csök­kentek az új fegyverrendszerekre fordított kormányzati kiadások; már 1989 és 1999 között 55 szá­zalékkal zuhant reálértéken az ipari államok összesített katonai költekezése. A bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy ebben a helyzetben egyes szállítmányozó cégek és a fegyverkereskedelemben műkö­dő brókerügynökségek fegyver­szállítási embargó alatt álló or­szágokba is közvetítenek illegális vagy engedély nélküli szállítmá­nyokat; ezekben a könnyű gya­logsági fegyverektől a páncélo­zott járműveken át a harci re­pülőgépekig minden megtalálha­tó - áll az Amnesty International jelentésében. A fegyveripar másik fő alkal­mazkodási módszere a hideghá­ború utáni helyzethez az, hogy gyártókapacitást és vegyes válla­latokat hoznak létre alacsony működési és munkaköltségű or­szágokban. Ezzel azonban növek­szik a fegyvergyártó országok szá­ma, és ebbe a körbe olyan, „fejlet­Agresszív módon törtek be a legígéretesebb piacokra, köztük gyakran konfliktusok sújtotta fejlődő térségekbe. tebb fejlődő országok” is belép­nek, amelyekben nincs meg a po­litikai akarat, a jogi háttér és a törvényalkalmazói kapacitás a fegyverkereskedelem hatékony ellenőrzésére - írja az Al-elemzés. A londoni jelentés szerint a Szovjetunió összeomlásával, vala­mint a kelet- és közép-európai or­szágok korabeli válságával je­lentős mennyiségű, lazán el­lenőrzött hagyományos fegyver­zet jelent meg a nemzetközi piac kínálati oldalán. Kisebb, de el­szánt kereskedő és brókercégek ezt a komoly készletfelesleget ki­használva agresszív módon törtek be a legígéretesebb piacokra, köz­tük gyakran konfliktusok sújtotta fejlődő térségekbe. Az Amnesty International sze­rint a hidegháború lezárulta az­zal a reménnyel járt, hogy a világ nem a katonai kiadásokra fordítja erőforrásait. Az azóta eltelt időszakban azonban rendkívüli mértékben megnőtt a fejlődő tér­ség részaránya a globális fegyver- importban: 1989 és 1999 között a fejlődők a nemzetközi hadiipari és szolgáltatási piac 54 százalé­kát, az 1997-2004-es időszakban viszont már átlagosan a 68,5 szá­zalékát adták. Csak ez utóbbi időszakban az Európán kívüli fejlődő világ 5502 harckocsit és önjáró löveget, 6658 páncélozott járművet, 609 hadi­hajót, 1591 harci repülőgépet, 1191 katonai helikoptert, több millió taposóaknát és több milli­árd lövedéket importált - áll a je­lentésben, amely szerint általáno­san hiányzik az önmérséklet a hi­vatalos és vállalati fegyverexport­előmozdító programokból. Az AI szerint tavalyi becslések alapján csak 30-40-re tehető a 191 ENSZ-tagállam közül azoknak a száma, amelyekben működött va- lamüyen szabályozás a fegyver­ágazati brókertevékenységben. A szerző az MTI londoni tu­dósítója Csehországban keresett fizetésük egy részét a „szocialista forradalom támogatása" címén kötelezően átutalják Éhbérért dolgozó észak-koreai vendégvarrónők KOKES JÁNOS Szinte éhbérért dolgozik állító­lag mintegy 360 észak-koreai var­rónő Csehországban, s ráadásul bérük egy részét a „szocialista for­radalom támogatása” címén köte­lezően átutalják az észak-koreai kommunista rezsim számlájára - írta tegnap a Mladá fŕonta Dnes című cseh napilap. A cseh hatóságok az észak-kore­ai varrónők ügyét ezért újra napi­rendre tűzték, s kivizsgálják - ér­tesült az újság. A hasonló vádak miatt két éve elvégzett vizsgálat azonban nem talált semmiféle tör­vénysértést. Most viszont a cseh hatóságokat segíti egy disszidens észak-koreai diplomata, Kim Tae Szun, aki ismeri az ügyet. A varrónőket az észak-koreai állammal kötött szerződés alap­ján az olasz Kreata csoport cseh­országi cége foglalkoztatja. Az asszonyok alsóneműt varrnak. „Felkértük a munkaügyi minisz­tériumot, hogy ellenőrizze, milyen körülmények között és feltételek mellett dolgoznak a varrónők, mert az ügy miatt külföldön bírá­latok érték Csehországot” - mond­ta a lapnak Jana Kašparová szak- szervezeti szóvivő. A San Francisco Chronicle nem­régiben például azt írta, hogy az észak-koreai varrónők állandó fel­ügyelet alatt, a környezetüktől el­szigetelve élnek, szállásukat min­dig csak csoportosan hagyhatják el. Kim Tae Szun az amerikai új­ságnak elmondta, a varrónőknek saját használatra havonta csupán öt-hatszáz koronájuk marad, ami csak olcsó élelemre elegendő. Ma­guk az észak-koreai varrónők a menekült diplomata szerint cseh­országi kiküldetésüket inkább „büntetésnek”, semmint előnynek tartják. A munkaügyi minisztéri­um szerint csak a bankszámlák és a pénzmozgás folyamatos figyelé­sével lehetne felderíteni, hová is kerül a varrónők fizetése. Az észak-koreai fél szerint azonban minden rendben van, s a varrónők sem panaszkodtak. Két éve maguk kergették el a közszolgálati Cseh Televízió riporterét, aki filmet sze­retett volna készíteni róluk. „Nincs olyan rendőrségi bizo­nyíték, amelyből kiderülne, hogy valaki megsérti a varrónők jogait. S ha nincs panasz, akkor nincs szükség bíróra sem” - kommen­tálta a helyzetet Vít Kolár, a cseh külügyminisztérium szóvivője. A Kreata cég képviselői hangoz­tatják, minden rendben van, s a varrónőket senki sem zsákmá­nyolja ki. A cég a távol-keleti asszonyok munkájával elégedett. KOMMENTÁR Franciagate MAL1NÁK ISTVÁN Fél év leforgása alatt már a harmadik súlyos válság gyötri Európa egyik meghatározó hatalmát. Mindháromnak voltak-vannak eu­rópai kihatásai, például a múlt év végén a külvárosi zavargások nyomán az egész unióban felerősödtek a bevándorláspolitikával kapcsolatos egyeztetések. Az akkori válságot a francia társada­lom, a multikulturalizmus francia koncepciójának csődjeként ér­telmezték. Pár hete, amikor a fiatalok megbuktatták a munka- vállalási törvényt, a szociálpolitika, de még inkább Dominique de Villepin kormányfő vereségéről cikkeztek a lapok. A mostani vál­ság, amely a kormány bukásával is fenyeget, megfigyelők szerint a rezsim válsága. Azt kell kideríteni, a végrehajtó hatalom egyes tagjai - vagyis minimum két miniszter, no meg az államfő - visszaéltek-e a titkosszolgálatokkal egy társuk lejáratása érdeké­ben azzal a céllal, hogy kiiktassák őt az elnökválasztási harcból. Mindhárom válság, illetve az előző kettő lefolyása, megoldása mögött megtalálható a közös nevező: az elnökválasztás. Minde­zek alapján az embernek az az érzése, hogy a válságsorozat nem fél éve kezdődött, hanem akkor, amikor a franciák kény- szerűségből Chiracot választották elnöknek, hiszen az alternatíva Le Pen volt, aki a francia demokrácia - és a baloldal - nagy szé­gyenére bejutott a második fordulóba. A mostani, bonyolultnak tűnő Clearstream-botrány lényege: Ville­pin 2004-ben, külügyminiszterként (egyesek szerint ezt csak Chi­rac tudtával tehette) utasította a titkosszolgálatokat, nyomozza­nak minisztertársa, Nicolas Sarkozy belügyminiszter ellen. Szüle­tett ugyanis egy lista, amely vagy nyolcszáz közéleti embert, köz­tük Sarkozyt, pénzmosással gyanúsította. Később kiderült, a lista hamis. Villepin kormányfő tagadja, hogy nyomoztatott volna Sar­kozy után - egy titkosszolgálati tábornok ellene vallott -, s közöl­te, nem hajlandó eleget tenni az ellenzék követelésének, nem mond le. Sarkozy azt mondta, mindenáron ki akarja deríteni az igazságot. Egyes megfigyelők szerint ebben a kormány bukása is benne van - s akkor előre lehetne hozni az elnökválasztást -, má­sok szerint a jobboldalon senkinek sem érdeke a kabinet bukása. És még az is lehet, hogy Sarkozy állított csapdát Villepinnek. A pillanatnyi helyzet: a baloldalnak nincs markáns, győzelemre esélyes elnökjelöltje. A jobboldalnak eddig kettő volt: az arisztok­ratikus Dominique de Villepin, aki korábban Chirac személyi tit­kára is volt, valamint a keménykezű, francia bulldózernek is neve­zett Nicolas Sarkozy, aki most látszólag azzal van elfoglalva, hogy elfogadtassa a parlamentben minden eddiginél szigorúbb beván- dorlásitörvény-tervezetét. Villepin népszerűsége mélyponti csú­csokat döntöget, Sarkozyé felfelé ível. Jók tehát az esélyei annak, hogy az Elysée-palotának magyar származású lakója lesz. Aminek egyébként nincs jelentősége, ő ízig-vérig francia. JEGYZET mssmMmmmmfmim Beethoven egy kutya PUHA JÓZSEF A híres és hírhedt emberek vi­lágában - újonnan használatos megnevezéssel élve a sztárvi­lágban - ideig-óráig bárki he­lyet szoríthat magának. A re­cept egyszerű: valamivel ki kell tűnni. Manapság a közön­ségjobban vevő a tehetségte- lenségre, mint a tehetségre. A leírtakból kifolyólag úgy dön­töttem: ha majd rosszul alakul­nak a dolgaim, készítek egy le­mezt, azt jól eladom, és min­den problémám megoldódik. Felmerül a kérdés: milyen ze­nét tegyen sajátjává a magam­fajta ember, akinek énekhang­ja egy szál se, hovatovább a megjelenése, a kisugárzása is egyre reménytelenebb. Hát, rapalbumot kell kiadni, a rap- hez állítólag mindenki ért. Ed­dig én is azt hittem. Magát ne­mes egyszerűséggel a bioszféra médiumának tartó Sebeők Já­nos raplemeze azonban megin­gatta a zenei stílussal kapcso­latos nézetemet. Gondolom, önök sem lepődtek meg azon, hogy az úriember most zené­ben nyomul; nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb kiaknázza ezt a lehetőséget is. Tálán em­lékeznek rá, először azzal szer­zett magának hírnevet, hogy környezetvédőként fél föld­gömb alakú fejfedőben beült egy állatkerti ketrecbe. Akkor­tájt csak rövid időre tudott ref­lektorfénybe kerülni - ez még a médiaforradalom előtt, vala­mikor a kilencvenes évek ele­jén történt. Néhány éve beköl­tözött a Big Brother-házba, az­óta a vízcsapból is folyik har­minckét kilójával, különös sap­káival és vastag keretes szem­üvegével. A CD-jén egyszerű zenei alapokra beszél, rappel- get, itt-ott dalolászik, össze­függéstelennek tűnő szövegá­radatot zúdítva ránk. Elméjé­nek első hallásra nagyrészt ért­hetetlen szüleményei arra késztetik az embert, hogy hall­gassa meg további ötször. Az­tán kiderül, mégis üzenni akar. Különös formában tálalja mon­danivalóját, világít rá aktuális problémákra. Képtelen vagyok osztályozni az albumot. Ha a főszereplő zenei kvalitásait vesszük alapul, akkor hét lakat alá kellene zárni, a kulcsokat pedig a Dunába dobni. Más­részt viszont akár csúcsmunká­nak is tekinthetjük, mivel a ze­ne egyik célja, hogy gondolko­dóba ejtse a hallgatóját, és ez szokatlan kivitelezésben ugyan, de maradéktalanul megvalósul. Sebeők dalainak ismeretében már nem tudom, jó dolog-e raplemezzel áltat­nom magamát. Tehetséges len- nék-e vagy tehetségtelen? És melyik a jobb? Nekem bizonyá­ra nem jutna eszembe olyan megállapítás, mint például: „A Pistike szerint a Beethoven egy kutya, a Pistike okos, de nagyon buta.” Jegyzetem címe tehát nem saját szülemény, Se­beők úrtól kölcsönöztem. Vagy loptam? Én már semmit sem tudok. Ez a rapalbum teljesen elbizonytalanított.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom